A bolygón élő leggazdagabb 1% több szén-dioxid-kibocsátásért felelős, mint a legszegényebb 66%

Címlapkép: Drew Angerer/Getty Images - szmo.hu
2023. november 23.

A technológia iránt érdeklődő közönség csak kapkodta a fejét az elmúlt néhány napban. A mesterséges intelligencia-fejlesztés szupersztárját, a Chat GPT mögött álló, ma már 80 milliárd dollárt érő vállalat, az OpenAI első számú vezetőjét, Sam Altmant teljesen váratlanul kirúgta az igazgatótanács, majd emiatt kis híjján felmondott az összes dolgozó, végül Altman visszatért, az igazgatótanácsot pedig lefejezték.

Ahhoz, hogy megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Az OpenAI-t „az emberiség legjobb érdekeit szem előtt tartva” eredetileg nonprofit szervezetként hozták létre 2015-ben olyan nagyágyúk, mint például Elon Musk és Peter Thiel, de az alapítók között volt Sam Altman is. Céljuk az úgynevezett általános mesterséges intelligencia (AGI - artificial general intelligence) felépítése volt, aminek intelligenciája megegyezne az emberével vagy meg is haladná azt. Azonban úgy gondolták, ez túlságosan erőteljes technológia ahhoz, hogy nyereséget hajszoló vállalatok vagy hatalomért vetélkedő államok irányítsák.

A nonprofit forma kezdetben jól működött, de hamar kiderült, hogy a fejlesztéshez több tíz- vagy százmilliárd dollár kell, amit lehetetlen jótékony felajánlások formájában összegyűjteni.

Kitaláltak tehát egy kettős struktúrát. 2018-ban, amikor Elon Musk kiszállt, a nonprofit szervezet létrehozott egy céget, ami immár a piacról is bevonhatott hatalmas pénzeket. A cég felett azonban továbbra is a nonprofit szervezet, pontosabban annak igazgatótanácsa gyakorolt ellenőrzést, hogy így garantálják az eredeti célok teljesülését. A profitorientált vállalat azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a befektetők pénzét, és hozza kereskedelmi forgalomba a küldetés finanszírozásához szükséges mesterségesintelligencia-alkalmazásokat. A befektetők nyereséghez juthatnak az OpenAI-ból, de a profitjuknak van egy felső határa. Az efölötti nyereség pedig visszakerül a cégbe.

Kifejlesztették a GPT-4 nyelvi modellt, amelyre alapozva világhódító útjára indulhatott a ChatGPT. A San Franciscó-i vállalat a mesterséges intelligencia fejlesztések húzóereje lett, és Altman, az OpenAI 38 éves vezérigazgatója a techvilág egyik legismertebb figurájává vált.

Tolongani kezdtek a befektetők is, élükön a Microsofttal, amely először "csak" egymilliárd dollárral szállt be, mára pedig már 13 milliárdot pumpált a vállalkozásba. Ezzel a profit 49 százalékát birtokolja, saját termékfejlesztéseit pedig szinte teljes egészében az OpenAI technológiáira alapozza.

Az, hogy a Microsoft megjelent színen, és a mesterséges intelligencia fejlesztői között felpörgött a verseny, szinte automatikusan oda vezetett, hogy komoly feszültség alakult ki az OpenAI eredeti célja felett őrködő igazgatótanács és a Sam Altman vezette operatív vezetés között.

Az OpenAI egyik társalapítóját, a cég tudományos vezetőjét, az Oroszországban született izraeli–kanadai Ilya Sutskevert egyre inkább aggasztotta, hogy a technológiai fejlesztéseik veszélyesek lehetnek, és Altman nem kezeli kellő súllyal ezt a kockázatot.

A mesterséges intelligenciát egyesek egy emberöltő óta a legnagyobb üzleti lehetőségnek tekintik, amely óriási távlatokat nyit meg például a gyógyszerkutatások területén, és alapvetően átformálhatja a munkaerőpiacot, míg mások azon aggódnak, hogy a túl gyors fejlesztés az egész emberiség jövőjét is veszélyeztetheti.

Miután Sutskever aggódni kezdett a tavaly létrehozott GPT-4 ereje miatt, létrehozott egy külön csoportot a cégen belül, amely a technológia jövőbeli verzióinak veszélyeit vizsgálta. Altman nyitott volt ezekre az aggodalmakra, de azt is fontosnak tartotta, hogy az OpenAI megőrizze előnyét a nagy versenytársakkal szemben. Ezért újabb pénzforrások bevonásán dolgozott, szeptember végén például közel-keleti befektetőkkel találkozott.

Sutskever egy november eleji podcastban már nyíltan arról beszélt, hogy egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a mesterséges intelligencia sokkal okosabb lesz az embernél. "Hogy mit csinálnának az ilyen MI-k? Nem tudom" – tette hozzá. A Wall Street Journal szerint kollégáinak pedig azt mondta, aggódik, hogy az általános mesterséges intelligencia-rendszerek úgy bánnak majd az emberekkel, ahogy az emberek jelenleg az állatokkal.

Jellemző a helyzetre, hogy amikor az egyiküket, Helen Tonert azzal szembesítették, hogy Altman menesztése akár meg is semmisítheti az egész OpenAI-t, úgy reagált: "Ez tulajdonképpen összhangban lenne a küldetéssel."

Altman kirúgását a hat igazgatótanácsi tag közül négyen szavazták meg. Mindezt egy Google Meet megbeszélés keretében közölték a vezérigazgatóval, aki épp Las Vegasban volt a Forma-1-es versenyen. A többiek nevében Ilya Sutskever beszélt, és nem indokolta meg a döntésüket. Csak annyit mondott, hamarosan bejelentik a hírt, majd Altmant kizárták a számítógépéből. A kirúgás okáról később is csak annyit mondtak, hogy Altman nem volt velük teljesen őszinte. De hogy pontosan miben, azt nem árulták el.

Csakhogy Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója hamar világossá tette, hogy a játékszabályokat most ők írják. Bejelentette, hogy a Microsoft átveszi Altmant és az OpenAI második legfontosabb emberét, a szintén távozó Greg Brockmant, valamint minden dolgozót, aki szívesen csatlakozna hozzájuk. Azt ígérte, hogy a Microsofton belül folytathatják a munkát egy új laborban. Mivel OpenAI-alkalmazottak több mint 90 százaléka aláírta azt a levelet, amiben felmondással fenyegettek, amennyiben Altmant nem veszik vissza a céghez, világossá vált, az OpenAI igazgatótanácsa alulmaradt.

Ekkorra már Ilya Sutskever is meggondolta magát, és támogatta Altman visszatérését. Aláírta az ezért kampányoló levelet is.

„Mélyen sajnálom, hogy részt vettem az igazgatótanács tevékenységében” – fogalmazott. „Soha nem akartam ártani az OpenAI-nak. Szeretek mindent, amit együtt építettünk, és mindent meg fogok tenni, hogy újra egyesítsem a céget.”

Szerdára Sam Altamant visszahelyezték az OpenAI vezérigazgatói posztjára, és egy kivételével az igazgatótanács mindegyik tagja lemondott. Távozott a testületből Ilya Sutskever is.

Ezra Klein a Vox alapító-főszerkesztője a New York Times hasábjain azt írta,

És még ha sikerrel is járt volna az Altmant megpuccsoló igazgatótanács, akkor is ott van a Google AI részlege, a Meta mesterséges intelligencia részlege, az Anthropic, az Inflection és még egy sor másik cég, amelyik a GPT-4-hez hasonló nagy nyelvi modelleket épített fel. A kapitalizmus logikájából az következik, hogy a mesterséges intelligencia megállíthatatlan.

Ezra Klein szerint egyelőre a kormányok is hasonló csapdahelyzetben vannak. Bár október 30-án a Biden-kormány egy fontos végrehajtási rendeletet adott ki a mesterséges intelligencia biztonságos fejleztésével és használatával kapcsolatban, a Szilícium-völgy befektetői erőteljesen kritizálták a lépést. Nagy-Britannia bejelentette, hogy rövid távon egyáltalán nem szabályozza a mesterséges intelligenciát, ehelyett inkább fenntartja az „innovációpárti megközelítést”, az Európai Unióban pedig a jelek szerint a szabályozási javaslat megakadhat Franciaország, Németország és Olaszország ellenállásán.

Bár a túl gyors fejlesztésnek valós kockázatai vannak, az óvatosabb megközelítésnek is vannak hátulütői. Például az, hogy más nemzetek magukhoz csábítják az AI-cégeket, épp úgy, ahogy a Microsoft tette volna az OpenAI alkalmazottaival.

Szkokán Boglárka, Fotó: Mario Tama/Getty Images - szmo.hu
2023. december 04.

A brazil esőerdők irtásának üteme mára ugyan jelentősen lelassult, de már így is 80 millió hektárnyit taroltak le belőle, főként magánföldeken és jelöletlen állami földeken. Az évtized végére 12 millió hektárnyi terület újrafásítását tervezik.

A karbonkredit-rendszer hasonlít az üvegházhatású gázkibocsátásokkal kereskedő kötelező karbonkvóta-rendszerhez, csak éppen ez egy önkéntes szisztéma. A kibocsátási egység azt igazolja, hogy egy tonna szén-dioxid vagy azzal egyenértékű egyéb üvegházhatású gáz nem került kibocsátásra, vagy megkötésre került a légkörből. Karbonkrediteket például szélerőművek, vízerőművek, vagy erdőtelepítési projektek bocsáthatnak ki, a vásárlók pedig olyan szennyező cégek, amelyek társadalmi felelősségvállalási megfontolásból vagy a marketingérték miatt ezeknek a krediteknek a megvásárlásával csökkentik saját karbonlábnyomukat.

Szakértők azonban kétségesnek tartják, hogy az elképzelés a brazil esőerdők újratelepítéséhez szükséges volumenben működhetne. A helyzetet nehezíti, hogy az ottani földtulajdonosok szemében inkább az erdőirtás az érték, és nem az erdőtelepítés.

Vissza a fákat!

Rodrigo Junqueira, az Instituto Socioambiental nevű civil szervezet tagja 2008-tól kezdve öt évet töltött az amazóniai esőerdő déli peremén, és Mato Grosso államban egyenként próbálta meggyőzni a gazdákat arról, hogy állítsák helyre a területükön lévő erdőszakaszokat.

Junqueira a tapasztalatairól a Mongabay című környezetvédelmi portálnak azt mondta: volt némi előrelépés, de halálos fenyegetéseket is kapott. Sok gazda a korábbi erdős területeken tanyákat és gazdaságokat alakított ki, és esze ágában sincs azokat újrafásítani.

Később, 2017-ben Junqueira részt vett egy újrafásítási programban, amiben 30 ezer hektáron 73 millió fát ültettek volna. Ennek csupán 20 százalékát sikerült teljesíteni, mert számtalan akadályba ütköztek: együttműködésre nem hajlandó kormányzati szervek és bűncselekmények nehezítették a dolgukat.

Azóta ismét új lendületet kapott a terület újrafásítása és helyreállítása. Bár az új brazil kormány hivatalba lépése óta a tavalyihoz képest 66 százalékkal csökkent az esőerdők pusztítása, így is óriási területek vesztek már el.

Az erdőirtás íve

A hetvenes évek óta az amazóniai esőerdőből a bioformáció körülbelül 20 százaléka (mintegy 80 millió hektár) tűnt el, további 17 százalék pedig különböző mértékben károsodott. A legtöbb rombolás az esőerdő keleti és déli részén történt, ezt a területet az erdőirtás ívének is nevezik.

Hasonló céljaik vannak nonprofit és startup szervezeteknek, ők pár tízezer hektár helyreállítását célozták meg az évtized végére.

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az új tervek ismét a régi problémákba ütközhetnek.

„Elképzelhetetlen kihívás helyreállítani annak a teljességét, ami elveszett vagy megrongálódott” – magyarázta Paulo Amaral, az Imazon brazil természetvédelmi nonprofit szervezet vezető kutatója. – „Leginkább azért, mert ezeket a földeket már termelés alá vonták, illetve elfoglalták.”

Földrablók és gondos gazdák

A brazil űrügynökség (INPE) felvételei szerint az erdőirtás elsősorban magánterületen történt. A földrablók megtisztították az egykor állami tulajdonú területeket a növényzettől, és eladták azokat szántőföldnek vagy legelőnek. Az új tulajdonosok pedig gyakran átminősíttették a földet – olykor törvénytelenül –, hogy a magántulajdonukba kerüljön.

Egyes szervezetek megpróbálják visszavásárolni az ilyen földeket, hogy újrafásíthassák őket. Mások arról próbálják meggyőzni a gazdákat, hogy hagyjanak fel az állattenyésztéssel és növénytermesztéssel, és fogjanak erdőgazdálkodásba, vagy szálljanak be a karbonkredit bizniszbe.

Paulo Amaral azonban nem gondolja, hogy ezek a törekvések sikerre vezetnek a szükséges léptékben, mert a gazdák gyakran az erdőirtásban látják az értéket.

- mondta Amaral.

Nemcsak magánterületeken, hanem állami kézben lévő földeken is pusztították közben a fákat. A jelöletlen állami területeken 11-ről 18 százalékra nőtt az erdőirtás 2008-ról 2021-re. Ezek a területek nem voltak nemzeti parkok, őslakosok földjei vagy kitermelési tartalékterületek, és ez a státuszhiány alkalmassá tette őket a földrablásra és a tiltott fakivágásra.

Kifizetődik a törvény be nem tartása

A Sao Paolo-i egyetem professzora, Pedro Brancalion szerint a megoldást az jelentené, ha véget vetnének a földrablásnak, és megszüntetnék az állami területek magánkézbe kerülésének lehetőségét.

A brazil kormánynak szerinte be kellene tartatnia azt az évtizedes szabályt, hogy magánterületeken az eredeti növényzet akár 80 százalékát is meg kell tartani.

„A földtulajdonosok úgy érzik, kifizetődő számukra, ha nem tartják be a törvényt. Ezen változtatni kell” – véli Brancalion.

Jó hír is van

Tavaly Amaral és társai 7,2 millió hektárnyi károsodott erdőterületre bukkantak, ahonnan levonultak a gazdák. Főként azért hagyták el a területet, mert ezek a földek nem voltak alkalmasak mezőgazdasági művelésre. Mindenki meglepetésére a terület magától regenerálódni kezdett.

– mondta Amaral.

Ez azonban nem ilyen egyszerű – figyelmeztetnek tudósok. A teljes regenerálódás akár évtizedekbe is telhet. Ráadásul az ismételt mezőgazdasági művelés során károsodott földek esetében elkerülhetetlen az emberi közbeavatkozás, hogy meginduljon a fák fejlődése.

Erre az egyik lehetséges technika az, hogy őshonos magokat szórnak szét a megcélzott területeken. De léteznek kísérleti hightech-alternatívák is, robotkarok és drónok közbeiktatásával. Ezek azonban mind igen drágák.

Karbonkredit

Vannak, akik a szén-dioxid-kibocsátási egységek adásvételében látják a megoldást. Az amazóniai karbonkredit konzervatív becslés szerint 20 dollár lehetne egy tonna széndioxidért. Ennek alapján mintegy 320 milliárd dollárt lehetne befektetni a régióban.

A pénz elég lenne arra, hogy megvásárolják a magánkézben lévő földeket, vagy meggyőzzék a gazdákat, hogy hagyjanak fel a föld szántónak, legelőnek való használatával, a brazil kormány pedig új természetvédelmi területeket alakíthatna ki, és állhatná az erdőtelepítés költségét.

A megoldási javaslat ellentmondásos, hiszen a pénzen a vállalatok üvegházhatású gázok kibocsátására nyernének jogot. De úgy is lehet nézni, hogy a cégek a szén-dioxid befogásába fektetnének be, és eközben segítenék az újraerdősítés és a helyreállítás folyamatát.

via Mongabay

Címlapkép: Gerald Anderson/Anadolu Agency/Getty Images - szmo.hu
2023. november 08.

Jelenleg percenként annyi műanyag hulladékot rakodnak le vagy égetnek el a szubszaharai Afrikában, amennyi egy futballpályát lefed, a Tearfund jótékonysági szervezet szerint.

Ha ez a tendencia változatlanul folytatódik, a régióban

A szubszaharai Afrikában, ahol a lakosság 70%-a 30 év alatti, a növekvő műanyagfogyasztás fő mozgatórugója a járművek és egyéb termékek iránti kereslet a növekvő jövedelem és népességnövekedés közepette.

Összességében a műanyaghasználat világszerte az előrejelzések szerint 2060-ra csaknem megháromszorozódik. A szubszaharai Afrikában viszont sok országnak nincs kapacitása a megugró műanyagfelhasználás okozta környezetterhelés kezelésére.

A kenyai Nairobiban az ENSZ konferenciát szervez, ahol a műanyaghulladékok kezelésével kapcsolatos egyezményen dolgoznak. Rich Gower, a Tearfund vezető közgazdásza, az előkészítés alatt álló, ENSZ-szerződés kapcsán elmondta:

„A szubszaharai Afrikában használt műanyag nagy része műanyag csomagolás, és végül lerakják és elégetik” - tette hozzá. Sürgette a Nairobiban a szerződésről tárgyaló feleket, hogy egyezzenek bele a műanyagtermelés jelentős csökkentésébe, és építsenek műanyaglerakókat, ahol a műanyaghulladék 60% -át ártalmatlanítani tudják.

Globális szabályok és szabályozások hiányában a fejlődő országokban élő emberek aránytalanul nagy mértékben viselik a műanyagszennyezés környezeti és egészségügyi hatásait. Dr. Tiwonge Mzumara-Gawa, Malawiból, aki részt vesz a kenyai tárgyalásokon, elmondta: „Miközben ezek a tárgyalások folytatódnak, Malawiban és egész Afrikában az emberek egészségét nap mint nap befolyásolja a műanyagszennyezés”.

Az ENSZ-konferencia helyszínétől néhány mérföldre a folyó túloldalán található a Dandora hulladéklerakó, ahol naponta 30 teherautónyi műanyaghulladékot dobnak le. A lerakó szúnyogok, legyek és kártevők táptalaja, növelve a malária, a kolera, a hasmenéses betegségek és más betegségek kockázatát.

képünk illusztráció, fotó: Unsplash/rupixen.com - szmo.hu
2023. december 07.

Kedd este több ezer OTP Simple-fiókot törhettek fel. Nem közvetlenül az online fizetési szolgáltatás rendszerébe jutottak be a támadók, hanem olyan felhasználók fiókjaihoz fértek hozzá, akik más weboldalakon is a Simple-ben megadott felhasználónevet és jelszót használták. Mivel azonban a CVV/CVC-kódokat nem ismerték a kiberbűnözők, ezért tranzakciót sem tudtak indítani, így szerencsére anyagi kár úgy tűnik, hogy senkit sem ért.

Az online támadások és csalások az utóbbi időben érezhetően egyre gyakoribbá váltak. A szakértők nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy lehetőleg egyedi és különböző jelszavakat használjunk minden felületen, ami növelheti a biztonságot. Ugyanakkor az sem várható el az átlagos felhasználótól, hogy az egyre gyarapodó, nem ritkán 20-30 vagy még ennél is több interneten elérhető szolgáltatáshoz valamennyi belépési kódot fejben tartsa. De akkor mi lehet a megoldás? Többek között erről is kérdeztük Makay Józsefet, a Makay Kiberbiztonsági Kft. ügyvezetőjét, etikus hackert.

– Ön mit javasolna a jelszavainkkal kapcsolatban?

– Ami nagyon biztonságos megoldás, az kényelmetlen, ami pedig nagyon kényelmes, az már nem biztonságos. A legtöbb esetben ezért érdemes valamilyen középutat keresni, amit még a felhasználók hajlandók elviselni és alkalmazni a gyakorlatban, de ebben a kérdésben inkább a biztonság felé próbálunk terelni mindenkit. Az átlagos internetező esetében ugyanis még mindig a felhasználónév és a jelszó számítanak kulcsfontosságú információnak a kibertérben. A helyzet azonban valóban nem egyszerű:

Vannak már ennél finomítottabb ajánlások is, ahol viszont megkövetelik a többlépcsős azonosítást. Azonban hiába a multifaktoros autentikáció, ha a felhasználót célzottan ráveszik a csalók valamilyen plusz kód megadására vagy egy extra gomb megnyomására.

– Mit jelent az, hogy meg kell feleni a kritikus követelményeknek?

– Még mindig az a legjobb egy jelszó esetében, ha kellően komplex, nem utal ránk semmilyen szempontból, és nem tartalmaz semmilyen számsorozatot vagy évszámot. Inkább generáltassunk például a böngészővel egy jelszót, amit aztán a jelszókezelőjében el is tudunk tárolni. Persze ez sem száz százalékos megoldás, mert bármikor kiderülhet a böngésző valamilyen sérülékenysége. Azonban a böngésző biztosan nem fogja beajánlani a felhasználónevet és a jelszót például egy hamis Gmail bejelentkezési felületen, hanem csak az eredeti esetében.

A harmadik lehetőség pedig az lehet, ha egy offline, erősen titkosított fájlban tároljuk a különböző online szolgáltatásokban használt felhasználóneveket és jelszavakat, ami viszont gyakran nagyon kényelmetlen lehet.

– Az átlagos felhasználók számára ezek közül melyik lehet a legpraktikusabb és mégis a legbiztonságosabb megoldás?

– Nem egyszerű a helyzet, de talán az első két megoldás jó lehet még a kevésbé gyakorlott és gyanakvó felhasználók számára is. De csakis abban az esetben, ha az ezekben tárolt felhasználónevek és jelszavak kellően komplexek és megfelelnek a védelmi követelményeknek. Hiába van egy böngészőnek megfelelően erős és védett beépített jelszókezelője, ha nagyon amatőr jelszavakat tárolnak benne. Egy-egy regisztrációnál inkább ajánlott a böngésző által véletlenszerűen generált, erős jelszót választani. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy támadó kis kutatással összerakhatja a nem túl erős, jól bevált, saját jelszavunkat, akkor érdemes inkább szintén újat generáltatni a jelszókezelővel, majd frissíteni az adott szolgáltatásban.

– Ha valaki mégis úgy dönt, hogy nem tud vagy nem akar jelszókezelőkkel bíbelődni, a generálás pedig végképp meghaladja a képességeit, akkor mire figyeljen, mi ne szerepeljen a saját maga által kitalált jelszóban?

– Sok ilyen kiszivárgott adatbázist láttam már. Ezek alapján a gyenge jelszavak közös jellemzője, hogy gyakran szerepel bennük a felhasználókhoz köthető becenév, vagy családtag, netán háziállat neve, egy évszámmal vagy egyszerűbb számsorozattal kiegészítve.

Hiába van például letiltva a születési dátum, ha a születésnapi fotókról össze tudja szedni a napot és az életkort, így pedig az évszámot is. Ha mégis mindenképpen saját magunk akarunk jelszót kitalálni, akkor igyekezzünk minden olyan szót kihagyni, ami valamilyen módon visszavezethető hozzánk, ránk utal, de kerüljük a nagyon általános kifejezéseket is, amiket első próbálkozásra beírhatnak a támadók. Azt javasolnám, hogy ebben az esetben egy értelmes szavakból álló, de véletlenszerű jelmondatot találjunk ki, amivel viszont sok helyen az lehet a probléma, hogy túl hosszú. Ennél is jobb megoldás lehet egy mindenféle értelemtől mentes, speciális karakterekkel, számokkal kiegészített összevisszaság. Bármennyire is próbáljuk azt elhinni, hogy a kétfaktoros beléptetés megoldja a gyenge jelszó problémáját, sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem így van. Csakis a biztonságtudatosság, a gyanakvás és a támadó fejével gondolkodás lehet az, ami segíthet.

– Milyen gyakran érdemes a jelszavakat cserélni?

– Erre többféle ajánlás van. Kritikus infrastruktúra esetében a szervezet által megadott rendszerességgel. Átlagos felhasználó esetében úgy gondolom, hogy ha nem tapasztalunk semmi olyat, ami valamelyik fiókunk feltörésére utal, akkor felesleges ezzel variálni. Addig úgysem fog kiderülni, hogy ellopták a jelszót, amíg nem kezdik használni. Akkor frissítsünk azonnal, ha az előbbiek alapján úgy érezzük, hogy nem kellően biztonságos a jelszavunk.

– Ha pénzügyeket kell intézni például online bankolás során, akkor a számítógépen egy böngészőn keresztül vagy az okostelefonos applikációban vagyunk nagyobb biztonságban?

– Egyértelműen a mobilapplikáció a legbiztonságosabb ilyen szempontból. A legtöbb esetben ugyanis a támadók arra szokták kérni a potenciális célpontokat, hogy az asztali gép vagy laptop operációs rendszerére telepítsenek egy olyan kémszoftvert, amivel folyamatosan figyelni tudják a képernyőt, vagy a program segítségével akár át is tudják venni felette az irányítást. Egy okostelefon esetében erre minimális az esély, és meglehetősen bonyolult is ezt megvalósítani.

Ilyenkor az szokott előfordulni, hogy a támadók ráijesztenek az áldozatra valahogyan, és arra kérik, hogy inkább a számítógépén folytassa velük az együttműködést a telefon helyett.

– Milyen jelei lehetnek annak, hogy távolról egy kémszoftvert telepítettek a számítógépünkre?

– Az a helyzet, hogy laikusok ezt nagyon nehezen tudják beazonosítani. Hiába nézi végig egy átlagos felhasználó a gépét, nem fogja tudni eldönteni, melyik szoftver jelenthet kockázatot. Jóval kevesebb ilyen eset lenne, ha az antivírus szoftverek mellett mindenki használna valamilyen internetvédelmi rendszert is.

– Nyakunkon a karácsony, egyre többen vásárolnak online ajándékokat. Mekkora rizikót jelent, hogy sokan egy-egy jó ajánlat reményében gondolkodás nélkül kiadják a bankkártyájuk adatait akár a kevésbé ismert oldalakon is?

– Azt javaslom, hogy ha nem egy közismert webshopban vásárolunk, akkor minden esetben az utánvétes fizetés lehetőségét válasszuk. Kisebb az esélye a bankkártya-adatok ellopásának azoknál a nagyobb áruházaknál, ahol valamilyen népszerű fizetési kaput alkalmaznak.

Utóbbi azért okozhat gondot, mert a felhasználó nem mindig tudja eldönteni, hogy az igazi webshopban jár, vagy csak egy jól sikerült hamisítványon költi épp a pénzét. Egy ilyen felületet pixelpontosan lemásolni a felkészült támadónak nem jelent gondot, legfeljebb a böngésző URL-sorában néhány karakteres eltérés ébreszthet gyanút, már ha ez éppen feltűnik a vásárlónak. Ha van rá lehetőség, akkor inkább fizessünk átutalással.

– Még a közismert üzletek mobilos applikációban se mentsük el a bankkártyánk adatait?

– Ez egy kényelmi funkció. Szerintem nem feltételezhetjük minden egyes internetes szolgáltatásról azt, hogy habár most tökéletesen működik, a jövőben sem tartalmaz majd olyan sérülékenységet akár az önhibáján kívül is, amit a támadók ki tudnak használni. Ne mi legyünk a tesztalanyok, hogy ez mennyire állja ki az idő próbáját.