JÖVŐ
A Rovatból

„Az a legjobb energia, amit akkor fogyasztunk el, amikor termeljük” – Kádár Péter a megújuló energiákról

A szakértő szerint egyelőre valóban nem lenne biztonságos tovább terhelni a magyar hálózatot, és energiában amúgy sem szabad egy lóra tenni. Kádár Péter professzor a Másfélfok sajtóklubjának vendége volt.

Link másolása

A kormány még októberben bejelentette, hogy megszüntették a napelemek visszatáplálási lehetőségét a hálózatra, azzal az indoklással, hogy a magyar hálózat jelenleg nem bírná el a fotovoltaikus rendszerek felfutását. Azóta elhangzott az európai helyreállítási alap lehívásához tett ígéretként, hogy legkésőbb két éven belül kivezetik ezt a korlátozást, sőt, az is felmerült, hogy felülvizsgálják a szélerőművek kibővítési stopját.

Mivel politikai döntés legfeljebb a jövő év elejére várható, a Másfélfok decemberi sajtóklubja Kádár Péter villamosmérnök egyetemi tanár, az Óbudai Egyetem Automatika és Energiarendszerek Intézetének igazgatója részvételével azt vizsgálta, hogy elméletileg mekkora kapacitással rendelkeznek Magyarországon a megújuló energiák, mennyit bírna el most és hosszú távon a hálózat, és milyen hatással van a „napelem-stop” a hazai megújuló energiapiacra, a hálózatra.

A professzor elöljáróban felhívta a figyelmet arra, hogy az európai energiarendszer össze van kötve, körülbelül 600 GW teljesítményű, és ennek Magyarország 1%-át teszi ki 6000 MW-tal. Ezen belül a szélenergia nálunk 330 MW, ami alig 5%, tehát „nem sok vizet zavar”. Szemben például Németországgal, ahol mind a szél- mind a naperőművekből 60-60 GW van beépítve, az összeurópai mennyiség közel fele.

Még 15 évvel ezelőtt született egy hazai tanulmány, amely 1000 MW-nyi szélenergiával számolt a jövőben. Ha egyik napról a másikra ezt bekapcsolnánk, összeomlana a rendszer, de kellő előkészítéssel akár 2000 MW-ig is elmehetnénk.

Napelemből már most működik 3000 MW, de ebből jelenleg jó, ha 500 MW termel. Vannak országok, ahol túltermelés van megújulókból, de az összeurópai rendszeren belül minden országnak magának kell megteremtenie a megfelelő egyensúlyt. Egy nagyobb ország tartós túltermelése az egész rendszert magával ránthatná – figyelmeztetett dr.Kádár Péter.

Magyarországon a hálózat „biztonsági szintje” az elmúlt évtizedek során többször is változott, amelyet az energiaellátás szempontjából „kritikus negyedórák” száma határozott meg.

Manapság gyakrabban találkozunk az energiaegyensúlyt veszélyeztető állapottal. Éppen ezért nem lenne biztonságos tovább terhelni a hálózatot „nehezen tervezhető” nap- és szélenergiával.

A növekvő energiaigényekkel igyekszik ugyanakkor az ország lépést tartani, az elmúlt 4-5 évben több sokmilliárdos projekt jött létre. Megvalósult többek között Szlovénia, Szlovákia és Románia felé is a kapcsolat.

Elmondható-e, hogy a napelem-stoppal feláldozták a háztartási kiserőműveket a nagy napelemek oltárán, és ez a jövőben visszaüthet-e? – tette fel a kérdést Vigh Péter, a Másfélfok vezetője. A professzor szerint aggodalomra nincsen ok, mert óriási a piaci nyomás, és a fizikai kapacitásokat messzemenően ki tudjuk használni.

Egyúttal Kádár Péter kitért az általa csak „hőszivattyú-őrületnek” hívott jelenségre is, ami még 2-3 évvel ezelőtt, tehát jóval az energiaválság előtt indult el. Azzal, hogy sokan áttértek a tisztának, „zöldnek” tekintett hőszivattyús hűtésre, a helyi hálózatot túl tudják terhelni.

Emlékeztetett arra, hogy novemberben minden eddiginél nagyobb áramfogyasztást mértek Magyarországon, és ebben jelentős szerepe van a hőszivattyúknak is.

Éppen ezért a professzor nem tartja kizártnak, hogy ezen a téren is lesz valami szabályozás. A kiegyensúlyozottságnak egyik alapja a sokféle, jól szabályozható energiafogyasztás.

Az a legjobb energia, amit akkor fogyasztunk el, amikor termeljük, és sokkal rosszabb az, amit el kell tárolni – hangsúlyozta Kádár Péter. Nagy reneszánsza van a kicsiben tárolásnak, az akkumulátoroknak, amelyeknek átlagos élettartama 10 évre tehető, környezetszennyező hatásuk viszont felmérhetetlen.

A professzor tanítványaival kiszámolta, hogy ha a fogyasztást intelligens beavatkozással vezérelnék, azzal nagy mértékben csökkenthetnék a környezet terhelését. Az úgynevezett „demand side managementtel” az energiafelhasználást javítaná, vagyis ha akkor fogyasztanánk többet, amikor túltermelés van. Ennek a technológiája legalább 20 éve a rendelkezésünkre áll, de a világ még egyelőre nem erre megy. Lehet, hogy ezt a megoldást nem is nagy léptékben, hanem kis közösségeknek gyártott csomagokkal kezdenék. Az előadó párhuzamot vont az elektromos autók trendjével, amelyet a gyártók megpróbáltak úgy eladni, hogy ez menti meg a világot, holott valójában az autóipart menti meg, mégis változtatott sokak fogyasztási szemléletén.

Mi a jövője a magyar megújuló energiatermelésnek? Kádár Péter szerint az elmúlt évtizedek magyar energiastratégiája bizonyítja, hogy mennyire nem szabad egy lóra tenni.

Kezdetben volt a szén, aztán jött az olaj, majd az olajválság után próbáltunk visszafordulni a szén felé. Jött a gázkorszak, majd az a nézet uralkodott el, hogy az atom mindent megold. Legújabban a napelemre koncentráltunk, de ennek is megvannak a fizikai korlátai. Túl kellene lépni ezen a „monokultúrás” gondolkodáson. A nap és a szél kiegyensúlyozottan jó irány lehet, de belefér a gáz és az atom is. Mindezeknek létező technológiájuk van, ezekből érdemes összeállítani egy ésszerű portfoliót. És persze jó lenne megállítani a fogyasztásnövekedést.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Új helyet találtak a napelemeknek, amelyek így dupla haszonnal járhatnak
Vannak már napelemek lakóházakon, teraszokon, üres telkeken, garázsok felett, sőt, a sivatagokban is. De a víz fölé épített napelemparkok nem csak arra képesek, hogy áramot termeljenek.

Link másolása

Az elmúlt évtizedben a napenergia véglegesen és egyértelműen fenntarthatóvá vált gazdasági szempontból is. Miután a napelemek ára 10 év alatt 85%-kal csökkent, immár nem kérdés az, hogy megéri-e a technológiát széles körben telepíteni. A jelenlegi fő kérdés, hogy hol helyezzük el őket.

Már eddig jól bevált a lakóházakon, tetőteraszokon, üres területeken, használaton kívüli repülőtereken és gépkocsi-parkolókban, a Közel-Keletről már évek óta hallani a sivatagban felállított napelem-parkokról. Ismert olyan megoldás is, hogy termőföldekre telepítik őket, és alattuk növénytermesztés folyik. Most a WIRED egy olyan nemzetközi kutatásról számol be, amely a víztárolókra helyezett lebegő napelemek többszörös hasznára hívja fel a figyelmet.

A Nature Sustainability című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint, amelyet J.Elliott Campbell, a kaliforniai Santa Cruz egyetem környezetvédelmi mérnöke irányított,

a „floatovoltaic” által termelt energia egyrészt kiegészítheti a víztároló által generált elektromos áramot, másrészt pedig csökkentheti a víz elpárolgását annak leárnyékolásával.

A kutatók kiszámították, hogy ha globálisan 115 ezer víztároló felületének 30%-át lefednék a lebegő napelemekkel, évi 9434 TW/óra áramot termelhetnének. Ez több mint a kétszerese az Egyesült Államok jelenlegi áramtermelésének és elegendő lenne 124 ország 6200 településének ellátására. Ez a mennyiség a jelenlegi napenergiából termelt áram tízszerese. A leárnyékolással pedig annyi vizet lehetne megmenteni, amely évente 300 millió ember vízszükségleteit fedezné. Ugyanakkor a tárolóban lévő víz hatékonyabbá tenné a napelemeket a napenergia gyűjtésében, mert megvédi azokat a túlhevüléstől.

A „floatovoltaic” ugyanúgy működik, mint a földre telepített, csak a paneleket szigeteit lebegő platformokra építik fel és kábelekkel horgonyozzák a víztározó fenekéhez. Ez utóbbihoz a tengereken a dokkoknál és a bójáknál jól bevált technológiát veszik elő, figyelembe véve az időjárási viszontagságokat, a szeleket, a hullámokat, vízszint-változásokat. A panelek egyben közlekedő folyosót is biztosítanak a rendszerek karbantartóinak. Természetesen rozsdamentes anyagból készülnek, de ez nem újdonság, hiszen ez az elvárás azoknál a szárazföldi paneleknél is, amelyek esőnek vannak kitéve.

Campbell már 2021-ben közzé tett egy tanulmányt hasonló témában. Kiszámította, hogy ha Kalifornia mintegy 60.000 km hosszú csatornarendszerére telepítenének napelemeket, azzal évente 233 milliárd liter vizet mentenének meg az elpárolgástól és ez állam megújuló energia-kapacitásának felét jelentené.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok víztárolóinak felülete közel 65 ezer km2, és a napelemekkel való 30%-os lefedettséggel évi 1900 TW/óra energiát termelne – ez a globális potenciálnak egyötöde. Ugyanilyen számítások alapján Kína kapacitása 1100, Brazíliáé 865, Indiáé 766, de még Egyiptomé is 66 TW/óra lenne évente, a megmentett víz összmennyisége pedig 750 milliárd liter.

A kutatók 40 fejlődő országról, köztük Zimbabwéról, Szudánról és Mianmarról állapították meg, hogy jóval nagyobb a lebegő napelemekben rejlő energiakapacitásuk, mint a jelenlegi igényük. Jelenleg a világ egyik legnagyobb lebegő napenergiafarmja Szingapúrban működik a Tengeh víztárolón, a 10 szigetre épített 122 ezer napelem 45 hektárnyi vízfelületet, a tároló egyharmadát fedi le, teljesítménye 60MW/óra.

Videó címe

További előnyt jelenthet e paneleknek, hogy számos víztárolót vízi erőművekkel kötöttek össze, vagyis már megvan az elektromos infrastruktúra a napenergia szállítására, és adott esetben kombinálni lehet mind a víz-, mind a szélenergiával is.

A vízmentés a klímaváltozással még fontosabb lesz, mivel egyre hosszabbak és súlyosabbak a száraz időszakok. Ugyanakkor, ha a tároló vízszintje annyira lecsökken, hogy korlátozza a vízi energiatermelést, a lebegő napelemek még mindig működhetnek.

Össze lehet őket kapcsolni ezen kívül mikrohálózatokkal is, amelyeket például akkumulátortöltésre, vagy épületek éjszakai áramellátására használnak. Hasznos lehet a kistelepüléseken is. Ha például egy kis tavon elhelyeznek egy lebegő rendszert, nemcsak több vizük marad, hanem az energiaellátásuk is olcsóbb lehet, mintha egy nagyobb hálózathoz kellene csatlakozniuk. És az sem utolsó szempont, hogy nem kell további szárazföldeket feláldozni a napelemparkok számára és ezáltal megóvhatják a terület biodiverzitását. Ugyanakkor a szakemberek figyelmeztetnek: a víz leárnyékolása gondot okozhat a vízi élővilágnak és a víztárolókat költőhelynek használó madaraknak is. Éppen ezért ezek figyelembevételével kell optimalizálni a panelek elhelyezését.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Ennyi volt: nem lesz több eldobható műanyag zacskó a Tescóban
Március 21-től csak biológiailag lebomló, többször is használható zacskót vagy újrazsákot lehet kapni. És persze mindenki hozhatja a saját szatyrát is.

Link másolása

Március 21-től megszünteti a Tesco a zöldség-gyümölcs-osztályon eddig ingyenesen elérhető, eldobható műanyag zacskók használatát – közölte az áruházlánc.

Az üzletekben ezentúl többször is használható, biológiailag lebomló zacskó vagy ún. újrazsák lesz kapható.

A vásárlók még továbbra magukkal hozhatják saját szatyraikat, valamint a legtöbb áruház bejáratánál rendszeresen találnak ingyenesen elvihető kartondobozokat, melyekbe szintén pakolhatnak.

„Az újonnan bevezetett, biológiailag lebomló zacskó komposztálható, míg az újrazsák minden alkalommal újrahasználható a vásárlás során. Sokszor azonban – például egy fürt banán vagy egy cukkini esetében – ezekre sincs szükség, ezért arra biztatjuk a hozzánk betérőket, hogy lehetőség szerint vásároljanak csomagolásmentesen.

Bízunk abban, hogy a vásárlók a fenntarthatóságot szem előtt tartva megértik és pozitívan fogadják a változtatást, hogy együtt még többet tehessünk bolygónk védelmében” – mondta Hevesi Nóra, a Tesco kommunikációs vezetője.

A környezetbarát lépéssel a Tesco évente 500 tonnával csökkenti a műanyaghulladék mennyiségét.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
Ürge-Vorsatz Diana: Akkumulátor-nagyhatalom helyett passzívház-építő nagyhatalommá is válhatnánk
Aaz egyik legismertebb klímakutató szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy változtassunk a gondolkodásunkon. Ha nem, újabb háborúk és járványok jönnek.
Fisher Gábor - szmo.hu
2023. március 09.


Link másolása

Az energiaválság, az éghajlati válság mára egybefonódó, és jelenidejű problémává váltak. Ha a kérdéssel foglalkozunk, a hazai tudományos élet megkerülhetetlen szakembere Ürge-Vorsatz Diana fizikus, a CEU professzora, az ENSZ .

Meggyőződése, hogy újabb nagy erőművek helyett passzívházakat kellene építeni, illetve a meglévő lakásállományt is át kellene alakítani. Szerinte az így el nem fogyasztott energia feleslegessé tenné a költséges erőművi beruházásokat, és még a klímának is jót tenne. Márpedig a klímaváltozással a huszonnegyedik órában vagyunk. A régi, havas telektől biztosan el kell búcsúznunk örökre.

– Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Paks 2 megépítése hiba lenne. Azóta sokat fordult a világ a háború és az emiatt kialakult energiahelyzet miatt. Fenntartja most is, hogy hiba lenne atomerőművet építeni Magyarországon?

– Kikerülhető egy újabb atomerőmű megépítése, de csak akkor, ha a szakpolitika középpontjába az energiahatékonyság, a takarékosság kerül. A XXI. században már nem annak a XX. századi energiaellátási koncepciónak kellene dominálni, amely szerint a központi erőművekben megtermelt energiát hatalmas távvezetékhálózatokon juttatjuk el a fogyasztóhoz. Sokkal több szerep kellene jusson a helyben megtermelt áramnak, a mesterséges intelligenciának, a keresletoldali szabályozásnak, az energiaközösségeknek, valamint az úgynevezett „szektor-coupling”-nak, tehát a különböző energiafelhasználói szektorok összecsatolásának is. Egy ilyen, XXI. századi energiarendszerrel azt gondolom, meg lehet csinálni új atomerőmű nélkül. De mivel nem modelleztem még, teljes bizonyossággal ezt nem állíthatom.

– Akkor ez inkább csak egy sejtés.

– Sejtés, de elég alapos sejtés. Például azt modelleztük, ha Magyarországon az összes benapozott tetőfelületet kihasználnánk napenergia-termelésre, akkor több elektromos áramot tudnánk éves szinten termelni, mint amit egész Magyarország felhasznál. Nem azt mondom, hogy csak ezzel kell energiát termelni, de a napenergiának sokkal nagyobb szerepe lehetne.

Ráadásul a jelenlegi energiafelhasználásunkat anélkül is lehetne csökkenteni, hogy az emberek rosszabbul élnének.

Sőt, ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor gyakorlatilag nulla lesz a rezsijük, tehát jóval jobban élnének, hiszen sok pénzük megmaradna, sokkal egészségesebbek lehetnének, ugyanis az energiatakarékos épületek sokkal egészségesebbek. Ráadásul az ingatlanjuk értékesebb lehetne. Nem függenénk az orosz gáztól, sőt semmilyen nem EU-s gáztól, energiabiztonság lenne, mert nem lennénk kiszolgáltatva semmilyen behozatalnak. Tehát összességében mindenkinek, a gazdaságnak, a családoknak sokkal jobb lenne egy ilyen energiaút.

Igenis meg kellene próbálnunk, hogy azt a pénzt amit Paks 2-be invesztálnánk, inkább épületek mélyfelújításra költsük. Valószínűleg így közel annyi energiát meg tudnánk takarítani, mint amennyit ugyanebből a pénzből meg lehetne termelni.

Ez radikálisan új befektetéspolitikát és általában gondolkodásmódot igényel az energiaszektorról. Elismerem, hogy ez egyelőre még világszerte sincs elterjedve, de igenis azt gondolom, hogy az épületszektorunkról ugyanúgy kell gondolkoznunk, mint egy erőműről. Szerencsére azért vannak már jó példák is. Például Kaliforniában az energiahatékonyság ugyanúgy versenyzik az elektromos árampiacon, mint az új kapacitások. Ebbe az irányba kellene mozdulni Európában is.

– Ha napelemeket szerelünk minden tetőre, és ezzel túltermelünk, az áramot el is kell tárolni későbbre, vagy legalább éjszakára. Ehhez akkumulátorok kellenek. Most Magyarországon áll a bál ezzel a témával kapcsolatban, igaz a tervezett gyárakban autóakkumulátorokat gyártanának. De a kérdés akkor is itt van. A zöld energia elterjesztéséhez szükség van egy újabb nagy ipari kapacitásra.

– Én nem gondolom, hogy feltétlenül tetemes mennyiségű akkumulátorral lehet csak megoldani az időjárásfüggő energiatermelés dominanciáját. Valamennyi mindenképpen kelleni fog, de meg kell tanulnunk okosabban megoldani az energiaszabályozást és általában az energiarendszert. Emellett az energiatárolást sem csak akkumulátorokkal lehet elképzelni. Az akkumulátorokat nagyon-nagyon szennyező, vegyszerigényes módon gyártják, és az életük végén sem bomlanak le csak úgy maguktól. De vannak új technológiák, például lehet homokban tárolni az energiát. Nem kell feltétlenül elektromos áram formájában tárolni, lehet hőre átkonvertálni, vagy folyékony üzemanyagokra, és azt már könnyebb tárolni. Szerencsésebb helyeken vizet tudnak tárolni, ahol vannak hegyeik. Nálunk ilyen nincsen, homok van, azonkívül sóban, és más anyagokban is lehet hőt tárolni. Azonban nem feltétlenül kell ezt mind tárolni, hiszen ha ügyesebben bánnánk az elektromos energia felhasználásával, akkor el lehetne a csúcsokat tolni.

Például, ha a mosogatógépek, a mosógépek üzemelését, az elektromos autók töltését olyankorra időzítjük, amikor éppen nagyon süt a nap, már helyben el is fogyasztottuk a megtermelt energiát, megspórolva a tárolást és persze a szállítást is.

Muszáj lesz szélerőműveket is alkalmaznunk, mert a két időjárásfüggő megújuló energia kombinációja sokkal nagyobb biztonságot ad. Persze biztos kellenek akkumulátorok is, hiszen például az elektromos közlekedést most nem tudjuk máshogy megoldani. Jelen pillanatban csak az elektromos közlekedés az alternatívája a belső égésű motoroknak, így szerintem ez nem kérdés, hogy ezekre át kell sürgősen állni, és ehhez valóban rengeteg akkumulátor kell.

– Nem is olyan régen beszélt egy tanulmányáról, melyben egy bécsi műemléképület mélyfelújításával foglalkoztak. Azt mutatta ki kollégáival, hogy amennyiben a szokásostól eltérően nem egy szokványos energetikai felújítást végeznek el a drága épületgépészet cseréjével, hanem egy olyan irányba mennek el, hogy megközelítőleg nulla energiaigényűre alakítják az épületet, a munkálatok költsége nem haladja meg a szokványost, viszont az energiahatékonyság miatt az épület üzemeltetése olcsóbb lesz, szén-dioxid kibocsátása meg elhanyagolható. Ebben ilyen komoly gazdasági ráció van?

– Abszolút. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos út lenne.

Fontosak az akkumulátorok is, de annak örülnék, ha akkumulátor-nagyhatalom helyett mondjuk passzívház építő, vagy passzívház alkotóelemgyártó nagyhatalommá válnánk.

És erre minden esélyünk megvan, hiszen mi mutattuk meg a világnak a Solanova példáján, hogy egy közönséges, átlagos panelházat is fel lehet újítani úgy, hogy az energiamegtakarítás elérje a 85-90 százalékot. És ez már több mint egy évtizede volt, ma már akár energiapozitívra is lehet alakítani egy házat. Ez persze nem azt jelenti, hogy számottevő energiát juttat a rendszerbe folyamatosan, de mindenképpen gyökeresen mások ezek az épületek, mint a most megszokottak. Az ilyen épületek tömeges megjelenése megváltoztatja az energiához való hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, ma az épületek energiaellátására megy el a megtermelt energia 70 százaléka. Ha ez a hatalmas energiaigény nincsen, a rendelkezésre álló kapacitásainkat sok minden másra fel lehet használni. Tehát ez nagy lehetőség lehetne Magyarországnak, hiszen itt is arról van szó, hogy aki először elkezdi ezt nagyüzemileg csinálni, az behozhatatlan előnyhöz juthat ezen a téren. Ma egy mélyfelújításhoz sokszor ki kell költözni, de legalábbis egy hosszú, macerás folyamat. Hogyha ezt nagyüzemivé tennénk, tehát lennének olyan egységek, előregyártott panelek, melyeket könnyen felhasználhatunk egy bejáratott technológiával, akkor például a Kádár-kockákat könnyen fel lehetne így újítani. Hollandiában már van erre példa, hogy egy nap alatt odamennek, és megcsinálják, mert csak ki kell cserélni az előre gyártott elemeket, fel kell szerelni, és kész.

Tehát ha egy ilyen ipart ki tudnánk építeni, és mi lennénk az elsők, akik ezt meglépjük, akkor akár fontos exportőrök lehetnénk, és lenne is erre kereslet. Ebben is lehetnénk gazdasági nagyhatalom, ebben is lehetnénk vezetők.

Megvan hozzá az intellektuális kapacitásunk, hiszen nagyon jó építészek vannak Magyarországon. Az ipar is hamar rá tudna erre fordulni. Viszont az is fontos, hogy tudjuk, jelenleg nagyon kevés embernek van ilyen hosszú, akár 20 éves megtérülésre ekkora tőkéje. Tehát a mélyfelújításokat közpénzből kell finanszírozni. Azért, mert nem akarunk orosz gázt importálni, mert nem akarunk egyáltalán sehonnan sem gázt importálni, mert energiafüggetlenek akarunk lenni, mert fel szeretnénk számolni az energiaszegénységet, mert mindenkinek fontos, hogy sokkal kevesebbet fizessen rezsire. És ami legalább ennyire fontos, a kibocsátásunkat is jelentősen csökkenteni kell.

– Amikor én iskolába jártam a '70-es években, már akkor is beszéltek a globális felmelegedésről. Az utóbbi évtizedben egyre többször volt szó az energiarendszer fenntarthatatlanságáról is. Mégis úgy érzem, hogy az események azóta gyorsultak fel érzékelhetően, hogy Putyin berúgta ezt a háborút. Egy előremenekülés figyelhető meg. Sokan azt mondják, ha a fosszilis energiaellátás úgyis veszélybe került, akkor ideje váltani a megújulókra. Jól látom, ezt?

– Ez egy nagyon-nagyon jó megfigyelés. Régóta próbáljuk ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Az is igaz, hogy a technológia tényleg mostanra jutott el arra a szintre, hogy megfizethetővé vált például egy nulla energiás felújítás, valamint a világ legnagyobb részén a napenergia lett a legolcsóbb energiaforrás.

De valóban, miközben iszonyatos, ami történik, a háború mégis nagyon nagy előremenekülési lehetőséget ad, és én nagyon remélem, hogy végre felülünk erre a száguldó gyorsvonatra, és nem hagyjuk elmenni, ahogy csináltunk a Covid után.

A Covid szintén nagyon sok lehetőséget adott, a digitalizáció például megmutatta, hogy óriási közlekedési kapacitások használata nélkül is képesek vagyunk sokat dolgozni, konferenciákat tartani, oktatni, illetve más fizikai jelenléthez nem kötött tevékenységeket végezni. Ahelyett, hogy ebből megtartottuk volna egy optimális mennyiséget, próbáltunk visszaerőszakolni mindent a régi ügymenetbe. Pedig pontosan azt kellett volna, amit mond, hogy előre meneküljünk. De végül is ne siránkozzunk, most megint van érdeklődés az előremenekülésre, és azt gondolom, hogy ezt igenis nagyon meg kell ragadni.

– Lehet, hogy a történelemkönyvekben ez az egész szörnyű háború egy ilyen fordulópontként is bekerülhet?

– Sajnos igen. A történelemben a nagy válságok végül is sokszor jó irányba vitték előre a világot. Azért, mert sokszor egy-egy ilyen válság kipusztítja a fenntarthatatlant, a régi rosszat, ami egyébként túl „jól” elpöfög ahhoz, hogy magától kivonuljon, vagy hagyja az új alternatívákat érvényesülni.

Ezért fontos ezt a válságot kihasználni, mert ha ezt nem használjuk ki, a következő válságok már sokkal súlyosabbak lesznek.

Ugyanis az éghajlatváltozással kapcsolatban már olyan változók lesznek, amikből már lehet, hogy soha nem tudunk kievickélni, mert már válság után válság jön, hiszen az éghajlatváltozás felerősíti a más eredetű válságokat is. Tehát ez az utolsó lehetőségünk, hogy felébredjünk, hiszen a másfél fokos felmelegedést már biztosan elérjük. És ha ott nem tudjuk megállítani a folyamatot, akkor biztos, hogy egyik válságból a másikba fogunk kerülni. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen válságok lesznek, például valószínűleg pandémiák, háborúk, egyre több háború. Az erőforrásokért a harc nagyon nagy lesz, óriási migrációs nyomás alakul ki, azaz ebből is hatalmas harc lesz. És akkor még ott lesz az élelmiszerhiány, élelmiszerválság, akár termelési válság, hiszen energia nélkül nem tudunk termelni, és az energia is nagyon nagy részben függ az éghajlatunktól is. Csak gondoljunk arra, hogy valahol egy nagyobb időjárási katasztrófa miatt hosszabb időre kiesik az elektromos rendszer. Ma már annyira függünk az elektromos áramtól, hogy ebben az esetben vizünk sincs, fűtés sincs, közlekedés sincs, semmi sincs, tehát menekülni se tudunk. Mára pedig már bőven el lehet olyan időjárási katasztrófákat képzelni, hogy az áramrendszer akár napokra kiessen. Tehát igen, azt gondolom, fel kell ébredni most, és előre kell menekülni sürgősen.

– Beszélt arról, hogy mindez nem megy központi támogatás nélkül. De ez nemcsak az egyének, hanem a világgazdasági szintjén is így van. Ha nem akarunk eljutni oda, hogy folyamatos háborúk dúljanak az erőforrásokért, akkor komoly programokat kellene véghezvinni, méghozzá úgy, hogy ebből ne csak a világ gazdagabb egyharmada profitáljon. A gazdag országoknak a zsebükbe kell nyúlni. De lesz-e erre hajlandóság?

– Nem azt kell nézni, hogy van-e hajlandóság, hanem nekünk kell rákényszeríteni őket. Az embereknek kell rákényszeríteni a vezetőket, hiszen a vezetők azért nem függetlenek tőlünk, sem a cégvezetők, sem a politikai vezetők. A politikusok nagyon függenek a választóiktól, a cégvezetők pedig a vásárlóktól, és a piacoktól. Igenis, nekünk is van lehetőségünk kifejezni, hogy itt most más irányba kell menni. És a cégeknek sem lehet ugyanabba az irányba tovább kormányozni. Ha most nem váltunk, akkor nagyon sokan fognak bukni. Bár szülőknek is azt mondják, hogy nem szabad az mondani, hogy „ugye megmondtam”, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én tíz éve mondom ezt.

Ki kell szállnunk az olajból és a gázból. A 2015-ös Párizsi Megállapodás óta nem lett volna szabad új, belső égésű motorokat termelő autógyárakat építeni.

Akkor én voltam a rossz hír hozója, a hírnök, akit le kell lőni. De mégis itt tartunk most. 2035-től már nem lehet belsőégésű motorral eladni autót az EU-ban. Tehát valamilyen beruházások bukni fognak. De ha már ezt tudjuk, akkor egyszerű belátni, hogy az nyer, aki nem a régit próbálja erőltetni, befogni a fülét, és lelőni a hírnököt, hanem az, aki meghallja ezeket a szavakat, és előre mer futni.

– Ha egy jó tündér egy varázspálcával elhozná holnap a karbonsemleges gazdaságot globálisan, mennyi idő, amíg egy ekkora rendszer, mint a Föld, képes reparálni magát azok után, amik az ipari forradalom óta történtek?

– A legújabb tudomány azt mutatja, hogy nagyon sok mindenben azonnal fog reagálni a Föld.

Ha holnaptól egy gramm szén-dioxidot nem bocsátanánk ki, akkor a melegedés holnap megállna.

És ez nagyon-nagyon fontos. Nagyon sok folyamat az holnap megállna. Még regenerálódni is tud egy csomó dolog. Az igaz, hogy pár dolog nem fog megállni. Például a tengerszint-emelkedés, a jégolvadás, a tenger melegedése. De nagyon nem mindegy, hogy a tengerszint az évszázad végére még húsz centit emelkedik, vagy egy métert, vagy esetleg két métert, mert olyan modellek is vannak, sőt, ha az összes jég elolvadna, akkor még 60 méter tengerszint-emelkedést is elszenvedhetünk. Ez nagyon nem mindegy.

Az ökológiában, a biodiverzitási krízisben is most még elég sok mindent szép lassan vissza lehet állítani, és minden egyes kis lépéssel fokozatosan jobb lesz. Tehát azt gondolom, hogy igenis most még nagyon sok mindent vissza tudunk fordítani. Viszont ha még sokáig teketóriázunk, ha két-három fokot melegszik az éghajlat, onnantól el fog indulni egy csomó visszafordíthatatlan folyamat, az úgynevezett tipping point, billenő pontok,

amikor a folyamatokat már nem lehet visszafordítani, akkor sem, ha lenullázzuk a kibocsátásokat.

Ahogy például a Holnapután című film bemutatja. Például, ha a Golf áramlat leáll, vagy a Golf áramlattal kapcsolatos tengeráramlási rendszerek összeomlanak, vagy jelentősen megváltoznak. Az nagyon nagy hatással lehetne az egész Föld éghajlatára. És még van sok olyan folyamat, amit egy pont után már tényleg már nem lehet visszacsinálni, de még csak megállítani sem.

– Legyünk optimisták, és sikerül. Akkor 2100-nak, 2200-nak vagy 2300-nak fogják hívni azt az évszázadot, amikor nagyjából eljutunk oda, ahonnan elindult ez az egész helyzet? Vagy az ilyen számítások teljesen tudománytalanok?

– Nem, nem, nagyon jó a kérdés. Én azt gondolom, hogy oda nem lehet visszajutni, ahol voltunk az ipari forradalom előtt az éghajlat tekintetében. De ugyanakkor másfél fokos melegedéshez még nagyjából tudunk alkalmazkodni. Tehát azt kell mondanunk, hogy ennyi változást fogadjunk el, nagyon nagy baj, de fogadjuk el. És inkább valóban arra koncentráljunk, hogy a többi dolgot visszaállítjuk. Mert a biológiai sokféleséget azt azért szépen lassan vissza lehet állítani, legalábbis egy jelentős részét. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell 2300-ig várni.

Már a mi életünk második részében újra sokkal jobb lehetne az élet.

Az igaz, hogy nem jönnek vissza azok a szép telek, amelyek gyerekkorunkban voltak, hogy nem fogunk rendszeresen hógolyócsatázni az iskolaudvaron, és nem fogunk a gyerekünkkel rendszeresen hóembert építeni, és nem fogunk korcsolyázni a Balaton jegén sem rendszeresen. Sajnos ezek elvesztek, örökre.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
Szemét hozta Európába a kongói zenészeket – hulladékhangszereken figyelmeztetnek, Afrika fuldoklik a mocsokban
Kidobált dobozokon, zacskókon, csöveken és papucstalppal játszanak, ugyanúgy, mint mások a sokmilliós felszerelésen. Amit tudnak, egymástól tanulták, illetve – azt mondják – a vérükben van a ritmus.
Belicza Bea - szmo.hu
2023. március 05.


Link másolása

Nem jött nagy csomaggal a Kongói Demokratikus Köztársaságból a Fulu Miziki Kollektiv az első európai koncertjére 2020-ban. Semmilyen termetes hangszert nem hoztak, gyakorlatilag

itt is megtalálják ingyen a szemetet, amiből összerakják a koncerthez szükséges eszközöket. Nemcsak hangszereik, hanem ruháik, maszkjuk is mind hulladék, amit újrahasznosítottak.

Nem tanultak zenét, azt mondják magukról, a ritmus a vérükben van. Fülük kihegyezve figyel minden hangra, hogyan lehet belőle zenét csinálni. A tehetséges srácok Kinshasában élve nem álmodoztak drága hangszerekről, az egymást érő szemétkupacokból válogatták ki, amiből maguk alkothatják meg a zenekaruk minden szükséges eszközét.

Fulu Miziki Kollektiv Angliában

Évekig próbálgatták, mi lesz abból, ha összeengedik a dobozok, zacskók, PVC-csövek, edények, csavarhúzók, strandpapucsok, telefon és bicikli alkatrészek hangjait. Az apró házak, kiteregetett ruhák és szeméthalmok mellett gyakoroltak, és saját kezűleg gyártották fellépő ruháikat is.

A különleges szemétkánon és a szemétkosztümök megalkotói egy környezetbarát, futurisztikus afropunk zenekar lett.

Évek múlva hatan (Skelembele, La Roche, Tshe Tshe, Deboule, Le Meilleur, Dj Final) úgy gondolták, itt az ideje, hogy Afrikán kívül is megmutassák, mit tudnak, és ami a legfontosabb, hogy elvigyenek oda egy fontos üzenetet: a szemétben fuldokló Afrika hírét.

Másként képzelték, mi van itt.

„A tévében úgy láttam, Európa nagyon tiszta. De itt úgy érzem, rosszabb, mint nálunk. Rengeteg a hanyag ember. Vannak szemetesek, minden megvan, de az utcán azt látom, mindenhol szétdobálnak mindent.”

Szlovákiában, a Pohoda fesztiválon volt az első koncertjük. Két évig a Covid miatt volt nehezebb zenélni, tavaly már sok fellépésük volt. Négyen voltam ott én is, Angliában kettőn, Olaszországban, és Spanyolországban. Volt benne nagy szabadtéri és kistermes fellépés is.

Mindenütt feltüzelték a közönséget. A banda minden tagja maximalistán áll színpadra.

„A legjobb felmenni és megmozgatni a tömeget” – mondja Deboule, és mindenki helyesel, hogy ezért megéri a nehézségeket is vállalni. A koncertezés nem csak egy jó buli. A legmegterhelőbb az utazás. Többnyire hétvégenként lépnek fel, ilyenkor gyakori, hogy 3 napig folyamatosan úton vannak. Van, hogy egy késő esti koncert után azonnal indulni kell, hogy ott legyenek a következő helyszínen. Az utazás közbeni alvás nem túl pihentető, de zenélésre mindenki feltölti magát.

Megzavarta a banda terveit a Brexit után megváltozott Anglia. Nem kapták meg a vízumukat időben, így 10 meghirdetett koncert maradt el 2022-ben, párat azért késve megtartottak.

Bőröndjeikben mindenkinek megvannak a fadarabjai, amire felállítják a hangszereket. Legóként dobják össze a különböző dobokat. Azokon felváltva játszanak, csak a két gitár marad tulajdonosánál.

A zenéléshez szükséges nagyobb műanyagtartályt nem visznek egyik helyről a másikra, azt kérik az adott helyszínen.

A  DVD lejátszóból és festékes dobozból, valamint biciklialkatrészből készült gitárokat és a PVC-csöveket viszik magukkal mindenhova, de konzervdobozok, edények és csörgőnek való szemét helyből is kerülhet a színpadra.

A hangszerpótlás csak Svájcban tűnt lehetetlennek.

„Mindenhol könnyen találunk szemetet az úton is, ott viszont nem volt szemét. Rengeteget kellett gyalogolni, hogy találjunk valamit” – mondja Tshe Tshe csodálkozva.

A fiatalok motiválásához énekelnek szeretetről, családról és munkáról.

Dalaik nem a szemétről szólnak, csak a hangszereik. Azt remélik, hogy a színpadon látott szemét, vagy a maguk alkotta kosztüm felhívja a figyelmet az egész világot egyre jobban nyomasztó problémára: a szemétre.

Sajnálják, hogy csak keveset tudnak angolul, így nehezebb eljuttatni az üzenetet, de hiszik, hogy hangszereik beszélnek helyettük.

A kongói csapat a szelektív gyűjtésben hisz, ami Kongóban nincs. Kinsashában a vegyes szemetet is csak néha viszik el.

„Afrikában a szemét a szennyvízcsatornába, a tengerbe megy”

– mondja Le Meilleur.

Ezen a téren nagyon nagy a különbség Európa és Afrika között. „Európában két napig látod a szemetet, aztán elviszik. Afrikában két évig nézheted” – magyarázzák.

Afrikában sok helyen kuka sincs, de ahol van, ott is ritkán jön érte teherautó. A helyiek próbálnak takarítani maguk körül, de lehetetlen jó megoldást találni. Sokan fizetnek magánembernek, hogy vigye el a szemetet. Elviszik ugyan, de csak egy távolabbi helyre, valahova az út mellé, az erdőbe.

A kongói srácoknak tetszik, hogy itt különböző kukák vannak a különböző szemétnek. Szerintük a szelektív gyűjtés a jó megoldás. „Kár hogy az emberek hanyagok” – mondják.

Azt mondják, az egyre növekvő műanyagáradat ellen sokat segítene, ha Afrikában is lenne szelektív gyűjtés, és ha ott is tudnának gázt, áramot készíteni a szemétből. Azt remélik, hogy a rengeteg önkéntes között ráérez majd egy csoport, mi a valódi segítség Afrikának.

„Itt is jobb lenne, ha rendet tennének az emberek fejében, hogy mindenki kövesse a szabályokat” - mondják.

Remélhetően mielőbb láthatók lesznek az Ozora vagy a Sziget fesztiválon.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: