A Rovatból

Mit ne mondj soha annak, aki fél a repüléstől?

Nagy segítséget nyújthattok a félősöknek egy-egy jól eltalált mondattal. De még nagyobbat az ártó gondolatok visszatartásával.


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Nem állíthatjuk, hogy minden ember, aki retteg a repüléstől, azonnal repülésfóbiás is, de azt biztosan tudjuk, hogy aki fél a repüléstől, mindegy, hogy hogyan címkézik a szorongásait, nehéz pillanatokat (akár órákat) él meg fent a levegőben. Számára nagyon fontos lehet az utazás előtti, mentális felkészülés és az, hogy a levegőben töltött idő alatt is higgadt és fókuszált tudjon maradni.

A repülésfóbiáról és okairól korábbi cikkünkben részletesebben olvashattok, de mivel a fóbia pszichológiai értelemben egy komoly, diffúz szorongást jelent, ami fellép a félelem tárgyának gondolatától, és konkrét pánik tüneteket okoz, így a cikk további részében repülési félelemről fogok beszélni, amely - mintegy spektrum - magába foglalja a diszkomfort érzettől a fóbiáig terjedő állapotokat is.

Igazán fóbiásnak azt az embert nevezzük, akinek irracionális félelmei vannak. Azokat, akik irtóznak dolgoktól, amiktől egy normál (értsd átlagos) embernek nem jutna eszébe. Egy fóbiás személy konkrét félelmet él meg egy adott dolog jelenlétében (nem undorodik vagy utál), és képes erősen szorongani már akkor is, ha csak rágondol félelmének tárgyára. A leggyakrabban előforduló fóbiák állatokkal, magassággal/mélyeséggel, illetve utazással kapcsolatosak. A szorongás hátterében több dolog is állhat. Egyrészt ott a jól ismert evolúció, miszerint az emberi fejlődés során hasznos félelmek (pl. tigristől, szakadéktól, tűztől) máig - sajnos feleslegesen - megmaradtak fóbiák képében, másrészt a fóbiás személy élete során valamilyen formában megélt negatív tapasztalat is átalakulhat könnyedén félelme központi tárgyává.

Félelmeink ezerfélék lehetnek, amikkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Félünk a határidős munkánk szorító közelsége miatt, a sötétben közlekedéstől, főnökünk haragjától, vagy akár a legirreálisabb, már-már fóbiának is beillő helyzetektől, mint például a repüléstől. Szinte bármitől retteghetünk, amiben benne rejlik az a lehetőség, hogy árthat nekünk, vagy nem leszünk képesek megküzdeni vele. Ilyen pedig ezer és ezer dolog van az életünkben.

Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy félelmeink alapja sokszor a tanult tehetetlenség, amelyet mindenki átél olyan helyzetekben, ahol képtelen volt megharcolni önmagáért, és ezért a következő, hasonló szituációban inkább átadja magát a félelemnek ahelyett, hogy beleállna a feladatba. Pedig a küzdés és harc mindannyiunk alapvető és hozott képessége, amit ha megtanulunk használni, képesek lehetünk félelmünk tárgyát is hegy helyett dombnak, majd domb helyett földkupacnak látni.

A repüléstől való félelemnek pontosan ilyen, mélyről jövő szorongás is lehet az alapja. Az az alapvető aggodalmunk, hogy nem mi irányítunk, nem vagyunk képesek kontrollálni a repülő mozgását, és ez rettegéssel tölthet el minket. Azoknak, akik számára az instabil állapot okoz már-már pánikszerű félelmet, leginkább úgy segíthetünk, hogy ahelyett, hogy fókuszba helyezzük a kontroll elvesztését, kezébe helyezünk racionális, gondolati alternatívákat, lekötjük a figyelmét és javaslunk neki trükköket, amelyek oldhatják a szorongását.

Amit ne mondj soha:

Repülőgép még nem maradt fent!

Hát igen, ez a mondat - bármilyen viccesnek is szánják - olyan embert még nem nyugtatott meg, aki pontosan attól fél, hogy a repülő, amelyen utazik, valami oknál fogva (szinte bármi elképzelhető számára) nem fog tudni a levegőben maradni = lezuhan.

Csak a felszállás és a leszállás veszélyes, a többi már simán megy!

Itt ugyanaz a gond, hogy a jószándék ellenére, a végeredmény ugyanaz. A repüléstől félő személy végig fogja rettegni az utat, miután a baleset legkisebb eshetőségét is százszor valószínűbbnek érzi annál, aki nem szorong a légi utazástól.

Igyál valami alkoholt előtte, és semmi bajod sem lesz!

Ez a tanács is magától értetődő lehet annak, akit ellazít egy pohár alkohol. Annak viszont, akinél épp egy pánikroham körvonalazódik, olaj lehet a tűzre. A szorongás oldására valóban sokaknak segít az alkohol, de nem vagyunk egyformák, és épp emiatt mindenki magának kell eldöntse, milyen segítséget vesz igénybe az ellazuláshoz. Ráadásul a repülőgép alacsonyabb oxigénszintje miatt szervezetünk egészen másképp reagálhat az alkoholra.

Ugyan, emlékezz csak, a Hudson folyóra is képes volt letenni a pilóta azt gépet!

A sikeres és sikertelen kényszerleszállások szintén kerülendők, mivel felerősítik azt a már meglévő aggodalmat, hogy az utazás során bármikor előfordulhatnak vészhelyzetek. A repüléstől félő személy minden furcsa hangban és rázkódásban a katasztrófát látja, nincs szüksége felesleges történetekre.

Amit jó, ha mondasz:

Gondolhatnánk azt, hogy egy repüléstől rettegő személynek segíteni egyenlő lehet a vékony jégen táncolással, mivel annyi téma van, amit kerülni kell. Ezért nézzünk rá az érem másik oldalára, hogy miképpen lehet jól kísérni barátunkat, kedvesünket, ismerősünket a repülőút alatt. Kétség nem fér hozzá, hogy egy tapasztalt segítő, utazótárs a legnagyobb segítség lehet a szorongó számára.

Nyugodj meg, mindannyiunknak vannak félelmei!

Az, hogy a félelemtől terhelt ember belássa, szorongása feloldható, mondd el neki, hogy félni mindenki fél. Valaki ettől, valaki mástól. Ez viszont nem azt jelenti, hogy be is következik a szerencsétlenség. Akár bíztathatod arra is, hogy mondja ki hangosan a félelmeit, és segítsd abban, hogy megérezze az irreális oldalát a gondolatainak.

Gondolat STOP!

A repülés alatti szorongást úgy kell elképzelni, mint egy lefelé haladó spirált, ami beszippantja az rettegőt. Minden egy apró hanggal, turbulenciával, átfutó gondolattal indul (pl. "Már nem kellene ráznia, hiszen fent vagyunk a felhők fölött, és ez a pittyegés vajon mit jelenthet?"), ami a szervezetben félelmi reakciót vált ki (izzadás, emelkedett vérnyomás, száraz száj), és az illető addig formálja, erősíti az eredeti, másnak semmit sem mondó jelenség fontosságát ("Biztosan a kapitány jelezte a légiutas kísérőknek, hogy baj van!"), majd elragadják az érzelmekkel átitatott legfőbb félelmek ("Vajon ha zuhanunk, meddig tart, amíg meghalunk? Sokat szenvedünk? És a gyerekeimet ki fogja majd felnevelni? A szüleim biztosan belerokkannak, ha megtudják!"), és végül minden út Rómába, azaz a zuhanás szinte már elkerülhetetlenségéhez, illetve fizikai-lelki rosszulléthez vezetnek.

Mondjuk el utastársunknak, hogy próbálja ott megragadni a pillanatot, ahol elindul ez a lefelé tartó, negatív spirál. Vegyen egy nagy levegőt, lassan fújja ki, de próbálja elkerülni azt, hogy elragadják a negatív, egymást erősítő gondolatok.

A repülőgép nem hiába a legbiztonságosabb közlekedési eszköz!

Igen, most jöhetnek az olyan racionális érvek, amiket mindenki ismer, és tényleg igazak is, mint például a fenti mondat. Azt is el lehet mondani például egy utazás során, hogy a repülőgépek és személyzet ellenőrzési protokollja olyannyira szigorú, hogy aligha csúszhat hiba a rendszerbe, és pont emiatt nincsenek balesetek.

Ez a pittyenés csupán azt jelzi, hogy a légiutas kísérők felállhatnak.

Ha tapasztalt utazók vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy utazó partnerünk fél a repüléstől, segíthetünk neki azzal, hogy elmagyarázzuk neki a turbulencia lehetséges okait, a különböző hangokat, és látni fogjuk az arcán, hogy oldódik benne a feszültség. Ilyenkor mi adjuk a 2. pontban említett gondolat STOPot, mivel a félelmeket csírájában oldjuk fel.

Nagy levegő, és lassan fújd ki!

A relaxáció az egyik leghatékonyabb eszköze a szorongás oldásának. A pulzus csökkentésével tudatunk azt érzékeli, hogy minden rendben van. Próbálkozhatunk az izmok ellazításával, de van, akinek éppen az jön be, ha megfeszíti minden izmát, majd elengedi azokat. Utóbbi a kontroll érzetét adja, azaz a szorongó személy megtapasztalhatja, hogy nem csupán egy tehetetlen test a levegőben.

Kérsz valami nassolnivalót?

Sokaknak segít a feszültség oldásában, ha eszegetnek az utazás alatt, egyrészt mert a gyomorba került táplálék a szervezetet munkára kényszeríti, ahelyett, hogy a lehetséges vészhelyzetet monitorozná, másrészt egy finomság képes elterelni a figyelmünket.

Ha igazán segíteni szeretnénk a félelmeivel küzdő, akár pánik közelében lévő utastársunknak, a legfontosabb amit tehetünk, az elfogadás. Ha biztosítjuk afelől, hogy amit érez, másokkal is előfordul, és bátran beszélhet a gondolatairól, önmagában sokat jelenthet, mivel nem kell a benne tomboló félelmekkel egyedül megküzdenie. Tartós szorongás vagy a repülést teljesen megakadályozó fóbia esetén azonban érdemes szakember segítségét kérni. A repülésfóbia tünetei terápiával hatékonyabban enyhíthetők vagy akár meg is szüntethetők.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ha laposabb hasat szeretnél, nem csak oda kell gyúrnod ész nélkül, máshol rejlik a titok nyitja
A célzott hasizomgyakorlatok ugyan erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a zsírpárnák eltüntetéséhez.
Sz.E., Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 30.



Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.

A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.

A célzott hasizomgyakorlatok ugyan valóban erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a hasi zsírpárnák eltüntetéséhez.

Mi kell hát a laposabb hashoz?

Az, hogy ne feledkezz meg a lábadról és a farizmodról se.

A test ugyanis egyetlen energiarendszerként működik, és a zsírvesztéshez kalóriadeficitre van szükség, vagyis több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Egy 2011-es kutatás is megerősítette, hogy hat hét, kizárólag hasizomra fókuszáló edzés nem csökkentette érdemben a hasi zsírt vagy a derékkörfogatot a résztvevőknél.

A szakértők szerint a guggolások, kitörések és egyéb alsótest-gyakorlatok azért hatékonyabbak a fogyás szempontjából, mert jelentősen megnövelik a kalóriafelhasználást.

A kulcsot a nagy izomcsoportok jelentik, mivel ezek edzése sokkal több energiát igényel, mint egy-egy kisebb izom izolált mozgatása. Az izomtömeg növelése ráadásul a nyugalmi anyagcserét is kismértékben gyorsítja, ami hosszú távon szintén segítheti a súlykontrollt.

A hivatalos ajánlások szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgásra és legalább két izomerősítő edzésnapra van szükségük, amelyek minden nagy izomcsoportot – köztük a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellet, a vállakat és a karokat – érintenek. A mozgás mellett az étrend is kulcsfontosságú: a mérsékelt kalóriadeficit, a megfelelő fehérjebevitel, a pihentető alvás és a stressz kezelése mind elengedhetetlenek a sikerhez.

Fontos azonban reális elvárásokat támasztani, a közösségi oldalakon látott ideálok ugyanis gyakran csalókák.

Gyakori jelenség, hogy fitneszedzők és influenszerek mutatják be, hogy a tökéletesnek tűnő fotókat csupán a megfelelő testtartás, a behúzott has és az ideális fényviszonyok teszik makulátlanná, a valóságban még egy sportolónak sincs a nap 24 órájában kockahasa.

A motivációt érdemesebb a teljes testi átalakulásból meríteni, hiszen egy jelentős súlyvesztés után látványosan megváltozhat az arcunk is.

A lényeg tehát a következetesség és a teljes testet érintő szemlélet. A hasi zsír csökkentése nem egyetlen gyakorlattól vagy csodamódszertől függ, hanem a rendszeres, nagy izomcsoportokat is megdolgoztató mozgás és a kiegyensúlyozott étrend kombinációjától.


Link másolása
KÖVESS MINKET: