Pánikoljunk, vicceskedjünk, vagy utálkozzunk a pánikolókra? Mennyire kell komolyan venni egy világjárványt?
Húsz évvel ezelőtt, kezdő újságíró koromban cikket kellett írnom a HIV-vírusról. Ugye ez az a vírus, amely az AIDS nevű betegséget okozza. Épp akkoriban találták fel azt a "gyógyszerkoktélt" – valóban ez volt az általánosan használt neve –, amely az AIDS-et elkerülhetetlen halálos kórból viszonylag szinten tartható, akár évtizedeken át tünetmenetesen kezelhető betegséggé tette.
A cikk megírása előtt többek között egy magyar AIDS-kutatóval is beszéltem, aki akkor már régóta kezelt itthoni HIV-fertőzötteket. Az ő kezei között halt meg a legelső magyar AIDS-áldozat, egy kisgyerek, aki vérátömlesztéssel kapta el a HIV-vírust (ma már ez nem történhet meg, minden levett vért ellenőriznek). A kutatóorvos sokáig beszélt nekem a HIV-vírus "működéséről", még rajzolt is, de bennem mégis az utolsó szavai maradtak meg, amikor azt kérdeztem, mennyire indokolt az AIDS-et akkoriban övező világpánik?
Azt mondta: "Nézze, ez egy vírus. Nem érdekli, hogy mit gondol maga, vagy én. Csak egy célja van: szaporodni, és új gazdatestet találni. Egymilliárdszor kisebb, mint mi, mégis képes elpusztítani minket. Nem érdemes packázni vele."
Most, húsz évvel később olvasgatom a koronavírusról szóló cikkek, beszámolók, közösségi média-posztok alá tömegesen özönlő kommenteket, és csak remélni tudom, hogy nem tükrözik a témával kapcsolatos, általános magyar közvélekedést. Ledöbbentenek a nagyon nagy részben – túl nagy részben – az újságírókra, vagy épp a külföldi helyzetjelentéseket posztoló emberekre zúduló vádaskodó, gyűlölködő, kioktató, vállról lepöccintő, gúnyolódó, vagy épp a politikával csontig átitatott vélemények.
"Mit keltitek itt a pánikot?", "Hülye kisnyugdíjas azt hiszi, az ötven kiló felvásárolt liszt majd megmenti a vírustól?", "Ez az egész egy nagy kamu, valakiknek nagyon az az érdeke, hogy az egész világ rettegjen meg megmurdeljen!", és még sorolhatnám.
Én elfogadom, hogy mindenki másként, a vérmérséklete, a kitettsége, a félelemküszöbe szerint reagál erre az egészre. Azt is megértem, hogy a koronavírusról elképesztően sok, olykor egymásnak ellentmondó hír, poszt, vélemény dübörög végig másodpercenként az online meg nem online médián, és ez egyszerűen túl sok. Az ember már nem is tudja, kinek higgyen.