45 éves korában meghalt Kovács Attila
Méltósággal viselt, hosszú betegség után, 45 éves korában elhunyt Kovács Attila, a Semmelweis Egyetem fotósa, a Marketing és Kommunikációs Főigazgatóság munkatársa, közölte honlapján az egyetem. Az intézmény saját halottjaként búcsúzik tőle.
Attilát az egyetemen szinte mindenki ismerte, és ő is ismert mindenkit. Nincs olyan klinika, intézmény vagy szervezeti egység, ahol ne dolgozott volna. A Semmelweis Egyetemet második otthonának tekintette, a polgárait pedig családtagjainak. Három rektorral is együtt dolgozott, mindegyikükkel szívélyes kapcsolatot ápolt.
Az évnyitókat, diplomaátadókat, a Semmelweis napi ünnepségeket és más kiemelt eseményeket ugyanazzal a lelkesedéssel és profizmussal örökítette meg, mint a hallgatói programokat, gólyatáborokat, az új műtéti eljárásokat vagy a fejlesztéseket. Ott volt rendezvényeken, sportversenyeken, hangversenyeken, a Sándor-palotában, a Terrorelhárítási Központ gyakorlatai során, kutatócsoportoknál, műtőkben, tantermekben, laborokban és a menzán is.
A fotózás számára nemcsak munka volt, hanem hobbi és szenvedély is.
2020 tavaszán az akkori kommunikációs igazgató kérte fel, hogy fotózza a klinikákon a rendhagyó helyzetet. Attila azonnal igent mondott, beöltözve dolgozott a frontvonalon. A sorozat 2021-ben jelent meg, és bejárta a magyar sajtót.
Pályája elején bankban dolgozott, majd rendezvényfotózásba kezdett. 2011-ben került a Semmelweis Egyetemre, ahol hamar ő lett az első hivatalos, kizárólag fotósként dolgozó munkatárs. Elkészítette az első illusztratív képeket az intézmény különböző tevékenységeiről, új vizuális arculatot adva az egyetemi honlapoknak. Első projektjei között szerepelt a daganatos gyerekekről készült fotósorozat, amelyen a gyerekek mosolyogva néznek a kamerába.
Nevéhez fűződik az egyetemi fotóarchívum létrehozása, amely ma 220 ezer képet tartalmaz, ebből mintegy 110 ezret ő készített. Ő telepítette a rendszer programját, feltöltötte a saját és a régi, CD-ken tárolt fotókat, és a Központi Levéltárral is együttműködött, hogy történelmi képek is bekerüljenek. Rendszeresen válogatta a nyomtatott Semmelweis újság borítóképeit, több könyv és kiadvány képanyagát állította össze, és az első egyetemi karácsonyi képeslapokat is ő készítette.
Érdeklődése kiterjedt a természettudományokra, a biológiára és a fizikára is. Sosem elégedett meg azzal, hogy csak a feladatát teljesítse, mindig igyekezett jobb fotókat készíteni. Gyakran elkísérte a kommunikációs igazgatóság munkatársait interjúkra, a beszélgetéseket is figyelemmel kísérte. Szabadidejében szintetizátorokat szerelt és épített.
A betegágyon sem veszítette el humorát, és az utolsó napokban is részt akart venni a munkában.
A Marketing és Kommunikációs Főigazgatóság úgy fogalmazott: hiányát mély fájdalommal élik meg, emlékét szeretettel őrzik.