A klímaváltozás mérséklésének egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e radikálisan csökkenteni a fosszilis fűtőanyagok használatát. A londoni University College kutatása arra hívja fel a figyelmet, hogy a korlátozást már a kitermelésnél el kell kezdeni.

A Nature-ben megjelent tanulmány szerint

A cél eléréséhez éves szinten 3%-kal kell csökkennie a kőolaj- és földgáz-kitermelésnek. A covid-világjárvány miatt ugyan rövid ideig nagy mértékben visszaesett a termelés, de az utóbbi hónapok ismét emelkedést mutatnak. Pedig a Föld több mint egy celsius fokot melegedett az ipari korszak 150 évvel ezelőtti beköszönte óta, és az Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottság (IPCC) múlt havi jelentése figyelmeztetett: a 1,5 C fokot már két évtizeden belül elérhetjük.

Dan Welsby, a UCL professzora és kollégái egy 2015-ös, jelentős visszhangot kiváltó tanulmány eredményeire alapozták új kutatásukat. Hat évvel korábban azt elemezték, hogy a világ szén-, olaj- és gáztartalékait milyen arányban kell érintetlenül hagyni, hogy az ipari forradalomhoz képest a felmelegedés 2 C fok alatt maradjon. Ezúttal viszont 1,5 C fok volt a cél, mivel kimutatták: a klímaváltozás hatásai, az állandó jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, a rendkívüli időjárási jelenségek sokkal súlyosabbak lesznek plusz 2 Celsius foknál, mint 1,5-nél.

Welsby a tanulmányt bemutató sajtókonferencián leszögezte: az eredmények összecsengenek az ENSZ jelentésével, amely szerint drámai csökkentésekre van szükség a fosszilis fűtőanyagok termelésében. A kutatók ráadásul azt mondják, hogy ezek az adatok valószínűleg alábecsültek, már csak azért is, mert évente 6 milliárd tonna szén-dioxid atmoszférából való eltávolításával számolnak. Csakhogy az ezt lehetővé tevő technológiák egyelőre gyerekcipőben járnak.

Az viszont már ebből is kiderül, hangsúlyozta a tanulmány másik szerzője, James Price, hogy milyen kemény kihívások elé néznek azok az országok, amelyeknek jövedelme az olajtól és a gáztól függ.

Sokan közülük valószínűleg pénzügyi és technológiai segítségre szorulnának, hogy átállhassanak egy fenntarthatóbb gazdaságra.

A tanulmány országonként is végigveszi, hogy a fosszilis nyersanyag-tartalékok mekkora részét kellene a földben hagyni, annak figyelembevételével, hogy a globális készlet mekkora része van egy-egy állam birtokában.

Kanadának például olaja 83%-át kellene érintetlenül hagynia, míg Oroszországnak és más volt szovjet köztársaságoknak csak 38%-át. Az Egyesült Államokban a ki nem aknázandó mennyiség 31% az olajból, 52% a földgázból és 97% a szénből. Ez utóbbi nyersanyag globális mennyiségének a felével rendelkezik Oroszország és az Egyesült Államok. Kanada elsősorban az Északi-sarkkör felszíne alatt húzódó fosszilis fűtőanyagok kibányászásával veszélyeztetné a klímacélokat.

A szénre ez a világ minden régiójában igaz, az olajtermelés esetében ez a következő években, legkésőbb 2025-ben várható. A földgáz esetében nagyobb eltérések tapasztalhatók. Európában, valamint az Egyesült Államokban és Oroszországban jelenleg tetőzik a termelés. A Közel-Keleten, Afrikában és Ázsia egyes részein egyelőre még emelkedik, csökkenése 2030 után várható.

Az IEA arra figyelmeztetett, hogy nem szabad újabb olaj- és gázkutakat nyitni, ha a világ el akarja érni 2050-re a zéró kibocsátást. Egyes társaságok, mint például a BP, az alacsony széntartalmú energiára való átmenethez kötik olaj- és gázterveiket. Vannak azonban olyan is, mint a Qatar Petroleum, amely növelni szándékozik termelését.

Welsby hangsúlyozta: bármit is hoznak az új technológiák, a fosszilis fűtőanyagok felhasználása jelenleg rossz irányban halad. Szerinte elsősorban politikai akarat kérdése, hogy az utolsó csepp fosszilis nyersanyag kibányászása helyett az alacsony széntartalmú gazdaságra összpontosítsunk. Már léteznek erre nemzetközi törekvések is.

De a nemzetközi erőfeszítéseket szolgálhatja a készülő Global Fossil Fuels Registry is, amely az összes ismert fosszilis nyersanyag nyilvános adatbankja lesz – emlékeztet a Conversation.