Raskó György: „A magyar burgonya január közepére elfogy, egy kiló se lesz”
Raskó Györgyöt, az Antall-kormány volt földművelésügyi közigazgatási államtitkárát, agrárközgazdászt az ársapka szabályozás hatásairól kérdeztük, és arról, mi várható 2023-ban. Azért is őt, mert jelenleg is mezőgazdasági vállalkozó, aki több, mint száz egyéni gazdával termel közösen Lajoskomárom környékén, tehát nem csupán az elmélet embere, hanem nagyon is látja, gyakorlati oldalról, hogyan működik az (élelmiszer)gazdaság.
– Ön egy meglehetősen határozott, talán még indulatosnak is mondható Facebook-posztban reagált a kormány legutóbbi rendelkezésére, ami előírta, hogy a befagyasztott árú termékekből az eddigi dupláját tartsák a boltosok. Hova vezet az az út, amim lassan már egy éve jár az ország?
– Magyarországon politikai kormányzás van, és ez az elmúlt évben mindennél jobban kiderült. Az Orbán-kormány csak az teszi meg, amit közvélemény-kutatások alapján úgy vél, hogy népszerű vagy eladható.
Akik ezt támogatják, azok a saját érdekeik ellen cselekszenek, csak éppen erről nincsen tudomásuk, hiszen annyira jól működik a kormánymédia és a kormánypropaganda. Tisztán politikai szempontból nézve, a hatalomgyakorlás és hatalommegtartás aspektusából tekintve a dolgot, ez működik. Szerintem világrekordnak tekinthető, ahogy az Orbán-kormány ilyen brutális infláció és életszínvonal-hanyatlás ellenére is ugyanolyan támogatottságot kap a magyar választópolgároktól, mint a korábbi években. Ezek az intézkedések hiába irracionálisak közgazdasági oldalról nézve, politikailag hasznosak. Ráadásul az ellenzék semmiféle módon nem tudott ebből profitálni, vagy azért, mert abszolút tehetségtelenek alkotják, vagy azért, mert a kormánymédia mindent elnyom Magyarországon. Ráadásul azoknak a véleményét is elnyomja, akik a vállalkozói szektorban vannak.
A kereskedőktől kezdve az élelmiszer-feldolgozókon át az egyszerű gazdákig, mindenki hozzájárult valamilyen formában ahhoz, hogy az ársapkát, illetve annak következményeit finanszírozza. A kérdés az, hogy ez nem vezet-e egy olyan gazdasági hanyatláshoz, ami után az derül ki, hogy mindennek sokkal nagyobb kára volt a magyar nemzetgazdaság számára, mint előnye, azaz végső soron magának a népnek is hátrányára volt. Lehet, hogy kell egy-két év, mire mindez nyilvánvaló lesz.
– Van-e különbség egy tőkeerős nagy áruházlánc és egy kis falusi bolt között, már ami a következményeket illeti?
– Ha valakikkel a rendelet jó alaposan kitolt, azok a független kisboltok, vegyesboltok, amelyek döntő hányadban a falvakban vannak, ahol lehet, hogy 100-150 árucikknél nincs is több. Az ársapka okozta veszteségeket itt szétteríteni szinte lehetetlen. Ugyanez egy 5-6 ezer terméket forgalmazó áruházláncnál nem okoz különösebb gondot. Láthatjuk, hogy az ársapka-rendelet nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi tulajdonban lévő diszkont kiskereskedelmi láncok elképesztő piaci pozíciószerzést értek el ebben az évben.
A független árusítóhelyek, illetve néhány rosszul működő magyar kiskereskedelmi hálózat kárára.
– Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy kis faluban megjelenjen egy nagy nemzetközi áruházlánc a falusi vegyesbolt helyett. Mi lesz az ilyen helyen akkor, ha a kisboltosok lehúzzák a rolót?
– Ma már teljesen bevett szokás, hogy egy-egy faluban, akik vásárolni akarnak, összeállnak, és összedobják a benzinpénzt, átmennek a szomszédos kisvárosba, vagy esetleg a nagyobb városba. Például ott, ahol az én vállalkozásaim vannak, Lajoskomáromban, bevett szokás, hogy vagy Siófokra, vagy Enyingre mennek át vásárolni az emberek a diszkontokba. Távolság 10-20 kilométer, nem akkora költség, ugyanakkor egy-egy nagyobb bevásárlásnál óriási az árelőny a falusi bolthoz képest. Ott veszik meg a termékek nagy részét, a saját falujukban meg csak azokat a dolgokat, amelyeken ársapka van, és amik a szerencsétlen falusi boltosnak csak veszteséget termelnek. És ez még általánosabbá válik a jövőben. A statisztikai adatok is alátámasztják, hogy ezek a vegyesboltok egymás után zárnak be, és miután a rezsiköltségeik is óriásit emelkednek idén, ezért
Ennek a 99 százaléka magyar tulajdonban lévő vállalkozás.
– Ha ők nem fizetnek adót, és nem működtetik a vállalkozásukat, nem csak a saját helyzetük romlik, hanem az államra is további terheket rónak, mert már nem a bevételi, hanem a kiadási oldalát növelik az állami költségvetésnek.
– Pontosan így van. Egyrészt körülbelül tízezres nagyságrendben szűnhetnek meg munkahelyek, és válnak munkanélkülivé emberek. Másrészt az államnak valamilyen formában gondoskodnia kell erről a rétegről. Megfigyelhető, hogy a magas infláció és a reálbérek csökkenése a világ minden országában a diszkontok felé viszi el a vásárlót. Ez egy természetes folyamat, nem lehet megakadályozni sem Magyarországon, sem Németországban. Amikor az embernek kevés pénze van, akkor még inkább rászorul arra, hogy olyan helyen vásároljon, ahol viszonylag olcsóbban tudja beszerezni a szükségleteit. Ez azt jelenti, hogy ezek a diszkontláncok 2023-ban további piaci részesedést szereznek maguknak. Valószínűleg 40 százalék fölé mennek.
– Spanyolországban úgy oldották meg ezt a helyzetet, hogy a rászoruló családok támogatást kaptak, illetve az élelmiszerek áfáját nullára csökkentették átmenetileg. Miközben a magyar modell az, hogy az állam helyett a boltosok támogatják a lakosságot, és nemcsak a rászorulókat, hanem tulajdonképpen mindenkit. Ez tényleg egy gazdaságos modell az államháztartás szempontjából?
– Nem az. De politikailag fantasztikusan bejön, hiszen szociológiai felmérések bizonyítják, hogy éppen a magukra hagyott legszegényebbek az Orbán-rendszer legnagyobb támogatói. Például a roma közösség Magyarországon. A mélyszegénységben élők szavaznak a legnagyobb arányban a kormányzó pártra. A Fidesz rájött arra, hogy ezeknek a rétegeknek nem szükséges plusz szociális segélyt adni, esetleg áfát csökkenteni, hiszen a támogatásuk anélkül is a legstabilabb. Ez fölösleges lépés lenne hatalomtechnikai, politikai szempontból. Ráadásul még plusz állami költségvetési kiadást is jelentene.
Azt gondolom, hogy ez az a jelenség, ami nagyon komoly szociológiai elemzést igényel, mivel Magyarország a tipikus példája annak, hogy egy antiszociális kormányzati attitűd milyen stabil hatalmat tud magának megtartani, beleértve közvéleménykutatások által alátámasztott népszerűséget is. Hiába a nagymértékű leszakadás, ez a réteg továbbra is stabil Fidesz-szavazó, ami valószínűleg a kitűnő módon működő rogáni propagandamunka látványos eredménye. És ezzel láthatóan az ellenzék nem tud kezdeni semmit. A kormány nincsen versenyhelyzetben, nincsen kényszerhelyzetben, senki nem kényszeríti rá, hogy önként hozzon olyan szolidaritáson alapuló szociális intézkedéseket, amit például a spanyol kormány is megtett.
– Számomra ez azt sugallja, hogy a rendszeren belül nincsen megoldás erre a problémára.
– Igen. A kormányzat think tank csapata, a Nézőpont Intézet arra jött rá, hogy szavazatszerzés szempontjából hasznos az a politika, hogy a legelesettebbeket alig támogatjuk, csak afféle üveggolyókkal, hogy adunk egy utalványt, meg krumplit kiviszünk, stb. Ez jobban szolgálja az érdekeiket, mintha valódi, szolidaritáson alapuló, szociális intézkedéssorozatot hoznának.
– Ha ezt az ön által vázolt haszonelvűséget nézem, abból számomra az következik, hogy a mostani állapot az ársapka tekintetében addig fog tartani, amíg nem állandósul a hiány.
– Igen, és ez valószínűleg olyan március, április táján meg fog történni.
– És miért pont akkor?
– Azért, mert eddig az ársapkás termékeket részben Magyarországról is be lehetett szerezni úgy, hogy nagy veszteség nem párosult hozzá, részben pedig importból. Most Magyarországról már gyakorlatilag nem lehet beszerezni veszteség nélkül az érintett árucikkeket. Például a magyar burgonya január közepére elfogy, egy kiló se lesz. Onnan kezdve importból kell az ársapkás burgonyát beszerezni. Ugyanez vonatkozik részben majd a tojásra, és a többi termékről, az étolajról, cukorról nem is beszéltem.
A hazai véglegesen, az import pedig egyre szűkösebben, mert mondjuk lehet fagyasztott sertéscombot vásárolni Spanyolországban készlet-kiárusításkor, időnként meglepően olcsón is, de nyilvánvalóan az nem az a minőség, mint a friss magyar sertéscomb. Mennyiségi oldalról nézve komoly beszerzési gondokról idáig nincs szó. Viszont ma már egyre gyakrabban szorulnak rá a kereskedők arra, hogy külföldön szerezzék be az ársapkás termékeket. Miután ezeket csak veszteséggel tudják eladni itthon, nyilvánvaló, hogy a beszerzésüket nagyon vissza fogják fogni. Nem érdekük ezekből nagy forgalmat csinálni, mert egyenes arányban nő a veszteségük. Amit a kormány rendeletben előírt, a január 16-ával kezdődő kétszeres készletfeltöltést meg fogják csinálni, azonban utána
Tehát ez egy természetes reakció a kereskedők részéről, és meggyőződésem, hogy amennyiben a kormány elkezdi őket komolyan büntetni, elmennek a bíróságra, és teljesen biztos vagyok benne, hogy még Magyarországon is pert fognak nyerni az állam ellen. Hogy mikor jön el ez a pillanat, azt nem tudom. Akik bíróságon kompetensek tudnak lenni, azok az olyan nagy áruházi láncok, amelyek most is abszolút nyereségesek, így különösebben nem akarnak ujjat húzni az állammal. A kisebbek, például a független boltok pedig erre nem is gondolnak, hiszen ez olyan ügyvédi költségekkel, bírósági kiadásokkal járna, aminek a finanszírozását nem tudják megoldani.
– Tehát mi a prognózis?
– Azt gondolom, hogy a következő hónapokban fokról-fokra szorul majd a hurok, és növekszik a készlethiány. Egy idő után ez valószínűleg az államnak is lesz annyira kínos, hogy azt mondja, akkor most már többet veszítek az ársapka fenntartásával, mint amit nyerek, és akkor szabadjára engedi az árakat. Ami persze nem egyszerű döntés, mert az élelmiszer-inflációt iszonyú mértékben újra megemeli majd, hiszen az ársapkás termékek szinte mindegyike már körülbelül 100 százalékkal drágult 2021 októberéhez képest. Ez a 2023-as hazai élelmiszer-inflációt legalább 4%-kal meg fogja dobni. Ez is egy kínos dolog, hiszen az Európai Unión belül már így is mi vagyunk az „éllovasok” az élelmiszer-inflációban, és miközben a
Ez előbb-utóbb valószínűleg a Fideszt lelkesen támogatóknak is feltűnik, és esetleg felteszik a kérdést, hogy vajon jól van-e ez így?
– És akkor?
– Ennek csak sokára lesz komolyabb következménye az állampártra nézve, miután a Fidesznek nincs igazából potens ellenfele hazai vizeken. A Parlamentben ülő ellenzéki képviselők valójában statiszták, nem függ tőlük semmi, ülnek a teremben és felveszik a honoráriumot. A magyar nép nem vár tőlük semmit, mint ahogy azt stagnáló népszerűségük alá is támasztja.
Javaslom, vonják le ebből a következtetést, lehetőleg minél előbb. Amíg ez nem történik meg, az Orbán-kormány pozícióját, elképesztő mértékű döntési szabadságát nem veszélyezteti semmi. Magyarországon a helyzet változatlan marad, még ha „fokozódik” is.
