Közel egy fokkal emelkedett az őszi átlaghőmérséklet az elmúlt 25 évben az azt megelőző negyedszázadhoz képest, a melegedés trendje egyértelműen kimutatható. Bár a meleg ősznek könnyű örülni – tovább lehet nyaralást tervezni, hosszabb a vegetációs időszak –, a hőmérséklet emelkedésével megbomlik a természet körforgása. Felborul a levélhullás rendje és az egymással kölcsönhatásban levő fajok dinamikája, egyes kártevők elszaporodhatnak – így a mezőgazdaság szempontjából például egyszerre kedvező és hátrányos is lehet a melegedés – és a költözőmadarak vándorlásának időpontja is megváltozhat - írja a Másfélfok.

10,4 °C volt a három őszi hónapban, azaz szeptember 1. és november 30-a között mért átlaghőmérséklet az elmúlt 50 évben, azaz 1971 óta. Ha e félévszázad első felére nézzük meg az átlagot, az első, 1971–1995 közötti 25 évben még 9,9 °C, az utóbbi 25 évben viszont már 10,8 °C volt az őszi átlaghőmérséklet. Még jobban látszik a melegedés, ha csak az utolsó tíz év adatait emeljük ki: 2011–2020 között az őszi átlaghőmérséklet már átlépte a 11 °C-ot.

(A csapadék esetén nem tapasztalható egyirányú változás. Az átlagos összeg 139 mm és 155 mm volt a két 25 éves periódusban. Mindkét 25 éves időszakban előfordultak szárazabb évek, amikor a 80 mm-t sem érte el az évszakos csapadékösszeg (1978, 1986, 2006, 2011) és voltak csapadékosabbak is, amikor 200 mm fölé emelkedett.)

De nem csak az átlaghőmérséklet alakulásában érhető tetten a felmelegedés: a lap megvizsgálta, hogyan alakult a nyári napok száma a három őszi hónapban, azaz hány olyan nap volt, amikor a maximumhőmérséklet meghaladta a 25 °C-ot. A legtöbb eset szeptemberre tehető, novemberben pedig egyszer sem fordult elő ilyen. Országos átlagot tekintve

A fagyos napok száma (azaz amikor a minimumhőmérséklet 0 °C alá esik) is csökkenést mutat az elmúlt 50 év őszi adatait tekintve: 1971–1995 között 16, míg 1996–2020-ban 11 ilyen nap fordult elő átlagosan. A legtöbb 1988-ban jelentkezett és az ezredforduló utáni időszakban is találhatunk olyan évet (2011), amikor magas volt a fagyos napok száma. A havi eloszlást tekintve jellemzően novemberben és októberben vannak fagyos napok, ugyanakkor előfordult egy-egy év, amikor csak novemberre korlátozódtak. A vizsgált 50 év során egyedül 2015–2018 között volt arra példa, hogy négy egymást követő évben nem esett 0 °C alá az októberi minimumhőmérséklet, amely a hidegebb időszakok beköszöntének későbbre tolódását mutatja.

Az őszről biztosan sokaknak eszébe jut a vénasszonyok nyara (vagy más néven indián nyár), amely sok napsütéssel, az átlagosnál magasabb hőmérséklettel és nyugodt időjárási helyzettel jellemezhető. Számszerű definíció azonban nem létezik erre a jelenségre, egy kicsit szubjektív, valamint régiónként is mást jelenthet.

Ennek ellenére meghatározhatunk egy lehetséges jelzőszámot, indikátort. Ehhez kiszámítottuk minden egyes őszi napra az országos átlaghőmérsékletet az 50 év adatai alapján, majd megnéztük, hogy melyek azok a napok, amikor ezt 5 °C-kal meghaladta az adott nap átlaghőmérséklete és nem volt csapadék (azaz az országos átlag 0,1 mm alatt maradt).

Az eredmények azt mutatják, hogy az utóbbi 20 évben több ilyen eset fordult elő. Az átlagos hőmérséklettől való jelentősebb eltérés is a vizsgált időszak második felében volt jellemző. Az átlagot legalább 8 °C-kal meghaladó napok közül egy 1996-ban következett be, kettő 2000–2010 között, míg az utóbbi évtizedben négy ilyen nap jelentkezett. Az átlagtól való legnagyobb eltérés (10,5 °C) 2002. november 15-én fordult elő, de 2015. szeptember 17. is kiemelkedően meleg volt. A vénasszonyok nyarát élvezhettük 2011 szeptemberében vagy 2019 októberének végén is.

A felmelegedésnek pozitív következményei is vannak: tovább élvezhetjük a meleget és kitolódik a vegetációs időszak, ami a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező lehet (bár a kártevők, betegségek terjedését is növelheti). Ugyanakkor számos megszokott természeti folyamat felborulhat: az őszi levélhullatás eltolódhat, ahogyan a vándorló madarak költözési időpontja is. A változás kedvezhet egyes kórokozóknak és invazív fajoknak, továbbá befolyásolhatja egyes egyedek szaporodóképességét, a természetes zsákmány-vadász és az egymással kölcsönhatásban levő fajok dinamikáját, valamint az ökoszisztémák nettó produktivitását. Megváltozik a szén- és nitrogénkörforgás, illetve a levélhulláshoz köthető (öko)turizmus.

A forró nyarak megperzselhetik a leveleket és ha ez az előző év őszi szárazságával társul, akkor a levelek idő előtti lehullajtását eredményezheti. Ugyanakkor a magas talajnedvesség késleltetheti a levélhullást, míg a korai fagyok és erős szelek hirtelen levélhullást idézhetnek elő. A hőmérséklet és a nappalok hosszának változása a levelekben a zöld klorofill csökkenését idézi elő, valamint a hőmérséklet azt is befolyásolja, hogy milyen mértékben halványulnak el. A klorofill hiányában sárga, narancssárga, piros és lila színek jelennek meg. A hőmérsékletnek itt is kiemelt szerepe van: az éjszakai hőmérséklet csökkenésével intenzívebbé válnak a színek. Ugyanakkor, ha a fokozatos hűlés helyett hirtelen támadnak a fagyok, lehullhatnak a levelek, amik talán még nem is váltottak színt az egyébként melegebb ősz miatt.

Ausztráliában végzett kutatások alapján az átlagosnál melegebb nyarak okozta hőstressz következtében a levelek ősszel barnák lesznek az élénkpiros és sárga színek helyett, és az Australian National University munkatársa szerint ehhez az egyre növekvő szárazság is hozzájárul. Németországban kivitelezett vizsgálatok azt mutatják, hogy a meleg augusztus és szeptember késlelteti a levelek színeződését, de a száraz szeptember, valamint a meleg május és június előrehozzák azt.

Hosszútávú kísérletek szerint az őszi színek érzékenysége a magasabb hőmérsékletekre jelentősen eltér az egyes fajok esetén. Általánosságban egy fok melegedés következtében egy nappal késik az őszi színek megjelenése, de például a bükk esetén ez már 6-8 nap/fok. Ez azt jelenti, hogy

A vegetációs időszak kitolódásával és a mélyre lenyúló gyökérzet talajnedvesség-csökkentésével az egyes fák stressznek vannak kitéve – a stressz miatt pedig érzékenyebbek a levélevő rovarokra. Továbbá a meleg, nedves körülmények kedveznek bizonyos színcsökkentő kórokozók számára, például a nyárfa rozsdának.

A rovarok vándorlására is hatással van a nappalok hossza és a hőmérséklet, de az eső, a relatív nedvesség, a fák levélhullajtása (amelyeken addig éltek) és a szél szintén befolyásoló tényezők.

A megszokott őszi táj elvesztése nem jó hír, pedig ez csak a sokadik helyet foglalja el a listán, amely azt tartalmazza, mi mindent veszítünk, veszíthetünk a jelenleg zajló klímaváltozás következtében.

A Másfélfok a számításait az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján végeztük el az 1971–2020-as időszakra. Az értékek minden esetben a magyarországi területi átlagokat mutatják. Csapadékmentes napnak tekintettük a 0,1 mm alatti csapadékösszegű napokat. Ebben az esetben a meteorológiai meghatározást használtuk az évszakok elkülönítéséhez, azaz az ősz szeptember 1-jén kezdődik és november 30-ig tart. A vénasszonyok nyarára utaló indikátorhoz kiszámítottuk minden egyes őszi napra az átlaghőmérsékletet az 50 év adatai alapján és megnéztük, hogy mikor haladta meg ezt az értéket legalább 5 °C-kal az adott nap átlaghőmérséklete. Ehhez párosítottuk még az országos csapadékmennyiséget és eredményként (azaz a vénasszonyok nyara jelzőjeként) azokat a napokat kaptuk, amikor 0,1 mm alatti volt a csapadék és teljesült a hőmérsékleti feltétel is. Pontosabb képet kaphatnánk, ha a szélviszonyokat és a napsütéses órák számát is figyelembe vennénk a vizsgálat során, de az adatok korlátozott elérhetősége miatt jelen vizsgálatban csak egy egyszerű jelzőszámot, indikátort határoztunk meg, amely utal a vénasszonyok nyarára.

Az indián nyár az USA keleti és középső részén elterjedt megnevezés, ami késő októberben vagy novemberben a száraz, az időszakra jellemzőnél melegebb időt jelenti. A brit Met Office 1916-ban kiadott meteorológiai szótára szerint: meleg, nyugodt időjárás ősszel, különösen októberben és novemberben. Más megközelítés szerint általában szeptember végén, október elején jelentkezik az indián nyár, amit szélcsend, hűvös éjszakák, hajnali hideg és délutáni pára, valamint napos, kellemes hőmérséklet és magas légnyomás jellemez (még az első havazás beköszönte előtt). Egyesek szerint az indián nyár csak azután következhet be, ha már megelőzte az első fagy, vagy néhány igazán hideg nap az ősz folyamán. A név eredetével kapcsolatban is több feltételezés él, ezek egyike, hogy az indiánok tovább vadászhattak, más források szerint például az aratáshoz vagy a prérin gyújtott tüzekhez köthető az elnevezés.

Közép-Európában elterjedt megnevezés a vénasszonyok nyara, amely ahhoz köthető, hogy az idős asszonyok szívesen ültek ki a ház előtti padra élvezni a napsütést és a meleget – hiszen a házakat ilyenkor jellemzően még nem fűtötték. Európában Szent Márton nyarának is hívták az őszi meleg periódusokat.

Stumpf-Biró Balázs az éghajlatváltozás hatásait azonosító, és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója. Arról beszélgettünk vele, mi vár ránk az elkövetkező időkben, és mire kell felkészülnünk. Nem festett reményteli képet.

– "Csak akkor van esélyünk a felkészülésre, ha nyíltan beszélünk a civilizációnk összeomlásának lehetőségéről!" Az idézet egy nyílt levélből származik, amit, ha jól tudom, számos nemzetközi tudós írt alá. Meglett a hatása?

– Valóban, a Scholars Warning kezdeményezéshez több száz tudós csatlakozott, köztük magyarok is. A levél megjárta a maga útját a nemzetközi sajtóban, aztán a téma el is csendesedett. De nem egyedi eset ez. Komoly esély mutatkozik arra, hogy a novemberben Glasgow-ban tartandó COP26 konferencián már talán napirendre is tűzik az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk.) 2018-as különjelentését... „Ej, ráérünk arra még!", mondom erre én keserű iróniával.

– Vagyis nyilván nem érünk rá. A helyzet egyre rosszabb, és romlik. De azért az emberek többsége talán okkal reméli, hogy megfelelő hozzáállással és technológiával megoldhatjuk az éghajlatváltozás problémáját... vagy mégsem?

A legnagyobb baj a „meg fogjuk oldani” szemlélet népszerűségével, hogy tabuvá teszi a fontos párbeszédet arról, hogy mit is tehetünk annak tudatában, hogy valószínűleg nem leszünk képesek megoldani a problémát. A kor, amelyben élünk, elvárja, hogy reményektől mentesen szemléljük a valóságát. A reményteljes és a reménytelen ugyanannak a hamis érmének a két oldalai.

– Akkor mit tehet az ember, aki tovább akar lépni? Létezik erre valamiféle útmutató?

– 2018-ban megjelent tanulmányában a brit University of Cumbria tanára, Jem Bendell professzor rávilágított, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók és szakemberek többsége azt feltételezi, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak.

A tanulmányban az igazán felkavaró az egyszerű, érthető szóhasználattal levont következtetés volt, hogy „túltoltuk, Béláim”, itt már nem nagyon van módunk érdemben tenni bármit is... leszámítva természetesen a legfontosabbat, a felkészülésünket és az alkalmazkodás megkezdését, egy alapjaiban megváltozó világhoz.

- Amikor társadalmak felbomlásáról, illetve összeomlásáról beszélünk, akkor meglévő életkörülményeink jelentős és drasztikus megváltozását értjük alatta. Azok az emberek, akik úgy látják, hogy ez a folyamat annyira valószínű, hogy lényegében elkerülhetetlen, illetve már kibontakozóban is van, a „mélyalkalmazkodás” kifejezést használják a válaszok megtalálásának menetére. Mély, mert a felszínes, fizikai feladatokra koncentráló „alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” megközelítésén túl, saját belső utunkra koncentrál, hiszen

Amint az éghajlati káosz hatásai kibontakoznak, a pánik szélsőséges válaszokat eredményezhet egyesek részéről. A „mélyalkalmazkodás” kezdeményezésének küldetése, hogy segítsen szeretetteljes válaszokat találni szorult helyzetünkre, ezáltal csökkentve a ránk váró fájdalmat, és valamennyit talán meg is mentve a társadalmainkból és természeti környezetünkből.

– Ez nem túl biztató... de vajon képesek-e az emberek meghaladni saját korlátaikat és visszafordítani ezeket a folyamatokat?

– Nem tudjuk megállítani.

és különösen nem nehéz körülmények között, magasabb értékek védelmében hozni meg jelentős áldozatokat. A folyamat elkerülhetetlen, mert az emberiség nem tud elég gyorsan, elég sokat tenni ahhoz, hogy fenntartsa és megóvja saját víz- és élelmiszer-ellátását a környezeti hatásoktól.

– Ezek szerint élelmezési problémák is várhatóak?

– Az elmúlt három évben az európai mezőgazdaság hozama átlagosan 20-30%-kal csökkent. Az emberiség által bevitt kalóriák közel 60%-áért mindössze három növény, a búza, a kukorica és a rizs felel. A Földön megtermelt élelmiszer 75%-át csupán 12 növény-, és 5 állatfaj adja. A világ 4-5 nagy gabonatermő régiója közül legalább 3-4, súlyos, a termőképességét alapvetően befolyásoló időjárási szélsőségeknek lesz kitéve, már az előttünk álló 5-15 éven belül.

– De mi az oka, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak?

– Egy olyan úton haladunk rendíthetetlenül előre, amelyről a legjobb szándékaink ellenére sem térhetünk már le. Ám valójában... nem is akarunk. Ennek számos oka van. Ezek közül három igazán fontos szempontot említek most meg. Az első és legfontosabb, maga az ember.

ha lokálisan gondolkodott, uralma alá hajtotta a környezetét, minél inkább kényelmessé tette saját és szűkebb csoportja mindennapjait, illetve szembeszállt a rivális törzsekkel. Ez a program továbbra is fut, és már ma sem vagyunk képesek a tömegek szintjén meghaladni azt.

A második egyirányú zsákutca sorsunk menetében, az energia. Mert az energianyerési stratégia, amire az ipari civilizáció épült, kudarcot vallott.

A meglévő szénhidrogénkészletek ugyanis folyamatosan csökkennek, és minél kevesebb elérhető belőlük, annál többe kerül a kitermelésük. A nem energiával kapcsolatos erőforrásaink, mint ásványok, ivóvíz, megművelhető termőföldek, szintén fogynak.

És végül a harmadik tényező, a minket körülvevő folyamatok léptéke és sebessége. Ezzel kapcsolatban három alapvető fogalmat meg kell ismernünk. Az első az Overshoot, vagyis a Túlhasználat. Ez röviden azt jelenti, amikor egy populáció – adott esetben az emberiség – népessége és fogyasztása túllépi környezete fenntartható eltartóképességét. A második a Feedback Loop, vagyis a Visszacsatolási Hurok. A pozitív visszacsatolás alatt azt értjük, amikor a folyamat elemei kölcsönösen hatnak egymásra, így az már önmagát gerjeszti.

– Ezek a folyamatok milyen következményekkel járnak majd?

– Az éghajlatváltozás folyamatának eredményeként megkülönböztetünk elsődleges következményeket és másodlagos hatásokat. Az előbbi esetében egyszerűen arról van szó, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoriságukban és intenzitásukban jelentősen megnőnek. Ott, olyan gyakran és olyan erősen csapnak le, ahogyan korábban az nem volt jellemző.

A másodlagos hatások esetében, kiválóan rendszerezett módon eddig már több, mint 460 hatást azonosítottak. Ezek felölelik életünk minden egyes területét: az élelmiszer- és vízellátást, az egészségünket, az infrastruktúrát, a gazdaságot és a biztonságot. Ez utóbbit pedig igen hamar meg fogjuk érezni a bőrünkön. Az élet ellehetetlenülése éppen azokon a területeken, ahol az előttünk álló időszakban leginkább nő majd a népesség,

A szűkülő erőforrásokért kitörő háborúk megjelenése pedig csupán idő kérdése. Éppen úgy, mint őseink idejében, csak most nem kőbaltával.

– Mit jelent ez majd a mindennapi életünkre, a társadalmainkra nézve?

– Ha látjuk az egyre szélsőségesebbé váló tömeges megmozdulásokat a világ nagyvárosaiban, akkor egy dolgot ne tévesszünk szem elől: a várható kockázatok és az ezekből fakadó események közül lényegében még nem következett be semmi... van víz- és energiaellátás, kapható élelmiszer a boltokban, van közbiztonság, nem omlott össze a bankrendszer, létezik és igen magas színvonalon egészségügyi ellátás.

Tehát, amikor azt látjuk, hogy emberek tömegei mennek az utcákra, mert a jelenlegi helyzetben elégedetlenek a sorsukkal, és ezt olyan módon fejezik ki, hogy törnek, zúznak, gyújtogatnak... és rendkívül erőszakosan viselkednek, akkor töprengjünk el azon, mi várható majd abban az esetben, amikor a felsorolt dolgok bekövetkeznek?

– Jaj. Szinte csak arra tudok, gondolni, hogy akkor mit csináljak most, mi lesz velem?!

– Szinte mindenkiben, aki szembesül a jövőjével, megfogalmazódnak ezek a kérdések. És bár érzem, hogy valamilyen szintű választ adni kell az embereknek, mindenki, aki megoldást, a remény andalító ígéretét (csodálatos angol kifejezéssel „hopium”-ot) kínál az embereknek, becsapja őket. Igen, becsapja… mert elveszi tőlük annak a lehetőségét, hogy a valósággal őszintén és bátran szembenézve hozzák meg az igazán fontos döntéseiket az életükkel kapcsolatban.

– Hogyan alkalmazkodjunk mélyen?

– A mélyalkalmazkodásnak két iránya van…

Belső alkalmazkodás: egy olyan élet érzelmi, értelmi és lelki következményeinek feltárása, amelyet a társadalom szövetének maradandó károsodása, illetve rendszerének teljes összeomlása jellemez.

Külső alkalmazkodás: olyan gyakorlati intézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az élhető élet megteremtését a társadalom összeomlását folyamán, és azt követően is.

A „mélyalkalmazkodás” négy, angol rövidítéssel 4R-nek nevezett fogalom, és az ahhoz kapcsolódó kérdések segítségével igyekszik megmutatni, hogy milyen lépések és feladatok várnak ránk az alkalmazkodás folyamatában. Ezek a következők:

- Megtartás (Resilience): Hogyan tartsuk meg azt, amit igazán nagyra értékelünk, és nem szeretnénk elveszíteni?

- Elengedés (Relinquishment): Mit kell elengednünk ahhoz, hogy ne rontsunk vele a magunk és mások helyzetén?

- Visszahozás (Restoration): Mit kell visszahoznunk az életünkbe ahhoz, hogy segítségünkre legyen az érkező nehézségekkel szembeni küzdelemben?

- Megbékélés (Reconciliation): Kivel, vagy mivel kell megbékélnünk, miután valóban ráeszméltünk a saját halandóságunkra?

Az összeomlás lehetőségének megértése és feldolgozása, egy érzelmileg megterhelő folyamat. A legfontosabb támaszt pedig az jelentheti, ha más, hasonló helyzetben lévő emberek társaságát keressük. Felszabadító érzés annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül, megoszthatjuk gondolatainkat másokkal, akik további információkat és tapasztalataikat is kicserélhetik velünk.

– Ez kétségtelenül így van. De vajon magyar nyelven is elérhető-e a szükséges információ? Merre indulhat el az, aki nem igazán jártas az idegen nyelvekben?

– Őszinte öröm a számomra, hogy a Facebookon elérhető Deep Adaptation Hungary a második legnagyobb és legaktívabb csoporttá vált a Deep Adaptation nemzetközi hálózatában. És már a magyar nyelvű honlap is készül. Ki kell lépnünk a közösségi média elvarázsolt világából, és leküzdeni azt a függőséget, amit ez jelent.

Ami még fontosabb, egy olyan felületet, ahol mind földrajzi, mind tematikus szempontból szerveződhetnek, járhatnak körbe egy adott témát, ahol mindenki, aki törekszik a felkészülésre, elsajátíthatja az alkalmazkodás alapjait.

Elindítottuk a Betyáros Világ podcast-ot, hiszen egyre többünk számára válik világossá… pontosan ez az, ami várhat majd ránk.

És ha élni akarunk egy felismerhetetlenségig megváltozó világban, akkor szükségünk lesz olyan erényekre is, mint a betyárbecsület. Így aztán amiben a Betyáros Világ valóban segíthet, az a belső felkészülés. Foglalkozni a kérdéssel, megismerni a tényeket, elfogadni a változást. Hiszen ez már a kihívás megértésének is előfeltétele. A tudatosulás útján, pedig az lesz az első lépés.

Illetve létrehoztuk a Cassandra Programot, amelynek küldetése, hogy bármely szervezet, közösség vagy magánszemély felkészülhessen arra, hogy számtalan tényező együttes hatásának eredményeként, életkörülményeink lényegesen megváltoznak, és az élhető élet fenntartásának érdekében a legjobb tudásunk és szándékaink szerint alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez.

– Szívem szerint elfelejteném az egész beszélgetést... nehéz lesz így a szokásos kis életemre koncentrálni...

mert ahogy figyelmünk a valóság felé fordul, mindenütt annak igazolását fogjuk látni, helyben és szerte a világon, egyaránt. Hiszem, hogy bárki hozhat az életével kapcsolatban bármilyen döntést szabadon - kevésbé, ha szülő - és az nem jó vagy rossz, hanem az övé. De ezt csak annak fényében teheti meg hitelesen, ha tisztán szembenézett a valósággal, és azt szem előtt tartva határoz így, vagy úgy.

Ahogy az idő halad, és a folyamatok kibontakoznak majd a szemünk előtt, egyre többen fognak tanácstalanul, kérdéseikkel fordulni felénk, és hogy akkor hányan leszünk, akik támaszt jelenthetnek a másiknak, bizony sorsdöntővé válhat... Sose feledjük el: mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.

Járványszerűen terjedhet a következő évtizedekben a krónikus vesebetegség egyik típusa a globális felmelegedés miatt, írja a The Guardian.

Míg a hagyományos krónikus vesebetegség (CKD) elsősorban az idősek és a cukorbetegséghez hasonló alapbetegségekben szenvedőknek okoz problémát, addig az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) az El Salvadorhoz és Nicaraguához hasonló forró éghajlatú országokban jelent meg a mezőgazdasági munkások körében. A két közép-amerikai országban aránytalanul sok munkás vesztette életét az utóbbi időben a visszafordíthatatlan veseelégtelenséggel összefüggésben.

A CKDu-t azonosították Közép-Amerika mellett a kontinens északi és déli részén is, valamint Afrikában, Indiában, de Közel-Kelet egyes területein is.

A tudósok feltételezései szerint a munkások a kánikulában végzett munkák során betegszenek meg. Mivel a betegség sokáig teljesen tünetmenetes, sokan a végső fázisban veszik csak észre, hogy baj van, de akkor már késő. A halált a vesefunkciók teljes leállása okozza.

Egyelőre még nincs tudományos konszenzus az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség terjedését illetően, csak annyi biztos, hogy a magas hőmérséklet és a kiszáradás kapcsolatba hozható a betegség kialakulásával. Egyes tudósok szerint ezen felül szerepet játszhatnak még különböző mezőgazdasági vegyi anyagok, az alultápláltság, vagy a szegénységgel összekapcsolható egyéb tényezők is a CKDu egyre szembetűnőbb terjedésében.

Szakértők szerint a hőstressz kevesebb figyelmet kap a globális felmelegedés veszélyi kapcsán. Pedig ahogy nő a forró napok száma, egyre komolyabb egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznie a szabad ég alatt dolgozó embereknek, és azoknak, akik trópusi és szubtrópusi területeken élnek.

Különleges szövetségre lépett a Nespresso a Pannonhalmi Főapátsággal: a prémium kávémárka Magyarországon visszagyűjtött használt kapszuláiból kávézacc alapú termesztőközeget fejlesztett, melyet a pannonhalmi levendulaföldek talajminőségének javítására használnak fel. A lokális kezdeményezés

A Nespresso az elmúlt években 59 országban összesen 58 millió svájci frankot fektetett a kávékapszulák újrahasznosításába, Magyarországon pedig már a vásárlók több mint 99 százaléka számára elérhető valamelyik kapszula-újrahasznosítási lehetőség. 2020 végére a Nespresso globális szinten elérte a 32 százalékos kávékapszula-újrahasznosítási arányt, ami 14 százalékkal magasabb a 2014-es eredményeknél.

A márka nemrég nyilvánosságra hozta az újrahasznosításra, valamint a fenntartható kávébeszerzésre és a karbonkibocsátás csökkentésére vonatkozó hétéves eredményeit, melyekről a The Positive Cup Jelentés 2020 dokumentumban találhatók további információk. A Nespresso célja, hogy az újrahasznosítási arányt folyamatosan tovább növelje. Az újrahasznosítás további ösztönzésére különleges együttműködésre lépett a Nespresso a Pannonhalmi Főapátsággal. A Magyarországon begyűjtött kávékapszulák feldolgozása során nyert kávézacc egy részéből

A kezdeményezés teljes mértékben lokális: a kapszulák a hazai fogyasztóktól származnak, és mind a feldolgozás — vagyis az alumínium és a kávézacc szétválasztása—, mind pedig a termőközeggyártás Magyarországon történik.

VIDEÓ: A hazai újrahasznosítás folyamatáról

A kávézacc alapú termesztőközeget október elején saját kezűleg juttatták ki a pannonhalmi levendulamezőkre a Nespresso munkatársai és a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjének dolgozói, az együttműködés eredményét pedig jövő nyáron, levendulavirágzáskor csodálhatják meg a látogatók. „Meggyőződésünk, hogy a kávé valami igazán jó dolog mozgatórugója lehet; olyasvalamié, ami közösségeket formál, segít megóvni a tájat és pozitív hatása van az emberek életére és a természetre. A Pannonhalmi Főapátsággal már régóta együttműködünk, a Viator Étteremben évek óta a Nespresso Professional kávéit kínálják. A mostani bejelentésünket körülbelül kétéves előkészület és közös munka előzte meg, nagyon örülünk ennek az együttműködésnek” – mondta Rezsdovics Kata, a Nespresso marketing managere.

„A teremtésvédelem, a fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése olyan, mint az újrahasznosított kávékapszula. Viszonyulhatok úgy hozzá, mint egy trendi üzenethez, amit mindenki hangoztat, de egyszerhasználatos és utána küldöm újrahasznosításra. De úgy is, hogy nem mindegy mi történik vele, mert érdekel, hogy valós akciók következnek-e belőle, vagyis aprópénzre váltom-e mindazt, amire a fenntarthatóság üzenete – vallástól függetlenül – mindannyiunkat meghív” – fejtette ki Gérecz Imre OSB, a Pannonhalmi Főapátság alperjele.

A bencés szerzetes arra is felhívta a figyelmet, hogy a teremtett rendszernek mi is részei és nem csak használói vagyunk.

A használt kávékapszulák visszagyűjtését követően a másik fontos komponens is újrahasznosul: az alumínium különböző használati tárgyak – alkatrészek, konzerv és üdítős dobozok – formájában születik újjá – de készülhet belőle például kerékpár vagy akár golyóstoll is.

A Nespresso több mint három évtizede dolgozik azért, hogy a körforgásos szemlélet jegyében a mindennapi működésébe integrálja a fenntarthatóságot. A vállalat üzleti tevékenysége már 2017 óta karbonsemleges, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezt teljes ellátási láncában és termékei életciklusában is elérje, hogy minden csésze kávét karbonsemlegessé tegyen 2022-ben. A körforgásos szemléletet a termékekben és a csomagolásban is erősítik: a kávégépekben egyre több az újrahasznosított műanyag, és egyre több típusú kapszulát 80 százalékban újrahasznosított alumíniumból, illetve kis karbonlábnyomú, új alumíniumból gyártanak. A Nespresso célja, hogy 2021 végére az összes Original és Vertuo kávékapszula újrahasznosított alumínium felhasználásával készüljön. Az idén bevezetett újgenerációs VERTUO NEXT kávégép műanyag alkatrészei 50%-ban újrahasznosított műanyagból készülnek, és csomagolása 100%-ban újrahasznosítható.

A célok elérésében a fogyasztókra is számítanak: Magyarországon 2012 óta gyűjtik a használt kapszulákat a Boutique-okban, 2017-től pedig a vásárlók futárszolgálat segítségével is visszaküldhetik, illetve átvételi pontokon is leadhatják az összegyűjtött alumínium kapszuláikat.

A Nestlé Nespresso SA

A Nestlé Nespresso SA úttörő és iránymutató tevékenységet végez a legkiválóbb minőségű adagolt kávék piacán. A vállalat az AAA Sustainable Quality programon keresztül, 15 országban több mint 122 000 kávétermelő farmerrel dolgozik együtt azért, hogy fenntarthatósággal kapcsolatos gyakorlatokat vezessenek be a farmokon és a környező területeken egyaránt. A Rainforest Alliance-szel 2003-ban közösen indított program segít abban, hogy a betakarítás minőségét és a hozamot javítsák, folyamatosan biztosítsák a fenntartható forrásból származó magas minőségű kávékínálatot, valamint segítsék a farmerek és közösségük megélhetését. A lausanne-i (Svájc) székhelyű Nespresso 82 országban van jelen, és több mint 13 900 munkavállalót foglalkoztat. A vállalat globális kiskereskedelmi hálózata 2020-ban több mint 816 Boutique-ból állt. További információk: ITT.

Pannonhalmi Főapátság

Pannonhalma a magyar és közép-európai kereszténység bölcsője. A 996-os alapítás óta itt élő és működő szerzetesközösség ma is a bencés rend alapítója, Nursiai Szent Benedek Regulájának szellemiségét követi. A szabályzat lényegét így foglalhatnánk össze: „Ora et labora et lege – imádkozzál, dolgozzál és olvass. Ez az eszmény határozza meg ma is a mindennapokat: a szerzetesek lelkipásztori munkát végeznek, tanítanak, szociális otthonokat tartanak fenn. A Pannonhalmi Főapátság és természeti környezete 1996-tól UNESCO Világörökségi helyszín. Emellett Pannonhalma hazánk legősibb iskolája: Szent István ide hozta a fiát, Imre herceget. Ma a Pannonhalmi Bencés Gimnázium az ország legjobb oktatási intézményeinek egyike. A szűken vett főapátságban él és dolgozik harminc szerzetes, kétszáz munkatárs és háromszáznegyven diák. Pannonhalma monostora hegyre épült, amely a vallási hagyomány szerint az ég és a föld találkozási pontja; olyan hely, ahol az ember közelebb lehet Istenhez.

Egekbe szökött Európában az energiahordozók ára. A magyar sajtó is nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogy soha nem látott magasságokban jár a benzinár, és sokan találgatják, mi lesz a fűtési szezonban, marad-e Magyarországon a rezsicsökkentés.

"Az árrobbanás okairól rengeteg leegyszerűsítő magyarázat született" - mondta Vigh Péter, a Másfélfok legutóbbi sajtóklubjában. Ezért hívtak meg két szakembert, mondják el, szerintük mitől szabadultak el az energiaárak. Ez a klímavédelem szempontjából sem mindegy, Orbán Viktor miniszterelnök például máris kijelentette, hogy az Európai Unió még tárgyalási szakaszba sem járó Fit for 55 csomagja felelős az árrobbanásért, és a V4-ekkel közösen készek akár meg is torpedózni az Unió zöldítését célzó tervet.

A Másfélfok Felsmann Balázst, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársát és Deák András György energetikai szakértőt, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa hívta meg.

Felsmann Balázs szerint mindaz, ami ma az energiaárakkal történik, nagy részben az ázsiai gázpiacra vezethető vissza. Az európai igényeket ugyanis részben az orosz gázvezetékek, részben az LNG (cseppfolyósított gáz) elégíti ki. Ez utóbbinak egyfajta kiegyensúlyozó szerepe van, elvileg képes kezelni az európai piacokon azokat az ármozgásokat, amelyeket egy rövid távú kínálatszűkület okozhat a csővezetékes szállításoknál. Ezúttal azonban ez nem történt meg.

Az LNG esetében ráadásul nemcsak az ázsiai elszívó és árfelhajtó hatás, hanem az európai hálózat strukturális hiányosságai is problémát jelentenek.

Oroszország ugyan igyekszik az Európai Unió felé Ukrajna megkerülésével elegendő gázt szállítani, de ezt egyre nehezebben tudja megoldani. Pedig az oroszoknak a szakértő szerint nem érdeke, hogy Európa ellátatlan maradjon, mert akkor kétségbe vonnák Oroszország megbízhatóságát, és az európai országok előbb-utóbb alternatív szállítókat vagy energiahordozókat keresnének.

Máris látszik, hogy aktivizálódtak a szénerőművek, ugyanis ilyen magas gázárak mellett ismét megéri azokban termelni az áramot, ami egyáltalán nem tekinthető pozitív hírnek a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából.

Felsmann Balázs úgy gondolja, az áram határidős ára Magyarországon 2022-ben várhatóan még 166 euró/MWh lesz, 2024-re azonban 80 euró/MWh-ra csökken, és ez már tartalmazza a szén-dioxid kvóta költségeinek emelkedését is.

Deák András György szerint az árrobbanásban nincs az európai klímapolitikának meghatározó jelentősége, mert a kontinens ugyanannyi földgázt fogyaszt, mint két évvel ezelőtt, miközben az elmúlt 10 évben egyharmadával nőtt a belső termelés.

A krizishelyzetnek az ázsiai piac mellett az is oka, hogy elmúltak azok az idők, amikor Oroszország gyakorlatilag feltételek nélkül szállította a szükséges többletet. A szakértő szerint idén nem nőtt érdemben a világ gáztermelése, miközben a vártnál erősebb lett a kereslet. Közben a tavaly elhalasztott karbantartási munkálatok miatt az utóbbi időben nagyon sok a baleset a különböző termelő egységekben Norvégiától Kazahsztánig.

Tehát nem várható el a Gazpromtól, hogy megmentse az európai árszintet – tette hozzá Deák András György.

Kérdésekre válaszolva Felsmann Balázs a magyar hatósági energiaárak mechanizmusáról elmondta, hogy MVM CEEnergy Zrt-nek van hosszú távú gázbeszerzési szerződése a Gazprommal, a legújabb szerződés 4,5 milliárd köbméterről szól, ez a hazai gázkeresletnek nagyjából a felét jelenti, ebből a lakossági felhasználás 3 milliárd köbméter.

A hosszútávú megállapodások előnye többek között éppen a piaci hullámzások kivédése. Az, hogy meddig lehet tartani a hatósági árak befagyasztását, attól függ, hogy az új szerződés milyen árképletet tartalmaz.

Felsmann Balázs szerint az atomenergiára azért nem lehet számítani az áramárak növekedésének megfékezésében, vagy akár a klímaválság ellen, mert korlátozott a kapacitása, óriási csúszások vannak világszerte minden atomerőmű-projekttel. Erre mutatnak a Nemzetközi Energia-ügynökség előrejelzései is, amelyekben, ha a globális energiaátmenetről van szó, az atomenergia százalékos részesedése rendszerint egyszámjegyű. Nem is szólva arról, hogy a megújuló energiák költsége egyre inkább alatta lesz a nukleáris energiáénak.

Vigh Péter emlékeztetett, hogy az Európa Unió illetékesei többször is hangsúlyozták: a jelenlegi árrobbanás nemhogy megkérdőjelezné a klímaterveiket, hanem ráerősít arra, hogy igenis szükség van az energiabiztonság és az energiafüggetlenség mellett a párizsi klímacélok teljesítésére is.

Felsmann Balázs szerint ezen a téren igencsak markáns változást hoz a Fit for 55 program, mivel az már nem az energiarendszerről, hanem az energiakereslet strukturális átalakításáról szól.

Deák András György arra számít, hogy ez a helyzet polarizálni fogja a politikai közbeszédet a klímakérdésben, Kelet- és Nyugat-Európa között.