Stonehenge, a holtak birodalma
Stonehenge egy történelem előtti civilizáció csodálatos alkotása az angliai Wiltshire-ben. Salisburytől mintegy 13 km-re északra. Évszázadok óta találgatják, kik, mikor és miért építették, továbbá hogy mi lehetett a rendeltetése. Tartották már csillagászati központnak, a földi energiák fókuszpontjának, gyógyító központnak, szakrális gyülekezőhelynek. Vajon ezek közül melyik elképzelést támasztja alá a tudomány, és melyiket veti el mint fantazmagóriát?
Stonhenge a mérnöki tudás kőkori remeke
A monumentális építményegyüttest egy kőkori társadalom hozta létre. Az, hogy miképpen volt képes kezdetleges technológia felhasználásával hatalmas kövekből álló, bonyolult komplexumot létrehozni, máig foglalkoztatja a régészeket és történészeket.
A kovásodott homokkő (sarsen) tömböket – amelyek némelyike 35 tonnát is nyom – 30 kilométerről szállították a helyszínre az építők. De még ezeknél is figyelemre méltóbbak a kékkövek (4–8 tonnás granulittömbök), amelyek a 250 kilométerre lévő Preseli-hegységből származnak.
Kik, mikor és mért építették a Stonehenge-t? Mi lehetett a rendeltetése? Hány fázisa volt az építésének? A holtak birodalma vagy a napfordulók ünneplésének színhelye volt? Létezett-e Atlantisz? Miként zajlott le a közép-amerikai indián kultúrák tragédiája? Mit hordoznak a holt-tengeri tekercsek misztikus talányai és a Húsvét-sziget ősi szobrai? Hogyan alakult a Bermuda-háromszög horrorisztikus krónikája? Hogyan alakul a Seuso-kincs elátkozott sorsa?
A Kossuth Kiadó A történelem nagy rejtélyei című új sorozata hatalmas távolságokat jár be térben és időben, hogy az olvasókhoz közel hozza a világtörténelem különleges emlékeit.
Sajátos módon éppen a legtöbbet emlegetett fordulatok, botrányok rejtik egyben a legtöbb nyitva maradt kérdést, és éppen a legvitatottabb események hordják magukban máig a legtöbb homályos, megfejtetlen részletet. Pedig az utókor makacsul újra és újra keresi az igazságot sok-sok olyan momentum kapcsán, amely meghatározó jelentőségű az emberiség egyetemes történetében.
Kérdőjelek sorával szembesülünk, ugyanakkor elmondhatjuk, hogy ma, a XXI. század elején ugrásszerűen javult a helyzet: kutatók, fölfedezők, tudósok ezrei a technika vívmányainak segítségével korábban elképzelhetetlen válaszokra jutottak.
A sorozat kötetei:
A fáraók titkai – Stonehenge – Trója, a megtalált város – Atlantisz, az elsüllyedt kontinens – A holt-tengeri tekercsek – A maják eltűnése – Bermuda-háromszög – A Nazca-vonalak – Artúr király legendája – Amazónia ősi városai – A torinói lepel – Az egyiptomi piramisok – A Húsvét-sziget kőszobrai – Az első emberek – A templomos lovagok – Ősi sírok – Szellemhajók – Machu Picchu – A szabadkőművesek – A Seuso-kincs
Walesi kékkövek
A modern kori régészet mind többet feltár arról a korról, amelyben Stonehenge megépült. A szakértők az építkezés időpontjában egyetértenek. Eszerint Kr. e. 3000 és 2920 között kezdték építeni, e korból egy kör alakú sáncgyűrű maradt fenn kisebb, sekély mélyedésekkel – Aubrey-lyukak –, melyekben eredetileg feltehetően kékkövek álltak, majd később faoszlopokat tartottak meg. A helyszín Kr. e. 2400 tájáig temetőként is szolgált. Kr. e. 2620 és 2480 között walesi kékköveket állítottak fel patkó alakban. Az öt trilit vagy hármaskő – két függőlegesen álló és egy vízszintes kő egysége – alkotta patkót 30 sarsen vette körül. A feltételezés szerint ugyanebből az időszakból származik a bejárat közelében álló áldozati kő és a sarokkő, illetve az építményegyüttesen kívüli stációkő.
Évtizedek óta különféle indíttatású emberek ezrei találkoznak, hogy Stonehenge-ben köszöntsék a napfelkeltét
A holtak birodalma
Az utóbbi években végzett újabb feltárások segítenek megérteni Stonehenge egykori szerepét, ugyanis kiterjedt település maradványait tárták fel a mindössze 3 kilométerre fekvő, hatalmas Durrington Walls sáncgyűrű által körbezárt területén. Ez a felfedezés Bluestonehenge-dzsel együtt azt bizonyítja, hogy Stonehenge nem volt elszigetelt komplexum, hanem több kő- és faoszlopkörrel együtt egy nagyobb egység részét képezte, s a két központi építményt az Avon folyó kötötte össze. Míg Stonehenge a holtak birodalma volt, a Durrington Wallsnál faoszlopokból épített kör arra szolgált, hogy az élők ott ünnepeljék a napfordulókat. Építőik, a britek őslakos vadászó népcsoportokból és az idetelepült földművesekből álló kevert nép örökösei voltak.
Rekonstrukció. Régészek kísérlete Gloucesterben...
Szeretnéd megnyerni a 'Történelmi rejtélyek nyomában - Stonehenge' című kötetet?
Nincs más dolgod, mint március 16-a éjfélig válaszolni az alábbi kérdésre:
Mikor került be a Stonhege a világ kulturális örökségének jegyzékébe?
A megfejtéseket az [email protected] várjuk a teljes nevetekkel együtt március 16-a éjfélig!
Jó játékot!
Világtengely
Egy 2008-ban végzett feltárás világossá tette Stonehenge és a napfordulók összefüggését. Kiásták ugyanis a Sugárút egy részét, amely Stonehenge-ből kifelé vezet, és azt találták, hogy a rajta található árkok és bakhátak, apró dombok és völgyek egy vízmosás vonalát követik, épp a napforduló tengelyében. A kőkorszaki emberek felfedezték ezt a sajátos elrendezést, majd hangsúlyosabbá tették árkokkal és bakhátakkal.
Elképzelhető, hogy Stonehenge azért épült, hogy ezt a „világtengelyt” megjelöljék, ahol a föld és menny találkozik.
Stonehenge a csillagászati jelenségek megfigyelésének szentelt templom lehetett
A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban felvette a világ kulturális örökségének jegyzékébe.
A Sheffieldi Egyetem (Nagy-Britannia) régészetprofesszora. Tizennégy könyvet és több mint 100 cikket szentelt Észak-Európa őstörténetének. Az egyik legnevesebb Stonehenge-kutató.
A gazdagon illusztrált, tényszerű és szórakoztató könyvet – könyvsorozatot – a történelem iránt érdeklődőknek ajánljuk.
Az második kötet bevezető áron, 1.290 forintért már kapható az újságárusoknál.
További részletekért KATT IDE