hirdetés

JÖVŐ

Életben maradt a 1,5 °C reménye, de a világ nem töri össze magát, hogy megmentse a beteget – COP26 helyszíni értékelő

Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26. A Másfél fok cikke.

Link másolása

hirdetés

A két héten át zajló, több mint 24 órával meghosszabbított ENSZ klímatárgyalások (COP26) keserédes eredménnyel zárultak szombaton Glasgow-ban. Bár a 196 országnak sikerült megállapodni abban, hogy csökkentik a legszennyezőbb fosszilis energiahordozó, a kőszén felhasználását és megszüntetik a „nem hatékony” fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat, a jelenlegi középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek. Hogy a még biztonságosnak ítélt 1,5 °C-os küszöbértéket ne haladjuk meg, az országoknak az elkövetkező egy évben új, frissített klímavállalásokkal kellene visszatérniük – legalábbis ezt kéri a Glasgow Climate Pact. Fontos megállapodások születtek még az erdőirtások és a metán-kibocsátások megszüntetésével kapcsolatban, és hat év után sikerült véglegesíteni a karbonpiacok szabályrendszerét is. A fejlett országoknak járó klímafinanszírozás terén is volt némi előrelépés, de a fejlődők szerint ez még mindig csak töredéke annak, mint ami járna nekik. Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26 - olvasható a Másfél fok cikkében.

Vegyes eredményekkel – az arcokon könnyekkel, haraggal és megkönnyebbüléssel – zárult a klímacsúcs Glasgow-ban: láttunk áttöréseket és kiábrándító visszalépéseket egyaránt, és számos kompromisszumot kellett meghozniuk az országoknak. De mit is jelent a COP26 döntése, vagyis a „Glasgow Climate Pact”, a globális éghajlatváltozás elleni harcban?

A COP26 legfontosabb eredményei

• Az országok az elkövetkező évben felülvizsgálják klímavállalásukat, és azt igyekeznek a 1,5 °C-os küszöbértékkel összhangba hozni – így ez a célkitűzés még „életben van”, és nyomatékos a Glasgow Climate Pact szövegében.

A kőszén kivezetése és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának beszüntetése először került bele COP döntésbe – így ez kikerülhetetlen részét képezi a Párizsi Megállapodás végrehajtásának.

• A fejlett országok elköteleződtek amellett, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt finanszírozást a 2019-es szinthez képest – így azt 20 milliárd fontról 40 milliárd fontra emelték, ami még messze van a szükségestől, de jó kezdet.

hirdetés

• A Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabályrendszer (ún. párizsi szabálykönyv) legnehezebb kérdéseit tisztázták a résztvevők 6 év után, így többek között lefektették a karbonpiacok új szabályait – szakmai szervezetek azonban figyelmeztetnek, hogy ennek további fejlesztésére lehet szükség.

Mindezeknek köszönhetően a COP26 előrelendítette valamelyest a világot a felmelegedés 1,5 °C-os korlátozása felé vezető úton, de a tempó még így is borzasztó lassú a helyzet súlyosságához képest.

Aminek nem örülünk

1. Túl kevesek az országok vállalásai

Ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-nál korlátozni tudjuk, 2030-ra felére kellene csökkenteni a jelenlegi kibocsátásokat. A CAT legfrissebb elemzése szerint, a Glasgow-ban bejelentett középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek a század végére.

Ha pedig az országok a klímacsúcson tett összes, hosszútávú ígéretüket betartják, akkor a század végére 1,8 °C-os melegedés várható, ami még mindig nem elég ahhoz, hogy biztonságos és élhető maradjon a földi éghajlat. Ráadásul mindezeket a célkitűzéseket törvénybe is kell ültetni és konkrét rövid- és középtávú tervekkel, intézkedésekkel alátámasztani, különben „üres kalóriák” maradnak.

A CAT “hőmérője”, amely azt mutatja meg, hogy az országok jelenlegi kibocsátás-csökkentési politikái és vállalásai milyen mértékű globális melegedést eredményeznének a század végére (Forrás: Climate Action Tracker)

2. Felpuhított szövegezés

Bár az országok elköteleződése a szénalapú energiatermelés fokozatos kivezetése mellett mérföldkőnek számít (ezidáig egyetlen COP döntés sem nevezte nevén a szénipart), sajnálatos módon a két nagykibocsátó India és Kína az utolsó pillanatban felpuhította a nyelvezetet és a „kivezetés” helyett a „csökkentés” szó került a végső szövegbe. Ugyan nyilvános tiltakozásával India vitte el a balhét, valójában Kína és az USA is nagy szerepet játszott a gyengébb eredményben.

Ez apró változtatásnak tűnhet, de az EU figyelmeztetett, hogy ez megnehezíti a 1,5°C-os küszöbérték betartását. „Minél tovább tart, hogy megszabaduljunk a kőszéntől, az annál nagyobb terhet ró a környezetre” – mondta Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke. Emellett “annál nagyobb terhet ró a gazdaságára is, mert a kőszén egyszerűen gazdasági szempontból sem kifizetődő” – tette hozzá.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

A kőszén égetése a klímaváltozás egyik legfőbb okozója, 2019-ben még mindig 37%-át adta a világ villamosenergia-termelésének. Több jelentés is figyelmeztet:

Ahhoz, hogy a 2030-as klímacélokat teljesíteni tudjuk, ötször gyorsabban kellene kivonni a kőszenet a villamosenergia-termelésből.

A kőszénen túl – többek között Szaúd-Arábia és Oroszország nyomására – a kőolaj és földgáz kivezetésére utalás sincsen a Glasgow Climate Pact szövegében, ugyanakkor azok „nem hatékony” támogatását fokozatosan beszüntetik az országok. A „nem hatékony” jelző szintén a szöveg puhítására szolgál.

3. Túl kevés klímafinanszírozás

A fejlődő országok óriási csalódásként élték meg, hogy a fejlettek továbbra sem teljesítették klímafinanszírozásra vonatkozó vállalásukat. A fejlett országok még 2009-ben megígérték, hogy legkésőbb 2020-ig évi 100 milliárd USD-t adnak be a közös klímaalapba (pontosabban „mobilizálják” ezeket a pénzforrásokat), ami a fejlődő országokat segítené abban, hogy tiszta energiára álljanak át és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz.

Így a 2020-2024-es időszakra összesen 500 milliárd USD-nak kellene rendelkezésre állnia. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy csak 2023-ra látunk valamit ebből az összegből. A Glasgow Climate Pact szövegében a fejlettek „mélységesen sajnálják” a határidő elmulasztását, és sürgetik, hogy 2025-re legyen meg a teljes 500 milliárd USD. Ez még nem garancia, de jobb, mint a semmi.

Intenzív egyeztetések a klímacsúcs utolsó óráiban (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

Aminek örülünk

1. Világosan a kőszénkor alkonyát jelzi a COP26 döntése

Ebben a döntésben végre nevén nevezik a klímaváltozás egyik legjelentősebb okozóját, és bár „megváltoztattak egy szót, de nem tudják megváltoztatni a COP-tól jövő általános jelzést, hogy a kőszén korszaka véget ér”, mondta el Jennifer Morgan, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója a tárgyalásokon. „Ha Ön egy szénipari vállalat vezetője, akkor ez a COP rossz hírt jelent” – tette hozzá.

Több mint 40 ország vállalta a kőszén kivezetését (a gazdagok legkésőbb a 2030-as, a szegények a 2040-es évekre) és azt, hogy nem finanszírozzák új szénerőművek építését. Ezen országok között van öt a húsz legnagyobb széniparú ország közül: Dél-Korea (5.), Indonézia (7.), Vietnám (9.), Lengyelország (13.) és Ukrajna (19.), viszont a szénnagyhatalom India, Kína, USA, Ausztrália, Japán és Dél-Afrika nincsenek az aláírók között, Dél-Korea és Lengyelország pedig később visszakozott – sokak felháborodására.

A glasgow-i ígéretek valószínűleg körülbelül 80+ GW új szénerőmű telepítését nullázzák le, ami a Kínán kívüli összes tervezett üzem kétharmada.

Vietnám elköteleződése kétségtelenül a COP26 egyik legnagyobb pozitívuma, mivel Kína és India után a harmadik legnagyobb az erőmű-építők között. A világ 10 legnagyobb széniparú országa mára rendelkezik nettó nulla célkitűzéssel, ami tovább gyorsítja az iparág visszaszorítását.

A kőszén-finanszírozás terén sincs visszaút: mára az összes G20 ország vállalta, hogy nem támogatja továbbra a külföldi szénipart, ezzel gyakorlatilag beszüntetve az ebbe az iparba irányuló legjelentősebb nemzetközi közfinanszírozásokat. Számos bank és pénzügyi intézmény is elkötelezte magát arra, hogy nem támogatja továbbá a – szénmegkötő és -tározó technológiákkal nem rendelkező – szénerőműveket.

2. A metánkibocsátások csökkentése

Több mint 100 ország (105 + USA és EU) csatlakozott a Global Methane Pledge kezdeményezéshez, melynek célja, hogy 2030-ig legalább 30%-kal csökkentsék a metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. A jelenlegi aláírókkal a kötelezettségvállalás több mint 1000 széntüzelésű erőmű leállításának felelne meg. Ha Kína hasonló csökkentést érne el az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodása révén, ez a szám több mint 1700-ra ugrana a Clean Air Task Force szerint.

A metánkibocsátások 30%-os csökkentésének teljesítésével 2050-ig akár 0,2 °C-kal mérsékelhető lenne a globális felmelegedés mértéke.

Bár mérföldkőnek számít ez a megállapodás, ezidáig a globális metánkibocsátásnak csak mintegy 45%-át fedik le a csatlakozók, és olyan kulcsfontosságú országok, mint Irán és Oroszország, nincsenek köztük. A mezőgazdasághoz és állattenyésztéshez köthető jelentős metán-kibocsátások szintén nincsenek számba véve ebben a közös célkitűzésben – de valahol el kell kezdeni.

3. Együtt kell kezelni az éghajlati és ökológiai válságot

A COP26 döntés világosan elismeri, hogy az ökológiai és klímaválság mélyen összefonódik, ezért ezeket együtt kell kezelni. A természet megóvása és helyreállítása (köztük az ún. természetalapú megoldások) központi szerepet kaptak a konferencián, és több megállapodás is született ezen a téren.

A világ több mint 100 országa, melyek a világ erdőinek mintegy 85%-át képviselik, megígérték, hogy legkésőbb 2030-ig teljes mértékben beszüntetik az erdőirtást és támogatják azok helyreállítását. Ehhez több mint 19 milliárd dollár állami és magánfinanszírozást is társítanak. Ezen a téren születtek már korábban megállapodások, de azok nem voltak túl sikeresek – megfigyelők szerint azonban a mostani abban más, hogy jóval több ország írta alá (köztük Brazília is), és jelentős mennyiségű pénzt is rendeltek hozzá.

Továbbá létrejött egy az erdőirtáshoz vezető termékek (pl. szója, pálmaolaj, kakaó) fő termelőit és fogyasztóit tömörítő partnerség is 28 ország részvételével, hogy szorgalmazzák a fenntarthatóságot az egész értékláncon keresztül. Emellett 30 pénzintézet vállalta, hogy beszünteti minden erdőirtással kapcsolatos beruházás támogatását 2025-ig.

A dél-amerikai őslakosok képviselői a klímacsúcson (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

4. Több pénz a fejlődőknek

A kibocsátások csökkentése mellett a fejlődő országoknak pénzügyi és technológiai támogatásra van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a már elkerülhetetlen negatív hatásokhoz és meg tudjanak birkózni a klímaváltozás miatti veszteségekkel és károkkal (mint például a partvidéki területek eltűnése az emelkedő tengerszint miatt).

Az alkalmazkodás finanszírozása terén előrelépést jelent, hogy a fejlett országok megígérték, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt összeget a 2019-es szinthez képest.

Emellett létrehozták a „Glasgow–Sharm el-Sheikh” kétéves munkaprogramot a Globális Alkalmazkodási Cél kidolgozására – ezzel a fejlődők egy régóta esedékes kérését teljesítve.

A károk és veszteségek terén bár ezen a COP-on sikerült elérni, hogy a fejlődők technikai támogatást kapjanak a Santiago Network keretében, az ügy még mindig nem kapott egy dedikált pénzügyi mechanizmust. Sokak meglepetésére, a klímacsúcs utolsó előtti napján a skót első miniszter, Nicola Sturgeon 2 millió fontot ajánlott fel erre a célra – ez egyelőre apró összeg, de jó példával jár elől.

Nicola Sturgeon, skót első miniszter bejelentése (Fotó: a szerző)

5. A párizsi szabálykönyv véglegesítése

Hat év után végre sikerült egyezségre jutni a karbonpiacok szabályrendszerét illetően, továbbá olyan technikai kérdésekben, mint a klímavállalások közös időkerete és az országok haladásának átlátható dokumentálása, leltárazása. A karbonpiacokat illetően szakértők szerint még mindig vannak gyenge pontok, melyek esélyt adhatnak a trükközésre, ezért az elkövetkező tárgyalásokon ezeket tovább kellene fejleszteni, illetve biztosítani kellene a végrehajtás megfelelő ellenőrzését. De a most tető alá hozott rendszerrel már lehet dolgozni – ami nem egy hátrány egy évvel a határidő után.

6. Az elektromos járművek hajnala

A közlekedés dekarbonizálása terén is fontos vállalások születtek a klímacsúcson: a globális autóeladások 31%-áért felelős autógyártók – köztük a Volvo, Ford, Mercedes Benz, GM és Jaguar Land Rover – vállalták, hogy fokozatosan kivezetik a belsőégésű motorral hajtott járműveket a gyártásukból. Sőt, mára világszerte az autóeladások 19%-a olyan országokban történik, amelyekben már van ezek kivezetésére céldátum, szemben a 2019-es 5%-kal. Ezek az országok 2 milliárd embernek adnak otthont.

Ugyanakkor üröm az örömben, hogy a legnagyobb autógyártó cégek, a Volkswagen, Toyota, Stellantis, BMW és anyaországaik, Németország, Japán, Franciaország és az Egyesült Államok távol maradtak ettől az egyezségtől és csak homályos ígéreteket tettek.

Klímatüntetők támogatást követelnek a klímaváltozás okozta károk és veszteségek kompenzálására (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

Még életben a 1,5 fokos célkitűzés, de már alig lélegzik

Hogy mennyire mondható sikeresnek a COP26? Mivel egy rettentő bonyolult egyezkedési folyamatról van szó több mint 190 ország részvételével, a válasz egy kicsit a „Schrödinger macskája” kvantumelméleti gondolatkísérletre emlékeztet: vagyis a képzeletbeli macska egyszerre él is és halott is. Vannak tehát eredmények, amiknek lehet és kell is örülni, de a sikerekre számos kudarc vet árnyékot – sokak szerint nagyban elsötétítve azokat.

Bár fontos lépéseket tettünk ezen a klímacsúcson a jó irányba, már fénysebességgel kellene szaladnunk ezen az úton, hogy élhető és biztonságos maradjon a földi éghajlat.

A jövő évi konferenciát Egyiptom rendezi, így jó esély van arra, hogy a fejlődő országok nagyobb befolyást tudnak majd gyakorolni a fejlettekre. Az óra azonban ketyeg: minél tovább húzzák az országok a konkrét politikák és intézkedések kidolgozását a klímaválság kezelésére, annál fájdalmasabb lesz az átállási folyamat, és annál nagyobb – GDP-ben, emberi életekben és kihalt fajokban mérhető – költségei lesznek a halogatásnak.

António Guterres, ENSZ főtitkár szerint a földi éghajlat sorsa „cérnaszálon függ” –

még mindig az éghajlati katasztrófa ajtaján kopogtatunk… ideje vészhelyzeti üzemmódba váltani – különben az esélyünk, hogy elérjük a nettó nullát, nulla lesz.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

65 millió forintnyi pénzt fizet egy techcég, hogy egy robot megkaphassa az arcodat és a hangodat

A Promobot élethű robotokban utazik, és szeretnék valós emberek kinézetét és hangját megvásárolni.

Link másolása

hirdetés

A Promobot 150 ezer fontot (60 millió forint) kínál azoknak, akik készek átadni az arcukat és a hangjukat a cégnek, hogy realisztikus robotokhoz használják fel ezeket. Követelmények természetesen vannak:

kifejezetten kedves és barátságos megjelenésű jelentkezőket keresnek, akik legalább 25 évesek, a nem és a bőrszín nem számít.

A 150 ezer fontért cserébe alá kell írni egy szerződést, ami után a cég bármeddig felhasználhatja a jelentkező külsejét, akinek 3D-ben beszkennelik az egész testét, és 100 órányi hanganyagot is kérnek.

A szerencsés kiválasztottról mintázott robotok 2023-ban jelennek meg.

A Promobot egyébként Európa egyik legfontosabb robotos cége, arcfelismeréssel, önvezető járművekkel és különféle robotikai fejlesztésekkel foglalkoznak, 2019 óta pedig kiemelten foglalkoznak emberszerű robotokkal, különböző célokra: bevásárlóközpontokba, üzletekbe, repterekre.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Eutanáziához használható kapszulát legalizálhatnak hamarosan Svájcban

A Sarco fantázianévre keresztelt szerkezetet 3D-nyomtatásos technológiával készítették.

Link másolása

hirdetés

Eutanáziához használható kapszulát legalizálhatnak hamarosan Svájcban – írja a Swiss Info.

Svájcban legális az eutanázia, 2020-ban 1300-an haltak meg asszisztált öngyilkosság keretében. Az eutanáziát jelenleg folyékony nátrium-pentobarbitál befecskendezésével végzik. Ezután az ember 2-5 perc alatt elalszik, majd mély kómába esik, végül meghal.

A Sarco fantázianévre keresztelt, 3D-nyomtatásos technológiával készült szerkezet azonban felgyorsítja ezt a folyamatot. A lap szerint ugyanis

a kapszula belsejét hamar elárasztja nitrogénnel, az oxigén szintjét pedig mindeközben 21 százalékról 1 százalékra csökkenti. Az ember így először elveszti az eszméletét, majd szenvedés és fulladozás nélkül meghal.

A szerkezetből egyelőre két prototípus gyártottak, a harmadikat most készítik Hollandiában. A tervek szerint Svájcban már 2022-ben használhatják is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Módosította Kína az időjárást a Kommunista Párt rendezvényei előtt, hogy az eső elmossa a légszennyezést

Úgy tűnik, mára Kína a világ egyik legnagyobb és legkifinomultabb időjárás-módosító hálózatát építette ki, aminek amúgy nem mindenki örül.

Link másolása

hirdetés

Kína módosította az időjárást a Kínai Kommunista Párt nyáron tartott centenáriumi ünnepsége előtt Pekingben - vette észre a Telex a hongkongi South China Morning Post cikkében.

Július 1-én ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját a Párt, és annyira szennyezett volt a levegő, hogy valamit tenni kellett, hogy meg lehessen tartani a nagyszabású tömegrendezvényeket.

Néhány órával előtte a külvárosok és a környező területek felett olyan anyagokat juttattak a felhőzetbe, ami esőket idézett elő, az a szálló por és az egyéb részecskék "kimosásával" javított annyit a levegő minőségén, hogy tízezrek mehettek ki az utcára.

A város körüli hegyekben élők az ünnepség előtt sok rakétát láttak – ezekkel juttatták el az ezüst-jodidot a felhőkbe, hogy beindítsák az esőt.

El is kezdett esni, nem is kicsit, ami azt jelentette a Csinghua Egyetem mérései szerint, hogy több mint kétharmadával csökkentette a levegőben lévő szennyezőanyagok mennyiségét. A WHO mutatói szerint közepesről „jó” tartományba lendültek. Korábban is bevetették már ezt a fegyvert, a 2008-as nyári olimpia időjárását is befolyásolták több alkalommal.

Pekingben amúgy idén regisztrálták a valaha mért legcsapadékosabb nyarat, az átlagos csapadékmennyiség majdnem kétszeresét mérték, ennyi esőt követően például az évtizedek óta csökkenő talajvízszint néhány hónap alatt közel 5 méterrel emelkedett.

hirdetés

Úgy tűnik, mára Kína a világ egyik legnagyobb és legkifinomultabb időjárás-módosító hálózatát építette ki, ami azt jelenti, hogy műholdak, repülőgépek, mobil radarállomások és mesterséges intelligencia segítségével igyekeznek megjósolni a nedves levegő mozgását, hogy aztán a fentiekhez hasonló akciókkal szabályozni tudják, mikor és hol essen az eső.

Persze nem mindenki ilyen lelkes a technika vívmányainak használatától, néhány kutató már most aggódik, hogy a beavatkozások megzavarhatják az időjárást az ország más részein.

A kínai elnök a rendezvényen amúgy azt mondta, hogy aki „zsarnokoskodni próbál” Kína felett, az „1,4 milliárd kínai alkotta, acélos Nagy Falba ütközik”.

Hszi Csin-ping szerint „a Kínai Kommunista Párt (KKP) nélkül Kína ma nem lenne az, ami. Az előttünk álló úton fenn kell tartani, és tovább kell erősíteni a párt vezetését”.

Szerinte az elmúlt 100 év alatt Kína elérte a „mérsékelten jómódú társadalom” felépítését, kényelmes életet biztosítva az embereknek, és felszámolta a mélyszegénységet.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Videó készült az első robotokról, amik szaporodni képesek

A xenobotok néven ismert apró életformák ráadásul úgy szaporodnak, ahogy korábban még senki és semmi.

Link másolása

hirdetés

A biológiai szaporodás eddig ismeretlen formájára képesek a világ első élő robotjainak nevezett xenobotok, írja a Science Daily.

A parányi robotokat az afrikai karmos béka (Xenopus laevis) sejtjéből tervezték mesterséges intelligencia segítségével. A leginkább Pac-Manre hasonlító, egy milliméter átmérőjű programozható robotok eddig leginkább mozgásra, kisebb feladatok végrehajtására és öngyógyításra voltak képesek. Most azonban kiderült, hogy a szaporodás teljesen új formájára is képesek.

Ennek során a xenobotok sejtek százait gyűjtik össze a szájukban, ahol addig forgatják, míg hozzájuk hasonló formát nem hoznak létre. A végeredmény pedig néhány nap múlva egy újabb, teljes értékű xenobot lesz, ami ugyanúgy képes az önreplikációra, árulta el az apró rovbotokat tervező csapat vezetője.

Joshua Bongard, a Vermonti Egyetem robotika professzora hozzátette: az emberek sokáig úgy gondolták, hogy a szaporodás minden formáját ismerik már, de a xenobotok reprodukciója még olyasvalami, amit korábban soha nem figyeltek meg.

hirdetés

Az éppen szaporodó xenobotokról videó is készült, amit itt lehet megnézni:

Még mielőtt bárki aggódni kezdene a szaporodó robotok miatt: a tudósok már egy évvel ezelőtt is jelezték, hogy a xenobotok pár nap után elpusztulnak, csak halott bőrsejtek maradnak utánuk.

Az apró lényeket a tervek szerint a későbbiekben az óceánokban egyre szaporodó mikroműanyagok eltávolításában szeretnék hasznosítani, de a gyógyászati célú felhasználásuk is napirenden van.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: