Már az esőben is ott a mikroműanyag
Miután Wetherbee az esőmintát megszűrte, megnézte, mi lehet a szűrőben, a mikroszkóp alá tette, így talált a műanyagra. A minték 90 százalékában talált műanyagot. Ez többnyire színes szálak voltak, csak nagyítással lehetett őket észrevenni, és valószínűleg szintetikus anyagokból készült ruhákból származtak.
A mikroorganizmusok ezek nagy részét nem bontják le, nem tudják tápanyagként hasznosítani.
A városi helyszíneken vett mintákban több műanyagszálat figyeltek meg, mint az elszigeteltebb, hegyvidéki helyszínekről származó mintákban, ám a vizsgálat legfontosabb eredménye az volt, hogy
3159 méteres magasságban is találtak mikroműanyagot.
Azokra a kérdésekre, hogy honnan származik a műanyag, helyi vagy távolabbról érkezett, hogy milyen hatással lehet az élővilágra, és hogy mekkora mennyiségű mikroműanyag lehet jelen, egyelőre a kutatással foglalkozó tanulmány társszerzője, Austin Baldwin sem tudja a választ. Azzal, hogy a csapadékban is előfordul mikroműanyag, szerinte még kevesen foglalkoznak, ő két franciaországi tanulmányt említ, ezek közül az egyik a Pireneusokban vizsgálta a szennyezettséget.
A cikk kitér arra, hogy a szintetikus anyagból készült ruhákból többféleképpen módon is származhatnak mikroszkopikus méretű darabok, például mosással vagy ruhaszárítással (a ruhaszárító-gépekből), illetve a gumiabroncsok lassú lebomlása révén.
A következő lépés az lehet, hogy megvizsgálják, mekkora a mikroműanyag mennyisége az esővíz-mintákban, majd más régiókra is kiterjesztik a vizsgálatot. Már folyamatban van például a hó vizsgálata a Sziklás-hegységben. Baldwin úgy véli, a jelenség nem egyedülálló, máshol is találnak majd mikroműanyagot.