Pintér Károly Trump második ciklusáról: Azért alapvetően bízom az amerikai rendszer stabilitásában, vagy inkább azt mondanám, hogy a szívósságában
Végrehajtási utasítások tömegével készül Donald Trump az első napjára, amiket ígérete szerint órákkal a mai beiktatása után életbe léptetnek. Amerikai lapértesülések szerint vészhelyzetet hirdethet a határon az illegális bevándorlók miatt, csökkentheti a kormányzatban dolgozó köztisztviselők munkajogi védelmét, hogy könnyebb legyen őket elküldeni, a nagyobb szénhidrogén-kitermelés érdekében átalakíthatja az energiapolitikát, és újra esélyt adhat a vasárnap elsötétült TikTok-nak.
De mire számíthatunk hosszabb távon az Egyesült Államok 47. elnökekétől, akit ma iktatnak be Washingtonban? Erről beszélgettünk Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével, aki irodalomtörténész és amerikanista, az Egyesült Államok politikai és társadalmi folyamatait kutatja.
– Donald Trump életének 79. évében másodszor is az Egyesült Államok elnöke lesz. Mégis mire számíthatunk?
– Nekem sincs kristálygömböm, nem tudnék, és nem is igazából mernék jóslatokba bocsátkozni. Bizonyos dolgokra lehet számítani, de azok tekintetében is nagyon tisztázatlanok még a részletek. Biztos, hogy keményedni fog az amerikai kormány Kínával szembeni politikája, mert Trumpnak egyik régi prioritása a Kínával szembeni kereskedelem kérdése. Nyilván katonai versengés eddig is volt, meg ezután is lesz, de az mély meggyőződése Trumpnak, hogy Kína kihasználja az Egyesült Államokat, hogy nem fair módon versenyez, illetve kereskedik az Egyesült Államokkal, tehát ott a belengetett büntetővámok előbb-utóbb bekövetkeznek. Azt nem tudom, hogy végül is ezt kiterjesztik-e az Európai Unióra vagy sem, nyilván a mi érdekünk az, hogy ez ne történjen meg. Számítok még arra is, hogy sor kerül valamilyen fellépésre az illegális bevándorlók ellen. Erről nagyon sok vita, találgatás van az amerikai sajtóban, hogy pontosan milyen formát, illetve milyen méreteket ölthet, hiszen
Nincs sem börtön, sem egyéb olyan létesítmény, ahol százezreket lehetne akár csak ideiglenesen fogva tartani. Biztos, hogy olyasfajta megközelítés várható, miszerint inkább csak a büntetett előéletű, vagy valamilyen bűncselekmény miatt fogva tartott, esetleg börtönben tartott illegális bevándorlókat fogják kitoloncolni. Persze nagy kérdés, hogy ezzel mit oldanak meg, hiszen lehetséges, hogy pár hónap múlva már ismét az országban lesznek ezek az emberek. Tehát ez első ránézésre eléggé kétes sikerű akciónak tűnik, azonban az biztos, hogy általában a határőrizet, illetve az országban lévő illegális bevándorlókkal szemben valamifajta határozottabb, keményebb fellépés szerintem biztosra vehető.
– Trump annak idején kilépett a párizsi klímaegyezményből, Biden azután visszaléptette az Egyesült Államokat. Megint ki fognak lépni, vagy elfelejtik nagyvonalúan az egészet?
– Nem tudom, mekkora jelentősége van a klímaegyezményből való kilépésnek vagy a bennmaradásnak, de az teljesen biztosra vehető, hogy Trump nem fogja prioritásként kezelni a globális klímacélokat. Ez az ő logikájától teljesen idegen, az a bizonyos „America First” felfogás, amit ő büszkén hirdet és képvisel, azt jelenti, hogy engem nem érdekel a világ többi része, csak az Egyesült Államok érdekel, és az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy minél több szénhidrogént eladjon, mert bőséges készleteik vannak ebből. Most Európának is el tud adni, hiszen amióta Európa nagymértékben leépítette az orosz gáz vásárlását, azóta fokozottan rászorul a tankereken keresztül szállított cseppfolyós gázra. Ezt a Közel-Keleten kívül az Egyesült Államok tudja elsősorban exportálni. Ez jó üzlet Amerikának, és biztos, hogy nem a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése irányába hat, de ez Trumpot különösen nem izgatja.
Az enyhébb álláspont azt mondja, hogy igen, létezik klímaváltozás, de nem tudjuk, hogy ez pontosan hogy működik, és ebben mekkora szerepe van az embernek, tehát egyáltalán nem biztos, hogy kézzelfogható eredményeket lehet elérni azzal, ha most leépítjük a szénhidrogének termelését és fogyasztását. És persze van a radikálisabb jobbszárny, amelyik az egészet egy összeesküvés-elméletre fűzi fel, ami szerint nincs is klímaváltozás, az egész csak egy baloldali rögeszme, amivel az Egyesült Államok gazdaságát akarják tönkretenni. Ez egy létező narratíva, és sajnos milliók hisznek benne.
– Itt van még Oroszország is, amivel állítólag pillanatok alatt békét fog teremteni az régi-új elnök. De hát látjuk, hogy ez nem így van, mert az oroszok sem hajlandóak erre, Ukrajna meg egyenesen hallani sem akar egy gyors tűzszünetről.
– Van egy olyan érzésem, legalábbis egy olyan gyanúm, hogy jó eséllyel itt is az fog történni, mint amikor Trump első elnöksége idején az egészségügyet akarta megreformálni, ha nem is 24 óra, de pár hét alatt. Amikor kiderült, hogy ez egy leheletnyivel komplikáltabb dolog, akkor volt egy híres mondása, miszerint
Rajta kívül nagyjából mindenki, egyébként, de ez egy jellegzetesen trumpi mondat volt, amikor szembejött a valóság. Szerintem itt is hasonló lesz a helyzet, és tapasztalható is már egy retorikai kifarolás ebből a gyors békéből, most már valamelyik Trump-közeli republikánus illetékes nyilatkozta, hogy 100 napot biztosan igénybe vesz a béketeremtés. Viszont még egy fegyverszünetnek is az elsődleges feltétele az, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó legyen tárgyalóasztalhoz ülni egyáltalán, és erre ő egyelőre olyan nagy készséget nem mutatott.
Tehát a helyzet kulcsa nem Trump, hanem Putyin kezében van.
– Ukrajna vagy Oroszország jöhetne ki jobban egy békekötéből?
– Trump külpolitikai rutinja, tapasztalata, körültekintése nem feltétlenül olyan nagy mértékű, hogy Putyin ne tudná őt csőbe húzni. Viszont azt gondolom, hogy ebben az esetben nagyon fontos az, hogy Marco Rubio, mint külügyminiszter, illetve
Mert ha olyan békét kényszerítenének Ukrajnára, amivel az oroszok elérnék minden céljukat, ez történne. Ha Ukrajnát orosz bábállammá silányítanák, akkor az ukránok tulajdonképpen elvesztették a háborút, hiszen pontosan ez ellen harcoltak, és ezért áldozta az életét több százezer ukrán katona és civil. Azt gondolom, hogy ezt nem engedheti meg magának az Egyesült Államok, pláne azok után nem, hogy éveken át nemcsak retorikailag, de katonailag is nagyon keményen támogatta Ukrajnát, és remélem, hogy lesznek Trump körül is olyan emberek a külpolitikai apparátusban, akik erre felhívják a figyelmét. Rácz András kiváló Oroszország-szakértő azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy ő békére nem számít, és inkább csak 2026-ra saccolná még egy fegyverszünet esélyét is, mert úgy érzi, hogy addigra jut el a két harcoló fél a kimerültségnek arra a szintjére, amikor már talán többet ér, többet használ egy fegyverszünet, mint a további háborúskodás. Hogy ezt az amerikaiak mennyire tudják előmozdítani, azt nem tudni. Ráadásul a háború hosszú távú felfüggesztésének a legfontosabb feltétele az, hogy garanciát kapjanak az ukránok arra, hogy három év fegyverszünet után megint jönnek az oroszok és újra támadnak. Ugyanis Oroszország megszegte minden eddigi Ukrajnának tett ígéretét, amit az 1990-es évek eleje óta Ukrajna szuverenitásának tiszteletben tartásával kapcsolatban tett. Tehát
Ez az egyik kérdés. A másik kérdés persze nyilvánvalóan a határok kérdése, hiszen az oroszok nem fogják visszaadni azokat a területeket, amiket elfoglaltak. Ebben én biztos vagyok. Nagyon nehéz feladat lesz az ukrán kormánynak, akár Zelenszkij lesz az elnök, akár más, hogy el kell fogadtatni a saját lakosságukkal, hogy ezt a békát le kell nyelni, tehát a Donbasz nem fog ukrán fennhatóság alá kerülni, a Krím még kevésbé.
– Amit az előbb is mondott, abból az következik, hogy Amerikának vannak olyan univerzális külpolitikai érdekei, amiket szinte teljesen mindegy, hogy melyik elnök van hatalmon, többé-kevésbé folyamatosan képviselni fog. Talán a hangsúlyokat tudja máshova helyezni, vagy a kommunikációt tudja máshogyan folytatni. Viszont a belpolitikai téren fenekestül felforgathatja az országot Trump.
– Én is azt gondolom, hogy belpolitikai szempontból talán nagyobb jelentősége van a második Trump-érának, mint a külpolitikában. Persze a külpolitikát sem szeretném elbagatellizálni, hiszen még nem tudjuk, mi minden történik a következő négy évben, és érhetnek még minket komoly meglepetések. De azt gondolom, hogy nagypolitikai szinten az Egyesült Államoknak az esetleges hangsúlyeltolódások mellett nem fog 180 fokos fordulatot venni a külpolitikája.
Ennek a legdurvább példája 2021. január 6. volt, de ezen túl is rendszeresen mond olyanokat, amelyek szembemennek a hatályos amerikai alkotmánynak és jogszabályoknak. Például, hogy elnöki rendelettel megszünteti azt, hogy aki az Egyesült Államok területén született, az automatikusan amerikai állampolgár. Ez az Egyesült Államok alkotmányának 14. kiegészítésében van benne, amit ő nem írhat felül elnöki rendelettel. De az ilyen finomságok Trumpot sosem szokták zavarni.
– Mi lehet a támadási irány, mi a leginkább veszélyeztetett? A bírák felé volt egy nagyon kemény jelzés, és persze a sajtó felé is. Miközben tudjuk, hogy az amerikai média nagyon erős, és magánkézben van, de azért a szándék az nyilvánvaló.
– Nem szeretném ezt a problémát sem elbagatellizálni, vagy egy kézlegyintéssel intézni, de azért alapvetően bízom az amerikai rendszer stabilitásában, vagy inkább azt mondanám, hogy a szívósságában. Pontosan azok miatt a dolgok miatt, amit ön is említett. Egyrészt
Az Egyesült Államokban a sajtószabadság be van betonozva az alkotmányba, és nemcsak az alkotmány betűje védi, hanem van egy megszakítás nélkül 250 éve létező gyakorlat is. Ott még egy Trump-féle kormányzat számára sincs reális forgatókönyv. Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államokban nincs állami televízió, mármint közszolgálati, állami tulajdonban lévő, tehát a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatott, vagy pláne gazsuláló televízió vagy rádió. Ahogy ön is említette, a televíziók, rádiók, újságok, médiafelületek mind magánkézben vannak. Nyilván ezek közül vannak olyanok, mint a Fox News például, vagy tágabban Rupert Murdoch médiabirodalma, amelyik erősen republikánus szimpatizáns, azaz jelen esetben Trump-párti, de ők sem úgy, ahogy mondjuk egy állami kézből etetett sajtókonglomerátum szolgálhatja ki a kormányzati narratívát. Tehát ők, ha elégedettek azzal, amit a kormány csinál, akkor támogatni fogják, de
Tehát én a sajtó begyűrésétől ezért nem tartok. Arról nem beszélve, hogy az internetet meg végképp nem nagyon lehet kontrollálni, tehát az internet ilyen szempontból a szólásszabadságnak a legvégső garanciája. Most tekintsünk el Kínától és az internet ottani szigorú kontrolljától, az egy teljesen másik politiikai rendszer. Ami a bíróságokat, vagy egyáltalán az igazságszolgáltatást illeti, azt is nagyon kemény garanciák védik az Egyesült Államokban. Amit ott megtehet a Trump-adminisztráció, azt már megtette 2016 és 2020 között is. Az összes szövetségi bírót az Egyesült Államok elnöke nevezi ki, nem csak a Legfelsőbb Bíróság tagjait, akik csak kilencen vannak és élethossziglan szolgálnak, tehát ott lehet, hogy évekig nem lesz alkalom újabb kinevezésre, így elképzelhető, hogy Trump második ciklusában egyetlen bírót sem fog kinevezni. Már eddig is kinevezett hármat az első ciklusában, tehát így is több lehetősége volt erre, mint a legtöbb elnöknek. De a szövetségi bíróságok esetében ezernél is több bíróról lehet szó. Őket már 2016 és 2020 között is úgy válogatták össze, hogy kifejezetten konzervatív, jobboldali, Trumppal, illetve általában a republikánus értékekkel szimpatizáló bírókat nevezhessenek ki. Egy külön stáb dolgozott ezen akkor az amerikai igazságügyi minisztériumban. Ezt biztos, hogy tovább fogják vinni most is. Tehát nem úgy próbálják a bírói kart átállítani, hogy magát a rendszert uralják le, hanem inkább velük szimpatizáló bírókat igyekeznek minél több pozícióba berakni. De itt is az a probléma, hogy
Nem lehet azt mondani, hogy csináld ezt, csináld azt, mert ha hajlandóak a Trump-kormány elvárásának megfelelően ítélkezni, akkor megteszik, de nem kényszeríthetők semmire, hiszen onnantól kezdve, hogy kinevezték őket, személyükben, pozíciójukban teljesen függetlenek a végrehajtó hatalomtól.
– Múltkor már beszélgettünk a hajmeresztő területi igényekről például Grönland iránt. Ez inkább csak valami trollkodás lehetett, azóta sincs róla szó, szerencsére. De ami fontos kérdés, az a NATO és az Egyesült Államok kapcsolata, amiről teljesen ellentmondásos információk érkeznek Trump felől. Bejelentette az igényét, hogy még nagyobb hozzájárulást vár a többi tagállamtól a szövetség költségvetéséhez. De időnként felmerül az is, hogy az egészből inkább kifarolna, vagy legalábbis zárójelbe tenné Trump a szervezetet. Mire lehet itt számítani?
– Nem hallottam ezzel kapcsolatban újabban semmilyen friss információt, tehát a rövid válaszom az, hogy nem tudom. De azt gondolom, hogy Trump első elnökségét nagyjából irányadóként tekinthetjük ebben is. Teljesen nyilvánvalóan nem tartja különösebben fontosnak a NATO-t, ezt számos megnyilvánulásából lehet tudni.
Az amerikai kormány valóban iszonyatos pénzeket költ védelemre, fegyverkezésre, a legmodernebb fegyverrendszerek hadrendben tartására. Ehhez képest az európai országok nemcsak abszolút összegben, hanem GDP-arányosan is sokkal kevesebbet fordítanak erre, és ezt azért tehetik meg, mert az Egyesült Államok védelmét élvezik. Ez Trumpnak a mélyen szkeptikus és kritikus hozzáállása a NATO-hoz, és ebben azért van igazság. De ezt is egy abszolút szűklátókörű, egydimenziós perspektívából nézi, és csak azt látja, hogy mások Amerikán élősködnek. Az, hogy itt mégiscsak egy szövetségi rendszer áll fenn, ami biztosította Európa békéjét és stabilitását a hidegháború alatt is, meg azóta is, most már idestova 70 éve, az nem fér bele a gondolkodásába, illetve neki ez nem prioritás, nem szempont, viszont a körülötte lévő tanácsadóinak igen. Tehát azt gondolom, hogy ez megint egy olyan történet, ahol Trump kilengéseit majd a körülötte lévő, remélhetőleg józan külpolitikai stratégiai tanácsadói ellensúlyozzák majd, akik felhívják rá a figyelmét, hogy a NATO szétverése az Egyesült Államoknak nem érdeke, Európa destabilizálása és pláne Oroszország európai befolyásának a növekedése pedig végképp nem az Egyesült Államok érdeke, márpedig az amerikai befolyást Európában legjobban a NATO-n keresztül tudják fenntartani. Az biztos, hogy Trump további katonai hozzájárulásokat fog kérni, illetve az ő stílusában inkább követelni az európai szövetségesektől.
– Habár örvendetesen növekszik az elérhető életkor, az Egyesült Államokban feltétlenül, hiszen a legutóbb nemcsak Carter elnök érte meg a százat, de az utolsó két elhunyt elnök is elég magas életkort ért meg, de nemncsak ők. Mindezek ellenére a biológia nagy úr, és Donald Trump a 79. évében van, és az ő esetében nem kerülhető meg a kérdés, hogy a másodvonal, akik bármikor esetleg átvehetik az ország irányítását, mennyiben különbözhetnek Trumptól?
– Itt elsősorban J. D. Vance alelnökre vonatkozik a kérdés, aki egy érdekes figura. Szerintem semmiképpen nem egy második Trump, több szempontból sem. Egyfelől ő nem egy ős Trump-hívő, hanem inkább egy bűnbánó Trumpista, ha lehet ilyet mondani, mert Trump első elnöksége elején még kifejezetten Trump-ellenes volt, akkor ő még hagyományosabb konzervatív republikánus nézeteket képviselt, és Trumpot kifejezetten veszedelmesnek tartotta. Ennek vannak írásos nyomai,
Aztán politikusként, érzékelve a szelek változását, és azt, hogy Trump elképesztően népszerű a republikánus tábor körében, látványos fordulatot végrehajtva, elég elszántan nyomta a pedált ahhoz, hogy Trump végül is őt választotta ki több jelöltből alelnökének. Ezzel együtt én nem úgy látom, mintha az ő viszonyuk különösebben szoros vagy bizalmas lenne. Nekem Trump gesztusaiból inkább úgy tűnik, hogy nem tartja különösebben sokra Vance-t. Tehát azt gondolom, hogy Vance elsősorban azért kellett, mert egyrészt fiatal, Trump ellenpontja lehetett ebben a tekintetben. Gondoljon Barack Obamára, aki a jóval idősebb és fehér Joe Bident vette maga mellé, megint csak ilyen logika mentén. Tehát szerintem Trump is akart maga mellé egyrészt egy fiatalembert, másrészt pedig J. D. Vance ohiói, tehát középnyugati. Márpedig a középnyugati szavazók megszólítása kulcsfontosságú kérdés volt a választási kampányban. Nem véletlen, hogy Kamala Harris is egy középnyugati alelnökjelöltet választott. J. D. Vance a Yale jogi karán végzett, felkészült, intelligens politikus. Egyébként elég konzervatív nézeteket vall, és nem idegen tőle az a fajta populizmus sem, amelyik azt mondja, hogy az Egyesült Államok alsóbb osztálya, különösen a munkásosztály, illetve a szegények, több támogatást érdemelnének. Végül is Trumpnak is ez volt az egyik üzenete, ami miatt az amerikai fehér munkásosztály nagyobb része az ő pártjára állt. Tehát
Ez nem igazán Vance stílusa. Másrészt pedig szerintem, mint jogász, sokkal jobban tiszteli az amerikai politikai berendezkedést, mint Trump, aki egyrészt nem jogász, másrészt meg nem is nagyon zavartatja magát ezáltal. Tehát, ha Vance egyszer elnök lenne – persze egyáltalán nem biztos, hogy valaha az lesz –, akkor ő inkább egy hagyományosabb republikánus elnöki vonalat vinne, bizonyos trumpista elemekkel. Talán mondjuk a munkásosztály, illetve a szegényebbeknek kedves üzenetekkel biztos, hogy ő is megspékelné a maga retorikáját. Az alelnökjelölti vita számomra nagyon árulkodó volt. A két jelölt annyira udvariasan, annyira kulturáltan vitatkozott egymással, hogy kifejezetten az volt a benyomásom, mintha Vance egy anti-Trump figurát akart volna ott hozni. Van azért ebben a pártvezetésben olyan valaki, akinek volt gyerekszobája, és aki nemcsak a másik sértegetésében és beszólásaiban erős, hanem tudja, hogy miként illik egy politikusnak vitatkozni.
