Több német autógyárban már választható a négynapos munkahét – Magyarországon is ez a jövő?
Nemrég a sajtó nagy részéhez hasonlóan mi is beszámoltunk róla, hogy Finnország 34 éves miniszterelnöke bevezetné a négynapos munkahetet, hogy az emberek több időt tölthessenek a családjukkal.
Hamarosan aztán kiderült, nincs is szó ilyen komoly tervről, de gondolatkísérletként ettől függetlenül érdemes megvizsgálni: működőképes volna ez akár a finneknél, akár Magyarországon, vagy bárhol a világon?
Antal Miklóst, az MTA Lendület programjának kutatójával beszélgettünk.
– Populista ígéretként jól hangzik, hogy dolgozzunk kevesebbet ugyanannyi pénzért. Gazdaságilag hogy lehetne ezt sikeresen megvalósítani?
– Az elsődleges kérdés az, erről beszélünk-e egyáltalán: mi például az ugyanannyi pénzért kitételt nem tesszük hozzá. Többféle munkaidő-csökkentési modellt vizsgálunk, ezek között vannak könnyebben és nehezebben megvalósíthatók. Az a megoldás, aminél a fizetés ugyanannyi marad, az utóbbi kategóriába tartozik, nyilván főleg azért, mert a munkaadók érthető okból erősen ellenállnak. Tehát legfeljebb rájuk kényszeríteni lehetne, ami bizonyos esetekben nem kizárt, de nagy kérdés, milyen gazdasági környezetben és feltételek mellett férhet bele.
Ha történelmileg nézzük, a szabad szombat bevezetése egyes munkahelyeken ilyen lépés volt, más esetekben viszont fizetéscsökkentéssel is együtt járt a rövidebb munkaidő. Ilyen például azoknak a német autógyáraknak a példája, amit jelenleg kutatunk: itt az eredeti munkahét 35 órás volt, ezt csökkenthetik a dolgozók 28-ra, 20 százalékkal kevesebb bérért cserébe.
– Mik az eddigi tapasztalatok?
– Még nem sokat tudok mondani, hiszen csak decemberben indult a projekt. Annyit tudunk, hogy egyelőre kevés munkavállaló választja ezt az opciót. Az okokkal és a változás lehetőségeivel kapcsolatban 1-2 év múlva már okosabbak leszünk.
– A gyárak közül, ahol ez a kísérlet zajlik, több jelen van Magyarországon is. Mekkora az esélye, hogy az itteni üzemekben is kövessék a példát?
– A kezdeményezést Németország nyugati felében vezették be először, a kezdeményező szakszervezet következő célja pedig az, hogy a keleti országrészbe is átterjedjen a lehetőség.
A folyamatban tehát nem Magyarország a második lépcső, de elképzelhető, hogy a harmadik lépcső lesz. Úgy látom, a törekvés néhány szereplő részéről mindenképp megvan rá.
Antal Miklós
– A japán Microsoftnál is zajlott egy kísérlet tavaly, ahol az jött ki, hogy hiába dolgoztak csak heti négy napot, a termelékenységük állítólag 40 százalékkal nőtt. Mi következik ebből?
– Kutatóként én semmilyen következtetést nem vonnék le, már csak azért se, mert nem világos, pontosan mit értenek 40 százalékos növekedés alatt. Egy olyan területről beszélünk, ahol a hozzáadott érték mérése nem könnyű: szektoronként más módszerek vannak erre, de szellemi munkavégzés esetén különösen nehéz lehet számszerűsíteni.
Azt persze érezhetjük, hogy egy adott napon produktívabbak voltunk, de azt aligha, hogy pont 40 százalékkal.
Viszont már kapcsolatban vagyok egy japán kollégával, aki segíteni fog nekem értelmezni ennek a kísérletnek a részleteit.
– Inkább a fizikai vagy a szellemi munkát végzők profitálhatnának a munkaidő csökkentéséből?