hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Elon Musk szerint „egy csomó ember meghal majd az elején” - mennyire veszélyes a Mars-misszió?

Az Európai Űrügynökségnél dolgozó Orgel Csillával végigvettük a Mars utazás lehetséges veszélyeit, és kiderítettük, hol tartanak most az előkészületek.

Link másolása

hirdetés

Nemrégiben a space.com is hírül adta, hogy Elon Musk egy interjú keretein belül kifejtette, nem lesz leányálom egy Marsi expedíció, szó szerint úgy fogalmazott, hogy "Őszintén szólva, egy csomó ember valószínűleg meghal az elején", amit még a Saturday Night Live sem hagyhatott szó nélkül.

Eddig nem járt ember a Mars felszínén, sőt, még nem is repültünk oda, hogy Mars körüli pályáról vegyük szemügyre a vörös bolygót.

Arra kerestük a választ, hogy mire gondolhatott Musk, mi a küldetés legnagyobb veszélye, és hol tart most a Mars-misszió.

"Az egyetlen tapasztalatunk az az Apollo program, amely a Holdhoz küldött űrhajósokat, először Hold körüli pályára, majd az Apollo-11 misszióval le is szálltunk a Hold felszínére. Ezt megelőzték más missziók, amelyek arra voltak jók, hogy tanuljunk, megnézzük, hogy egyáltalán el tudunk-e odáig jutni" - magyarázza Orgel Csilla, aki jelenleg az ESA-nál, vagyis az Európai Űrügynökségnél dolgozik, ahol bolygók lehetséges leszállóhelyeit vizsgálja.

Csilla pár évvel ezelőtt két hétre meghívást kapott a Utah-beli Mars Society Mars bázisára, ahol megtapasztalhatta, hogy milyen lenne az élet a vörös bolygón.

"Vörös, lila és szürke kőzetek vannak a helyszínen, ami miatt a táj nagyon hasonlít a Mars felszínéhez. Ott egy kétszintes bázis van, amely főleg diákoknak mutatja meg, hogy milyen két hétig a Mars felszínén dolgozni. Akkor a diplomámat csináltam még az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és szereztem szponzorokat, így mehettem ki."

hirdetés

Csilla a Freie Universität Berlin-nél szerezte mesterszakos, majd doktori fokozatát a Távérzékelési és Bolygótudományi kutatócsoporttal együttműködve. Dolgozott többek között már a Német Űrügynökségnél, a Lunar and Planetary Institute-nál, a NASA Marshall Space Flight Center-ben, valamint foglalkozott különféle geológiai problémák feltárásával, és emberes valamint robotos missziók lehetséges leszállóhelyeinek felderítésével a Holdon és a Marson.

A Holdon tizenkét űrhajós járt 1969 és 1972 között. Az akkori missziók a Hold felszínén nem töltöttek többet három napnál. Az Apollo-11 mindössze alig egy napot (21 óra, 36 perc) maradt a felszínen, amelyből a holdkompon kívüli idő 2 óra 31 perc volt. A legtöbb időt az Apollo-17 űrhajósai töltöttek holdsétával, összesen 22 órát.

Márpedig ez az egyetlen tapasztalat egy másik égitest felszínén való létről, így egy esetleges Marsi áttelepülésről jelenleg nem rendelkezünk sok információval.

"Ez egy nagyon rövid idő volt arra, hogy megtapasztaljuk, milyen nem a Föld felszínén dolgozni, ahol van légkör és van egy olyan védőpajzs, mint a magnetoszféra, amely megakadályozza azt, hogy a Napból és a galaxisból jövő káros sugárzások lejussanak a bolygó felszínére. A Hold esetében ez nincsen így, mondhatjuk azt is, hogy az űrhajósok nagyon szerencsések voltak, hogy megúszták ezt a küldetést. Egyelőre nem tudunk sokat arról, hogy hogyan viselkedik az emberi test ezen a védőzónán kívül" - mondja Orgel Csilla.

Magnetoszféra a Marsnál sincs, így nagy valószínűséggel a félúton lévő Hold lesz a gyakorlóterepünk.

Vajon mennyire vagyunk technológiailag felkészültek ahhoz, hogy a Marsra menjünk?

A NASA, valamint több nemzetközi űrügynökség is célul tűzött ki egy Hold-utazást. Első körben robotos missziókkal szeretnék ezt megvalósítani, de a NASA 2024-ben az Artemis program keretein belül már embereket is szeretne a Holdra küldeni, köztük pedig biztosan lesz egy női űrhajós is.

"Az Artemis 3 program az, amikor ténylegesen leszállnak majd a Hold felszínén az űrhajósok. Valószínű, hogy az ezt követő, későbbi missziók során nemzetközi összefogás eredményeként, már az Európai Űrügynökségtől is mennek majd űrhajósok."

A Marsra eddig kizárólag robotos-roveres missziók mentek, az ottani leszállás azonban nem több lépcsős folyamat lesz, vagyis nem fogunk először odarepülni, hogy körülnézzünk Mars körüli pályán.

"Véleményem szerint egész biztos, hogyha embereket küldünk a Marshoz, akkor le fogunk szállni egyből a felszínre. Nem tudom elképzelni, hogy csak egy űrállomásra települnénk oda első körben. Jelenleg azonban az Apollo és az Artemis programban tanultakra kell majd támaszkodnunk. Az Artemis programhoz fejlesztettek új rakétát, ami a Space Launch System nevet viseli (SLS), az Orion űrhajót, valamint a leszállóegységet, ami Elon Musk cégétől jön majd."

A technológiai fejlesztést valószínűleg egy bázis kialakítása fogja követni a Hold felszínén, ez lesz az első lépés.

A Földről elindulva a Marsot több pályán is meg lehet közelíteni, amelyekből a leggyorsabb is hét-nyolc hónapig tart. "Lehet, hogy ha lenne egy nagyobb tolóerejű rakéta, akkor gyorsabban menne" - mondja Orgel Csilla.

Az űrhajósoknak először is az utat kell kibírniuk, ami már önmagában nagyon megterhelő lesz.

"Az izmok, valamint a csontok kalciumtartalma leépül. Sőt, az űrhajósok ki lesznek téve a Napból érkező sugárzásnak is. Ez előbb-utóbb rákos megbetegedést is okozhat. Ez nagy probléma. Ráadásul még nincs kész technológiánk ahhoz, hogy a Marsra utazzunk, leszálljunk és éljünk a felszínen."

Ugyan a technológia még nincs kész, pár dologgal azért jól állunk. Az első emberes expedíció lehetséges leszállóhelyének megtalálása érdekében ugyanis a NASA már hat évvel ezelőtt felhívást tett közzé.

"Meghatároztak különböző paramétereket. Az Egyenlítőtől nézve 50 fok Északra szélességben, és 50 fok Délre lehet. Nem lehet a leszállóhely két kilométernél magasabban a marsi “tengerszinttől”, azaz a nulla métertől. És azt kérték, hogy legyenek erőforrások, például vízjég a felszín alatt, amit elérhetnek az űrhajósok, hogy abból üzemanyagot és vizet nyerjenek. De egyéb nyersanyagot is találni kellett a közelben a bázis számára."

Körülbelül ötven javaslat érkezett a felhívásra, de a végleges döntés még nem született meg, további információkra is szükség van, amiben a legutóbb odaküldött rover is segíteni fog.

"A Perseverance által begyűjtött mintákat haza fogjuk hozni, és ezen már dolgozunk a NASA-ESA közös Mars Sample Return misszió keretein belül. Ez fontos, hiszen az emberes missziók előkészületeként tudni szeretnénk, hogy a Marson vannak-e egykori életre utaló nyomok, és akár a Jezero kráterben jelölhetik ki a bázis helyszínét. Lesz egy olyan egység, ahol növényeket fognak termeszteni. Erre már vannak kísérletek, hiszen a német űrügynökségnek van egy Éden nevű konténere az Antarktiszon, ahol növényeket növesztenek, azt figyelve, hogy melyik milyen sebességgel nő" - magyarázza Orgel Csilla.

A friss élelmiszereket majd az űrhajósoknak kell a helyszínen előállítaniuk. Ezenkívül azt tudjuk, hogy a Marson van vízjég, valamint olyan kristályok, amelyeknek a kristályszerkezetében van víz, így vizet is tudnánk kinyerni.

Sokak szerint a felszín alatti barlangokban lennénk biztonságban a sugárzástól. A National Geographic híres sorozata is erre épült, azonban a Marsi vulkánok - amelyek lávabarlangjairól szó van - jóval magasabbak a Földieknél. A legmagasabb vulkán meghaladja a 23 km-t is.

"Én a nehézséget abban látom, hogy hogyan megyünk le egyáltalán a felszín alá, és ha mondjuk 200-300 méter mély, akkor milyen technológiával járunk oda le? Ráadásul a felszínen szeretnénk vizsgálatokat végezni, és naponta kellene a felszínre felmenni."

"Az Európai Űrügynökségnek van egy projektje, ahol azt vizsgálják, hogy a Holdnak a felszíni anyagából, abból a finomszemcsés porból hogyan lehetne egy búrát nyomtatni 3D-ben a tényleges bázis köré a sugárzás ellen. Ez megvalósítható lehet a Marson is"

- véli Orgel Csilla.

A marsi légkör sűrűségét valamint a légnyomást körülbelül a mi sztratoszféránkhoz lehet hasonlítani, ahol az interkontinentális repülőgépek járnak. Itt a hőmérsékletben is nagyobbak a kilengések és eltérő a szél dinamikája is, bár a marsi légkört még senki nem tapasztalta meg. Az űrruhának kell majd szabályoznia a konstans hőmérsékletet, de ez a probléma már megoldott, hiszen a Nemzetközi Űrállomáson is szkafanderben javítják az állomást, akár 6-8 órán keresztül. A ruhának abban a 90 percben, amikor a Nap süti, a 300 Celsius fokot, valamint a sötétben a -200-at is el kell viselnie.

Űrhajós a világűrben eddig nem halt meg, induláskor és visszaérkezéskor történtek viszont balesetek. Pontosan nem tudjuk, mire gondolhatott Musk, amikor azt mondta, hogy "Ez egy nehéz és veszélyes utazás, ahonnan lehet, hogy nem térnek majd vissza élve."

"Talán a sugárzásra érti, mert ő nagyon bízik a saját technológiájában. Ha ő indítana embereket a Marsra, akkor a technológiában biztos lenne" - mondja erről Orgel Csilla.

Egy nemzetközi misszió valószínűleg mindent megtesz majd azért, hogy ne történjen tragédia, de kockázat nélkül egészen biztosan nem lehet elérni az emberiség egyik legnagyobb álmát, a Mars-utazást.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Mesterséges intelligencia által vezetett vadászgép győzte le Kína egyik legjobb pilótáját

A gépi tanuláson alapuló technológia szitává lőtte az ünnepelt bajnok repülőjét - szerencsére egyelőre csak a szimulátorban.

Link másolása

hirdetés

Kína egyik legjobb pilótáját győzte le egy olyan vadászgép, amelyet mesterséges intelligencia vezetett - írja a kínai állami médiához tartozó Global Times.

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejének újabb tesztjében két vadászgép csapott össze: az egyiket mesterséges intelligencia irányította, a másikat egy hús-vér pilóta. Ráadásul nem is akárki: Fang Guoyu, pilóta, a tesztelőcsapat vezetője, nem mellesleg légiharc-bajnok csapott össze a géppel - természetesen nem a valóságban, hanem egy élethű szimulátor segítségével.

A mesterséges intelligenciával ellátott robotpilóta hamar kilyuggatta az ellenséges pilóta repülőjét.

Fang szerint ellenfele, amely a gépi tanulás (machine learning) elvén működik, saját taktikájával győzte le őt: a harc során feltérképezte Fang taktikáját, majd ellene fordította.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ

A lufi nem cuki, hanem ciki – nem a gyerek, hanem a felnőtt akarja?

A szivecskés léggömb szabadon engedése igazából gyilkos szemetelés. Lehet nélküle boldog a ballagás, születésnap, fesztivál.

Link másolása

hirdetés

Amikor középiskolai ballagáson láttam lufieregetést, mérhetetlen csalódás volt.

Azt reméltem, már rég vége a környezetszennyező és állatokat veszélyeztető szórakozásnak. Legalábbis a nagyobbaknál, hiszen ők már gondolkodnak a jövőjükről.

Kisebbeknél eddig nem jártam sikerrel, ha próbáltam a szülőket lebeszélni, hogy lufik nélkül is örülni fog a gyerek mondjuk a születésnapjának.

Eszembe jutott egy angliai strandtakarító önkéntes, akivel egy éve beszélgettem Cornwallban, Nagy-Britannia dél-nyugati csücskében. Csodás terület, a tenger és sziklák ölelésében rengeteg fa és farm. Sok az állat, a házi és a vad is. A délkeleti csúcsökből érkezve határozottan tisztának is tűnik a terület. Delia hívta fel a figyelmünket, hogy a látszat csal, van ott munka bőven 57 önkéntes csoportnak is. Nekik nemcsak azt kell összegyűjteniük, amit az emberek ott helyben eldobnak, hanem azt is, amit a tenger, szél vet partra náluk.

Ő rendszeresen szedi a szemetet a strandon és állatokat is ment – szintén önkéntesen. E kettő sokszor kapcsolódik. 2018-ban például megszámolta, hogy csak ő 238 lufit gyűjtött be.

Azt mondja, ezek nem mind helyi ünneplésekből jönnek:

hirdetés
Idefújja a szél az ország többi részéből, sőt Írországból és Európából is. Sok madárnak fulladást okoznak, sok állat megeszi, mert azt hiszi a kis darabokra, hogy élelem, mivel megemészteni nem tudják, belehalnak. Sokan úgy pusztulnak el, hogy a lufit tartó szalagba gabalyodnak bele.

Sirályt, fókát, delfint is mentenek. Ő művészként is igyekszik figyelemfelkeltő összeállításban megmutatni, mit gyűjtött be. Jár iskolákba és óvodákba is. Soha nem mondja a gyerekeknek, hogy ne csináljanak valamit, csak elmondja a saját tapasztalatait:

A gyerekek értik ezt, azonnal azt mondják, nem akarnak többet lufit, más módon fognak ünnepelni. A szülőkkel van gond, ők veszik meg újra és újra az óriás léggömb-csokrokat, hogy örüljön a gyerek.
Delia a háttérben a strandon gyűjtött lufimaradványokkal Fotó: Elek Krisztián
  • Aki színes gömböket akar látni repkedni, annak a szappanbuborékfújás lehet a legtökéletesebb megoldás.
  • Hosszabb távra a leggyakrabban a faültetést ajánlják a lufieregetés helyett. Ballagásra, születésnapra nem is kérdés, mennyivel többet ad évek múlva is, nem csak abban a pillanatban. Osztálytalálkozókon és újabb szülinapokon együtt növünk a fával együtt.
  • Ha elúsztatnánk, ami mögöttünk van, hát úsztassuk a folyóban! De csak természeteset, leginkább lehullott leveleket vagy virágot (szalag és egyéb műanyag csillogók nélkül).
  • Üzeneteket is hagyhatunk hátra egy üvegben, de nem kell víznek ereszteni, hanem eltenni és pár évente elővenni, rácsodálkozni, hogyan változik az életünk és mi az idő előrehaladtával.
Mi a baj a lufieregetéssel? Az, hogy az szemetelés.

Bár nem a földre dobják, előbb-utóbb ott köt ki, eljuthat egy erdőbe, hegyekbe vagy épp folyókba, tavakba, óceánokba. A darabjaira hullott lufi medúzára vagy tintahalra emlékeztet a vízben, pláne, ha algákkal és más kémiai illatot keltő mikrobákkal is bevonódik. Teknősök, tengeri madarak esnek áldozatul, ha lufit vadásznak le. A leálló emésztés hosszan végzi ki az állatot. Lenyelve egyébként a lufi 32-szer nagyobb eséllyel öl, mint a kemény műanyagok.

A madarakra különösen a hosszú madzagok a veszélyesek, lábra, szárnyra, csőrre gabalyodva is hosszú kínok között öli meg az állatot.

Delia sok olyan szemetet lát a tengerparton, ami évtizedek óta kering, nem ölt meg talán senkit, de csúfítja a természetet. A lufin nincsenek árulkodó jelek, így nem tudjuk, meddig keringenek félholtan újabb áldozatokat szedve, de például ez a zacskó 86-ból származik, 24 év múlva került a strandtakarítók kezébe.

A vízpartokon rengeteg állatot kínoz és öl meg a fürdőzők által kint hagyott műanyag játékok és rágcsálnivalók csomagolása is, és nem kevés bajt okoznak a halászok is, a kidobott eszközeikkel, zsinórokkal, kötelekkel.

Felelőtlen emberek miatt megszámolhatatlan állat szenved, Delia sok ilyet lát:

„Az a legborzasztóbb, hogy

amikor vittük a madarat a kórházba, rettenetesen sírt a fájdalomtól. Negyven percig hallgattuk

és persze neki ez sokkal hosszabb volt. Hiába találtuk meg és segítettünk volna, nem lehetett megmenteni.”

Ebben a galériában lehet látni az áldozatokat, akik mind lufitól pusztultak el.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

„Őrületes mértékben” emelkedik tavaink használati intenzitása, és ez látszik is vizeink állapotán

A partok rendezésével egyfolytában csökken a tavak természetes szűrőzónája, de a horgászati igények miatt betelepített halfajok sem tesznek jót - mondja az Ökológiai Kutatóközpont szakembere.

Link másolása

hirdetés

A Nature nemrég számolt be egy tanulmányról, amely szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a tavak oxigénszintje. A kutatók több mint 45 ezer oxigén- és hőmérsékleti mérési adatot elemeztek, amelyet 393 mérsékelt égövi tóból gyűjtöttek be. A vizsgálat szerint 1980 óta jelentős vízhőmérséklet-emelkedést illetve ezzel párhuzamosan az oldott oxigén csökkenését mutatták ki.

Az oldott oxigén megfelelő koncetrációja a vízben azért fontos, mert az ott élő élőlények többsége aerob szervezet, tehát oxigénre van szüksége a létezéshez, ugyanúgy, mint az embereknek, vagy bármelyik szárazföldi élőlénynek. Az oxigént a vízben alapvetően az algák és az edényes növények termelik nappal fotoszintézis révén, majd ezt a többi élőlény használja el a légzése során. Viszont a gázok oldhatósága a víz hőmérsékletével változik.

Minél melegebb a víz, annál kevesebb oxigént képes magában tárolni, így tavaink legnagyobb ellensége a globális felmelegedés.

A tanulmány során mély, hőmérsékleti rétegzettséggel rendelkező tavakat vizsgáltak, és az 1980-as évektől elemezték az adatokat. Hazánkban azonban a bányatavakat kivéve a sekély tavak vannak többségben.

"Magyarországon a hetvenes években kezdődött el néhány jelentősebb tavon és folyóvizen a monitoring, 2000-től kezdve pedig minden folyóvizet és 50 hektárnál nagyobb állóvizet rendszeresen vizsgálnak. Csak tavakból körülbelül 200-nak az állapotát figyeljük folyamatosan." - mondta a Szeretlek Magyarországnak Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

"Biológiai mintavételek történnek, de emellett mérnek számtalan fizikai és kémiai paramétert is, amelyek között ott van az oxigéntartalom is. Viszont a magyarországi vizek döntő többsége sekély tónak minősül, tehát nem olyan mély tavak, amikben kialakulna hőmérsékleti rétegzettség, mint amiket a tanulmány szerzői vizsgáltak. A sekély tavaknál - mint amilyen a Balaton vagy a Tisza-tó is, - csak szélcsendes időben alakulhat ki ez az állapot, és csak rövid időre."

hirdetés

Legnagyobb tavunknál, a Balatonnál egy állandó észak-északnyugati szélnyírásnak köszönhetően szinte mindig fúj a szél, amely folyamatosan felkeveri a rétegeket. Ráadásul a nyári felmelegedések alkalmával a felső, kisebb sűrűségű vízrétegbe a hullámzás során is belekeveredik az oxigén, javítva ezzel a tó vizének oxigénellátását.

Azokban a sekély vizű tavainkban, amelyekben a túlhasználat miatt jelentős mértékű eutrofizálódás van, jellemzően augusztus elején mégis előfordul olyan mértékű oxigénszint-csökkenés, ami drasztikus halpusztuláshoz vezet.

"Az oxigénszint csökkenés azért veszélyes, mert ha a tavakból eltűnik az élővilág, akkor elposványosodik a víz. Ezáltal nem lesz alkalmas horgászatra, sportolásra, vagy fürdésre. Fontos, hogy ne egy kristálytiszta, hal nélküli vizet képzeljünk el, amikor oxigénhiányról beszélünk tavaink kapcsán. A szárazföldi lét is vízhez kötödik. A vizek a szárazföldi környezettel is összefüggenek, mert oda járnak inni a szárazföldi állatok. Egy zavaros, büdös, élhetetlen vízterületet kell magunk előtt látnunk, amikor ennek a folyamatnak a végét keressük." - mondja Lukács Balázs.

"Az eredeti cikk is megemlíti, hogy néhány esetben a tavakban a hőmérséklet emelkedés mellet kivételesen esetekben oldott oxigénszint növekedés történt. Ez azokon a helyeken jelenkezett, ahol a vízgyűjtő terület több, mint 50%-a vagy beépített, urbánus környezet volt, vagy intenzív mezőgazdasági tájban helyezkedett el a tó. Ezáltal jelentős diffúz terhelés, jellemzően szerves tápanyagterhelés érte a vizeket, ami algásodást okoz."

A megnövekedett alga-mennyiség miatt nappal oxigén túltelítettség is mérhető egy vízben, éjjel viszont, amikor az állatok mellett a növények is lélegeznek, hirtelen oxigénhiány is felléphet.

"Magyarországon az elmúlt tizenöt évet tekintve a használati intenzitásban őrületes mértékű emelkedés tapasztalható és ez látszik is a vizeink állapotán. Egyre több vizünkben a partmenti mocsári növényeken (pl. nád, gyékény), vagy a néhány felszínen kiterülő levelű fajokon (pl. sulyom) kívül alig találni vízinövényt. Ennek több oka van."

"Egyrészt rendezzük a partot, csökkentve a tavak természetes szűrőzónáját. A horgászati igények miatt olyan halfaunát hoznak létre bennük, ami közvetlenül és közvetve is az alámerült növényeket pusztítja."

"Vannak növényevő halak, amik direkt módon kieszik a növényeket, és vannak halak, amelyek például az iszapot túrva folyamatosan zavaros állapotban tartják a vizet. A zavaros vízben pedig nincs elegendő fény a növények számára. A mezőgazdasági területekről pedig folyamatosan bemosódó trágya (növényi tápanyagok) az, ami nagyon megterhelik a tavak vizét. A tulajdonviszonyok miatt sajnos nagyon nehéz megfelelő szélességű puffer területet kialakítani a folyók és tavak körül"

Lukács Balázs szerint restaurációs eljárásokkal lehetne hűteni a tavat, és jobb állapotba hozni.

"Ha egy víz szabadon van és tűzi a nap, akkor gyorsan felmelegszik. De az a víztest, aminek a partján magas fák vannak, amik árnyékolják a vizet, az kevésbé melegszik. Árnyékolással jelentősen lehetne javítani a helyzeten, ez az oxigénviszonyokat is befolyásolná."

A fő probléma, hogy ugyan jogszabályi keretek biztosítják tavaink minőségének megőrzését, az állóvizek hasznosítása eltolódott a haltermelés és a szabadidős tevékenységek irányába. Előbbire azért kell nagyon odafigyelni, mert a tóban fellelhető halfajok aránya sem lenne mindegy.

"A hazánkban legnépszerűbb hal, a ponty például folyamatosan túrja az iszapot eleségért, amivel az ott leülepedett szervesanyag folyamatosan visszakerül a tóba. Ez nagymértékben növeli az algavirágzást, ami meggátolja, hogy olyan növények telepedjenek meg benne, amelyek megkötnék az iszapot, és oxigénnel látnák el a vizet. Mindkettőnek megvan a helye a víztestben, csak nem mindegy, hogy milyen arányban."

Fontos megemlítenünk, hogy ugyan a szakemberek szerepe nélkülözhetetlen, mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne csökkenjen a tavak oldott oxigénszintje. Az oxigént az élőlények mellet nagy mértékben fogyasztja az üledék bomlása is, vagyis ne dobáljunk semmilyen etetőanyagot a tavakba, ne etessük a halakat, hattyúkat és kacsákat, mert bizony a maradék leülepedve a tó alján rothad el, ezzel tovább rontva annak oxigénellátását.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Több mint 1 millió ember halálát okozta a fosszilis tüzelőanyagok égetése 2017-ben

Az összes haláleset 20 százalékához járult hozzá a szén, olaj vagy földgáz égetése, az áldozatok több mint fele pedig Kínában és Indiában vesztette életét.
Címkép: stevepb/Pixabay - szmo.hu
2021. június 19.


Link másolása

hirdetés

A globális felmelegedésért nagyban felelős üvegházhatású gázok legfőbb forrása a fosszilis tüzelőanyagok – a kőolaj, a földgáz és a szén – égetése. Ez azonban nemcsak a környezetünket károsítja súlyosan, de a mi egészségünket is.

Egy friss tanulmány szerint - amelyet a Nature tudományos folyóiratban publikáltak - ugyanis 1 millió ember halálához járult hozzá a fosszilistüzelőanyag-​égetés.

Az olyan súlyos betegségek, mint a stroke, a tüdőrák vagy a légzőszervi fertőzések okozta halálesetek ugyanis a 2,5 mikronnál kisebb keresztmetszetű, PM2,5-nek nevezett finom részecskék légkörben lévő koncentrációjának tulajdoníthatóak a tudósok szerint.

A PM2,5-szennyezés az egyik legfőbb környezeti kockázati tényező az emberiség egészségének szempontjából. Ezek a részecskék az otthoni fűtés, a porviharok, a tűzesetek, a nemzetközi szállítás során és hulladékokból is kerülhetnek a levegőbe, de a kibocsátás jelentős részéért a fosszilis tüzelőanyagok égetése a felelős.

A kutatók most 21 régió, benne 204 ország és 200 regionális terület 2017-es adatait vizsgálták meg. Arra jutottak, hogy

hirdetés
abban az évben a világ népességének több mint 90 százalékánál volt magasabb a PM2,5-szint, mint kellene, és nagyrészt a fosszilistüzelőanyag-égetés miatt. Az összes haláleset 20 százalékához járult hozzá a szén, olaj vagy földgáz égetése, az áldozatok több mint fele pedig Kínában és Indiában vesztette életét.



# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: