KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Mi vesz rá egy csapat zenészt, hogy vasárnap délután szemetet szedjen a Duna-parton?

Mi is részt vettünk a Rock the Planet – Zenészek a bolygóvédelemért nevű kezdeményezés kampányában, hogy megtudjuk.


Ha valaki – akár csak hallomásból is – tudja, hogy nagyjából hogyan néznek ki a zeneiparban tevékenykedők hétvégéi, akkor biztosan azt gondolja, hogy lehetetlen küldetés rávenni őket arra, hogy vasárnap kora délután szemetet szedjenek a Duna-parton. Mégis, legyen szó zenészekről, roadokról, hangtechnikusokról vagy akár rendezvényszervezőkről, van egy vezényszó, ami megmozgatja őket: környezetvédelem. Így volt ez november 7-én, vasárnap is: a Képzelt Város, az IDEGEN, a Mayfly és a D Λ R K M E S S zenekarok, valamint az A38 Hajó munkatársai fogtak össze a Rock the Planet csapatával, hogy együtt szépítsék meg az A38 körüli rakpartot.

A Hajó felé haladva hamar kezdtem megérteni, hogy miért is fontos az, amit a Rock the Planet csinál. Mivel szemétszedésre érkeztem, itt már nyitott szemmel jártam, és észrevettem, hogy egymást érik a cigicsikkek, az üvegek és a sörösdobozok – ez viszont néhány órával később már nem volt így az önkénteseknek köszönhetően. Miközben a kövek közül piszkáltuk ki a műanyag zacskókat, szedtük össze a felniket az út mellől és szidtuk azokat, akik nem tudják kukába dobni a csikkeket, beszélgettünk is – elsősorban természetesen a bolygóvédelemről.

Fotó: Szabó Anna

A Rock the Planet egyik megálmodója, Kurcz Orsi arról mesélt, hogy mi áll az egész projekt hátterében.

„Évek óta beszélgettünk olyan, zeneiparban dolgozó barátokkal – zenészekkel, koncertszervezőkkel –, akiknek szintén fontos a bolygóvédelem, hogy hogyan lehetne összehozni ezt a két szenvedélyt, illetve hogyan lehetne ezt a közönség felé kommunikálni.”

Nem egyszerű ugyanis a környezet- és bolygóvédelem témakörét úgy tálalni a mai fiataloknak, fiatal felnőtteknek, hogy az valóban megfogja őket. Sok hasonló projekt azért nem tud sikeres lenni, mert száraz tényekkel, olykor nyomasztással igyekszik rájuk hatni – ezt fogta meg másként az RTP. A kezdeményezés tulajdonképpen egy minikampány-sorozat, ami több olyan akcióból áll össze, ami igyekszik barátibbá, elérhetőbbé és hétköznapibbá tenni a témát, hogy a fiatalabbak közelebb érezhessék magukhoz a missziót.

A RTP a koronavírus miatt egy kicsit megkésve, idén nyáron tudott útjára indulni kézzelfogható megmozdulásokkal. Először az Alpárfeszten jelentek meg, ami nem véletlen, hiszen az alapítók között többeknek is van érdekeltsége ebben a zenei fesztiválban. Itt arra vállalkoztak, hogy megtisztítsák a Holt-Tisza partját.

„Sok pozitív visszajelzést kaptunk, többen kedvet kaptak, elkezdett bővülni a csapat, így nem sokkal később a Művészetek Völgyébe is meghívtak minket.”

A kapolcsi fesztiválon a Zöld Udvarban kapott helyet a RTP-stand, ahol a fellépő zenészekkel közösen újrahasznosított ékszereket készítettek abból a hulladékból, amit a rendezvény területén találtak.

„Ez is megmutatta, hogy milyen szuper dolgokat lehet alkotni, ha nem dobunk ki mindent.”

Orsi elmondása szerint a csapat folyamatosan ötletel, mindig igyekeznek szokatlan, különleges eseményekkel és minikampányokkal előállni, amelyek tényleg felkeltik a célcsoport figyelmét. Hamarosan közzéteszik például az első fotósorozatukat, amelyet több is követ majd, és amelyeken ismert zenészekkel dolgoznak fel égető környezetvédelmi kérdéseket. De természetesen ilyen az A38 Hajóval közösen kitalált szemétszedő kampány is, amire több banda tagjai ellátogattak, így őket is megkérdezhettem a témában.

Az egyik a D Λ R K M E S S zenekar volt, akiknek az első EP-je egy konceptalbum: az egészet egy klímakatasztrófa utáni világra építették fel, amelyben egy űrbárkát követhetünk végig – Noé bárkájának analógiájából kiindulva. A tagokat pedig egyenként a bolygóvédelem több aspektusa is foglalkoztatja.

„A legalapvetőbb dolog az lenne, hogy a kukáig elvisszük a szemetet. De ahogyan itt is látjuk, manapság ezt még mindig kevesen teszik meg. Ahogyan az sem jellemző, hogy részt vegyenek ehhez hasonló akciókban, pedig maximum két órát szánunk rá az életünkből. Bármikor, bármelyik baráti társaság megcsinálhatná, hogy fogja magát, és rendbe szed egy-egy területet” – mondta Zoli, a gitáros.

Leginkább arra próbálok odafigyelni, hogy csökkentsem a fogyasztásomat. Hiába tudom, hogy valamit megengedhetnék magamnak, mielőtt megveszem, végiggondolom, hogy valóban szükségem van-e rá

– mondta Nimród, a basszusgitáros, aki egyébként azt vallja, hogy a probléma magában a piaci logikában van. Abban, hogy a mai világ kvázi kikényszeríti a fiatalokból, hogy szükségtelenül halmozzanak fel tárgyi javakat. Norbert (dobok) szerint sem csak kicsiben érdemes gondolkodni – ezt pedig szerencsére egyre több nagyobb szereplő ismeri fel.

Soha nem használtam sem otthon, sem akár egy fesztiválon olyan dolgokat, amik környezetszennyezőek lennének, de jó látni, hogy már az ilyen rendezvények is papíralapú termékekre cserélték a műanyagokat, és hogy odafigyelnek az olyan apróságnak tűnő, de fontos dolgokra, mint például a repohár.

Fotó: Szabó Anna

A MAYFLY zenekar tagjai nemcsak azért érkeztek, hogy a többi résztvevővel együtt megtisztítsák a partot, hanem azért is, hogy ezzel másokat is változtatásra ösztönözzenek.

„Fontos felhívni mások figyelmét arra, hogy igenis, egy ilyen kis kezdeményezés is lehet hatásos, és hogy ki tudja magát annyira nőni, hogy nyomot hagyjon maga után”

– mondta Levi, a zenekar basszusgitárosa, zeneírója. Egyébként a zenekarnak jövő tavasszal érkezik az első nagylemeze, melyen több dalban megjelenik a természetközeliség, az ember természettel való összefonódása, így tőlük sem állnak távol az ilyen és hasonló témák. A dobos, Szabi pedig egy jó tippet is adott azoknak, akik valakit szemetelésen kapnak az utcán.

„Ha valakit meglátsz szemetelni, csak vedd fel, vidd utána és mondd neki, hogy bocsi, ezt elejtetted. Ha ezt teljesen jóhiszeműen mész oda, akkor köpni-nyelni nem tudnak majd.”

A Képzelt Város zenekar november elején játszott az A38-on, ahol a 15. születésnapjukat ünnepelték, innen jött az ötlet, hogy részt vegyenek a RTP és a Hajó közös eseményén is. Persze nem csak ezért érkeztek szemetet szedni: ők is fontosnak tartják az ilyen jellegű társadalmi felelősségvállalást és az önkénteskedést.

„Kerületi lakosként szívesen járok én is a rakpartra, szomorú látni, hogy mi minden marad ott mások után. Jó érzés egy kicsit rendbe szedni a körletet”

– mondta Bos Mici csellista. A zenekar basszusgitárosa és gitárosa, Győrffy Máté neve nemcsak a Képzelt Város miatt csenghet ismerősen, ő ugyanis a VI. kerület egyik alpolgármestere. Így amellett, hogy például igyekszik mérsékelni a fogyasztását, nem használ autót és nem rendel házhoz ételt, még többet is tud tenni.

„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám során is tudok tenni egy élhetőbb környezetért. Alpolgármesterként egy zöld fordulatért dolgozom Terézvárosban, forgalmat csillapítunk, fasorokat ültetünk és a gyalogos, biciklis közlekedést támogatjuk az autózással szemben.”

Összességében vallják: a legfontosabb az lenne, hogy minél többen éljék a mindennapjaikat a „sok kicsi sokra megy” elv alapján – hiszen ezek az apróságok azok, amikre van ráhatásunk. És éppen ez az, amire a Rock the Planet összes kezdeményezésével igyekeznek felhívni a figyelmet.

Fotó: Szabó Anna

Az akció végeztével az összeszedett szemétből egy látványos, halat formázó installációt készítettek Bán Viktória, a Smörgås márka alkotójának segítségével, ami november 14-ig lesz látható a klub lejáratánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: