Clubhouse: a legújabb közösségi trend, ami a kínai cenzúra falán is repedéseket okozott
A Clubhouse tavaly márciusban egy kis San Franciscó-i startupként jelent meg. Ma már 1 milliárd dollárra becsülik értékét. Évek óta az első amerikai közösségi médiacég, amelynek sikerül betörnie a nemzetközi piacra.
Az alapítók, Paul Davison és Rohan Seth egyaránt a Stanford egyetemre jártak. Davison korábban már több közösségi hálózati applikációt alkotott, köztük a Highlightot, Seth pedig a Google mérnökeként dolgozott.
2019-ben megalkottak egy podcast alkalmazás-prototípust, amelyet Talkshow-nak neveztek el. Ez még inkább egy hagyományos rádióadásra hasonlított, de később úgy döntöttek, lehetővé teszik a felhasználóknak, hogy meghívással csatlakozzanak a beszélgetésekhez.
A tavaly márciusi induláskor már azt is megoldották, hogy a résztvevők szabadon járhassanak az őket érdeklő digitális szobák között. Kezdetben, hogy ne legyenek túlterheltek, lassan adagolták a meghívásokat. A pandémia is a kezükre játszott, mert az emberek új lehetőségeket kerestek, hogy érintkezzenek egymással.
A szólásszabadság és a politikai viták fóruma lett, de helye van rajta tudománynak, a költészetnek is. Egyre többen látják benne a közösségi média új irányvonalát, amely csak látszólag jelent visszalépést a vizuális világhoz képest.
Musk januárban meginterjúvolta a felületen Vlad Tenevet, a Robinhood részvénykereskedelmi applikáció igazgatóját, és ígéretet tett arra, hogy meghívja egy beszélgetésre Vlagyimir Putyin orosz elnököt is.
A Clubhouse hangos csetszobáihoz pillanatok alatt csatlakoztak a kínai mandarin nyelvű beszélgetők az anyaországból, Tajvanból, Hongkongból, és a hatalmas globális kínai diaszpórából. Olyan, Peking számára rendkívül kényes témákat is megbeszéltek, mint például a muszlim újgurok elnyomása Hszincsiang tartományban, az 1989-es pekingi Tienanmen-téri vérfürdő, vagy éppen a cenzúra.
Az applikációt, mint az várható volt, néhány nap múlva blokkolták a hatóságok. Rövid időre azonban sokan megízlelhették az önkifejezési szabadság örömét. Voltak, akik órákon át vártak sorukra, hogy elmondhassák véleményüket. Őszinte, tisztességes beszélgetések folytak, humorral és könnyekkel egyaránt – írja a történtekről a New York Times Hongkongban élő újságírónője, Li Yuan, aki maga is részt vett a csetelésben.
Az elmúlt két évtizedben Peking a világ legkifinomultabb online cenzori rendszerét építette ki. Már jó ideje elérhetetlen az országban a Google, a Facebook, a Twitter és a YouTube. Hszi Csin-ping vezetése alatt egyre több témát nyilvánítanak tabunak a kínai interneten. A Clubhouse-zal azonban az anyaországiaknak lehetőségük nyílt ezeket a tilalmakat megkerülni.
Volt a megszólalók között ételkihordó szociológus doktorandusz, elhangzottak feminista írások, és legalább 3000-en csatlakoztak ahhoz a szobához, ahol az egyik leghírhedtebb kínai kommunista propagandistát, Hu Hszi-csint parodizálták. Rengetegen hallgatták Cai Csong-kuót is, az 1989-as diáktüntetések egyik emigrációban élő vezetőjét, aki négy órán keresztül beszélt, és bevallása szerint az elmúlt 32 évben még soha nem volt lehetősége arra, hogy ennyi honfitársa előtt felidézze a tragikus eseményeket.
Amikor az alkalmazást égül blokkolták, gyorsan létrehoztak egy „siratószobát”, amelynek címében 3 gyertya emotikon volt. Az egyik utolsó hozzászóló, egy ma Németországban élő nő azt mondta, hogy egy napon a kínaiak is szabadon beszélhetnek majd, az őket fogságban tartó fal ugyanúgy le fog omlani, mint 1989-ben a berlini.
„Senki sem jósolhatja meg a jövőt. Hinnünk kell az emberiségben és az emberiség szabadság iránti vágyában” – mondta Hanna Sun.
