Az elszabadult energiaárak válaszút elé állítják Európa kormányait a klímaválság kezelésében
A glasgow-i COP26 klímacsúcson világossá vált, hiába ért egyet szinte mindenki abban, mennyire fontos a klímaváltozás elleni küzdelem, a konkrét lépések óriási áldozatokkal és politikai kockázatokkal járnak. India például az utolsó pillanatban elérte, hogy a szénfelhasználás szakaszos megszüntetése helyett a "szakaszos csökkentés" szerepeljen a globális környezetvédelmi megállapodás szövegben.
Európa a szén miatt kevésbé aggódik, a világ többi részénél ugyanis gyorsabban csökkentette a szén felhasználását, de a földgázra Ázsiához hasonlóan most is erőteljesen támaszkodik. Az EU klímacsomagja azonban ezen a területen is ambíciózus célokat fogalmazott meg.
Csakhogy az ide vezető út korántsem egyértelmű, és a földgáz árának meredek emelkedése sok politikust elbizonytalanított.
Emellett Európában a gázártól függ az elektromos energia ára is, így most az áramszámlák is az egekbe szöktek. Nyugat-Európa sok országában komoly takarékoskodásra kényszerültek a fogyasztók, Németországban és Ausztriában pedig arra is elkezdték felkészíteni a lakosságot, hogy a legrosszabb esetben akár a szolgáltatás is akadozhat a tél folyamán.
Hogy miért pont most robbant ki Európában energiaválság, annak több oka is van. Egyrészt nagy mértékben megnőtt az iparosodott világ gázigénye, ahogy megkezdődött a pandémiából való kilábalás, és a gyárak visszatértek a korábbi munkaritmushoz. Másrészt a hosszú, karanténos tél során kevesebb szélenergiát termeltek Észak-Európában, miközben takarékon voltak a gáztartalékok, és bezárták a legtöbb nyugat-európai széntüzelésű erőművet.
Egyes európai kormányok most attól félnek, hogy a magas fűtési számlák a populisták térnyerését eredményezhetik a közelgő parlamenti választásokon, vagy pedig olyan tiltakozások robbanhatnak ki, mint 2018-ban Franciaországban, amikor „sárga mellényesek” szállták meg Párizs utcáit.
A New York Times szerint
Az amerikai lap idézi Orbán Viktort, aki szerint a gázárak mostani emelkedése az Unió – általa „utópisztikus fantáziának” nevezett – klímaprogramjának köszönhető. De nemcsak a magyar miniszterelnök kérdőjelezi meg az Európai Unió nagyratörő Fit for 55 programját. A nagy széntermelő Lengyelország, amely sosem volt híve az EU kibocsátás-csökkentési célkitűzéseinek, szintén a tervezett intézkedések megváltoztatását vagy elhalasztását javasolja.
Ezzel szemben Spanyolország a megújuló energiára való gyorsabb átállást követeli éppen azért, hogy Európa ne legyen örökké kitéve a gázpiac hullámzásainak. „A jelen és a jövő a megújuló energiáké, és nem oldhatjuk meg a fosszilis fűanyagok okozta válságot múltba nézéssel” – jelentette ki Teresa Ribera spanyol miniszterelnök-helyettes, aki kormányában az ökológiai átmenet felelőse.
A spanyol kormány több mint 2,6 milliárd eurót irányított át az energiaszolgáltató cégek profitjából a fogyasztókhoz, csökkentették a villanyáram adóját és maximálták a gázárakat. „Az energiaválság nem büntetheti a szegényeket. A kockázatokat és a hasznot egyaránt meg kell osztani, a piac működésének következményeit nem lehet mindig ugyanazokkal megfizettetni” – mondja Ribera, aki a jelenlegi helyzetet az 1970-es évek olajválságához hasonlította.
Ez a megközelítés viszont ellentétes lehet az Unió versenypiaci törvényeivel.
Az Európai Bizottság a közelmúltban javasolt néhány lehetséges intézkedést, amelyet az egyes tagállamok hozhatnak a társadalom legsebezhetőbb rétegei és a kisvállalkozók védelmére, a spanyol példához hasonlóan, és tervezik, hogy megvizsgáljak a földgáztartalékok megosztásának lehetőségét. Egyúttal leszögezték, hogy a zöld energiába való átmenet gyorsítását tekintik továbbra is a legjobb megoldásnak.
Bármi is történik, az energiaválságra adott európai válasznak világméretű kihatása lesz, mivel Európa igen jelentős mértékben járul hozzá a globális kibocsátásokhoz, és a fosszilis fűtőanyagok mielőbbi elhagyása kulcsfontosságú a felmelegedés megállításában.
És bár igaz, hogy a földgáz kevésbé szennyező, mint a szén, de mégiscsak fosszilis fűtőanyag. Fokozatos kivezetése nélkül Európa egész biztosan nem tudja végrehajtani saját, 2030-ig esedékes 55%-os kibocsátás-csökkentési tervét.