SZEMPONT
A Rovatból

„Meddig tart a tenger?” – 92 évesen repült először külföldre az édesanyám

Olyan ajándékot akartam adni, ami teljesíthetetlennek tűnik, de teljesíthető. Megcsináltuk, sokat nevettünk, de azt hiszem, többet nem akar meglátogatni.

Link másolása

Megkérdeztem, mit szeretne anyák napjára.

Covid időszakban puszit kért, tavaly az ukrán háború kitörésekor békét. Vérzett a szívem, hogy egyiket sem teljesíthettem.

Azt reméltem, az idén fordítunk. Most azt kérte, olyan munkám legyen, amiből a nyugdíjas éveinkre is futja majd. Újabb teljesíthetetlen kívánság. Rendben, én döntök az új ajándékról, egy teljesíthetőről.

Évek óta járt a fejemben, milyen jó lenne megmutatni anyukámnak, hol élek, milyen a tenger, miért beszélek annyit a sirályokról, milyen repülni, milyen ott élni, ahova mások nyaralni járnak, és ahol mindenki más nyelven beszél. Halogattam a tervet, mert nagyon sok pénz, talán túl idős is az anyukám erre a kalandra, és a második emeleten lakunk, lift nélkül, nehéz lenne felvinni. Bizonytalan voltam a teljesíthetőségben. Megkérdeztem az anyukámat, akarja-e. Nem nagyon tudta, pontosan mit, de egyre erősebben akarta. Hitt abban, hogy baj nem lehet, mert én végig vele leszek és megoldunk minden esetleges problémát. Hónapokig csak készültünk, szinte minden nap megkérdezte, mikor indulunk.

Útlevelet nem volt könnyű csináltatni, mert nem volt ujjlenyomata, így csak egy évre kapott, de azt korán készítettük, lejárt és újat kellett kérni.

Hat repülőjegyet kellett vennem, mert el kellett mennem érte Magyarországra, kiutazni együtt, hazavinni és visszatérnem Angliába.

Olyan jegyet kellett találnom, amihez nem kell túl korán kelnie, és nem érünk túl későn Londonba, mert onnan még autóznunk kellett két órát. A várakozásokkal ez egy tíz órás út. Ettől a két naptól tartottam a legjobban.

Pár hónappal az út előtt

egy hónap alatt háromszor esett el anyukám és végezte mindig kórházban.

Sosem lett nagy baja, sokat viccelődtünk, hogy eleget esett most egy évre, nagyon vigyázzon magára, hogy el tudjunk utazni. Próbáltam a jegyekre is biztosítást kötni, mert bármikor meghiúsulhatott volna az út. Végül elengedtem ezeket a szorongásokat, igyekeztem hinni abban, hogy minden jó lesz. Betegbiztosítást kötöttem rá, de az sem könnyű, 80 évnél idősebbeket már nem mindenki vállal, és ami van, abban is hosszabb a lista, miért nem fizetnek. Itt is maradt a remény, nem lesz semmi baj.

Amikor bementem érte az otthonba, úgy fogadott, mintha lagziba készülne. A sosem sminkelt anyukám kapott egy kis szemfestést, fülbevalót, nyakláncot, új frizurája volt és szépen felöltözve várt több gondozójának köszönhetően.

A rohanást elkerülendő, indulás előtt két napot Pesten töltöttünk a megszokott Airbnb apartmantban. A 9. kerületben van egy tökéletes lakás nekünk, évek óta ott találkozunk, oda kerekesszékkel is bejutunk, és az erkélyre is ki lehet ülni levegőzni. Innen indultunk, de bevezetésnek sétáltunk egyet a városban, és megitta élete első ízesített sörét is. Az idő nem volt túl jó, de meglepően sok mosolyt kaptunk az emberektől és rengeteg segítséget a kerekesszékes mozgáshoz.

Ferihegyen a csomagfelvételnél azt ígérték, jön majd egy asszisztens. Nem jött, de nem is volt rá szükség. Az első repülésből anyukámnak a biztonsági ellenőrzés maradt meg mélyebben. Mosolyogva mesélte, hogy levetkőztetnek ott mindenkit. Persze neki a motozás sem volt kellemetlen, mert őt úgy kezelték, mint a hímes tojást, neki nem kellett levennie semmit, és mindenki végtelenül kedves volt vele.

A repülőn beülni az ablakhoz elég megerőltető ennyi idősen, de elvileg lehet ügyesebben is intézni. A magyar oldalon sikerült gördülékenyebben bejutni. Egy biztos,

mindig a kerekesszékes az utolsó a fel-és a leszálláskor is.

Ferihegyen a jókora ablakokon mutattam az anyukámnak, hol áll a gép, hol mennek fel az emberek. Kérdeztem, látja-e, azt mondta, nem. Lementem mellé és valóban az ő szemmagasságában az ablak keretét lehetett látni. Akkor még azt hittem ez csak egy véletlen, rossz helyen álltunk.

Anyukám csöppet sem izgult a repüléstől és nagyjából ilyen hidegen is hagyta az élmény.

Sem a felszállás, sem a landolás nem hozta lázba, ahogy a kilátás sem.

Ez utóbbit szerintem nem is látta. Olyan kicsi, mint egy gyerek, ha nem simul az ablakra, nagyjából csak felfelé lát, többnyire azt, amit a földről látunk.

Ezt már csak azután tudtam biztosra, hogy az angliai sétánkon is beszéltem a tengerparton, látja-e ezt meg azt, és ott is le kellett mennem a fejmagasságára, hogy rájöjjek, takarásban van a látvány egy korlát miatt. Gyerekek mellett nyilván sokan megtanulták, hogy mást látunk 3 fejjel magasabban, de figyelünk-e arra, hogy a felnőttek sem látják mindig ugyanazt ugyanazon a helyen, a magasságuk, a szemüveg hiánya vagy egyéb fogyatékosságuk miatt.

Amikor kérdeztem anyukámat a repülésről, azt mondta, semmi különös. Hiába mutathattam meg fentről a szélturbinákat, amelyek a tengerben állnak és látom azokat a lakásunk ablakából is, neki nem volt érdekes.

Én látok szépségeket a levegőben, de alapvetően irtózom a repüléstől, elsősorban a környezetszennyezés miatt, majd a felesleges biztonsági szabályok és pazarlás miatt, végül a féktelen fogyasztásra buzdítás miatt. Noha nem volt jó élmény az anyukámnak az első ilyen út, de megtapasztalt valamit abból, ahogy emberek milliói élnek, és amiről sokszor beszélek neki.

Angliában a férjem várt minket a reptéren kocsival, két óra alatt hazaértünk Margatebe. Szép napos, de szeles időben éppen csak a kiugrottunk egy picit a partra, hogy nézze meg, hol vagyunk.

Meglepetten kérdezett a víz nagyságáról: „Meddig tart a tenger?”

Öt nap alatt kerekesszékkel a városunk mellett sem tudom megmutatni a teljes partot. Az összes tenger minden határainak körbejárásához pedig sajnos egy élet sem elég.

Az albérletünkbe nem tudtunk elmenni kerekesszékkel, egy Airbnb-lakásban voltunk itt is. Hasonló a budapesti apartmanthoz, akadálymentesített és van terasza. Cica itt is akadt, a szomszéd gyönyörű fekete kandúrja nem szégyellt beugrani az ágyba bemutatkozni.

Az első nap nem volt kegyes az időjárás hozzánk. Errefelé megesik, hogy egyik nap tél van, a másik nap nyár. Téllel kezdeni nem volt szerencsés. Úgy bugyoláltam be anyut, mint ő engem amikor óvodás voltam és szánkózni vittek. Szükségünk volt még több ruhára, ezért haza is ugrottunk, de a lakásba felvinni nem tudtuk a szűk folyosós, háromszintes, viktoriánus házban. Így a tengerre nyíló ablakokat nem tudtuk megmutatni, a cicám is csak rémülten mutatkozott be a folyosón, igazi személyiségét csak a szobában tárta volna fel.

Első nap tehát háborgó tengert látott és rajta ejtőernyős szörfösöket, akikkel bevallom, nem számoltam, hogy előkerülnek. Aznap a tengerpart szinte üres volt, csak néhányan készítették a homokos terepet a másnapi motoros versenyzéshez. Ilyen is csak egy van egy évben meg egy felvonulás, de most épp ez jutott. Másnap tehát csak egy kicsivel volt jobb idő, de teli volt a part motorosokkal. Anyukámat nem zavarta a hangjuk sem. Tökéletes szemmel szúrt ki minden BMW-t, hogy az túl nagy, arra nem szabad felülni. Az egyik motoros sorban akadt egy rés, ahol az ő 2+2 kerekűjét is megmutathattuk. Aznap megnézte a Antony Gormley tengerben álló szobrát is, ami épp derékig állt akkor vízben. Látta a tengert a parton kicsapni és látta ugyanott, visszahúzódva, több száz méterre tőlünk. Az apály és dagály leginkább a kis csónakoknál látványos, egyszer lebegnek, máskor a homokba fúródva várják a víz visszatérését. Jártunk olyan kertben, ahol pálmafa és orgona is volt, sok más színes virággal.

Volt egy csodálatosan szép napunk, akkor a szomszéd városba, Broadstairsbe mentünk, ahol gyönyörű a strand és meglepetésemre, akadálymentesített is. A felső szikláról lifttel lementünk és a homokban végig volt egy fapadló a kerekesszékeseknek. Harisnyában ugyan, de homokba mártottuk a lábunkat. Nem hagyhattuk ki az angliai kedvencet, a fish and chipset (sült hal, krumplival), aminek a maradékára le is csaptak a sirályok. A strandon edzettek megmutatták, hogy a másodpercek töredéke alatt jönnek össze tucatnyian minden falat ennivalóért.

Csodálatos házakat láttunk, de anyukámat nem kötötte le különösebben az építészet, alapvetően a barnásabb téglákat látta meg, az abból készült házak nem tetszettek neki, a piros téglásakat, a millióféle ablakokkal ellátott, formákban nagyon gazdag házsorokat, a csipkézett tetőket, gyönyörű kéményeket nem csodálta meg. Cserébe elolvadt a színes virágokért, abból is volt sok.

Igyekeztem időt hagyni a pihenésre, általában csak délután indultunk el, sőt egyik nap nem is mentünk sehová. Reggelente neten kerestem neki görögkatolikus miséket, mert jó ideje nem volt templomban.

Egyik nap kicsit depressziósabban ébredt, nem akart kimenni, pedig akkor volt az első gyönyörű napsütés. Délután végül kimentünk, de úgy éreztem, kár volt, nem érdekli. A szomszéd városban Ramsgateben megettünk egy fagyit majd megnéztük az ott állomásozó vitorlások tucatjait. Ez felkeltette kicsit az érdeklődését.

„Soha életemben nem láttam ennyi hajót” – mondta, majd üdvözölte az egyik fedélzeten ülő kutyát: Szia Picur! Épp ott állt egy 17. századi spanyol gálya másolata is, az túl öreg volt neki.

Amikor busszal utaztunk, azonnal körülöttünk forgott a világ. A sofőr kiszállt, átrendezett mindent, hogy elférjünk. Az anyukám nem értette, miről beszélnek, így riadtan megrótt, hogy minek kellett nekem mindent átrendezni. Zavartan magyaráztam, hogy én nem kértem semmit, itt így kezelik a kerekesszékeseket, főleg, ha a sofőr kedveli az idős embereket. Az út végére megszokta, hogy folyamatosan körbeudvarolták. Egy bolt előtt, egy percre hagytam az utcán, addig odament hozzá egy néni és megdicsérte, milyen csinos, tetszik neki az anyu öltözéke.

A vonaton megvettem a jegyet, már jött is az asszisztens, kérés nélkül, hogy feltegye a feljárót nekünk. Felültünk, de nem tudtam, hogyan szállunk le, de válaszként ott volt mellettem egy asszisztens, akit telefonon értesítettek, hogy segítsen.

Két évvel ezelőtt kértem egy pesti parkban, hogy sétáljunk, tolja a kerekesszéket. Csinálta, kis lábfájással, de élvezettel, mint egy tréninget. Ő is örült, hogy nem kell mindig székben ülni.

Két évvel később nem mertem volna megkérdezni sem, akar-e sétálni. Ő mondta. És nem is egyszer, hanem kétszer is, sőt, amikor visszavittem az otthonba, ott is tolta a székét.

Olyan büszke voltam, mint egy anya, akinek gyermeke első lépéseit teszi meg. A mostani sétákat úgy éltem meg, ezek nekem szóltak.

A homokban végzem, ha pimaszkodom

Angliában is vannak rosszabb járdák, de mindenütt járható kerekesszékkel. A reptéren azonban az akadálymentesített vécék zárva voltak, elvileg kapnom kellett volna egy kulcsot, de nem kaptam és embert sem találtam, akinek lett volna. Alapvetően nagyok a normál mosdók is, megoldottuk, de vicces, hogy egy kerekesszékes asszisztens azt mondta, a szükséges kulcsot akár én is megvehetném az Amazonon.

Kilenc napot töltöttünk együtt, az otthonban megszokott étkezési rend kicsit felborult, így a gyógyszerek beadása is nehézkesebbé vált. Kétszer jártam úgy, hogy nem sikerült beadnom időben, de ahogy hozzáértőktől megtudtam, anyu gyógyszerei nem erősek, nagyszerű, hogy ennyi idősen csak ennyit kap.

Tulajdonképpen nagyon szerencsések voltunk, semmi komoly baj nem történt, nem késtünk le semmit, láttunk sok mindent, talán túl sokat is. Az út előtt is sokat gondolkodtam, mit szeretnék megosztani vele és a mai napig figyelek apróságokat, ami tetszene neki. Szerintem. Pedig nem tetszett neki minden.

A repülésről többszöri kérdésemre is azt mondta: semmi jó nem volt benne. Próbáltam megtudni, mit fog mondani, ha mások kérdezik, mi volt rossz?

Azt mondom majd, nem emlékszem – mondta mosolyogva. Nevettem, de mondtam, hogy az igazat mondja, azt, ami nem tetszett, amiért nem akar többet repülni. Azt hiszem, senki nem tudta meg azóta sem, mi volt rossz a levegőben.

Harisnyában a tengerparton

Londonban, a reptéren meg kellett rendelnem a taxit Pestre. A nevem hallatán egy utas gondolkodni kezdett, honnan ismer minket. Elsőre biztos voltam benne, hogy félreértés. Honnan ismerne minket?

Az anyukája covidos volt és olvasta, amit írtam – mondta legnagyobb meglepetésemre. Angliában szúr ki minket valaki három évvel a cikkek megjelenése után? Melegséggel öntött el, hogy szép anya-lánya kapcsolatot látott a hölgy, aki egyébként szintén a gyermekeit látogatta.

Pesten aludtunk még egyet a Bokréta utcában a hosszú utazás után majd másnap bevittem az otthonba, kipakoltam a cuccait és addig tartottam magam, aztán hazafelé kisírtam magam. Akkor jöttem rá, hogy bizony ez az út nagy kockázat volt, nagy nyomás volt rajtam és nyilván édesanyámon is. Mindketten jót akartunk, nem magunkért, hanem a másikért.

Mindkettőnknek feledhetetlen út volt, de lehet rövidebb a következő.

Azt mondja, naná, hogy emlékszik, ahogy „szaladt a tenger és zubbant egy nagyot”, de nem bánja, ha jövőre csak a „hazai tengerre”, a Balatonra viszem.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter erősödésével kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára
A Fidesz számára a tét, hogy továbbra is a nemzet pártjaként tüntethesse fel magát. Ha túl gyengén szerepel és trendfordítónak látszódhat az eredmény, az erőforrások is megindulhatnak Magyar Péter irányába.

Link másolása

Magyar Péter túl van a századik településen, mindenhol tömeg várja, minden beszédét élőben közvetíti a Facebookon, és az országos problémák mellett mindenhol helyi aktualitásokról is beszél. Semmiből épített pártot hetek alatt, amire a Závecz Research legutóbbi mérése szerint másfélmillióan szavaznának, és a 40 éven aluliak körében a legnépszerűbbé vált. Még úgy is, hogy továbbra is egyszemélyes show-nak tűnik, amit Magyar Péter csinál.

Közben Orbán Viktor szinte titokban kampányol, válogatott közönség előtt, ahol azt is mindig elmondja, nem is céljuk meggyőzni sem a másik oldalon állókat, sem a bizonytalanokat, szerinte a „fényes győzelemhez” elég, ha a „sajátjaikat” elviszik szavazni. Egyetlen témára fűzte fel a kampányát: a háborúra.

A Partizán által szervezett pénteki EP-vitára sem Magyar Péter, sem a Fidesz listavezetője, Deustch Tamás nem ment el. Pedig a Závecz mérése szerint toronymagasan ez a két erő a választás esélyese: a biztos szavazók körében a Fidesz-KDNP 39, a Tisza Párt már 26, míg a DK-MSZP-Párbeszéd pedig 17 százalékon áll. Igaz, a választásokig még van három hét. Az aktuális helyzetről beszélgettünk Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával.

– Úgy tűnik, Magyar Péter mára eltüntette az összes kis pártot úgy, ahogy van. Meddig tarthat ez a menetelés?

– Várjuk meg azért a választási eredményeket, nincs már olyan messze a június 9-e. Persze, Rákosi Mátyás szavaival élve a politikában a határ a csillagos ég, tehát a plafon lehet bárhol. Még nem tudjuk azt, hogy milyen dinamikával, mekkora lendülettel rendelkezik, illetve közben a Fidesz és az ellenzéki erők mennyire gyengülnek Magyar Péter működése mellett.

Klasszikusan az a helyzet van, amikor komoly meglepetések érhetik a választót és a politikusokat a június 9-i választási éjszakán.

Ami egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy kezd egy olyan hangulat lenni, mintha országgyűlési választási kampányban lennénk. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy az átlagosnál magasabb választási részvételre lehet számítani. Ha magasabb választási részvételre lehet számítani, akkor a bejutási küszöbön imbolygó, illetve kisebb pártokat még ez is lehúzza, hiszen ahhoz, hogy magas választási részvétel mellett valaki jól szerepeljen, sok szavazat kell az ország különböző pontjairól. Ha azt nézzük, hogy mely pártok tudtak országos szinten, mindenütt listát állítani, akkor erre csak a Fidesz, a DK, és a Mi Hazánk volt képes. Ez szintén abba az irányba mutat, hogy jó néhány eddig a parlamentben lévő ismert pártnak van esélye, hogy kiessen.

Ez az egyik dolog. A másik, hogy

Magyar Péterrel még nagyon sok minden történhet, mert amit korábban is mondtam, ahogy intézményesülten a belpolitika részévé válik bárki, úgy már kap olyan támadásokat, amelyeket nehezebb megmagyarázni és a földre húzza vissza őt.

Egy példa: Karácsony Gergely megtámadta az egyik jelöltjével kapcsolatban. Az ilyenek az egész Magyar Péter-jelenséget gyengíthetik. Amíg Magyar Péternek csak önmagáért kell jót állnia, addig ez a megváltást váró hangulat, hogy végre valaki valamit csinál ellenzéki pozícióból, az tudja őt előre vinni, de abban a pillanatban, hogy már a listáján lévő összes politikusért, másokért is felelősséget kell vállalnia, minden ilyen ügy veszélyes lehet az ő megítélése szempontjából. A politikában pedig teljesen más az időszámítás, mint a hétköznapjaink emberi időszámításai, pár percnyi történés is megfordíthat folyamatokat. Kampányban pedig még inkább így van.

Ráadásul fontos választás ez a Fidesz szempontjából annyiban, hogy semmiképpen sem örülnének neki, ha trendfordítónak jelenthetné ki bárki is ezt a választást, azaz mondjuk annyira sok szavazatot veszítene a kormánypárt, hogy kialakulna egy érzés egy évtized után a Fidesz meggyengüléséről.

Ezt a Fidesz el akarja kerülni. Eddig az volt a terve, hogy az EP-választáson majd jól teljesít, az összes többi meg kevésbé lesz érdekes. Most meg azt lehet érezni, hogy a kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára.

– Ha a Fidesz szempontjából egy relatív gyenge választási eredmény születik, akkor az beindíthat-e lélektanilag egy olyan dominó effektust, hogy az abból kialakuló hangulat gyengíti tovább a Fideszt?

– Az egy kicsit ennél bonyolultabb. A Fidesz csak nagyon erős országos eredményt tud elviselni, mert a saját magára vonatkozó mondása az, hogy ő a nemzeti párt, és mindenki más félreérti vagy éppen nem képviseli a nemzetet. És ez még a jóindulatú megközelítés a Fidesz oldaláról, mert általában azt is szokták mondani, hogy nem tagja a nemzetnek, vagy nem nemzeti érdeket képvisel.

Igen nehéz lenne ezt az identitást tovább építeni akkor, ha a nemzeti politikát folytató párt nem közelíti meg az 50 százalékos eredményt egy országos választáson.

Mert akkor milyen alapon mondja? És ez a fajta identitásgyengülés hozhat egy erőteljes, hosszabb távú népszerűségcsökkenést a Fidesz számára. Persze mindig ott lesz a lehetőség, hogy változtasson a politikáján, ha van képessége erre, meg akarat, szándék és megfelelő dinamikával reagál mondjuk a választási eredményekre.

– A választásokig még van egy hónap. Az szokott lenni, hogy az igazi nagy és romboló erejű tölteteket a hajrában lövik ki. Számíthatunk arra, hogy a Fidesznél is lapulhat, vagy befújhat egy kormánypárti médiumhoz egy olyan dossziét a szél, amivel a végén akarják jelentősen módosítani az eredményeket?

– Igen, de azt mindig fel kell építeni. Ha valamivel elő akarnak jönni, akkor ezt ezekben a napokban fogják megtenni, mert azért egy ügy felépítésére kell jó néhány hét, hogy az úgy beépüljön, hogy egyáltalán a választók meghallják.

– A Fidesz azt mondja, hogy ami Magyar Péter körül történik, az csak az ellenzéken belüli pozícióharc, a Fideszre nézve nem veszélyes. Azonban nem az látszik a Fidesz viselkedésén, mintha nem úgy érzékelné, hogy közvetlenül az ő bázisuk is veszélyben lehet.

– Az, hogy mit mondanak kifelé, egy dolog. Mi lenne, ha egy párt elkezdené mondani, hogy jaj, nagy veszélyben vagyunk, jaj, jaj... akkor ki gyűjtene neki ajánlásokat? Mindenkinek azt kell mondani, hogy minden rendben van, csináljuk, dolgozzunk. Aztán persze a házon belül meg néznek ki a fejükből,

amikor 15 ezer ember elmegy Debrecenbe tüntetni, és ott a magyar zászlók alatt, egy piros-fehér-zöldre festett platón álló szónoknak a Fidesszel szemben az az állítása, hogy nem képviseli a magyar embereket.

Már rögtön az is probléma, hogy hogyan kerül Debrecenbe 15 ezer ember egy ellenzéki tüntetésre? Ezt egyébként az ellenzéki politikusok is nézik, akik tíz éve magyarázzák, hogy ilyen nem történhet meg, mert nem lehet vidékre menni. De ennél érdekesebb a Fidesz esete, mert utána, a következő hetekben az a 15 ezer ember, aki kiment a tüntetésre, ezt fogja mesélni a többi debreceninek, amikor elmegy a boltba, vagy a szomszédoknak, a fodrászának, hogy ő ott volt.

Így lehet egy hangulatot teljesen átállítani a másik oldalra.

Eddig a felállás hasonló volt a Horthy-rendszerhez. Akkor teljesen tudatosan, a Bethlen-Peyer paktummal ráadásul le is papírozva az volt a helyzet, hogy a főváros lehet ellenzéki, de a vidéknek kormánypártinak kell lennie, és ezt az ellenzéknek is el kell fogadnia. Most azt látja a Fidesz, hogy az ő területükre tévedt valaki, vidéken szónokol komoly befogadó közönséggel, eredményesen. Ez új helyzet.

– Elég sok olyan kis pártnak sikerült összegyűjtenie a húszezer ajánlást és ezáltal listát állítania, amelyeket viszont csak egy százalék körüli eredményre mérnek. Viszont ezek a szavazatok valószínűleg el fognak veszni. Ha pedig elvesznek, akkor néhány százaléknyi ellenzékre leadott szavazat eltűnik, ami a Fidesznek javára torzíthatja a végeredményt.

– Annyira nem gondolom ezt jelentősnek, én ezt egy picit máshogy látom amúgy. Ezekben a leszakadó pártokban is számos olyan szavazó lesz, aki egyébként a Fideszre szavazna, ha nem az adott kispártra szavaz. Tehát ezek azért annyira nem lesznek jelentősek. De amikor egy 4 százalék körüli párt hullik ki a versenyből, az mindig nagy probléma, és ilyet látunk azért többet is. Az egy fontos kérdés lesz, hogy egy ilyen erő öt százalék fölé megy, vagy öt alá. De azt se tudjuk, hogy melyik lesz az a politikai erő. Ha a másodlagos szavazói hajlandóságot nézzük, mondjuk hadd legyek udvariatlan két párttal: egy Momentum-szavazó, meg egy Mi Hazánk-szavazó prefernciája teljesen más. Ha ezeket mind összevetjük, akkor ott is valamennyire kiegyenlítődik a jobboldali-baloldali arány, vagy a Fidesz nem Fidesz arány. Tehát még ezt sem tartom olyan mértékben torzító hatásúnak, hogy azt lehessen mondani, hogy adott esetben a Fidesznek lehet akkora szerencséje, hogy a megítéléséhez képest, tehát ami szavazatot valójában kap, ahhoz képest a mandátum száma sokkal jobb legyen. Én ezt nem tartom most egy fajsúlyos kérdésnek.

Az igazán fajsúlyos kérdés az, hogy az európai parlamenti választáson hány százalékot kap a Fidesz.

Fajsúlyos kérdés még, hogy Budapesten hogyan szerepel a kormánypárt jelöltje, illetve hogyan alakul a választás összképe az ellenzék számára. És persze az, hogy Magyar Péter politikai mozgalma hogyan szerepel ténylegesen, és adott esetben akár csak átmenetileg, de kiket lök ki politikai pozíciókból.

– Az tűnik biztosnak, hogy az ellenzéki térfélen a DK-féle koalíció és a Tisza párt állva marad. Mi lesz itt az országgyűlési választásokig?

– Van még nem egész két év addig, valószínűleg nagyon erős pozícióharc jön ezután. Hadd mondjak erre egy leegyszerűsített modellt – és tényleg csak a modell miatt mondom ezt. Ha ezt az elméleti modellt magunk elé tesszük, és azt mondjuk, hogy Magyarországon egy olyan választási rendszer van, ami a győztest támogatja, ami azt jelenti, hogy

a parlamentben az szerez abszolút többséget magának, sőt valószínűleg kétharmadot, aki az egyéni körzetekben a legnagyobb erővel elhozza a szavazatokat.

Ha ebből a választási rendszerből indulunk ki, akkor nagyon egyszerű a helyzet. Legyen elméletileg 40, 30, 30, a három párt támogatottságának aránya, és a 40-et adjuk a Fidesznek, ez reális elméleti modell lehet. 30-at meg a Tisza-körüli mozgalomnak, 30-at a baloldalnak.

Mennyire bonyolult egy ilyen esetben valamelyiknek a 30-asok közül 40-né változni, és a 40-est lehúzni 30-ra?

Emiatt aggódik a Fidesz is.

– Kérdés, hogy van-e valamelyik harmincasnak erőforrása ehhez...

– Az erőforrások elkezdenek előbújni, amikor látható az alternatíva. Eddig azért nem volt olyan nagy erőforrás, mert nem volt alternatíva. Sőt, mondok mást is. Néhány tízmillió forint belement Magyar Péter kampányába, de annál nem sokkal több. És már ott van, ahol a többiek, sőt. Komolyan vehető szereplővé nőtte ki magát. Mennyi pénz kell akkor a politikához? Nem tudhatjuk. A Fidesz olyan szempontból a legrosszabbul áll, hogy a legrosszabb terméket kell eladni, mert az, amit a kormányzati tevékenységnek gondolunk az az nagyon-nagyon rossz teljesítmény. De mindezt propagandával társítják, tehát az adófizetők pénzéből reklámozzák napi félmilliárd forintért, így pedig mindent el lehet adni, ideig-óráig.

Ha valaki kihúzná a propagandát a kormányzat alól, akkor biztos, hogy beesne a támogatottsága egy sokkal alacsonyabb százalékba. Megszűnik a propaganda, egy pillanat alatt megszűnik az az érzés, hogy valami nagyon nagy erőcsoportosulás van a kormánypártok körül és ők vannak egyedül a terepen.

Ezt sosem tudhatjuk, hogy ki, mikor, hogyan húzza ki a propaganda eszközeit. Ráadásul egy olyan harcossal áll szemben most a propaganda, amelyik eddig a propaganda ellene irányított energiáit meg tudta fordítani, és abból is tudott táplálkozni. Még a vele kapcsolatos támadásokra is kitér, és azokat így visszafordítja.

Magyar Péter az őt lejárató propagandaplakát előtt pózol (forrás: Facebook, Magyar Péter

Kirakják a nadrágszíjat Debrecenben, és rögtön elmondja, hogy a nadrágszíj politikát a Fidesz képviseli, mert nincsen pénz a gazdaságban. Ezeket nagyon ügyesen csinálja. Tehát azt mondom, hogy ez sem olyan egyszerű, hogy az egyik oldalon van a hatalmas pénz, és akkor csak ők nyerhetik a választásokat. A hatalmas pénz arra jó, hogy fenntartson valamilyen képzetet, és ha az a képzet rossz, akkor ugyanolyan erővel fenntart egy rossz képzetet a propaganda eszközeivel, meg pénzeivel. Szerencsére a politikában nem csak kizárólag a pénz számít. Olyan szempontból igen, hogy a gazdasági helyzet alapvetően nagyon meghatározó tud lenni. Viszont jelen pillanatban nincsen olyan gazdasági helyzet, ami a Fidesznek kedvezne.

– Sokan azt mondják, hogy olyan a gazdasági helyzet, hogy talán még nagyobb nem megszorítások várhatók a választás után, mint ami a 2022-ben volt, azaz ilyen szempontból még rosszabb helyzetbe kerülhet a kormánypárt.

– Közvetlenül az önkormányzat és európai parlamenti választás után lehet, hogy lesz némi kiigazítás. De azt gondolom, hogy amikor jönnek az országgyűlési választások, akkor mindig rendelkezésre áll a pénznyomda, és akkor hirtelen egy kicsit jobb létet teremtenek. Nem akarok ezzel kapcsolatosan tippelni, csak az előző választáson ezt láttam. Azt láttam, hogy

tudatosan úgy osztottak ki több ezer milliárd forintot, hogy tudták, hogy a végén vissza kell, hogy vegyék az emberektől.

Ennek lett az az eredménye az az infláció, ami Európában a legnagyobb mértékű volt, azaz gyakorlatilag minden magyartól azáltal, hogy elinflálták a pénzüket, vissza is vették azt a pénzt, amit a választások előtt kiosztottak.

– Magyar Péter is belement abba a huzavonába, hogy hol, kikkel és milyen feltételekkel hajlandó vitázni. Nem ment el a Partizánba, csak feltételekkel menne el az egyébként általa követelt vitára az állami televízióba. Ez azért is érdekes, mert Puzsérral való háromórás beszélgetéséből kiderült, hogy képes nagyon koncentráltan és nagyon magas színvonalon vitatkozni úgy, hogy ráadásul még számadatok is vannak a fejében, tehát nem a levegőbe beszél. Akkor mire szolgál ez a lebegtetés?

– Neki valószínűleg az egyetlen értelmes vita Orbán Viktorral lenne, aki viszont nem ül le vele vitatkozni.

Trump a republikánusoknál úgy nőtte ki magát, hogy az eddig megszokott hagyományokkal ellentétben semmilyen republikánus előválasztási kihívójával nem ült le vitatkozni.

Ez a probléma messzebbre vezet. Persze van egy olyan demokratikus elvárás, hogy kell, hogy legyen vita, de amíg a választókban valakik nem építik fel tudatosan azt, hogy ciki és szégyen, ha valaki nem áll be a vitába, addig azért olyan nagyon nagy szégyen nem éri azt, aki nem ül le vitatkozni, mert azt is ésszerű politikai döntésnek látja a választók többsége. Nincs meg bennük az a fajta értékrend, hogy elvárják az őket képviselni kívánó politikusoktól, hogy üljenek le egymással vitára, hanem azt érzik, hogy ez is egyfajta politikai döntés.

– De ezzel nem ugyanazon politikusok közé sorol be, akik ezzel az eszközzel próbálnak előnyt szerezni?

– Kezdjük ezt egy kicsit máshonnan, ami egy picit hosszabb lesz. Magyar Péter ugyanúgy, ahogy egyébként Orbán Viktor, beszél a saját stratégiájáról. Magyar Péter pont ugyanez a szereplő, aki például egy lengyel lapnak adott interjújában azt a tanulságos eszmefuttatást tette, hogy nem lesz jobb attól, ha Ukrajna egy-két területet visszaszerez, mert a háborút nem nyerheti meg, az oroszok meg nem veszíthetik el, és ezért béke kell. A lengyel lap munkatársa erre azt mondta, hogy ezt Lengyelországban mi nagyon másképp gondoljuk. Mire az volt a válasza, hogy ha én mást mondanék, megbuknék a magyar politikában, mert a magyar propaganda sok év alatt felépítette az emberek fejében ezt a képet, amiről én beszélek.

Tehát azt mondja, hogy nem kell komolyan venni az álláspontját, mert neki kötelezően ezt kell mondania, nem mondhat mást, mert akkor megbukik Magyarországon politikusként.

Azt is elmondta Magyar Péter, hogy a Fidesz eszközeivel veri meg a Fideszt, a nemzeti szimbólumokkal, a Fidesz eredeti értékrendjével, amit számon kér a Fideszen. Ha ez a politikája Magyar Péternek, akkor azt sejtem, hogy itt azért a közép-hosszú távú stratégia az, hogy ténylegesen a Fidesztől kell ellopni szavazatokat ahhoz, hogy a Fidesz kormányt meg lehessen verni a választásokon. Ez egyébként nem is feltétlenül lesz ellenére a Demokratikus Koalíció körüli baloldali blokknak. Ezt még akár le is tudják játszani egymással. Csakhogy ilyenkor az a kérdés, hogy kivel is kéne vitatkozni. Ha most nem ül le Orbán Viktor, akkor ő üljön le mondjuk a DK politikusaival? Az olyan lenne, mintha megint az ellenzéken belül lenne egy ilyen vita arról, hogy ki vigye el az ellenzék szavazóit. Nem feltétlenül rossz a kormányváltás szempontjából, ha ezek a szereplők viszonylag távol, egymás mellett beszélnek és nem egymással vitatkoznak a szavazatokért vagy a szavazókért. Ez nem feltétlenül érzem technikailag meg taktikailag rossznak, miközben persze a demokratikus értékrendem az igényelné, hogy bárki, aki képviseletet lát el, politikus, az üljön le más politikusokkal vitatkozni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana
Az országjáró politikus szerint botrány, hogy a külügynél korábban letagadták az orosz hackerek két évvel ezelőtti kibertámadását, amit kampányhazugságnak neveztek.

Link másolása

Magyar Péter országjárásának siófoki állomásán szóba került, hogy nemzetbiztonsági szempontból fontos információk kerülhettek orosz hackerek kezébe két évvel ezelőtt. A 444 birtokába jutott iratok szerint a széleskörű kibertámadásról Szijjártó Péternek is tudnia kellett, holott a külügyminiszter korábban ezt letagadta.

„Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana, és súlyos vizsgálat lenne, hiszen ez államtitoksértés, nemzetbiztonsági kérdés, és nemcsak magyarországi egyébként, hanem a NATO-é, az Európai Unióé, a szövetségeseinké”

– mondta csütörtök este a Tisza Párt alelnöke a gyűlésén megjelenteknek.

A politikus szerint korábban is voltak már arról pletykák, hogy a szövetségeseink nem szívesen adnak információt a magyar hatóságoknak és titkosszolgálatnak, mert attól tartottak, hogy ezek az oroszok kezébe jutnak.

„Egészen elképesztő skandallum, és az is, hogy letagadták ezt a választások előtt” – mondta Magyar Péter, aki ezután még kitért arra is, hogy milyen állapotban van a magyar költségvetés.

„Az első negyedévben elérte a hiány a teljes évi tervezett hiányt. Már bejelentettek 650 milliárd forintnyi beruházási stopot. Ne ijedjenek meg, nem M. Lőrinc és T. István érdekeltségei kerültek veszélybe, hanem magyar óvodák, iskolák és kórházak felújítását állították le, hagyták félbe, és egyben elhalasztották a 2025-ös költségvetés tárgyalását arra hivatkozva, hogy novemberben amerikai elnökválasztások lesznek.”

A politikus szerint éppen ezért a nyári választások után megszorítások jöhetnek.

„A választások előtt, ha szükséges, akkor lehet, hogy lesz valami benzinársapka, lehet, hogy a csirkefarhát is egy pár hétre újra olcsóbb lesz, de mindenki emlékezzen rá: ugyanezt csinálták Gyurcsányék is, jönnek majd a megszorítások. Elképesztő rossz helyzetben van a magyar költségvetés.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kocsis Máté szerint az államnak be kellene avatkoznia az internetes kommentelésbe
A Robert Fico elleni merénylet tanulságairól kérdezték egy rádióműsorban a Fidesz frakcióvezetőjét. A politikus szerint kritikus pontra ért az emberek egymáshoz viszonyulása az interneten.

Link másolása

Az internetes kommentek kordában tartása lehet az egyik legfontosabb tanulsága a Fico-merényletnek Magyarország számára, mondta az Inforádió Aréna című műsorának Kocsis Máté, amit a 24.hu szemlézett. A Fidesz frakcióvezetője úgy véli, a médiának el kell gondolkodnia, hagyja-e, hogy arctalan, névtelen uszító kommentelők lepjék el a felületeiket.

„A jogalkotásnak a következő időszakban el kell azon gondolkodnia, hogy ezt a véres kommentszekciót miként lehet egy kicsit kordában tartani. Ez olyan fokon elfajult, hogy Szlovákiában most a történtekig vezetett. Magyarországon pedig ez a verbális erőszak, a virtuális térben zajló polgárháború mindenképpen megfékezendő”

– mondta Kocsis Máté, majd több lapot is név szerint megemlített.

„Személyesen is okolok nagyon sok magyarországi, baloldali médiumot is, akik egyébként mesterfokon űzik a gyűlöletkeltést, az indulatkeltést, az elfogult közléseket, a mások megbélyegzését. Ide értve a Telexet, a HVG-t, a 444-et. És még hosszan sorolhatnám”

– mondta a politikus, aki szerint a lapoknak felelősséget kellene vállalniuk azért, hogy életellenes kommentek jelennek meg a felületeiken, amiket nem moderálnak.

Kocsis szerint „ha valakinek van esze és mértékadó médium, akkor eleve nem ad ennek teret, és nem akkor törli, amikor első indulatból mindenki kiírt magából minden mocskosságot”. A Fidesz frakcióvezetője reméli, hogy hamarosan nyújtanak be erre vonatkozó törvényjavaslatot, mert szerinte

„az internetes hangnem, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, elért arra a kritikus pontra, ahol az államnak be kell avatkoznia”.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Várkonyi Gábor az iváncsai elbocsátásokról: A villanyautók iránti kereslet elért egy időszakos üvegplafont
Az autópiaci szakértő szerint bármelyik hazai akkugyárban megtörténhet az, ami pénteken Iváncsán. Középtávon azonban jobbak a kilátások, főleg, ha nem mindenáron a politika akarja megmondani, mit vegyenek az emberek.

Link másolása

Több száz külföldről kölcsönzött dolgozót küldtek el teljesen váratlanul az SK On Hungary Kft. iváncsai akkumulátorgyárából pénteken. A dél-koreai cég az elektromos autók iránti világpiaci kereslet, azon belül is főleg az európai kereslet csökkenésével indokolta a 609 embert érintő leépítést.

Az egyelőre még csak tesztüzemben működő gyár lépése azért különösen érdekes, mert az elmúlt években a magyar kormány sorra jelentette be az elektromosautó-ágazathoz kapcsolódó kisebb, nagyobb beruházásokat.

Várkonyi Gábor szerint az Iváncsán történtek alapján beigazolódni látszik, amitől régóta tartottak a szektor szereplői: nem úgy zajlik a villanyautókra átállás, hogy egyik napról a másikra leteszik az emberek a belső égésű motoros kocsikat, ezzel párhuzamosan pedig évről évre duplázódik az elektromos autók száma. Az autópiaci szakértő szerint ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megvalósul majd a teljes átállás.

– Mi várható akkor most az elektromos autók terén?

– Ez a technológia a jelenlegi fejlettségi fokán továbbra sem jelent megoldást minden élethelyzetre. Az early adopterek, azaz az új termékekre leginkább nyitottak, a jobb módú emberek, valamint a második autónak ilyen kocsit választók az elmúlt 4-5 évben beszerezték azokat a villanyautókat, amelyek a piacon voltak. Az a helyzet azonban, hogy tudomásul kell venni: egyszerűen nem mindenki számára megfelelő még a technológia. Minél többen kezdik el használni ezeket a járműveket, annál többen értik meg, hogy a médiában elhangzottak és a valóság nem mindig találkozik egymással.

A villanyautók iránti kereslet szerintem elért egy időszakos üvegplafont. Főképp Európában nem láthatunk egyelőre a jelenlegi körülmények között olyan erős növekedést, ami indokolná ilyen mennyiségű akkumulátor gazdára találását.

De ez nem jelenti azt, hogy ezek a beruházások középtávon ne lennének hasznosak vagy jók. Véleményem szerint nagyobb üzleti lehetőség és realitás van abban, hogy elérhetőbb árú, komolyabb hatótávű plug-in hibridek jelenjenek meg az autópiacon, mint annak, hogy száz százalékban átálljunk villanyhajtásra az Európai Unió által meghatározott időn belül. A 2035-tel kapcsolatos átállás tulajdonképpen már minden létező módon megkérdőjeleződött, csak éppen még a politika nem mondta ki, hogy ez nem működőképes.

– Mióta tart ez a folyamat, ami ezek szerint most egy üvegplafonig jutott el?

– Szerintem egy-másfél éve erősen lehet érezni a közhangulat és a sajtó változását is a villanyautók kérdésében. Most már fel lehet tenni olyan kérdéseket, és ki lehet mondani olyan dolgokat, amiket 3-4 évvel ezelőtt még ignoráltak.

Ezek közé tartozik a súlyos függőségünk Kínától, vagy hogy nem megy le olyan gyorsan az elektromos autók ára, mint ahogy azt sokan remélték, de a hatótávok sem növekednek úgy, mint várták.

Ezen felül továbbra is nagy kérdés az infrastruktúra, a töltési sebesség, a járművek értéktartása, és a másodpiac, vagyis a használt villanyautók adás-vétele is. Már az autóipar szereplői is sokkal szabadabban beszélnek arról, hogy sokan buknak rengeteg pénzt a villanyautók erőltetésével.

– Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetre?

– Nem arról van szó, hogy az elektromos autóknak nincs létjogosultságuk, vagy hogy ez nem egy jó technika. Egyszerűen mindenki számára egészségesebb és hitelesebb megoldás lenne, ha jóval őszintébb párbeszéd folyna arról, hogy mire jó és mire nem jó ez a technológia, és ha a politika nem avatkozna bele ilyen drasztikus módon abba, hogy mit szabad gyártani és mit nem. Azok a főleg tőzsdén is érdekelt gyártók, akik nagyon előreszaladtak abban, hogy rövid időn belül minden kizárólagosan villany lesz, csúfosan buknak ezzel a stratégiával.

Legutóbb épp a Mercedes-Benz jelentette be, hogy a tisztán elektromos autóik tulajdonképpen megbuktak a piacon, emiatt nem viszik tovább azt a vonalat, amit eddig.

Hasonló dolgokat nyilatkoznak a Ford részéről is, de a Volkswagennél sem mennek különösebben jól az eladások, miközben a Tesla is elért egy üvegplafont. Elon Musk cégénél már az árak drasztikus rángatásával sem tudnak jelentős befolyással lenni az értékesítésre, így negyedévről negyedévre egyre csak nő a legyártott és el nem adott autók száma.

– Honnan indult ez az egész folyamat?

– Mindez arra vezethető vissza, hogy főleg Európában nem azt gyártják a gyártók, amire igény lenne, hanem azt, amit a politika enged nekik. Ezt pedig a másodpiac kíméletlenül beárazza. A használt autók piacán dől el igazán, hogy minek van létjogosultsága, jelenleg pedig az látszik, hogy

a nagy, drága és bonyolult villanyautókra nagyon-nagyon mérsékelt a felhasználói igény, ezeket szinte lehetetlen használtan eladni.

Jóval hasznosabb lenne, hogy ha a kicsi, könnyen és olcsón fenntartható, egyszerű villanyautók irányába menne el a gyártás, mert a vásárlók nem a 100 kilowattórás, nagy akkus, drága, nehéz villanyautókat keresik.

– Magyarország az elmúlt időszakban feltette a jövőjét az elektromosautó-iparra és az akkumulátorgyártásra. Hogyan befolyásolhatja a mostani visszaesés vagy platófázis a hazai akkumulátor- és elektromosautó-gyártást?

– Meg vagyok győződve arról, hogy a közlekedéshez köthető széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésének gerincét alapvetően a villamosítás valamilyen formája fogja adni. Tehát

az akkumulátorgyártásra igenis szükség lesz, de az egy más kérdés, hogy 100 kilowattórányi akkumulátort fel lehet használni egyetlen nagy és nehéz autóban is, vagy 5-10 olyan plug-in hibridben is, melyeket főképp ingázásra használnak.

Ehhez persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára, ami alatt azt értem, hogy az emberek tudják otthon és a munkahelyükön is tölteni a kocsikat, de szükség lenne az átláthatóbb árazásra is. Magyarországnak szerintem nemzetgazdasági szinten is az lenne az érdeke, hogy a két technológia, az elektromos és a belső égésű találkozzon országunkban, ahogyan itt találkozik Ázsia és Európa autógyártása is.

– A Magyarországon jelenleg már működő és a hamarosan majd induló akkumulátorgyárak szükség esetén tudnak ilyen gyorsan reagálni a piac változásaira, vagy ők csak egy bizonyos gyártásra vannak felkészülve, ami ha nem működik, akkor az történik, mint ami Iváncsán is történt, vagyis hogy embereket bocsátanak el, és egyszerűen kevesebbet gyártanak a jövőben?

– Könnyebb szerintem egy akkumulátorgyártónál stratégiát változtatni, mint egy autógyártónál. Egyszerűbb egy akkumulátor-konstrukciót, méretet, jelleget belátható időn belül az igényekhez szabni, mint teljes autóipari gyártósorokat vagy modelleket áttervezni. Lehet, hogy kedvezőtlen képet mutat, ami most történik a piacon, de az az igazság, hogy középtávon ezekre a gyártókra mindenképpen szükségünk lesz.

– Ez azt is jelenti egyben, hogy inkább egyszeri eset, ami most Iváncsán történt, mintsem hogy mindegyik hazai akkumulátorgyárnál jelentkezzenek hasonló problémák a közeljövőben?

– Szerintem kedvezőtlenebb ennél a kép. Azt gondolom, hogy ami most ott történik, az megtörténhet időszakosan máshol is. Most éppen a piac nem abba az irányba megy, hogy ezt a mennyiségű akkumulátort fel tudja szívni.

De ez nem azt jelenti, hogy például egy ötéves távlatban ez így is fog maradni.

Mindenképpen fontos lenne valamifajta egységes, egyértelmű és minden európai országra kiterjedő stratégiára ennek kapcsán. A villanyautózás ügyének szempontjából nem hasznos, hogy huszonvalahány állam mindegyike gyakorlatilag a saját elképzelése szerint rángatja ezeket a kedvezményeket ide vagy oda.

Link másolása
KÖVESS MINKET: