Bill Gates évek óta visszavonult a Microsoft vezetésétől, és a világ egyik leggazdagabb embereként az foglalkoztatja, hogyan tehetné jobb hellyé a Földet. Rengeteg időt és pénzt áldozott például olyan WC-k és szennyvíztisztítók megterveztetésére, amelyekhez nem kell csatornahálózat. A fejletlenebb országokban ugyanis nagyon sokan halnak meg olyan fertőző betegségekben, amiket a folyóvizekbe öntött szennyvíz okoz. Egy másik projektjében Gates a gyemekbénulás ellen küzd, az általul finanszírozott akció célja az, hogy Afrikában egyetlen új eset se bukkanjon fel.

Sok időt és pénzt fordít olyan innovációk támogatására is, amelyekkel lassítani lehetne a klímaváltozás hatásait.

Bill Gates meg van győződve arról, hogy a megújuló energiaforrások nem elégségesek a rendkívül szennyező szén- és gáztüzelésű erőművek kiváltására. A napenergián és szélenergián alapuló megoldások ugyanis szerinte túlságosan ingadozó teljesítményt nyújtanak, és nem elég nagy a segítségükkel kiépíthető kapacitás.

Az Egyesült Államok jelenlegi elektromos áramfogyasztásának jelenleg 20%-a származik atomerőművekből, 17% a megújulókból és 63% a fosszilis fűtőanyagokból.

A Microsoft alapítója a klímaváltozás elleni harcban az atomenergiára fogad, de azt mondja, egészen más típusú atomerőművekre van szükség, mint amilyenek a maiak.

„A nukleáris energia ideális a klímaváltozás szempontjából, mert az egyetlen karbonmentes, bővíthető energiaforrás, amely a nap 24 órájában elérhető. A mai reaktorok problémái, mint például a balesetveszély innovációkkal megoldhatók” - írja.

VIDEÓ: Bill Gates előadása magyar felirattal

Bill Gates szerint a legnagyobb probléma, hogy a most használt vagy most épülő atomerőművek megrekedtek a 60-as, 70-es évek technológiai színvonalán. Azóta gyakorlatilag nem volt innováció ebben az ágazatban.

A atomenergia ugyanis népszerűtlenné vált az olyan nukleáris balesetek miatt, mint a csernobili vagy a fukusimai katasztrófa. A biztonsági problémák mellett sokakat aggaszt az atomhulladék tárolása, arról nem is beszélve, hogy még mindig jóval olcsóbb megépíteni és üzemeltetni egy gáztüzelésű erőművet, mint egy nukleáris reaktort.

A Microsoft volt vezére azonban olyan atomerűmű kifejlesztésén dolgozik, ami ígérete szerint biztonságosabb és gazdaságosabb lesz, mint az elődei. Ráadásul kevesebb radiokatív hulladékot termelne, sőt, az eddig keletkezett atomhulladékokat használhatnák fel benne üzemanyagként.

A Washington állambeli Bellevue-ben 10 ezer négyzetméteren egy hatalmas, 150 fős kutatóközpontot hoztak létre, hogy tökéletesítsék az új technológákat. Ez a TerraPower.

Ott dolgoznak például a mozgó hullámú reaktor (Travelling Wave Reactor – TWR) tervein, amelyben dúsított urán helyett szegényített urániumot használnának üzemanyagként. A TWR-ben csak az üzemelés elején lenne szükség dúsított uránra, amivel beindítanák a láncreakciót a szegényített urán zónában.

A világ tárolóiban az elmúlt évtizedekben másfél millió tonna elhasznált fűtőelem halmozódott fel, és ez a mennyiség évente 46 ezer tonnával nő. A TWR reaktorok működéséhez innen nyerhetnék ki a szegényített urániumot.

A TWR-ben az a térrész, amelyben a hasadások bekövetkeznek, lassan vándorol keresztül a zónán, így sokkal több atommagot el tudnának hasítani, mint a ma létező reaktorokban. Tervezői szerint a szerkezetet akár 60 évig lent lehet hagyni a föld alatt, ahol gyakorlatilag mindenféle emberi beavatkozás nélkül működhetne, így sokkal kisebb lenne az emberi hiba lehetősége is.

VIDEÓ: bemutatkozik a TerraPower

A másik technológia, amelynek fejlesztésén dolgoznak, az úgynevezett sóolvadékos gyorsreaktor (Molten-Salt Fast Reactor- MSFR). Ennek üzemanyaga fel van oldva a hűtőközegként is használt speciális olvadt sóban. A hűtőközeg és az üzemanyag keveréke kering a reaktorban és a hűtőrendszerében is. Előnye, hogy sokkal biztonságosabb, mint a hagyományos reaktorok, hátránya, hogy a sóolvadékok idővel szétmarhatják a tartály falát. A TerraPowerben éppen a közelmúltban fejeződött be egy 1000 órás folyamatos teszt, amelynek során arra voltak kíváncsiak, hogy az olvasztott só miként hat az alkatrészekre, amikor áthalad a reaktoron.

Egyik elképzelés sem teljesen új, és mindegyik nagyon komoly technológiai kihívások elé állítja a kutatókat. Ráadásul már maguk a kísérletek is rengeteg pénzbe kerülnek.