KULT
A Rovatból

Cillian Murphy az Oppenheimer után ismét nagyot alakít, ezúttal problémás fiatalokat szed ráncba – A netflixes Steve feldühít, meghat és önvizsgálatra sarkall

Ha az erőszakos és nagyszájú fiatal suttyók az őrületbe kergetnek, könnyen lehet, hogy nagy meglepetés ér majd a film nézése közben.


Cillian Murphy a 2023-as Oppenheimerért elnyert Oscar-díja után, úgy tűnik, nem abba az irányba indult el, mint sok sorstársa korábban. Nem a nagy blockbustereket és ismert kasszasikerfranchise-ok új főgonoszának szerepeit keresi, hanem a szerzőibb, függetlenebb, mélyen emberi történetek karaktereit. Az Oppenheimer óta ez a második filmje, tavaly jelent meg ugyanis a Magyarországon még nem forgalmazott Small Things Like These című drámája, amelyben egy 1985-ben élő édesapát alakít, aki felfedezi a helyi kolostor zavarba ejtő titkait, és sokkoló igazságokra derít fényt. A rendezővel, Tim Mielantsszal nem először dolgoztak együtt, ezt megelőzően a Birmingham bandája című gengsztersorozat hat epizódját is Mielants vezényelte le.

A közös munka pedig annyira jól ment, hogy a Small Things Like These után egy évvel újabb közös filmmel jelentkeznek, ezúttal a Netflix platformján, ennélfogva a Steve minden bizonnyal jóval több nézőhöz jut majd el, mint a korábbi munkájuk.

Nem kell azonban megijednie a rutinos filmfalóknak a Netflix-címkétől, a streamingóriás nem gyártója, csupán forgalmazója a Steve-nek, amely egy teljes mértékig szerzői film, egy ízig-vérig ír-brit dráma.

Max Porter a saját, Shy című regényéből írta meg a forgatókönyvet, amely a kilencvenes években játszódik egy problémás fiatalok számára létrehozott bentlakásos iskolában, a Stanton Woodban. A cselekmény a címszereplő igazgató, Steve (Cillian Murphy) kaotikus 24 órájáról szól, aki nyilvánvalóan szereti az ottani srácokat, akiket a társadalom elutasított, kivetett magából. A Shy nevű fiú (Jay Lycurgo) különösen közel áll hozzá. Ő azonban ezen a napon több fronton is a mélypontra kerül. Először is telefonon beszél az anyjával, aki gyakorlatilag örökre kitagadja őt, már nem tud több esélyt adni neki. Amikor később kiderül, hogy a Stanton Woodot az alapítvány hat hónap múlva bezárja, már tudjuk, hogy Shy-nak nem lesz hova mennie. S bár a regény Shy nevét tette meg címnek, a belőle készült film már inkább Steve története, ezért is döntött Porter a címcsere mellett.

A sorsfordító nap sztorija (amelyben az indulatokat tovább szítja, hogy épp aznap egy filmes stáb is folyamatosan jelen van, hogy anyagot készítsenek a helyi tévének az iskoláról) egyben a függőségével és a mentális egészségével küzdő Steve belső utazása is.

Megismerjük természetesen az egyébként rövid és feszes játékidő (kb. 93 perc) alatt a balhés srácokat és a tanárokat is, illetve nézőként elgondolkodunk majd azon, amit a filmbeli filmesek is felvetnek többször: hogy vajon szükség van-e egy ilyen intézményre az adófizetők pénzéből vagy különféle adományokból, amelyben erőszakos, bűnöző, a társadalomba nem való „romlott almákat” pátyolgatnak.

A Steve próbál hihetetlen empátiával közelíteni témájához és karaktereihez. Látjuk, hogy a fiúk milyenek: mocskos szájúak, verekedősek, nem bírnak nyugton megmaradni, állandóan froclizzák egymást, összekapnak valamin, látszólag semmit és senkit nem vesznek komolyan. A tanároktól, főként Steve-től és az igazgatóhelyettes Amandától (Tracey Ullman) mégis azt halljuk folyamatosan, hogy mennyire szeretik őket, és hogy érdemes küzdeni értük. Ez nézőként talán kevésbé jön át, a srácokat nem igazán ismerjük meg, a felületes bemutatásuk pedig nem igazán támasztja alá a tanárok velük kapcsolatos érzelmeit.

De oké, vegyük úgy, hogy most Steve van a középpontban, az iskola működése, a diákok sorsa és az elkerülhetetlen bezárás/megszűnés pedig mind erős hatással vannak rá. A saját démonaival kell megküzdenie azért, hogy továbbra is segíthessen ezeknek a fiataloknak.

A film szerencsére azt ügyesen kezeli, hogy átjöjjön a főhős dilemmája, és azon is elmerengünk majd egy kicsit, hogy az ilyen problémás embereket lehet-e szeretni, lehet-e nekik még esélyt adni, vissza lehet-e őket helyezni a társadalomba, lehet-e még belőlük rendes ember.

Merthogy igen, ők továbbra is emberek, megvannak a maguk traumái, a lelkileg is fizikailag is megterhelő múltjuk és persze a látszólag teljesen kilátástalan jövőjük.

És ebben lesz aztán a film utolsó 20 percében kulcsfigura Shy karaktere, aki meghoz egy súlyos döntést, amely aztán nagy hatással lesz a diáktársai és Steve életére is. Igen, nehéz az ilyen emberekkel együttérezni, de a Steve ezt sikeresen átülteti a nézőkbe, az érzelmi belehelyezkedés nem lesz túl nehéz.

A film nyitott vége pedig még egy kis minicsavarral is szolgál, amelynek tükrében némileg átértékeljük majd azt, amit addig láttunk.

Tim Mielants rendezőként hozott egy-két nem feltétlenül e témába és zsánerbe való döntést is, például az extrém kameramozgásokat és zenehasználatot, ezek pedig első blikkre le is ugranak a filmről, s inkább csak szimpla szemcsemegének tűnnek, mégis kellőképp aláhúzzák Cillian Murphy figurájának gondolatait, félelmeit, tehetetlenségét vagy épp elhivatottságát, örömeit.

A Steve mindezek ellenére egy abszolút csöndes kis film (annak ellenére, hogy igen-igen sokat kiabálnak, ordítoznak benne), amely könnyen elsikkadhat a streamingrengetegben, pedig érdemes vetni rá egy gyors pislákoló pillantást, mert több, mint valószínű, hogy az később kiterjedtebb, szerteágazóbb gondolatok formájában kap lángra bennünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk