KULT
A Rovatból

Juhász Anna: Belül ugyanaz a lány vagyok, aki szeretne irodalmi közösséget teremteni – a 13 év adott biztonságot ehhez

Túl van a 150. esten a Juhász Anna vezette Irodalmi Szalon. A kortárs irodalom alkotóinak nagy része járt már a Szalonban. Arról beszéltünk Annával, mi változott az elmúlt 13 évben.

Link másolása

Juhász Anna 2010-ben fogott bele az Irodalmi Szalonba, amely azóta elköltözött a Hadik Kávéházból, és felvette az alapítója nevét. Juhász Ferenc költő lánya az édesapja révén költők és művészek közt nőtt fel, és őt is végigkísérték életében a könyvek, a munkái is mindig az olvasáshoz kötődtek. A Szalon mellett most már más projekteket is menedzsel, mind kapcsolódik az irodalomhoz, sokat utazik, előad, beszélget, szervez.

– 150 est, 13 év, 45 000-es közösség – ez számokban az Irodalmi Szalon. Szinte az elejétől követem, amit csinálsz, még a Hadik Kávéház-beli, kezdeti estektől. Azóta még fél tucat más dologban is benne vagy hasonló intenzitással. Mi motivál még? 

– A folyamatos újnak a felfedezése. Új könyvek, új aspektusok, új nézők, új közösség. Az irodalom az otthonom, és ebben a világban sosincs két ugyanolyan olvasat, este, beszélgetés. És persze olyan nagy ünnep ez – majdnem másfél évtized, több kávéház, immár Budapesten kívüli országjárással és határon túli Szalon-estekkel. Azt hiszem, egyre motiváltabb vagyok az idővel. A kezdetben, 2010-ben, amikor ez a történet indult kíváncsi voltam és eltökélt. Az évek során egyre több célom lett az olvasásnépszerűsítéssel, a közönség szeretete és az eredmények vittek mindig előre.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb estek neked, és miért? Kettőt-hármat említenél? 

– A legemlékezetesebb estek a nagy találkozások estéi. A 100 éves Bálint Gyuri bácsival a beszélgetés 2019. szeptemberében – többszázan voltunk, mégis csendben hallgattuk élettapasztalatait.

Felejthetetlenek nekem a Fodor Ákos-, Márai- és Szerb Antal-estek, vagy amikor olyan barátok a vendégeim, mint Kemény István, Csányi Vilmos, Vecsei H. Miklós, Háy János, Grecsó Krisztián, Berecz István vagy legutóbb Gubik Petra. Igen, a Szalon zene is: Szabó Balázs, Hrutka Róbert, Kollár-Klemencz László vagy a Budapest Bár is fellépett nálunk, és otthonra talált sok beszélgetés.

Ez a legnagyobb kihívás is egyben: tizenhárom éve hónapról hónapra olyan vendégeket hívni, akik kíváncsiak egymásra, és a közönségnek a kezdetektől fontos témákat, könyveket, aktualitásokat mutatni. Volt, amikor elbizonytalanodtam, hogy kell-e a Szalon – na ilyenkor is visszanézem az estek fotóit, és folytatom tovább.

– Elbizonytalanodsz?

– Igen, ennyi idő alatt több este volt, ahol úgy éreztem nem voltam jó. Sokszor vagyok bizonytalan magamban és félek, ha csalódást okozok. Leginkább magammal vagyok szigorú, ez talán a maximalizmusom. Ha nem voltam elégedett, előfordult, hogy órákig ültem az autóban, régebben Papám’lökött túl’ ezen az állapoton, és a tanácsai vittek előre.

– Az édesapád sokszor ült ott az estjeiden. Mennyire inspirált annak idején, hogy elkezdd a szalont? Megbeszélted vele? 

– Az ő jelenléte nagyon sokat számított – ez egy tanítói viszony volt. Figyelt, értékelt, biztatott. Arra a tiszteletre nevelt engem és a nővéremet, hogy a művészet küldetés, az irodalommal foglalkozni pedig alázatot kíván. Ma már édesanyám vagy a férjem ül az első sorban, az ő jelenlétük sokat számít.

– Mennyit változtál a kezdetek óta? Izgulsz meg néha? 

– Változtam, nem is kicsit, szerencsére a változás az életünk része, és jól van ez így. Belül, a célokban ugyanaz a lány vagyok, aki belép egy kávéház ajtaján, és szeretne irodalmi közösséget teremteni. Ott áll szemüvegben, izgul, fél, és közben tudja, hogy jó lesz.

A tizenhárom év adott biztonságot, a sok száz est, beszélgetés, műsorvezetés pedig gyakorlatot, de itt nincs rutin: mindig mindent újra kell kezdeni. Talán úgy fogalmaznék, hogy a mai Anna határozott, kíváncsi, és még mindig kifogyhatatlan energiái vannak, de ezeket már megtanultam jobban kezelni és csoportosítani. Izgulni azért izgulok leginkább, hogy a vendégeim és a közönség jól érezze magát, úgy távozzon egy programról, hogy többnek érzi magát tőle.

A Szalon-élményhez persze támogatók is kellenek, akik a hátteret biztosítják – a csodás munkatársaim mellett nekünk évek óta a Szerencsejáték Zrt. ad bizalmat, így a működésnél a művészi munkára tudok koncentrálni.

– Kit sajnálsz nagyon, hogy (még) nem jött el, vagy már nem is jöhet el hozzád? 

– Vannak elmaradt beszélgetések, amiket tologattam, aztán nem valósulhattak meg. Térey János sokszor volt nálam, de nem elégszer – az ő távozása hatalmas űr, sokat gondolok rá, olvasom a könyveit.

A kortárs irodalom alkotóinak nagy része járt a Szalonban, és ez nagy boldogság: Kányádi Sándor, Spiró György., Háy János, Bartis Attila, Tóth Krisztina, Dragomán György és Szabó T. Anna, Csányi Vilmos, Kepes András, Zalán Tibor, Szöllősi Mátyás és Ughy Szabina – hosszú még a sor.

Van persze cél is – viszont nem árulom el, kiket hívnék el, remélem, hamarosan köszönthetem őket a közönséggel együtt.

– Ha a világirodalom nagyjai közül hármat választhatnál, hogy leüljön veled beszélgetni, kik lennének azok? 

– Hemingway, Tolsztoj és Cortázar – apropó, ő most november 15-én lesz a Szalon fókuszában, Henri Gonzo és David Yengibarian zenei, felolvasós vendégeskedésével. Ha kortárs, akkor Ferrante, Knausgård és Ulickaja – vele többször összefutottam, de még beszélgetni nem sikerült. Szívesen bepótolnám.

– Szereted vegyíteni a művészeti ágakat egy-egy esten. Az irodalom szerinted melyik másik művészettel van a legerősebb kölcsönhatásban? 

– Az irodalom képekben gondolkodik, de a zene nélkül talán nem értenénk ezeket a képeket. Szóval a zene és a képzőművészet szorosan összefonódik a szavak erejével, a költészettel és a prózával. Valahogy így is élem meg gyermekkorom óta az irodalmat: Papám legjobb barátai festők voltak – az ő műtermeikben ültünk Eszter nővéremmel és a festményeket nézve hallgattuk a felnőttek beszélgetését. Erős, élő élmény.

Ezt követően egyre többször jött szembe, milyen fontos a zene és kép az alkotóknak: Fodor Ákos, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Kántor Péter, Zalán Tibor és Háy János életében ezek a társ-területek otthonosak, nemcsak ihletet, de levegőt is adnak saját munkáiknak.

– Sokszor tartasz rendhagyó irodalomórát középiskolásoknak. Provokatív kérdés: olvasnak még ők egyáltalán? Kicsit olyan retro dolognak tartják, ahogy én látom. 

– Kezdjük egy példával: Tiszaföldvár, alig pár hete. Késve érkezem, a Művelődési Házba, mégis ennek ellenére többszáz diák vár. Szinte üdvrivalgás fogad, amikor belépek, és azonnal közös versmondásba kezdünk. Majd éneklünk, ekkor már több tucat diák mellém ül a színpadon. Van olyan diák, aki amúgy felelni sem mer az osztálya előtt – ekkor önszántából áll ki, és boldogan olvas. Ez a közösség ereje.

Együtt gondolkodunk a versekről és arról, hogy a mai világban, a gyorsulás, a képek tömege és a videók tartalmai mellett egy ebből a világból kitekintő könyvélménynek, a csöndnek és figyelemnek hol van helye. Az olvasás idő ugyanis.

Az elmúlt három évben sok ezer diákkal találkoztam, és folyamatosan járok rendhagyó, tematikus irodalomórákra – bejártam az országot, és jó látni azt, hogy ma is változatlan a könyv értéke – az utat kell megtalálni hozzá közösen a tanárokkal, könyvtárosokkal. Hiszem, hogy jó úton haladunk.

– Arra nem gondoltál, hogy neked is írnod kellene? Mondjuk a Szalon történetet, személyes sztorikkal, vicces történetekkel, amik az esteken előjöttek - meg persze rólad es a szalon történetéről. 

– Egyre többet foglalkozom az írással és a történetek lejegyzésével. Az írás első lépésben búvópatak, legalábbis számomra. Formálódik bennem valami, van, amit már leírtam belőle, és van, ami még formálódik. Bízom abban, hogy hamarosan előbújnak a sorok, és amit a papíron látok, nem lesz idegen tőlem.

IRODALMI SZALON #152.

Julio Cortázar / Henri Gonzo / David Yengibarian estje

2023. november 15. 19.00

Háziasszony, szerkesztő: Juhász Anna irodalmár

Részletek: Facebook-event

Helyszín: MITZI (Bartók Béla út 1.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Szinte mindenki kétségbe van esve, fel van háborodva” – Udvaros Dorottya távozása nagy vihart kavart a Nemzeti Színházban
„Ha egy ilyen kaliberű színművészt, mint Udvaros Dorottya, így el lehet küldeni, mire számítson mindenki más” - mondta el egy bennfentes a Blikknek.

Link másolása

Ahogy arról mi is írtunk, Udvaros Dorottya közölte, hogy a Nemzeti Színház nem újította meg a szerződését, anyagi okokra hivatkozva.

Később az intézmény azt mondta, hogy határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, amit nem szüntettek meg. Erre reagált megint a színésznő, és újra megerősítette, hogy Vidnyánszky Attila nem újította meg a szerződését, csak azokban a darabokban fog játszani, amik még műsoron vannak.

A Blikk információja szerint a színésznő bejelentése óta temetői a hangulat a színházban.

"A társulat rémes állapotban van, szinte mindenki kétségbe van esve, illetve fel van háborodva, hiszen ha egy ilyen kaliberű színművészt, mint Udvaros Dorottya, így el lehet küldeni, mire számítson mindenki más?"

– mondta egy bennfentes a lapnak.

Sokan értetlenül figyelik, hogy külföldi rendezőket hívnak, és nem az itt dolgozó művészekre vigyáznak. Úgy tudják, hogy nagy összegeket kapnak a külföldi vendégrendezők, miközben sok, szerződésben lévő színész anyagi gondokkal küzd. Több fiatal művésznek is másodállást kellett vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni - írja a portál.

Udvaros Dorottya korábban többször is felszólalt például a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása kapcsán. Korábban utalt rá, hogy ez is közrejátszhatott abban, hogy az igazgató elküldte.

A lap informátora szerint Vidnyánszky és Udvaros között egy újabb hangos vita is kipattant az előző nemzet színésze választás kapcsán. Mivel ez a színházban történt, azt többen is hallották.

A Blikk beszélt Szarvas Józseffel is, aki korábban együtt játszott a színésznővel a színház nyitóelőadásában.

"Mindig fájdalmas, amikor valaki távozik közülünk, Dorottyával pedig huszonkét éve vagyunk munkatársak, ezért megrázó volt a hír" – mondta a lapnak.

"Azt tudjuk, hogy a színház jelenleg nehéz anyagi körülmények között dolgozik, ez aggodalomra ad okot, de arról nem tudunk, hogy további művészektől is megválna a teátrum. Készülünk a következő évadra. Korábban én is többször mentem el színházból, és nem állt meg az idő" – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya továbbra is állítja, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A színésznő szerint az intézmény igazgatója anyagi okokra hivatkozva nem újította meg a szerződését. A Nemzeti Színház szerint Udvaros Dorottyának határozatlan idejű szerződése van, és azt nem mondták fel.

Link másolása

Mi is írtunk róla, hogy Udvaros Dorottya azt mondta, hogy már nem tagja a Nemzeti Színháznak, mert a szerződését nem újították meg. Az igazgató, Vidnyánszky Attila korábban az intézmény anyagi helyzetére hivatkozott.

Pénteken a Nemzeti Színház azt közölte:

„Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, mely a mai napig nem került megszüntetésre és felmondásra”

- írta a Telex.

A színésznő gyorsan reagált a teátrum közlésére. A lap megkeresésére azt válaszolta:

„Március 22-én pénteken 11.00-kor volt szerződtetési tárgyalásom a vezérigazgató úrral, amikor is közölte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a munkaszerződésemet. Azokra a darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, azokra egyedi szerződést kapok majd május közepén”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

Udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET: