prcikk: Szülési szabadsága alatt rúgták ki a Veres1 Színházból, állítja Verebes István lánya | szmo.hu
SZTÁRVILÁG
A Rovatból

Szülési szabadsága alatt rúgták ki a Veres1 Színházból, állítja Verebes István lánya

A színésznő azt mondja: olyan, mintha kiszakítanák a kezéből az egyik gyermekét és közölnék: “ő már nem a tiéd.”


Verebes István lánya, Verebes Linda négy gyermek büszke édesanyja, ugyanakkor hatalmas szerelem számára a családja mellett a hivatása is, élete a színpad.

A színésznő a Facebook-oldalán most egy hosszú posztban írt arról, hogyan vesztette el munkáját, pontosabban úgy fogalmazott, inkább elvették tőle azt, amit lelkiismeretesen végzett közel egy évtizede.

Posztját - kérésének megfelelően - teljes terjedelmében közöljük:

"Színésznő vagyok, négygyerekes anya, a hivatásom a színészet, a levegőm a színpad, a családom az életem, és sosem gondoltam, hogy ilyen velem is megtörténhet.

Mert sajnos nem én vagyok az első, és nem is az utolsó nő, aki a szülési szabadsága alatt elveszíti a munkáját, - pontosabban, az én esetemben - elveszik a munkáját. Elvették a munkámat, amit lelkiismeretesen, tisztelettudóan és közel egy évtizede végeztem a Veres1 Színházban.

Azért osztom meg nyilvánosan a történteket, mert szeretném, ha ez mással nem fordulhatna elő. Szeretném, ha a színházvezetők éreznék a felelősségét annak, mit okozhatnak egy-egy döntésükkel egy művész életében. Még akkor is, ha jogilag megtehetik, hogy eltávolítanak, ha úgy van kedvük, érezzék, hogy a korrektségnek a megtépázott színházi világban elsődleges értéknek kell lennie. Mi, színészek is érző emberi lények vagyunk, nem bábok, akiket ide-oda rakosgathatnak a sakktáblán.

Őszintén reméltem, hogy a “Me too” mozgalom után abbamaradnak a színházi visszaélések. Hogy egy gyermekeit nevelő, a munkába boldogan visszatérő anyát talán nem dobnak félre.

Ugyanis egy pillanat alatt húzták ki a lábam alól a repertoáron lévő előadásaimat.

Nem vagyok összeférhetetlen típus. Mindig lelkesen, maximális energiával és felkészültséggel vetem bele magam minden színházi munkába, szeretem a kollégáimat és a háttérország embereit is, ha jól gondolom, ők is kedvelnek engem. Sosem rivalizáltam senkivel, soha nem szidtam a kollégáimat a hátuk mögött, nem törtettem, nem könyököltem. Aki ismer, aki dolgozott velem, ugyanezt fogja mondani.

A veresegyházi Veres1 Színházban 3 futó előadásom volt. Az Egérfogót 9 éve, a Pletykafészket 6 éve, a Hogyan nevezzelek? című előadást pedig 5 éve mutattuk be. Amikor várandós lettem a negyedik gyermekemmel, mindhárom előadásba kolléganők ugrottak be, helyettesítettek a színpadon. Eddig még rendben is van, máshol, máskor is így zajlik, ha egy színésznő állapotos.

Idén márciusban, hívtam fel a színház vezetőjét, aki a feleségével közösen egyben a színház tulajdonosai is, hogy visszavenném az előadásaimat, már itthon tudom hagyni a kisfiamat egy-egy előadás erejéig.

Csak nyár elején szóltak, hogy az Egérfogót vissza kellene vennem, mert a beugró helyettesem elhagyja a színházat. A másik két előadásomra hiába kérdeztem rá e-mailben többször, illetve személyesen is, nem kaptam választ.

Az augusztusi felújító és egyben beugró próba (új partnert kaptam az előadásban Pál Tomi távozása miatt) után megint rákérdeztem, immár szemtől szemben, mi a helyzet az előadásaimmal.

Hosszas mismásolást követően derült ki végül, hogy a vezető házaspár úgy döntött: nem adja vissza nekem a szerepeimet. Ugyanis a házaspár női tagja, aki helyettesített engem a Hogyan nevezzelek? című előadásban, “megszerette azt játszani” és továbbra is ő kívánja játszani a szerepem.

(Azért merem ezt így szó szerint leírni, mert valóban ezt a abszurd választ kaptam.)

A másik előadásomnál pedig - véleményük szerint - a beugró kolléganőmnek nagyobb szüksége van az előadásra, mint nekem… (A konkrétabb okot nem lenne tisztességes a kolléganőmmel szemben részemről leírni.)

Az Egérfogót pedig - mondták - játszam tovább…

Természetesen le is játszottam azt az öt Egérfogó előadást, ami már le volt szervezve, egy frissen beugró partner mellett nem hagyhattam cserben a csapatot. De most búcsúzom, ennyi volt.

Lassan 25 éve vagyok a pályán, igaz, ebből a 25-ből jó pár évet otthon töltöttem a gyerekeimmel, és ezalatt sosem hallottam olyat, hogy ehhez hasonló indokkal egy színésznőt, a kismamasága alatt, de már tettre készen egyszerűen kivesznek az előadásaiból. Boldogan játszottam volna lekettőzve is az előadásaimat, azaz valakivel párban, az előadásokat cserélgetve, de erre sem kaptam lehetőséget.

Nem tudom leírni, mit érzek. Mintha kiszakítanák a kezemből az egyik gyermekem és közölnék: “ő már nem a tiéd.”

A szellemi, alkotói produktumom elorozzák, a bensőmből felkapart érzéseket, indulatokat, minden megszületett csendet, kiáltást, poént, az áthánykolódott éjszakák után testet öltött gondolatokat, megvilágosodásokat, a kibuggyant őszinte mondatokat ragadják el. Más ékeskedik velük.

Biztos nem tökéletesek alakításaim, de engem kértek fel rá és akkori legjobb tudásom és tehetségem szerint formáltam meg őket. Ahogy a kollégáimmal a közös munkából, interakcióinkból, egymásra való hatásunkból születhettek meg olyanná, amilyenek lettek ezek az egyébként sikeres előadások.

Amikor számonkértem a színház velem még szóba álló igazgatóját (ugyanis felesége, az igazgatónő-kolléganőm egyetlen szóval sem zárta le azóta sem az egyébként - szerintem - jó viszonyunkat), azzal a váddal illetett, hogy ők úgy érzik “nekem nem a színház az első” az életemben.

Tényleg 2024-ben ez még felmerül, hogy csak azért, mert anya is vagyok, választanom kell, kellene a családom és a munkám között?

Egyébként, ha szükséges választani (mert úgy tűnik), nekem az első a csodálatos családom és erre végtelenül büszke vagyok.

Első a családom, de ez sosem hatott ki a munkámra, mindig a legmagasabb hőfokon próbálom a szerepeimet, sosem mondtam le egyetlen próbát vagy előadást sem a családomra hivatkozva.

A családom az első, ezért kevés munkàt vállalok, de amire igent mondok, ott maximálisan odateszem magam.

A minimum tisztesség az én esetemben az lett volna, ha az első adandó alkalommal, márciusban tudtomra adják a döntést, megengedve, hogy újratervezzem az évadomat és ne egy ilyen szomorú poszttal kényszerüljek hírt adni arról, hogy üres a naptáram, nincs levegőm.

Nem szakmailag ért a legnagyobb veszteség, az említett szerepeimhez hasonló feladatok ezidáig is megtaláltak és talán nem vagyok elbizakodott, ha azt remélem, ezután is meg fognak. Lelkileg azonban biztosan hosszú út áll előttem, mire ezt feldolgozom. Együttérzek az összes nővel, színésznővel, aki anyasága és várandóssága miatt veszítette el az állását. Én továbbra is hiszek abban, hogy a színház és a család összeegyeztethető.

Most szomorúan búcsúzom tehát a Veres1 Színháztól, szeretett kollégáimtól és a műszaktól is! Hálás vagyok a közös munkákért, remélem lesz még alkalmunk más színházakban találkozni! A legőszintébb szeretettel kívánok nekik hosszú, sikeres szériát az említett előadásokból is."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZTÁRVILÁG
A Rovatból
„Egy mély, feldolgozatlan gyászfolyamat zajlik” – Megszólalt a pszichológus Boráros Gábor kislányáról
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus elemezte azt a szívszorító felvételt, amin Zora keze ökölbe szorul. A szakember szerint az apa ötlete és a kiscica sokat segít a gyász feldolgozásában.


Egyetlen mozdulat elárul mindent: Zora, Boráros Gábor kislánya szorosan öleli újdonsült kiscicáját, miközben a kicsi keze hirtelen ökölbe szurol. Édesapja, aki mellette fekszik, azonnal simogatni kezdi, hogy oldja a feszültséget. Ez a szívszorító pillanat bepillantást enged abba a küzdelembe, amin a kislány - édesanyja, Jákli Mónika elvesztése óta - megy keresztül.

Jákli Mónika január 21-én hajnalban szenvedett halálos autóbalesetet a Nagymegyer és Alistál közötti úton, azóta édesapja, Boráros Gábor neveli a három és fél éves Zorát. A feszült mozdulatról Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus beszélt, aki a Bors megkeresésére segített értelmezni a látottakat.

A szakember szerint a látvány pontosan megmutatja, mi zajlik egy gyászoló gyermek lelkében, aki még nem tudja szavakkal kifejezni a fájdalmát.

„A belső feszültség a velejárója ennek a gyászfolyamatnak. Ez a fajta testi reakció, az ökölbe szorított kéz, pontosan az a pont, ahol tetten érhető, hogy egy mély, feldolgozatlan gyászfolyamat zajlik.”

A gyermekekben lévő düh, tehetetlenség és fájdalom gyakran ilyen önkéntelen izomfeszülésekben tör utat magának.

Boráros Gábor a tragédia után egy kiscicát ajándékozott a lányának, ami a pszichológus szerint a lehető legjobb döntés volt. Makai Gábor szerint egy állat jelenléte segít a feldolgozásban.

„Az állat közelsége és érintése tudományosan bizonyítottan növeli a szervezetben a boldogsághormonok, endorfin, oxitocin felszabadulását. Egy doromboló kismacska jelenléte közvetlen módon növeli a biztonságérzetet, ami egy ekkora veszteség után alapjaiban rendül meg. Azt gondolom, hogy rendkívül fontos, hogy a kislány érzelmileg kapcsolódni tud az állathoz, amit képes szeretni, és ami viszonozza ezt a szeretetet.”

Az apa nemcsak korábban elmondta, hogy pszichológusokkal is konzultált arról, hogyan segíthet a kislányának feldolgozni a feldolgozhatatlant. A cica így nem csupán egy házi kedvenc, hanem egyfajta érzelmi mankó, amely a legnehezebb éjszakákon is vigaszt nyújthat Zorának.

Az MMA-harcost a napokban közúti ellenőrzés során kapták el a rendőrök a dunaszerdahelyi járásban található Csilizpatas településen. Az intézkedés során kiderült, hogy érvényes gépjárművezetési tilalom van érvényben ellene. Ezért a rendőrök a helyszínen őrizetbe vették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZTÁRVILÁG
A Rovatból
Szabó Bence előtt tisztelgett Hajós András, magyar hősnek nevezte a kitálaló századost
A zenész-műsorvezető híresen tekintélyellenes, azonban Szabó bátorsága miatt még ő is megtanulta, hogyan illik tisztelegni. „Szabó Bence százados ma számomra, nekem, hivatalosan a feljebbvalóm” - mondta, majd arra kért mindenkit, hogy tisztelegjen a meghurcolt rendőr előtt, mert biztos jól esne neki.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 26.



Hajós András a közösségi oldalán közzétett videóban fejezte ki elismerését Szabó Bence százados iránt. A zenész-műsorvezető elmondása szerint azután döntött a videó elkészítése mellett, hogy megnézte a Direkt36 szerdán publikált, több mint másfél órás interjúját a nyomozóval. Ebben az interjúban Szabó Bence arról beszélt, hogy a Tisza Párt informatikusai ellen titkosszolgálati nyomásra indult nyomozás.

Hajós a videójában arról számolt be, hogy a látottak hatására úgy érezte, tisztelegnie kell a százados előtt. Mint fogalmazott, ő maga sosem volt sem katona, sem rendőr, és a tekintélyelvet sem szereti.

„Elsőre röhejesen fog hangzani. Ma életemben először megnéztem videókon, hogy hogyan kell tisztelegni. Én nem voltam katona, rendőr, semmilyen fegyveres testületnek a tagja. Aki ismer, tudja, hogy nagypofájú vagyok, nem szeretem a tekintélyelvet, nem nagyon szeretem, ha parancsolnak nekem. Ma Szabó Bence videójának megnézése után úgy éreztem, tisztelegni akarok előtte”

– mondta Hajós, majd hozzátette:

„Szabó Bence százados ma számomra, nekem, hivatalosan a feljebbvalóm. Nem vagyok social arc, mozgalomindító, de ha akartok, tisztelegjetek ti is egy magyar hősnek. Biztos jólesne neki!”

A Direkt36 oknyomozó portál március 25-én, szerdán tett közzé egy videóinterjút Szabó Bence századossal, aki a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) kiberbűnözés elleni területén dolgozó kiemelt nyomozóként mutatkozott be. A felvételen a százados azt állítja, hogy a Tisza Párt informatikusai ellen titkosszolgálati nyomásra indult eljárás. Részletek itt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZTÁRVILÁG
A Rovatból
Három év után derült ki: ifj. Schobert Norbi ezért nem költözik még össze szerelmével
Norbi őszintén bevallotta, hogy vágyik az önállóságra, de a családja most mindennél fontosabb. Olyan feladatot vállalt magára, ami miatt a szerelmével még legalább egy évet várnak a közös élettel.


Bár már három éve elválaszthatatlanok, egyelőre nem tervezik az összeköltözést ifj. Schobert Norbi és szerelme, Petra. A fiatalember, aki jelenleg az érettségire és A Nagy Duett adásaira koncentrál, elárulta, miért várnak még a közös fészekrakással, és miért fontosabb most számára, hogy a családjának segítsen.

Bár vágyik az önállóságra, a döntés mögött racionális és érzelmi okok is állnak.

„Nagyon vágyom már arra, hogy önállósodjak, hogy elköltözzek a családi fészekből, de ezzel még legalább egy évet várnom kell”

– mondta Norbi, aki szerint most nagy szükség van rá otthon. A mindennapokban komoly feladatot vállal.

„Nagy terhet veszek le a szüleim válláról azzal, hogy reggelente én viszem az öcsémet, Zalánt iskolába. Szentendréről több mint egy óra beérni vele. Nekem nagyon fontos a családom, igazából a legfontosabb, tehát ezt nem élem meg áldozatként, sőt!”

Miközben a költözés várat magára, Petra már szinte családtagnak számít a Schobert-rezidencián, bár Norbi elárulta, kedvese még mindig tart egy kicsit a szüleitől, és egyedül nem mer lemenni a konyhába, ha Rubint Réka és Schobert Norbert is ott tartózkodik. A beilleszkedés egyébként zökkenőmentes volt, szerinte az édesanyja sosem viselkedett vele tipikus anyósként.

„Petrának nem kellett próbaképpen tüzes karikákon átugrania, mindössze egy kis időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy családtagként kezeljék őt. Anya az első perctől nyitott volt, és egyszer sem viselkedett úgy, mint egy tipikus anyós. Reméljük, ez így is marad”

– mesélte.

A fiatalok kapcsolata mesébe illően indult, bár az első találkozás után még éveket kellett várni a happy endre. Kapcsolatuk hajnalán Norbi édesapja adta meg a végső lökést. „Apa is nagyon jó fej vele, meg igazából neki köszönhető, hogy Petrával megismerkedtünk. Ugyanis mi nyolc évvel ezelőtt találkoztunk először a Csak show és más semmi című műsor szünetében. Petra pedig Vastag Csaba mögött táncolt. És nekem nagyon megtetszett. De tizenkét éves voltam, nem tudtam, mitévő legyek. Aztán apa mondta, hogy ha ennyire odavagyok érte, muszáj bátornak lennem és odalépnem hozzá. Végül így tettem, leszólítottam” – emlékezett vissza Norbi, aki akkor bejelölte a lányt az Instagramon, de a beszélgetésük hamar megszakadt. Öt évvel később egy osztálykiránduláson, Gödön futottak össze újra, és azóta elválaszthatatlanok.

Jelenleg mindketten a tanulmányaikra és a karrierjük építésére fókuszálnak. Norbi az érettségi után az IBS-en, a gazdaságtudományi egyetemen szeretne továbbtanulni, míg a nyolcszoros showtánc-világbajnok Petra a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója, mellette pedig táncot oktat, és a Csillag Születik élő fináléjában is bizonyított már. A sűrű időszakban a legfőbb támaszai egymásnak, különösen most, hogy Norbi A Nagy Duettben szerepel Lengyel Johanna oldalán. „A suli és A Nagy Duett mellett semmi időm nem marad, örülök, hogy anya gondoskodik rólam. Petra meg akkor jön, amikor csak akar. Különben nagy segítségemre van, mert esténként segít gyakorolni a koreográfiát, van, hogy hajnalig abba sem hagyjuk. Meg ő amúgy is mindenben mellettem áll. Petra az, aki mellett a legnagyobb biztonságban érzem magam” – szögezte le ifj. Schobert Norbert.

Via Blikk, Best


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZTÁRVILÁG
A Rovatból
„Taknyom-nyálam egybefolyt” – Kovács Áron élete egyik legfájdalmasabb pillanatáról mesélt
A kemény rockerként is ismert műsorvezető egy megrázó történetet osztott meg az első kisállata elvesztéséről. A gyász annyira letaglózta, hogy a fűben fetrengve zokogott, és most elárulta, miért nem szégyelli ezt a pillanatot.


„Taknyom-nyálam egybefolyt. És üvöltve zokogtam” – Kovács Áron kivételesen egy gyerekkori megrendítő sztorit mesélt el magáról. Szerinte azonban nem minden érzelem való a kamerák elé, és éppen az ilyen helyzetekben dől el, ki tud hiteles maradni a népszerűség hajszolása közben. A celebvilágban ma már az érzelmekkel teli tartalmak hozzák a legtöbb kattintást, de felmerül a kérdés: hol a határ a hitelesség és a magamutogatás között?

Bár A Nagy Duett versenyében Kovács Áron és Gesztesi Panka az egyik legnépszerűbb páros, és Áron tisztában van vele, hogy a telefonján rejlő privát videókkal még nagyobb rajongótáborra tehetne szert, de tudatosan dönt a megosztás ellen, főleg, ha a családjáról van szó.

„Nekem van ilyen felvételem. Azért nem akarom megmutatni, mert a kislányom szerepel rajta. Ültem a kanapén, amikor hazahoztuk Milán kisfiamat, és amikor láttam, hogy a kislányom megérkezik, a telefont beindítottam. Olyan aranyos videó lett belőle, de nyilván nem osztom meg, mert a családnak készült”

– árulta el az Azt beszélik című műsorban. Úgy véli, hogy a gond nem a felvétel készítésével, hanem a publikálással van. „Mert lehet valami nagyon hiteles és élő, de onnantól, hogy megosztod, már kérdéses.”

A gondolatait egy megrázó, személyes történettel is illusztrálta. Élete egyik legfájdalmasabb pillanatáról mesélt, amikor első cicáját kellett elaltatni:

„Kijött házhoz egy szakállas bácsi, én meg néztem, hogy megérkezett az Isten, hogy elvigye a cicámat. Beadta az injekciót, mondta, még simogassuk, és ott úgy elszakadt bennem valami, hogy a fűben hemperegtem. Taknyom-nyálam egybefolyt. És üvöltve zokogtam. Nem rögzítette senki”

– idézte fel a történteket. Hozzátette, a gyász pillanatában az sem érdekelte, hogy egy idegen ember nézi végig a fájdalmát. „De az sem érdekelt, hogy ott van egy vadidegen ember, aki ül a tornácomon, és ezt látja. Belül azért jelzett egy hang, hogy nézhetek ki abban a pillanatban…”

Az évtizedek óta a médiában dolgozó, kemény rockzenészként és musicalszínészként is ismert televíziós a tanári pályát hagyta ott a szereplésért, így pontosan tudja, milyen csábító lehet a népszerűség. A kattintások korában azonban valódi bátorság nemet mondani egy vírusszerűen terjedő posztra. Kovács Áron azonban úgy véli, hogy nem minden könny való a kamera elé.

Via Story


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk