SPORT

Kellett egy csapat – nem sztárok, hanem csapatok nyertek

A futball csapatjáték, amelyben a szürke robotosoktól a világklasszisokig mindenkinek egyforma alázattal kell részt vennie.


Ez volt az oroszországi futball-világbajnokságnak legnagyobb tanulsága, amelyet az utóbbi évtizedek leglátványosabb döntője után levonhatunk.

Nem véletlen, hogy már a legjobb négy közé is azok a csapatok jutottak, amelyek a legnagyobb egységet tudták felmutatni, és már jóval előbb elhullottak azok a válogatottak – Argentína, Portugália, Uruguay, Brazília – akiknél egy-két sztárjátékoson állt vagy bukott a győzelem. És nem juthattak előbbre azok sem, - gondoljunk elsősorban a németekre és a spanyolokra - akiknél a szövetségi kapitányok ragaszkodtak a „dicső múlthoz”, ami ezúttal egyet jelentett a „jóllakottsággal”, a motiválatlansággal.

Az sem véletlen, hogy e négy csapat kapusai nyújtották végig a legjobb teljesítményt: Subasic, Courtois és Pickford nem kaptak potyákat (Lloris is csak egy méreteset, a döntőn, de belefért) és nem mellesleg bravúrok egész sorát hajtották végre.

Figyelemre méltó az is, hogy a négy közé jutó válogatottak szövetségi kapitányai valamennyien védekező középpályások voltak, tehát nemigen villogtak, ám nélkülözhetetlen volt szerepük a csapat gépezetében.

Éppen ezért totális víziójuk volt az egyes csapatrészek szerepéről és együttműködéséről. Ezzel függhet össze az is, hogy nem voltak állandó gólfelelősök, hanem a legjobbaknál féltucatnál is többen feliratkoztak a góllistára. Jellemző, hogy Harry Kane úgy végezhetett az élen 6 góllal, hogy az angol center az utolsó három meccsén nem talált kapuba, miközben a vb talán legszebb gólját a francia jobbhátvédtől, Pavard-tól láttuk az argentinok ellen.

És miért éppen a franciák?

A gallkakasos 11 „minimalista” focival jutott el döntőig, minden meccsen csak annyit játszottak, amennyi feltétlenül szükséges volt, egyedül az argentinok ellen sziporkáztak. A legerősebb kerettel felálló kékek éppen ezért kicsit csalódást okoztak, de azért az kétségtelen, hogy Didiker Deschamps masinája végig jól forgott, és kevés gólhelyzetüket ki tudták használni. No és a szerencsével sem álltak hadilábon. A fináléban sem, hiszen öngóllal szereztek vezetést, és a vb egyik legelképesztőbb kapushibáját is kibírták. Tulajdonképpen csak ezen a két meccsen mutatták meg, hogy Mbappé, Griezmann és Pogba mire képes és ezzel 2018-ban vb-t lehetett nyerni.

A nagy egyéniségek éppen akkor hozták magukat, amikor a legjobban kellett.

A horvátok voltak ennek a vb-nek az egyértelmű hősei, vagy ahogyan korábban mondták: az „erkölcsi győztesei”. Még soha egyetlen csapattal sem fordult elő, hogy mind a három egyenes kiesési meccsen hosszabbításban, ráadásul ebből kétszer 11-esekkel jussanak tovább. És ha látszólag a franciáknak jutottak a nehezebb ellenfelek – Argentína, Uruguay, Belgium – a kockásmezeseknek csupa olyan csapatot kellett legyőzniük, akik foggal-körömmel küzdöttek, ellensúlyozva gyengébb játéktudásukat: a dánokat, a házigazda oroszokat, és az angolokat. Ezen felül mindegyik meccsen hátrányból álltak fel, sőt, az oroszok ellen úgy győztek, hogy Modric a 116. percben kihagyott egy büntetőt.

A fináléban is az utolsó percig küzdöttek, a már reménytelennek látszó helyzetben sem adták fel, és még ekkor is voltak kifejezetten szemet gyönyörködtető megoldásaik. Modric, Perisic, Rakitic alighanem újabb híveket szerzett világszerte a focinak.

Olyan csapatot láthattunk, amelynek érdemes volt szurkolni, mert nemcsak futballozni tudnak, hanem szívük is van.

A belgák 3. helye több, mint megérdemelt és ez most nem közhely. Ők játszották az egész vb-n a legszebb, legszellemesebb focit, kár, kontráik, 2-3 húzásból kialakított gólhelyzeteik és persze góljaik élményszámba mentek. Kár, hogy az elődöntőben belefutotak a franciák „játékölő” stílusába, talán egy kicsit több csibészséggel bejuthattak volna a döntőbe. (Ekkor kellett volna beküldeni Nainggolant, ha ott lett volna…). Ezzel együtt Hazard, De Bruyne, Lukaku, Fellaini jó néhány emlékezetes pillanattal ajándékozták meg a focirajongókat és könnyen lehet, hogy számukra a vb-bronz még nem a végállomás.

Az angoloké volt az egyik legrokonszenvesebb csapat, sportszerűségben is példát mutattak. Ki tudja, mi lett volna, ha nem vezetnek az 5. percben a horvátok ellen és nem hagynak ki ordító helyzeteket, de az egyenlítés után feltámadt, rendkívül agresszív ellenféllel már nem tudtak mit kezdeni.

A legnagyobb baj persze a szigetországiak játékával a fantáziátlanság.

Eléggé árulkodó, hogy góljaik többségét és legveszélyesebb helyzeteiket szinte végig pontrúgások előzték meg – ez egy világbajnokságon kevés. Mivel fiatal csapat az övék, vihetik még többre, de ehhez kellene legalább egy olyan irányító, aki színt, ötletet visz a játékba – mint amilyen a sokat emlegetett 1966-os vb-győzteseknél Bobby Charlton volt. Mert azért, mint már fent említettem, csak szürke robotosokkal, egyéniségek nélkül nem megy...

Vajon a vb-ről választják-e az idén az Aranylabdást?

Miután a 63. évében járó trófea ismét a France Football kezében van, könnyen lehet, hogy a világbajnokok közül kapja valaki. Utoljára 2006-ban fordult elő, hogy egy vb-hőst jutalmaztak, akkor Fabio Cannavaro, az olaszok csapatkapitányát választották meg. Kylian Mbappénak tán korai lenne, Antoine Griezmann mellett szólhat, hogy neki még egy Európa Liga-győzelme is van. De nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy Luka Modricot jutalmaznák, hiszen nemcsak a vb-ezüstérmes horvátok lelke volt, és hanem a Real Madrid legutóbbi 4 BL-győzelmének is a kovácsa…Minden más szavazás megkérdőjelezné az Aranylabda komolyságát...

Összességében élvezetes, fordulatos vb-t láttunk, nem voltak kirívó sportszerűtlenségek sem a pályán, sem a tribünön, nemigen voltak olyan meccsek, amelyekből sütött a megegyezés, Oroszország sem élt vissza a vendéglátó jogával, amitől sokan tartottak. A foci-szerelmesek most fújhatnak egy nagyot, de nem pihenhetnek sokáig, hiszen ősszel újra indul a BL és az új rendszerű Európa-bajnokság, új esélyesekkel.

A meccsről szóló összefoglalónkat itt találod!

A mérkőzést percről percre követtük, ha kíváncsi vagy a részletekre is, ide kattints!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
Munka közben rosszul lett, és 46 éves korában meghalt Lipták László, a DVTK egykori focistája
Az egykori diósgyőri játékoson már a kiérkező mentők sem tudtak segíteni. A labdarúgó még 1998-ban mutatkozott be az NB1-ben.


46 éves korában elhunyt Lipták László, a DVTK egykori labdarúgója. A boon.hu információi szerint

Lipták külföldi munkavégzés közben lett rosszul, és a kiérkező mentők már nem tudtak segíteni rajta.

Lipták László 1978. november 14-én született Miskolcon. A Diósgyőr saját nevelésű játékosa volt, végigjárta az utánpótlás minden korosztályát. Az élvonalban 1998 tavaszán debütált az FTC ellen, az akkor még Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett első osztályban. A következő idényben hétszer lépett pályára, az 1999/2000-es szezonban pedig 22 alkalommal játszott, ebből húszszor kezdőként.

A diósgyőri csapat kiesése és megszűnése után a Kispest-Honvédhoz szerződött, ahol két szezon alatt 33 élvonalbeli bajnokin szerepelt. Később megfordult a Kecskemét, Besenyőtelek, Mezőkövesd, Bőcs és Tiszaújváros csapataiban is. A profi karrierje lezárását követően még alacsonyabb osztályú együttesekben futballozott, többek között Makláron, Bogácson és Markazon. Emellett vállalkozóként dolgozott egy üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjeként.

A DVTK így búcsúzott tőle: „Halálával egy olyan sportembert veszítettünk el, aki a diósgyőri utánpótlásból egészen a legmagasabb osztályig jutott, és ott is megállta a helyét. Lipták László emlékét örökké megőrizzük.”

Tóth István, a Bőcs korábbi szakosztályvezetője is megemlékezett róla a lapnak: „Teljesen letaglózott ez a hír. Egy csupaszív, élettel teli, rendes srác volt Laci, akivel olyan négy évvel ezelőtt találkoztam utoljára. A futballban abszolút csapatember volt, mindig alázatosan dolgozott, edzett, játszott, nem túlzás, abban, hogy olyan sikeresek voltunk, nagy szerepe volt neki, a középpályán óriási munkát végzett. Volt trombózis a lábában, műtötték is, amely után eltávolodott a labdarúgástól. Részvétünk a hozzátartozóinak...”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SPORT
A Rovatból
Meghalt Gyúró László
A bajai dzsúdósport emblematikus alakja 85 éves korában hunyt el. Nemrégiben a bajai dzsúdóklub is az ő nevét vette fel, ezzel tisztelegve életműve előtt.


Meghalt Gyúró László - a hírt Baja polgármestere közölte. Azt írta:

"Pótolhatatlan veszteség érte a bajai sportéletet. Ma hajnalban elhunyt Gyuró László, a bajai judo sport megalapítója.

Gyuró László neve egybeforrt a bajai cselgánccsal, szakmai tudását szűkebb lakóhelyén kívül országosan és nemzetközileg is ismerték és elismerték. Évtizedeken át végzett magas színvonalú munkája eredményeként tucatnyi kiválóságot nevelt ki a magyar judo sport számára".

Gyúró László, a bajai dzsúdósport emblematikus alakja 85 éves korában hunyt el. Nemrégiben a bajai dzsúdóklub is az ő nevét vette fel, ezzel tisztelegve életműve előtt.

Gyúró László 1940-ben született Baján, és már fiatal korában megismerkedett a cselgánccsal. Tanulmányait Kecskeméten kezdte, majd a Testnevelési Főiskolán folytatta, ahol Galla Ferenc edzésein vett részt. 1961-ben országos bajnoki bronzérmet szerzett, és bekerült a magyar válogatottba.

Edzői diplomája megszerzése után, 1965-ben visszatért Bajára, ahol megalapozta a helyi dzsúdósportot. 1967-től szervezett keretek között folytak az edzések, az általa vezetett egyesület pedig megszerezte Baja első országos bajnoki érmét. 1969-től a Bajai ÁG Medoszban dolgozott főállású edzőként.

A hetvenes években a Bajai Sportkör vezetőedzőjeként ért el kimagasló eredményeket tanítványaival, akik többek között IBV- és Európa-bajnoki érmeket is nyertek. A kilencvenes évek elején az ő kezdeményezésére indult el a cselgáncsoktatás a bajai gyakorlóiskolában, ami országosan is példaértékűnek számított.

Gyúró László neve mára összeforrt a bajai dzsúdóval. Életműve több generációt inspirált, és öröksége tovább él a sportban és a közösségben is - írja a Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Óriási magyar focisiker: Kerkez bekerült a Premier League álomcsapatába a szurkolóknál
A Bournemouth magyar válogatott védője bekerült a szezon csapatába az angol labdarúgó-bajnokságban a szurkolók szavazatai alapján.


A Premier League honlapján rendezett voksoláson az előzetes listán negyven játékos szerepelt: 5 kapus, 10 védő, 15 középpályás és 10 csatár, közülük lehetett összeállítani a legjobb 11-et, írja az MTI.

Kerkez a védelemben olyan játékosok mellé került, mint a már bajnok Liverpool két klasszisa, a holland Virgil van Dijk és az angol válogatott Trent-Alexander Arnold, valamint az Arsenalt erősítő brazil Gabriel.

Kerkez a Premier League 2024/25-ös idényében eddig mind a 34 fordulóban lehetőséget kapott, két gól és hat gólpassz került a neve mellé, míg a Tottenham Hotspur elleni parádés sprintjét követő beadása a legszebb gólpassznak járó különdíjért is versenyben van.

Az elképesztő sprint a lenti videóban 1:15-től látható:

A Premier League 2024/25-ös idényének álomcsapata:

Matz Sels (Nottingham) – Trent Alexander-Arnold (Liverpool), Virgil van Dijk (Liverpool), Gabriel (Arsenal), Kerkez Milos (Bournemouth) – Declan Rice (Arsenal), Ryan Gravenberch (Liverpool), Cole Palmer (Chelsea) – Mohamed Szalah (Liverpool), Alexander Isak (Newcastle), Matheus Cunha (Wolverhampton).

Kerkez Milos remek teljesítménye több klub érdeklődését is felkeltette. A magyar válogatott hátvéd a szezon végén szinte biztosan távozik a Bournemouth-tól. A hírek szerint a friss bajnok Liverpool mellett a Manchester City és a Real Madrid is fontolgatja az átigazolását.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Meghalt Mohácsi Ferenc
Az egykori kiváló sportoló több sportágban is kipróbálta magát, és mindenhol maradandót alkotott. A búvársport hazai megalapozásában is kulcsszerepet játszott.


Kilencvenöt éves korában elhunyt Mohácsi Ferenc olimpiai bronzérmes kenus – tudatta a család a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB), amely saját halottjának tekinti a legendás sportolót.

Mohácsi labdarúgóként kezdte sportpályafutását, egészen az ifjúsági válogatottságig jutott. Később bokszolni kezdett, majd áttért a kajakozásra. 1948-ban már a kajak-kenu válogatott tagja volt, de 1949 és 1955 között a sí-válogatott keretébe is bekerült.

1955-ben Wieland Károly új párt keresett maga mellé, és a választása Mohácsi Ferencre esett. Egy évvel később,

az 1956-os melbourne-i olimpián bronzérmet szereztek a férfi kenu kettesek 1000 méteres versenyszámában.

Az olimpia után Mohácsi búcsút vett a kenuzástól, de az aktív sportolást nem hagyta abba. Kipróbálta magát sportpisztolyban és motorcsónaksportban is. Utóbbi sportágban 1959-ben országos bajnoki címet szerzett a 250 köbcentis siklóhajók kategóriájában.

Jelentős szerepe volt a magyar búvársport megalapozásában is. A Magyar Könnyűbúvársport Szövetség főtitkári feladatait is ellátta, a Búvár Világszövetség végrehajtó bizottságának tagja volt, emellett nemzetközi versenyellenőrként is tevékenykedett.

Mohácsi Ferenc műszerészként végzett, majd 1966-ban tanári diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen.


Link másolása
KÖVESS MINKET: