"A bolygó megmentése érdekében tett lépéseinkkel munkahelyek millióit, gazdasági növekedést és lehetőségeket teremthetünk" - mondta Joe Biden amerikai elnök az amerikai Kongresszus előtt tartott eddigi legfontosabb beszédében, amelyben értékelte elnöksége első 100 napját.

Az új elnök nemcsak szavakban utalt rá, mennyire fontosnak tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet. Elnöksége első hónapjaiban visszaléptette országát a párizsi klímaegyezménybe, elnöki rendeletekkel csökkentette az üvegházhatású-gázkibocsátást, visszavont több fúrási engedélyt, amelyet még a Trump-kormány adott ki, kinevezte klímavédelmi különmegbízottnak John Kerryt, az Obama-kormány külügyminiszterét, és a Fehér Házban virtuális klímacsúcsot is rendezett, ahol bejelentette, az Egyesült Államok készen áll a vezető szerepre a klímaválság elleni harcban, és 2030-ig 50-52%-kal a 2005-ös szint alá csökkenti üvegházhatású gázkibocsátásait.

A New York Times elemzése szerint ez már csak azért is rendkívül merész vállalás, mert

Ezzel szemben az európai országok, például Magyarország is 1990-et tekinti kiindulási pontnak, amikor a szocialista rendszer összeomlása miatt Kelet-Európában drasztikusan visszaesett a nagy gyárak termelése, és így a szennyezés mértéke is.

A nagy kérdés azonban az, milyen gyorsan lesz képes az egész világ eljutni a zéró kibocsátáshoz és megállítani a bolygó felmelegedését. A tudósok szerint ahhoz, hogy elkerüljük a klímaváltozás legkatasztrofálisabb következményeit, 2050-re teljesen le kell állni a fosszilis eredetű kibocsátásokkal és az erdőirtásokkal.

A cél még messze van. Egy közelmúltbeli tanulmány becslése szerint az amerikai üvegházhatású kibocsátások 2005 és 2020 között 21,5%-kal csökkentek. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az elektromos áram előállításában átálltak a legszennyezőbb szénbányákról a tisztább és olcsóbb földgázra, szél- és napenergiára. A csökkenések további egyharmada a pandémia következménye, pangott a gazdaság és az emberek is kevesebbet ültek autóba. Ez utóbbi hatás azonban elillan, amint újra beindul az élet.

Még több szél- és naperőművet kell telepíteniük, meg kell győzniük az amerikaiakat, hogy sokkal több elektromos autót vásároljanak, és rá kell kényszeríteniük az olaj- és földgáz-társaságokat, hogy drasztikusan csökkentsék metánkibocsátásukat.

Biden ezt nemcsak direkt klímapolitikai intézkedésekkel kívánja elérni.

3-4 trillió dollárt tesz ki az a nagy infrastruktúra-terv, amely adókedvezményekben részesítené a tiszta energiát használókat és az elektromos autók vásárlóit. Emellett az amerikai környezetvédelmi ügynökség szigorúbb intézkedéseket vezetne be a kocsik és teherautók kipufogó-szennyezése és a metánkibocsátások ellen. Egyelőre azonban még egyik javaslat sem ment át a Kongresszuson.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió mindenesetre úgy számol, hogy 2050-re elérhetik a zéró kibocsátást, sőt azt ígérik, 2030-ig megteszik az út felét. De ők csupán a globális üvegház-hatású kibocsátások egynegyedéért felelősek.

Nem véletlen, hogy Biden a kínai és az orosz elnököt is meghívta virtuális klímacsúcsára, egy sor másik ország mellett, és kisebb-nagyobb ígéreteket sikerült is kicsikarnia.

A brit kormány bejelentette, hogy 2035-re 78%-kal csökkentik kibocsátásaikat az 1990-es szinthez képest. Japán szintén 2030-ig 44%-os csökkentést ígért a 2005-ös szinthez képest, míg Kanada a korábbi 40% helyett 45%-ra emelte vállalását.

Kína, a világ legnagyobb üvegház-hatású gázkibocsátója azt ígérte, hogy 2030 körül érik el a csúcsot. Innentől kezdve célozzák be 2060-ra a nettó zéró kibocsátást. Az ázsiai óriásnak is van néhány konkrét célkitűzése, például elektromos áramszükségletük egynegyedét alacsony karbontartalmú forrásokból, szél-, nap- vagy nukleáris energiából akarják előállítani. Új, nagykiterjedésű erdőket telepítenének, és csökkentenék a fagyasztásra használt, igen káros hatású hidrofluorokarbon alkalmazását.

India egyelőre még azt sem közölte, hogy kibocsátása várhatóan mikor éri el a csúcsot, bár bejelentette, hogy növeli a tiszta energiaforrások felhasználását és lassítja a fosszilis fűtőanyagok fogyasztásának növekedési ütemét.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet ugyanazokat a vállalásokat számon kérni a különböző fejlettségi szintű gazdaságoktól. Ugyanakkor tény, hogy 2019-es adatok szerint az Egyesült Államok az az ország, amelyben a legmagasabb az egy főre jutó fosszilis fűtőanyag-felhasználás, bár Kína ezen téren gyorsan csökkenti lemaradását.

Az amerikai Rhodium Group kutatóintézet becslései szerint, ha minden ország teljesítené vállalt klímacéljait, az Egyesült Államok egy főre jutó kibocsátása 2030-ban Kínáéhoz hasonló lenne, de ez az adat mindkét ország esetében kétszer annyi lenne, mint Európáé, és négyszer annyi, mint Indiáé.

Részben emiatt egyes környezetvédők szerint az amerikai kormánynak sokkal ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési célokat kellett volna kitűznie. A közelmúltban számos amerikai civil szervezet arra szólította fel Washingtont, hogy 2030-ra 70%-os csökkentést vállaljon, és egyúttal nyújtson széles körű támogatást a fejlődő világ tiszta energia-programjaihoz.

A republikánusok körében óriási az ellenállás, és közelegnek a félidei választások, amikor a demokraták könnyen elveszíthetik többségüket a Kongresszusban és a Szenátusban.

Az sem valószínű, hogy a republikánusokat különösebben meghatnák Biden munkahelyteremtéssel kapcsolatos érvei. Találhat azonban olyan szövetségeseket, akiknek a lobbiereje esetleg a demokraták javára billentheti a mérleget.

A Politico szerint ugyanis rengeteg olyan nagy cég van, amely elkötelezte magát a zöld fordulat mellett. A HP, a Microsoft, a General Motors, a Danone, vagy például a Gap dollármilliókat költ új technológiákra, megújuló energiaforrásokra, és arra, hogy versenyelőnyre tegyenek szert az éghajlatváltozás miatt átalakuló világban.

Annak illusztrálására, hogy mennyire fontos a nagy cégek hozzáállása, a Politico idézi a BloombergNEF elemzését, amely szerint ha a legnagyobb vállalati kibocsátók közül csak 80 teljesíti vállalt céljait, akkor a globális kibocsátást több mint 8 milliárd tonnával, vagyis körülbelül 25 százalékkal csökkenthetik. Ez olyan, mintha az Egyesült Államok és Japán is nullára csökkentené a kibocsátását.