hirdetés

JÖVŐ

Gigler Dóra: Utópisztikus gondolat, hogy 8 milliárd embert egyik pillanatról a másikra lebeszélünk a húsevésről

Ha holnap leállna az összes autó, akkor is száz évbe telne, míg megállna a globális felmelegedés – mondja a WWF-nél dolgozó biológus. Azt is megkérdeztük tőle, vajon meg tudjuk-e akadályozni a saját kihalásunkat.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2021. április 22.

hirdetés

Gigler Dóra konzervációbiológus és környezeti nevelési szakértő a BrainBar "Mi a kérdés?" című podcastjában beszélt a faji kihalások aktualitásairól. Miután nagyon érdekel a téma, tudtam, hogy interjút kell kérnem tőle.

- Nagyon megörültem, amikor meghallgattam a Brain Bar podcastját, mert mindig is érdekelt a kihalás témája. Eddig, ha jól tudom öt tömeges kihalási esemény volt. Ezek közül a dinoszauruszok kihalása él leginkább a köztudatban, amit vagy egy aszteroida okozott vagy nem. Erről megoszlik a tudósok véleménye. Tudományosan mi a kihalási esemény meghatározása?

- Kihalásról akkor beszélhetünk, amikor egy-egy faj eltűnik a Földről. Emellett vannak olyan tömeges kihalási események, amikor jellemzően valamilyen külső esemény hatására rövid időn belül nagyon sok faj tűnik el. Ezt okozhatja aszteroida, mint a dinoszauruszok esetében, vagy akár a légkör összetételének a megváltozása.

- Meg kell akadályoznunk egyes fajok kihalását, vagy olyan sajnálatos, de elkerülhetetlen, természetes folyamatként kell tekintenünk rá, mint a halálra?

- A kihalás az evolúció velejárója, egy természetes folyamat. A tömeges kihalás maximum annyiból természetes, hogy már többször megtörtént, és valószínűleg meg is fog még történni. Mindig is óriási sokként éri a bolygót, amelynek kiheverése akár több százezer évig is eltarthat.

hirdetés
Most is egy ilyen tömeges kihalási esemény zajlik, azzal a különbséggel, hogy most először nem valami katasztrófa, külső behatás az oka, hanem egyetlen faj, az ember élettevékenysége.

- Az emberiség a teremtés koronájaként tekint magára, azt hisszük, mi vagyunk a Föld urai. Miközben ha megnézzük például a dinoszauruszok „regnálását”, ahhoz képest az ember jelenléte a bolygónkon elenyésző.

Igaz, annyi különbség azért van, hogy akkor nem egyetlen dinoszaurusz faj uralta 200-300 millió évig a Földet. Hogy volt képes egyetlen faj ennyire a többi nyakára nőni?

- Egész egyszerűen olyan jól tudunk alkalmazkodni, hogy a Föld bármely pontján képesek vagyunk életben maradni.

David Attenborough mondott valami nagyon érdekeset az új filmjében. Korábban az evolúció során ahhoz, hogy egy faj fejlődjön, fizikailag meg kellett változnia, ami nagyon lassú folyamat. Generációk százai, ezrei szükségesek hozzá.

Nekünk, embereknek azonban elegendő lehet egy gondolat. Az agyunk növekedésével emelkedtünk ki ennyire. Kordában tartjuk a ragadozóinkat, megoldottuk a folyamatos élelmiszer-ellátásunkat, a különböző kórokozókat is legyőzzük, gyógyszereket gyártunk, meghosszabbítjuk az élettartamunkat. Ezzel kiemeljük magunkat a természetes közegből és sokkal egyszerűbbé, kényelmesebb tesszük magunk számára az életet.

- Ez nyilván felelősséget is ró az emberre. De kell-e például tennünk azért, hogy megakadályozzuk azon fajok kihalását, amelyek nem feltétlenül az ember miatt, hanem más, természetes folyamatok miatt kerülnek veszélybe?

- Azt szoktam mondani, a Pókember óta tudjuk, hogy a nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. Az én szakmám is azért jött létre, hogy próbáljuk kordában tartani ezeket a folyamatokat.

Nehéz manapság különbséget tenni aközött, hogy mi az, ami természetes, és mi az, ami nem. A bolygó elképesztő szinten megváltozott a mi tevékenységünk következtében, sok tudós szerint már meghaladtuk a holocén földtörténeti kort és beléptünk az antropocénbe. Az antropo az ember tevékenységére utal.

Maga a kihalás egy rendkívül lassú folyamat. Nehéz tetten érni. Annyit tehetünk, hogy megfigyeljük ezeket az élőlénycsoportokat, és ha azt látjuk, hogy bizonyos folyamatok nem jó irányba haladnak, akkor megpróbálunk beavatkozni.

A természetben ez azért nehéz, mert minden mindennel összefügg, és emiatt a rendszer tehetetlensége is nagyon nagy.

Jó példa erre a klímaváltozás. Sokakban él az a tévhit, hogyha holnaptól senki nem közlekedne autóval és nem használnánk fosszilis energiahordozókat, akkor nagyon rövid időn belül megállna a globális felmelegedés.

Ez egyáltalán nem igaz.

Ha holnap mondjuk leállna az összes autó, akkor is körülbelül száz évig folytatódna még a felmelegedés, mert ennyi idő, amíg a levegőben lévő szén-dioxid elbomlik.

- Van egy népszerű mém. Egy szarvas megy át az úttesten, és valami olyasmi a szöveg, hogy „nem a szarvas megy át az úton, hanem az út megy át az erdőn”. Ezzel azt szokás sugallni, hogy az ember betolakodó az erdőben, az állatok élőhelyén.

Ami szerintem ebben a formában igazságtalan, hiszen mi is az erdőből indultunk, mi is a természet részei vagyunk, valamennyi jogos jussunk nekünk is van mindebből.

Van arra valami tudományos elképzelés, mi lenne az ideális egyensúly, meddig szabadna az emberiségnek nyújtózkodnia?

- Minden területnek van úgynevezett eltartóképessége. Amíg valami el nem éri ennek az eltartóképességnek a határát, addig az a létforma növekedni tud, hiszen rendelkezésre állnak a különböző erőforrások, amiket a saját növekedésre használhat.

A bolygónk esetében véges területről és véges erőforrásokról beszélhetünk. Ki lehet számolni, hogy adott területen egy főre mennyi jut a szükségletei kielégítésére. Ez gyakorlatilag az ökológiai lábnyom.

Világszinten 1,8 hektár jutna egy főre fenntarthatóan. Ennyi az, amit a Föld képes lenne megújítani. Ehhez képest jelenleg globálisan 2,2 hektárt használ egy ember az igényei kielégítésére. Magyarországon még rosszabb a helyzet: ha a Földön mindenki úgy élne, mint mi magyarok, több mint 2 bolygóra lenne szükségünk a fogyasztási igényeink kielégítéséhez, ugyanis nálunk ez a szám 3,7 hektár. Épp ezért le kéne számolnunk azzal a paradigmával, hogy a folyamatos fejlődés fenntartható.

Körülbelül 8 milliárdan vagyunk a bolygón.

Ha mindenkit olyan színvonalon szeretnénk eltartani, mint egy átlag amerikai állampolgár, akkor körülbelül másfélmilliárdan élhetnénk itt.

Ha sokkal több fát vágunk ki, mint amennyit az erdő újra tud termelni, akkor nem nehéz belátni, hogy az erdő előbb-utóbb el fog tűnni. De bármennyire egyértelműek is ezek a jelek, egyszerűen nem jutunk el odáig gazdasági és politikai szinten, hogy hathatós változások történjenek.

- Az emberiség számára talán a legfontosabb kérdés: képes megakadályozni a saját kihalását?

- Lassan egy évszázada, hogy ezek a jelek, ezek a mérések és adatok ott vannak az asztalokon. A tudósok szerte a világon kongatják a vészharangokat, és még mindig ott tartunk, hogy vannak klímaválság-tagadók.

Pedig hatással vagyunk a saját bolygónkra, de úgy látom, inkább a vesztünkbe rohanunk, sem hogy lemondjunk egy adott életszínvonalról.

Ennek ellenére mi a WWF-nél bízunk benne, hogy ezek a negatív trendek megfordíthatók, és lassan, de biztosan változtatni tudunk. A kérdés, hogy ez időben történik-e majd.

- Visszatérő vitatéma a húsfogyasztás. A húsfogyasztással mennyiben járulunk hozzá a környezetromboláshoz, vagy akár a fajok kihalásához?

- Nagyon utópisztikus gondolat, hogy 8 milliárd embert egyik pillanatról a másikra lebeszélünk a húsevésről. Ez valószínűleg soha nem következik be. Viszont fontos látni, hogy az ipari hústermelésnek valóban hatalmas a terület-, víz- és energiaigénye. 1 kg marhahús előállításához például átlagosan 15500 liter vízre van szükség – ez természetesen függ az állattartás módszerétől és az adott éghajlattól is.

De arról sem vagyok meggyőződve, hogy környezettudatosabb lesz a bolygó, ha mindenki kinoát és avokádót fog enni, amit Dél-Amerikából kell importálni és aminek a termelése is nagy volumenű erdőirtással jár. Ennél sokkal környezetkímélőbb volna, ha a saját erdeikben magas állománysűrűségben jelen levő vadakat fogyasztanák. A vadhúsnak egyébként meglepően kicsi az ökológiai lábnyoma, pontosan azért, mert nem igényel extra földterületet.

Akár húsról, akár növényekről beszélünk, a legjobban akkor döntünk, ha helyi, szezonális és lehetőleg kistermelőtől származó élelmiszereket fogyasztunk, amik nem távoli országokból érkeztek és nem járnak hatalmas természetpusztítással, tájátalakítással.

Ezzel a választásunkkal pedig a hazai termelőket is támogatjuk.

Mi a kérdés? címen új podcastműsort indított a Brain Bar. A műsor kétheti rendszerességgel nyúl bele a sokszor kényelmetlen, mégis jelentős témákba, hogy egy meghívott szakértő segítségével a hallgató is eljusson, ha nem is az egzakt válaszokig, de a helyes kérdések feltevéséig. A jó kérdés ugyanis a sikeres első lépés a probléma megoldása felé.

Az adásokat a BrainBar Spotify csatornáján követhetitek.

- Ön foglalkozik környezeti neveléssel is. Én bevallom, pesszimista vagyok, úgy látom, a nemtörődömség és a pénz szeretete mindig erősebb lesz, mint a környezettudatosság. Van remény?

- Nyilván hinnem kell benne, hogy lehet javulást elérni, különben nem volna értelme a munkámnak.

De nemcsak én, hanem az egész WWF hálózat hisz abban, hogy kis lépésekkel el kell kezdeni a munkát alulról is. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hogy majd szuper döntések születnek és azok majd holnaptól megváltoztatják az életünket, hanem egyéni szinten is el kell kezdeni a munkát.

Szerencsére az elmúlt években a környezettudatos szemlélet erőteljesen megjelent a fiatalabb generációk körében is. Azt látjuk, hogy maguk a gyárak, vállalatok is érzékelik ezt a változást.

Tisztában vannak vele, hogy azok, akik most általános iskolába vagy középiskolába járnak, sokkal tudatosabb fogyasztók lesznek, mint bármelyik korábbi generáció. Azt is tudják, hogyha lesz olyan választásuk, hogy környezettudatos termékeket vásároljanak, akkor amellett teszik majd le a voksukat.

Ezért a cégek nagy erőforrásokkal keresik azokat a piaci réseket, ahol elsőként jelenhetnek meg valamilyen környezettudatos innovációval.

Ez azt mutatja, hogy a vásárlóerővel igenis lehet üzenni, és erre sokkal gyorsabban reagál a piac, mint a politikai döntéshozók. Ezért is próbálok optimista maradni, mert látom, hogy ez a rendszer működik.

- Mit tehetünk még egyénileg?

Elsősorban szeressük a természetet és védjük aktívan! Ne csak a szavak szintjén köteleződjünk el a fenntartható megoldások mellett, hanem egyre több döntésünkben legyünk tudatos és mérsékletes fogyasztók. A Brain Bar podcastjében számos hasznos tippet megosztottam a hallgatókkal, érdemes meghallgatni őket.

Ezek mellett nagyon sok lehetőség van a természet- és környezetvédelemért dolgozó szervezetek segítésére. Végezhetünk önkéntes munkát. Megkérdezhetjük az adott szervezetet, hogy mi kell nekik. Hátha épp egy fordítóra vagy valamilyen szaktudásra van szükségük.

De ha valaki túl elfoglalt, akkor is segíthet nagyon egyszerűen: támogathatja pénzzel a működésüket. Magyarországon nincs nagy kultúrája a kérésnek, pedig ezeknek a szervezeteknek szüksége van támogatásra a működésükhöz, erről beszélnünk kell. És igenis, pénzre is szükségük van, mert rezsit fizetnek, telefonszámlát, útiköltséget, satöbbi satöbbi.

Nem arra kell gondolni, hogy akkor most valaki utalja át a fizetése felét valamilyen szervezetnek. De például rendelkezhetnek az adójuk 1%-ról, ami csak pár kattintás.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A 95 éves David Attenborough élete 95 másodpercben

A BBC tisztelgett az elképesztő pályafutással büszkélkedő, úttörő természetfilmes előtt.
MTI/EPA/Andy Rain - szmo.hu
2021. május 08.

hirdetés

Szombaton, május 8-án ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough természettudós, természetfilmes, az ismeretterjesztő televíziós műsorok megújítója.

Attenborough páratlanul hosszú és gazdag pályafutást mondhat magáénak, több generáció nőtt fel természetfilmjein, amiből a legutóbbit éppen idén mutatták be. Mindeközben Sir David nemcsak bemutatta Földünk szinte minden szegletének élővilágát, hanem filmjeivel folyamatosan a természet tiszteletére, bolygónk értékeinek megőrzésére buzdította az embereket.

A BBC a legendás természetfilmes előtt tiszteleg életének 95 évét 95 kis jelenetben bemutatva:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ

A 6G okostelefonok vezetékek nélkül, mesterséges intelligenciával érkezhetnek a következő évtizedben

Teljesítményük a tudósok várakozásai szerint megközelítik az emberi agyét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 07.

hirdetés

A 6. generációs mobilhálózat – vagyis rövid nevén 6G – okostelefonjainak segítségével a járművek láthatják, hogy mi van a falakon túl, írja egy tanulmány alapján a Daily Star.

A következő évtized közepéig érkező technológia várhatóan már mesterséges intelligenciát használ majd, a tudósok véleménye szerint pedig joggal nevezhetjük ezeket a készülékeket az emberi agy riválisának.

Miközben még csak most kezdik Magyarországon és világszerte bevezetni az 5G-t, a kutatók már javában fejlesztik a még ennél is újabb generációs hálózatot. Az 5G-től azt várják, hogy forradalmasítja az életünket és valamennyi elektromos eszközt rákapcsolja az internetre. A 6G ezzel szemben még nagyobb ugrás lehet majd nagyjából 15 év múlva.

Az okostelefonok teljesítménye várhatóan a mai 10 ezerszeresére nőhet.

Ezen a héten egy olyan, már a 6G előszelének számító mikrochipet mutattak be, ami másodpercek alatt képes több száz filmet letölteni a Netflixről. Ráadásul a bivalyerős mikrochip nem csak egyedi fejlesztés, hanem rövidesen megkezdődhet a tömeggyártása is.

A 6G-ben fontos szerepe lesz a mesterséges intelligencia (AI) mellett annak is, hogy szinte teljesen eltűnnek az életünkből a vezetékek. Ezen felül

hirdetés
teljesen hétköznapi lehet a virtuális valóság mellett a tárgyak internete, vagyis a netre csatlakoztatott eszközök világa is.

Már az egyébként is villámgyors 5G-hez képest tovább gyorsulnak az applikációk, hiszen a hálózat adatátviteli sebessége ugrásszerűen megnő.

Egy átlagos eszköz árát 1000 dollár (mai árfolyamon 294 ezer forint) saccolják. Ezért már hozzá lehet jutni olyan számítógéphez, amit joggal nevezhetnek az emberi agy versenytársának. Manapság az ilyen árkategóriájú számítógépek másodpercenként egybillió számítás elvégzésére képesek, ami 10 ezerszer lassabb az emberi agyhoz képest.

A 6G készülékek minden bizonnyal alkalmasak lesznek már sugárpásztázás segítségével akár valós idejű 3D-s térképek alkotására is. Mindezt pedig a felhőben megosztva akár a többi eszköz rendelkezésére állhatnak azonnal. Így például a járművek képesek lehetnek "látni", hogy milyen közlekedési helyzet vár rájuk a sarkon befordulva, vagy mi található a fal másik oldalán.

A technológia képes lehet akár bizonyos anyagok vagy gázok felismerésére is. Ezzel felmérhetik, hogy bizonyos vegyületek vagy allergének jelen vannak-e a levegőben, vagy akár a közelben található ételekben és italokban.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
A Rovatból
hirdetés

Így néz ki, ha a Tesla futurisztikus Cybertruckja New York belvárosában furikázik

Nem mindennapi látvány az űrjármű benyomását keltő autó, ráadásul a rendőrök simán megbüntethetnék, de hát ki meri megállítani?
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 10.

hirdetés

Többször feltűnt egy Testla Cybertruck hétvégén New York belvárosában, vélhetően összefüggésben volt azzal, hogy Elon Musk épp a városban járt, és a Saturday Night Live műsorát vezette.

A SpaceX és a Tesla vezére összekötötte a kellemest a hasznossal, és szereplésével - amellett, hogy bedöntötte a dogecoint és bejelentette, hogy Asperger-szindrómás - kicsit promózta a Teslát is. Az autó ugyanis New York legfrekventáltabb helyein - főleg a Times Square-en hajtott, elég nagy szenzációt okozva a járókelők számára.

hirdetés

A Futurism cikke alapján azonban

jónéhány közlekedési szabályt megszegett, így ha egy rendőr megállította volna, biztosan kapott volna bírságot.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Amikor a klímakatasztrófa visszafordíthatatlanná válik

A korallzátonyok pusztulása, a jégtakarók olvadása, az esőerdők elvesztése - íme a vészhelyzet kritikus pontjai.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 09.

hirdetés

Bár szinte nap mint nap jönnek a riasztó hírek a klímaváltozás már-már végzetes következményeiről, még mindig úgy tűnik, hogy az emberiség nagy része számára mindez csupán pusztába kiáltott szó. Hajlamosak vagyunk elfelejteni például azt is, amit már tavaly márciusban számos neves szakértő hangoztatott, hogy a koronavírus-pandémia is összefügg a természet pusztításával, és ez a világjárvány csak a kezdet lehet, ha nem térünk időben észhez.

2019-ben egy nemzetközi kutatócsoport a Nature-ben kongatta meg a vészharangot. „Planetáris vészhelyzetben vagyunk. Bolygónk stabilitása és tűrőképessége van veszélyben” – írták és felhívták a figyelmet arra, hogy a viszonylag kis mértékű globális hőmérséklet-emelkedésnek milyen mélyreható hatásai lehetnek: például gyakoribbak lesznek a hőhullámok, a partmenti áradások, felgyorsul a permafroszt-olvadás.

A Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom óta mintegy 1,2 C fokkal emelkedett, és ha továbbra is a jelenlegi ütemben árasztjuk el az atmoszférát üvegház-hatású gázokkal, akkor a felmelegedés 2,7-3,1 C fokos lesz az évszázad végére.

A tudósok beazonosították a a földi rendszer kockázati tényezőit, és megállapították azokat a kritikus pontokat a jég, a tenger és a szárazföld állapotában, amelyektől a folyamat már visszafordíthatatlanná válik.

A legnagyobb veszély a szerzők szerint az, hogy ezek a változások emberi mércével lassan történnek, de ha egy bizonyos küszöböt elérnek, onnan már nincs visszaút.

hirdetés

Will Stephen, az ausztrál nemzeti egyetem klimatológus professzora, a tanulmány társszerzője a Gristben arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes elemek egyfajta dominó-hatást válthatnak ki, amely a Föld még gyorsabb felmelegedéséhez vezethet.

Jacquelyn Gill, a maine-i egyetem paleoökológusa szerint a Föld története bizonyítja, hogy bolygónk nem csupán lineáris válaszokat ad a klímaváltozásokra. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a nagyobb CO2-mennyiség nagyobb felmelegedést okoz, hanem ennek egyéb visszacsatolásai is lesznek.

A klímaválságban a világtengerek, amelyek a Föld 70%-át borítják, egyszerre szövetségeink és áldozatok. Elnyelik a hőt, és a káros kibocsátásoknak legalább egynegyedét. Nélkülük már most lakhatatlan lenne a Föld az emberek számára. Ennek azonban ára van: a tengerek felmelegedésével olvad a jég, szén-dioxid ömlik a vízbe, amely ezáltal savasodik, tönkremennek az ökoszisztémák.

Ennek leglátványosabb jele a korallzátonyok pusztulása. Az Észak-Atlanti térségben és a trópusokon már vannak olyan régiók, amelyek eljutottak a kritikus pontig.

Az Atlanti-óceánon meghatározó a Golf-áramlat, amely a trópusok felől szállít meleg vizet északra, Grönlandtól a nyugat-európai partokig. Ha ennek működése összeomlik, az a hőmérséklet zuhanását eredményezné az északi féltekén, közel fél méterrel emelkedne a tenger szintje amerikai keleti parton, a jelenleginél sokkal durvább téli viharokat okozna Európa-szerte, és a csapadékmennyiség változásával számos ország mezőgazdaságát is veszélybe sodorná.

A kutatók szerint az áramlat megszűnése 3–5,5 C fokos felmelegedésnél következne be. Levke Caesar ír kutató szerint az Atlanti-óceán körforgása már a 20. század közepétől lassulni kezdett, és 15%-kal csökkent a vízhozama. Thomas Delworth, a princetoni egyetem geofizikusa szerint 2100-ra a Golf-áramlat akár 30-60%-kal is gyengülhet.

2016-ban következett be minden idők legnagyobb kiterjedésű és legpusztítóbb korall-kifehéredése. A Nagy Korallzátony északi, 650 km hosszú szakaszán a korallok több mint a fele elpusztult. Egy részük szinte azonnal „megfőtt” a felmelegedett vízben, másik részünk hónapokig haldoklott. E kifehéredés a világon mindenütt tapasztalható volt, és 2017-ben, majd 2020-ban megismétlődött.

A korall-kutatók szerint ezeknek a különleges élőlényeknek a helyzete már eljutott a kritikus ponthoz. David Kline, a panamai Smithsonian trópusi kutatóintézet munkatársa figyelmeztet: egy korallzátony élete azon múlik, hogy visszatérnek-e rá a korallokat tápláló növények. Ehhez azonban le kellene hűlnie a víz hőmérsékletének. Ellenkező esetben az algák „éhen halnak”.

Még egy egészséges korallzátonynak is 10-15 évre van szüksége, hogy visszatérjen a normális élete egy-egy súlyos hőhullám után, de napjainkban már hat évente lehet számítani tömeges kifehéredésre.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a korallzátonyok 70-90%-a akkor is eltűnhet, ha az átlag hőmérséklet-emelkedés 1,5 C fok alatt marad, 2 C foknál pedig hírmondójuk is alig marad. Ennek pedig beláthatatlan következményei lennének az emberiség számára is.

A korallstruktúrák, bár az óceántalapzatnak csak 2%-át borítják, a tengeri élőlények egynegyedének adnak otthont: élelmet, jövedelmet biztosítanak közel 500 millió embernek.

Még ijesztőbb perspektíva a Föld jégtakaróinak sorsa: a grönlandi, északi- és déli-sarkköri jégben van a világ édesvíz-készletének 99%-a. Ha ez a jégmennyiség megolvadna, az óceánok szintje több száz méterrel emelkedne és átrajzolná a szárazföldek partvidékeit.

Egyre több a bizonyíték a Föld geológiai múltjából, hogy e jégtakarók gyorsan megolvadhatnak, ha nagy hőmérséklet-változás következik be. Úgy tűnik, hogy állapotuk elérkezett a kritikus ponthoz, de a két pólus között óriási eltérések lehetnek az atmoszférától és az óceáni áramlatoktól függően. Grönland egyes részein, ahol a gleccserek az óceánba vezetnek, a víz már most elég meleg ahhoz, hogy felolvadjanak.

2019-ben Grönland rekordmennyiségű, 532 milliárd tonna jeget veszített a szokatlanul enyhe tavaszt, majd a júliusi hőhullámot követően. Ez másfél milliméterrel emelte a világtengerek szintjét.

A Grönlandi jég teljes megolvadása 7,5 méteres emelkedést okozna, és bár egyes tudósok szerint ez csak 1000 év múlva következne be, nemcsak a rekordév figyelmeztető, hanem az is, hogy 1992 és 2018 között Grönlandról 4 trillió tonna jég tűnt el, és ha a szén-dioxid kibocsátások emelkednek, néhány évtizeden belül elérkezhet a visszafordíthatatlan pontig. A jégréteg vékonyodásával pedig a levegő hőmérséklete tovább nő, ami még inkább gyorsítja az olvadást.

Egy közelmúltban készített modell, amely csak a felszíni olvadásra koncentrált, megállapította, hogy ha a globális felmelegedés eléri a 2,7 C fokot, akkor Grönlandon a megolvadt jég mennyisége meghaladja az évi hómennyiséget. Más modellek viszont, amelyek a felszíni olvadást és a parti gleccserek visszahúzódását is figyelembe veszik, a kritikus pontot már 1,6 C fokra teszik.

Egy tavaly decemberben publikált tanulmány viszont azzal bíztat, hogy ha nagyobb mennyiségben esik a hó Grönland megmaradt jegére, az némileg stabilizálhatja a jégtakarót.

Nem véletlenül emlegetik az Antarktisz nyugati felé lévő Thwaites gleccsert az „ítéletnap gleccserének”. A 2000-es évek óta 3 trillió tonna jege olvadt bele a tengerbe.

Ted Scampos, a coloradói egyetem glaciológusa úgy véli: ez a visszafordíthatatlan összeomlás kezdeti stádiuma lehet, amely magával sodorhatja a nyugat-antarktiszi jégtakaró egy jelentős részét, és ez legalább 60 cm-vel, de lehet, hogy akár 3 méterrel is növelné a világtengerek szintjét.

A kutatók most azt vizsgálják, hogy a Thwaites eljutott-e a kritikus pontig, és vannak-e az Antarktisz keleti felén is olyan nagyobb partmenti gleccserek, amelyeket hasonlóképpen fenyeget a klímaváltozás. Scambos szerint azonban ha elkerüljük a 2 C fok feletti felmelegedést, a folyamat lelassulhat. A keleti régió mélyebb gyökerű gleccserei egyelőre stabilabbnak tűnnek, de az óceán fokozatos melegedése, a meleg áramlatok behatolása a védő jégtalapzatok alá ezeket is megrendíthetik.

A szárazföldi ökoszisztémák, mindenekelőtt az északi sarkkörök közeli erdők és a trópusi esőerdők 2007 és 2017 között az ember okozta CO2-kibocsátások egyharmadát vonták ki az atmoszférából. De ha a felmelegedés eljut egy kritikus pontra ezekben a régiókban, ezek a természetes tárolók óriási karbonmennyiséget bocsáthatnak ki.

Ennek következményét tapasztalta 2019 nyarán Alaszkában Brendan Rogers ökológus, aki alatt szó szerint beszakadt a permafroszt. Ez az állandó jégtakaró, amely kétszer annyi karbont tárol, mint amennyi jelenleg a légkörben van, lassítja az elpusztult növények, állatok, mikrobák felbomlását. Így működött évezredek óta Alaszka, Szibéria, Kanada és Grönland sarkvidéki területein. A felmelegedéssel azonban ez a bomlási folyamat felgyorsul, szén-dioxid és metán szabadul fel, ez utóbbi pedig rövid távon 84-szer olyan erős üvegház hatású gáz, mint a CO2.

Tudományos becslések szerint 2003 és 2017 között ezek a permafroszt-régiók évente 1,7 milliárd tonna karbont bocsátottak ki, miközben nyaranta átlagosan 1 milliárd tonnát raktároztak el.

A legrosszabb forgatókönyv szerint a következő 300 évben a fokozatos permafroszt-olvadás 208 milliárd tonna karbonkibocsátással járhat, ez a jelenleg tároltnak mintegy 15%-a. Hirtelen jött olvadások ezt további 60-100 milliárd tonnával növelhetik, és ezek az adatok nem számolnak az egyre nagyobb erdőtüzekkel, amelyek elégetik a permafroszt talajában tárolt szenet.

Emlékezzünk például 2020 nyarára, amikor Szibériában 26,9 millió hektárnyi erdő vált a lángok martalékává. Mindez azért is aggasztó, mert a sarkvidéki tundrában eltemetett szén több ezer év alatt halmozódott fel és a kutatók attól tartanak, hogy a tüzek okozta kibocsátások miatt a régió elveszti azt a képességét, hogy több karbont tárol, mint amennyit kibocsát. Ennek egyik ellenszere lehet, hogy a leégett boreális erdők helyére nem a korábbi fenyőket, hanem ellenállóbb, lombhullató fákat ültetnek, amelyeknek a karbontárolása is nagyobb.

A klímaváltozásnak az amazonasi esőerdőkre gyakorolt hatását tapasztalta meg 2015 szeptemberében David Lapola brazil kutató. Az amazonasi medence közepén, ahol normál körülmények között éve 3 méter csapadék hull, olyan hőség és szárazság uralkodott, hogy a talaj felső fél métere csontkeménnyé vált, a levelek megbarnultak, a palánták elfonnyadtak. Így hatott a térségre a globális felmelegedéssel súlyosbított El Niño. A szárazságban elpusztult fák kiengedték a bennük tárolt karbont, míg növekedésben megállt többi növény kevesebbet tudott tárolni. Ezáltal az esőerdők karbontárolóból ideiglenesen karbonforrásokká váltak, 2,5 milliárd tonnát engedtek ki a légkörbe.

A „világ tüdejének” is nevezett amazóniai esőerdők a becslések szerint 150–200 milliárd tonna karbont tárolnak, ez a földi mennyiségnek kb. egynegyede. De Amazónia is egyre forróbb és szárazabb lesz. Az elmúlt évszázadban a régió átlaghőmérséklete 1-1,5 C fokkal nőtt, és egyes vidékeken a száraz évszak négy helyett öt hónapig tart.

Emiatt csökkent a fák, növények élettartama, és 2005-2015 között egyharmaddal csökkent széntárolásuk 1990-hez képest, egyötödik pedig immár karbonforrásnak tekinthető. Egyes modellek már azt vetítik előre, hogy Amazónia a CO2-kibocsátások állandó forrása lesz 2035-re.

De nemcsak a klímaváltozás miatt közeledik Amazónia a kritikus ponthoz, hanem a farmerek és a szarvasmarhatenyésztők általi folyamatos erdőirtás miatt is, hiszen az esőerdők nedvességének jelentős részét éppen maguk a fák adják. A talajból kiszívott nedvességet párologtatják ki leveleiken keresztül, amely hűti a levegőt és esőt idéz elő.

Ha az erdőt kivágják, a körülötte lévő terület kiszárad. Amerikai és brazil környezettudósok az esőerdők 20-25%-ának kiirtásában látják azt a pontot, amikor Amazónia szavannává válik. Az esőerdők 15-17%-a már megsemmisült, Jair Bolsonaro elnöksége alatt Brazília világelső lett a trópusi erdők pusztulásában.

Mi a teendő? Jacquelyn Gill szerint e kritikus pontok túlhangsúlyozása visszaüthet, mert a reménytelenség narratíváját táplálhatja.

„Nem tudjuk megjósolni, hogy mikor jutunk el ezekhez a pontokhoz, ellenben képesek vagyunk saját cselekedeteinket ellenőrizni, és uralni kibocsátásainkat”

– mondta Gill.

Egyes kutatók az ellenkező folyamatot kezdték tanulmányozni, amellyel vissza lehet állítani a bolygó egyensúlyát. A „közösségi kritikus pontok” keresése szintén abból indul ki, hogy először lassú változások jönnek, amelyek aztán egyszerre hatnak.

Ezek a változások lehetnek konkrétak, például az, hogy a megújuló energiák olcsóbbak lesznek, mint a fosszilis fűtőanyagok, de megmutatkozhatnak a közvéleményben is, ha eljutunk odáig, hogy fosszilis fűtőanyagok használatát elítélendőnek tekintjük. Nő azoknak a száma, akik a repülést például annak óriási szénlábnyoma miatt, egyenesen szégyennek tekintik. Még a nagy olaj- és gázcégek is kénytelenek megígérni, hogy 2050-re elérik a zéró kibocsátást.

Mindezek reményt adnak arra, hogy előbb elérjük ezeket a kritikus pontokat, mint azokat, amelyek katasztrófához vezetnek.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: