SZEMPONT
A Rovatból

Kiss Tibi: Nehéz helyzetben luxus pesszimistának lenni

Hogyan látja a Quimby frontembere a rendszerváltást, az elmúlt 25 évet és a mai Magyarországot?


A Quimby budafoki próbaterme elvarázsolt hely: kívülről elhagyatott gyártelepnek tűnik, beljebb lépve azonban rögtön megváltozik a kép. A tágas helyiségben mindenütt hangszerek hevernek, a falakat pedig Kiss Tibi festményei borítják, nem mindennapi hangulatot teremtve. A csövekben zubogó víz miatt olyan érzésünk van, mintha kint állandóan esne az eső.

Itt beszélgettünk az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontemberével. Most elsősorban nem szakmai kérdésekre, vagy a Quimby aktuális terveire voltunk kíváncsiak, hanem arra, mit gondol Tibi a mai magyar közhangulatról, a fiatalok egyre nagyobb mértékű elvándorlásáról, illetve lehetünk-e szerinte bizakodóak a jövőt illetően.

- Épp a rendszerváltás éveiben léptél felnőttkorba. Milyen várakozásaid voltak akkor, és mi valósult meg ezekből?

- 1989-ben érettségiztünk, ezért számunkra

dupla fless volt az egész történet: egyszerre szabadult fel az ország, és mi magunk is, mint fiatal felnőttek, megkezdhettük az önálló életünket.

Ez a két dolog együttesen hatalmas örömöt és szabadságérzetet keltett bennünk, hiszen elköltöztünk otthonról, az oroszok is elmentek, mondhatni az összes szinten levetettük a béklyóinkat. Minden együtt volt ahhoz, hogy irgalmatlan lelkesedéssel vessük bele magunkat az életbe, és az ország is elinduljon egy általunk is már régóta várt új irányba. Hogy mi valósult meg ebből? Mi akkor úgy gondoltuk, az egész átmenet sokkal gyorsabb és zökkenőmentesebb lesz, nem ilyen nehézkes, "kettőt előre egyet hátra" módon fog működni. Persze fiatalok és idealisták voltunk, azért ezt hozzá kell tenni.

Arra számítottunk, hogy Magyarország pár éven belül hasonló kaliberű hely lesz, mint nyugatabbra fekvő szomszédjaink.

Nyilván az ember mindig abba az irányba tekint, amelyik szimpatikusabb számára, pedig az igazság az, hogy mi azért erőteljesen a Balkán és a nyugati világ metszéspontjában vagyunk. Csak éppen az előbbiről az említett szabadságérzet miatt a többség hajlamos megfeledkezni. Mi is azt gondoltuk, hogy 10 év se fog beletelni, és tiszta Nyugat lesz itt minden. Ami természetesen túlzott volt, mint ez utólag kiderült – ráadásul elsősorban a Nyugat erényei lebegtek a szemünk előtt, az árnyoldalakat kevésbé ismertük. Ezt nem feltétlenül gazdaságilag, materiálisan értem, sokkal inkább a kevésbé megfogható dolgokat, az eszmeiséget vártuk nagyon a kint szerzett élményeink alapján.

Névjegy

Kiss Tibor 1971-ben született Dunaújvárosban. Eredetileg képzőművész akart lenni, 16 éves kora körül kezdett komolyabban zenéléssel foglalkozni, de a festés máig megmaradt az életében. 1991-ben alapította meg a Quimby zenekart (a mai tagok közül Varga Liviusszal és Mikuli Ferenccel közösen), amely mára az ország egyik legnépszerűbb, legnagyobb rajongótáborral rendelkező együttesévé vált. Emellett tagja a Budapest Bár énekesi csapatának, illetve vendégként időnként feltűnik a Csík zenekar koncertjein is. Egy gyermeke van, aki nemrég múlt kétéves.

Mostanra már nyilván kiderült, hogy a valóság ehhez képest nagyon elmaradt a várakozásainktól, mindazonáltal így is nagyon sok klassz dolog született. És az is bebizonyosodott, hogy egy új kort elkezdeni egyáltalán nem egyszerű.

Azt vettük észre, hogy az előző rendszert egy annál sokkal vadabb és kezdetlegesebb valami váltotta fel.

A kapitalizmus mellett a demokrácia összes botlását és gyermekbetegségét is el kellett szenvednie az országnak. Ezzel mi nem számoltunk, úgy gondoltuk, hogy szép egyenes menetelés lesz az egész. De nem így történt, mint ahogy sok példa mutatja. Azóta volt már olyan, hogy kicsit közelebb éreztük magunkat az ideához – most az egész generációm nevében beszélek –, és volt hogy távolabb.

Az utóbbi időben ismét azt érzem, hogy mintha nem tudnánk eldönteni, merre akar tartani ez az ország, és közben már el is röppent 25 év.

Ma már nem lehet mindent az átkos 40 évre fogni.

IMG_0187

- Téged egyébként tizen-huszonévesen foglalkoztatott a politika, követted az eseményeket?

- A mindennapi politika egyáltalán nem érdekelt, csak a tényleg nagy kaliberű dolgokkal foglalkoztam. Például az nem volt mindegy számomra, milyen rendszerben élünk, kinek vagyunk a csatlósai, van-e demokrácia, vagy éppen lehet-e szabadon külföldre utazni. Ezek a részek természetesen fontosak voltak nekem, de a hétköznapok történései sokkal kevésbé.

IMG_0263

- Milyennek látod ma a közhangulatot Magyarországon?

- Rendkívül zavarosnak. Mindenkinek van egyfajta sajátos elképzelése az ország jövőjéről, amit főleg a politikai pártok diktálnak nekünk. Ezekre, mármint klasszikus értelemben vett pártokra pedig a mai világban egyáltalán nem lenne már szükség. Szerintem manapság már teljesen túlhaladott ez a fajta 100-150 éves ideológiákon alapuló gondolkozás. Úgy érzem,

"
kicsit olyan, mintha egy vallást kaptunk volna a politikától

nem pedig valami olyan biztonságot, hogy majd ők jó szakemberként elvezetik az országot.

Nagyon károsnak tartom, hogy a politika ennyire benne van az emberek magánéletében. Metaforikus értelemben lassan acélbetétes bakanccsal kell kirugdalni a hálószobából. Ez elég rendesen mérgezi az életünket.

Bőven elég lenne, ha egyszerűen csak bízhatnánk abban, hogy a szakemberek vezetik a rájuk bízott tárcákat és felelősen elvégzik a feladatukat. Népszerű gondolat, hogy a demokrácia a vagyonosok diktatúrája: ez a rendszer a legalkalmasabb arra, hogy a vezetők úgy bánjanak a néppel, ahogy csak akarnak. És a demokráciában lehet a legkönnyebben lopni, ami szintén nagyon furcsa és paradox helyzet. Na mindegy, ezt is megtanultuk. Meg azt is, hogy ez az új világ morális romlást hozhat a közhangulatba. Hihetetlen, hogy mennyi ember vált ellenségévé a másiknak az elmúlt két évtizedben, kizárólag a politika miatt.

IMG_0464IMG_0466

- Szerinted mikor kezdődhetett ez a folyamat, hogy a politika ennyire része lett az emberek életének?

- A rendszerváltás utáni első évek az öröm, a remény, a szabadság és a bizakodás jegyében teltek. Voltak nézeteltérések, de messze nem azzal a végső konklúzióval, hogy akkor én állok a jó oldalon, és ha te nem tartozol oda, szükségszerűen ellenség vagy. Ez az egész nagyon erősen talán csak az utóbbi tíz-tizenkét évben kezdődött, de már kicsivel korábban is látszottak a jelei. Megvadultak az emberek. És hát fejétől büdös a hal, az acsarkodó politikusoktól kapta a nép az ihletet. Az elmúlt években így szép lassan eljutottunk a nihilisztikus, reményvesztett, magyar rögvalóságig.

Hatalmas bűne ez az ország vezetőinek, hogy ilyen szintre vitték le a párbeszédet. Ma már közéleti témákról se lehet úgy beszélni, hogy ne soroljanak be ehhez vagy ahhoz az oldalhoz.

Ha nyíltan kiállsz bírálni a kormány valamelyik döntését, azzal azonnal komcsi b*zi liberális zsidó vagy, a másik oldalról mocskos Fidesz-bérenc. Holott talán csak arról van szó, hogy pont az adott dologgal nem értesz egyet. Ez beteges, hiszen a legjobb rendszereknek is kell, hogy legyenek kritikusai, az viszi őket előre. Nálunk nem lehet úgy kritizálni, hogy azonnal ne döngöljenek a földbe, és ne süssék rád, hogy a másik szekértáborhoz tartozol.

Pedig a legtöbb embert szerintem rohadtul nem érdeklik a pártkötődések, egyszerűen csak a saját életüket befolyásoló döntésekre szeretnének reagálni.

IMG_0299

- Mi a helyzet a könnyűzenében?

- Mostanában téma meg ihlet akad bőven (ez is lehet hasznos...), de a szabadság és a finanszírozás terén nem igazán vagyunk elkényeztetve.

Bár a kirakat-kultúrpolitikára olykor hatalmas összegeket áldozunk, a számomra fontos, alternatív és független területeken mégis rossz az infrastruktúra, nagy a bizonytalanság, kevés a lehetőség.

Nagyon kevés a jól működő klub, és gyakorlatilag egy kisregényt lehetne írni arról, hogy mi minden hiányzik. Ha legalább megyeszékhelyenként működhetne egy mindenki által igénybe vehető közösségi tér, annak örülnék.

Minden területen hasznos lenne megszüntetni azt a fajta urambátyám-viszonyt, ami jelenleg jellemző.

Borzalmas károkat okoz a korrupció és a munkanélküliség. A politikát vissza kéne terelni a saját területére, és minél nagyobb autonómiát adni az egyes szakterületeknek: a kultúrának, az egészségügynek, a szociális szférának, az oktatásnak, vagy éppen a civil szervezeteknek. A kisebb sejtek hatékonyabban és valószerűbben működnek. Nem egészséges, hogy mindent fentről döntenek el. Nem jó érzés komplett idiótákat látni felelős pozíciókban. Megnyugtató lenne, ha őket olyan szakemberekre cserélnék, akik pártállástól függetlenül megkapják a fejlesztésekhez szükséges anyagi forrásokat. Fel kéne számolni az olyan és hasonló disszonanciákat, hogy bár sok tízezer üresen álló bérlakás van, mégis a hajléktalanság az egyik legnagyobb társadalmi probléma manapság. Az kellene, hogy a közösség érdekei az egyéni érdekek fölé kerüljenek, mert jelenleg egy szűk elit gyakorlatilag kizsákmányolja az országot.

- Azért vannak biztató jelek is?

- Rengeteg kiváló művész, tudós, gondolkodó ember él ebben az országban, akik teszik a dolgukat. Én is, mint mindenki, nagyon örülök egy felújított játszótérnek, egy új működő klubnak, vagy autópályának, és ha egy rászoruló kisgyereknek a közösség erejével összejön az életmentő műtéthez szükséges pénz.

Jó látni azt, hogy bár sokan nem értenek egyet egymással, a nagy bajban, kardinális ügyekben mégis képes összefogni az ország.

Mindig ilyen ügyek mentették meg ennek a népnek a lelkiismeretét.

IMG_0228
IMG_0462

- Te személy szerint szeretsz itt élni?

Budapest a kedvenc városom, és szeretem Magyarországot. Az a szeretet és megbecsülés, amit mi a zenekarral, és személy szerint én is kaptam az elmúlt években az emberektől, felbecsülhetetlen. Szeretek itt élni. Olykor jó elmenni is, de jó visszatérni.

- A sok gond és probléma ellenére is?

- Azt gondolom, hogy ennek az egésznek elsősorban mi vagyunk a rákfenéi, a legtöbb bajt magunknak okozzuk. Elsősorban nekünk kéne dűlőre jutnunk azzal, mit akarunk kezdeni az anyaföldünkkel. A probléma zöme belül van, a rendszert irányító fejekben.

A külföldi barátaim gyakran sajnálkoznak, hogy milyen világ van nálunk, aztán amikor elviszem őket a pesti éjszakába, vagy akár a Káli-medencébe, leesik az álluk.

Abszolút kétpólusú az ország megítélése, lehet itt nagyon jól érezni magad, ugyanakkor kifelé megy egy olyan üzenet is, hogy azért mégse annyira felhőtlen a helyzet.

- Sok fiatal dönt úgy, hogy inkább külföldön próbál szerencsét. Szerinted miért?

- Sajnálatos, de a legnagyobb probléma az, hogy sokan nemcsak rövid-, de hosszabb távon sem látják itthon a jövőjüket. Ez vonatkozik az idősebbekre is, de ők már gyakran félnek beleugrani az ismeretlenbe, a fiatal generációban viszont nincsenek ilyen gátak. Ha nem tudnak előre tervezni, csak a kilátástalanság a biztos számukra, elég könnyen a lelépés maradhat az egyetlen alternatíva. Az is nagy baj, hogy pont egy aktív, energiával és ötletekkel teli réteg távozik, akikre a legnagyobb szükség lenne. És nem röghöz kötéssel kéne itt tartani őket, hanem lehetőségekkel, hogy önszántukból maradjanak. Ha például van egy kutyám, akivel rosszul bánok, hiába kötöm meg, belül dühöngeni fog. Ebből pedig negatív energiák születnek, és előbb-utóbb meg fog harapni.

IMG_0471IMG_0469

- Neked megfordult a fejedben valaha, hogy elmenj?

- Egy átlagemberhez képest kiváltságos helyzetben vagyok, ezért sem gondolkodtam el rajta komolyabban. Számos összetevő szükséges ahhoz, hogy az ember útnak induljon, viszont sajnos több ismerősöm is van, akik nyitva tartják ezt a lehetőséget – például nem fektetnek be itthon, nem terveznek hosszútávra, mert bizonytalanok a jövőjükben itthon. Ami engem illet, sokat utazom, évente egy-két hónapot így is külföldön töltök. Már csak azért is, nehogy „túladagolást” kapjak, másrészt frissítő olykor más kultúrákkal találkozni. Ennek az aránya ugyan változhat, de alapvetően nem tervezek elköltözni.

És ezúton is szeretném megkérni a jó embereket, hogy maradjanak itthon, mert a rosszak úgyis itt fognak. (mosolyog)

- Magyarország egyik legismertebb zenekara vagytok, százezres rajongótáborral. Tudjátok befolyásolni, miről-hogyan gondolkodjanak az emberek? Egyáltalán, van ebben szerinted felelősségetek?

- Mi egy rock 'n' roll zenekar vagyunk, az a dolgunk, hogy szórakoztassuk, utaztassuk és élményekben részesítsük az embereket. Nem szeretnék se nagy megmondó, se prédikátor lenni, hiszen annyiféle nézőpont létezik, mindenkinek megvan a maga elképzelése a világról. Persze a gondolataimat elmondhatom egy-egy történetről, hogy mindenki kiválogathassa belőle a számára hasznos részeket, de annyira nem érzem magam nagy tudásúnak, hogy mindenről meglegyen a véleményem. Inkább apróbb dolgokban tudok tanácsot adni, mondjuk hogy melyik a legjobb torzítópedál... Bár még ez is szubjektív. (mosolyog)

- A Kivándorló Blues megírásával nem lépted át ezt a magad által felállított határvonalat?

- Szerintem egyáltalán nem. Miért, mire gondolsz?

- Leginkább arra, hogy ezelőtt nem nagyon volt olyan dalotok, amibe akár vélt, akár valós politikai üzenetet lehetett belelátni, ezt viszont többen így értelmezték.

- A kivándorlás egy társadalmi probléma, bár mint ügy, nálunk politikai színezetet is kapott. A dal egy kétségbeesett szerelmes szám, amiben Magyarország egy metafora. Hallottam én is olyan sületlen véleményeket, hogy a dal kivándorlásra buzdít, de ez egy baromság.

Kivándorló Blues

Úgy kell a kutyáknak a hús

ahogy a szívnek mélabús

dallamok közt táncoló

lélek párologtató

lidércekből szőtt elem

te szürkésbarna félelem

és én mint csíkos rab ruhád

néha gondolok még rád

de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem.

Ha bekacsintok hogy mi van

e koszos pornó moziban

látom a bambaság korát

rejszolni át az északát

rajzolni át az arcokat

az ondó szagú vakolat

alatt vas karmokat növeszt

és a fülembe súgja ezt

i am the best markolat.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

Ki hercegnő volt egykoron

teríték lett a koncasztalon

vicsorgó élettelen hús

felzeng a woodoo-techno blues

matatnak sóvárgó kezek

az égbe nyúló terpeszek

mentén egy új világ jön el,

ahol már nincs számomra hely

ha nem leszek hát nem leszek.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

- Mit gondolsz azokról a zenekarokról (például a Kozmosz), akik viszont nyíltan, még csak nem is metaforikusan nyilvánítanak véleményt?

- Ez az ő vállalásuk, egyén- és zenekarfüggő, kit mi ihlet meg. Ráadásul egy magára valamit is adó punkzenekarnál a politikai elit ostorozása szinte kötelező téma. Rám a díszletek, vagyis a körülöttünk lévő dolgok sosem voltak akkora hatással, sokkal inkább a mögöttes tartalom. Nem fogok nyíltan rugdosni egy politikust, de általános értelemben, mondjuk a hatalommal, vagy a hatalomvággyal és az ezzel járó lelki torzulásokkal szívesen foglalkozom, mert mélyen emberi, és engem ez érdekel. Akadhat egy-egy konkrét ügy is, aminek kapcsán kiállok elmondani a véleményem, ezt viszont nem feltétlenül a művészet keretei között tenném.

"
Én világokat szeretek teremteni

amibe ezek nem férnek bele.

IMG_0332
IMG_0215IMG_0314

- Mekkora szabadságot ad neked az átlagemberekhez képest, hogy zenélésből élhetsz?

- Nagyon nagyot. Ráadásul nemcsak hogy ebből élek, de nem is függünk olyan mértékben azoktól a hatásoktól vagy folyamatoktól, amelyektől az országban rengetegen. Nekünk ilyen értelemben nincsenek főnökeink, egyedül a közönség kegyeire vagyunk bízva. Akik vagy szeretnek minket, vagy nem, vagy támogatják a működésünket, vagy nem. Úgyhogy kizárólag azzal kell foglalkoznunk, hogy őket ne csapjuk be. Ezt abban az egy esetben tudunk teljesíteni, ha önmagunkat se csapjuk be, mivel ők általában annak örülnek, ha azt csináljuk, ami természetesen jön.

- A kisfiad most múlt kétéves, az ő jövőjét milyennek látod?

Nehéz bármit is ennyire előre látni, de igyekszem egyfajta nyitottságot és lehetőséget adni neki arra, hogy tudjon majd választani. Ő azért még elég soká lesz abban a korban, mikor belekerül ebbe a mókuskerékbe, én persze addig is próbálom felkészíteni azokra a dolgokra, amiket egy szülő át tud adni a gyerekének. De ha az iskoláztatásra gondolok, már most vakarom a fejemet. Na mindegy, azon a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaértünk.

- Mennyire vagy bizakodó általánosságban a jövőt illetően?

- Szerintem

nehéz helyzetben luxus, hogy pesszimista legyen az ember.

Mindenképpen bízni és bizakodni kell, legrosszabb esetben csalódás lesz a vége. De ha valaki nem bízik, annak állandóan rossz hangulatban fognak telni a mindennapjai, az meg kinek jó? Én bizonyos szempontból realista vagyok, de nem puffogok sokáig dolgokon, inkább nekiállok keresni a megoldást. És bízom abban, hogy hosszú távon minden probléma megoldódik. Enélkül akár már most elkezdhetném ásni a síromat.

Ha tetszett az interjú, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani
Hiába éri egyre több támadás a Barátság kőolajvezetéket, az orosz olaj túlságosan is jó üzlet a MOL-nak is és néhány közvetítő cégnek - mondja az energetikai szakértő. És a magyar állam is 4-500 milliárd forint adóbevételt bukna a váltással.


Háromszor érte támadás pár napon belül a Magyarországot is ellátó Barátság kőolajvezetéket. Az ukrán 14. drónezred kamikaze drónokkal csapott le az Unecsa olajterminálra, amely a vezeték legnagyobb központja. Innen biztosítják a kőolaj zavartalan szállítását a mintegy 9000 kilométer hosszú rendszeren keresztül, többek között Magyarország és Szlovákia felé. A támadásról csütörtök este fél 11-kor a magyar nemzetiségű, ungvári származású Robert Brovdi – más néven Bródi Róbert –, az ukrán hadsereg pilóta nélküli repülőgépes erőinek, az SZBSZ-nek a parancsnoka számolt be a Telegramon. Bródi a „Magyar Madarai” drónegység alapítója, katonai hívójele: Magyar (МАДЯР). A támadásról videót is közzétett, majd azt írta: „Az Unecsa-finomító kapott a pofájára. Jöhet a javítás 48 órán belül. A fullánkot a 14. SZBSZ-dandár pilótái juttatták el a férgeknek. Az SZBSZ Madarak útja az orosz finomítók ellen folytatódik. És még valami, finomabban, személyesebben: Ruszkik, haza!” – az utolsó két szót már magyarul. Bródi Róbert civilben üzletember, az ukrán agrártőzsde korábbi vezetője, aki 2025. május 8-án Volodimir Zelenszkij elnöktől megkapta az Ukrajna hőse kitüntetést.

Ez már a harmadik csapás volt rövid idő alatt a Barátság vezetékre. Kijev közben orosz finomítókat is célba vett, ezzel jelentősen csökkentve az ország feldolgozókapacitását, és több térségben üzemanyaghiányt előidézve.

A magyar külügyminiszter azonnal reagált. Szijjártó Péter szerint ez „újabb támadás hazánk energiabiztonsága ellen, és egy kísérlet, hogy belerángassanak minket a háborúba”. A poszt alatt azonnal beindult az adok-kapok Radosław Sikorski lengyel külügyminiszterrel: előkerült a szolidaritás, az Északi Áramlat, sőt még a „magyar meló” kifejezés is. A vitába végül bekapcsolódott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter is, aki szerint Magyarország energiabiztonsága saját kezében van: „Diverzifikáljanak, függetlenedjenek Oroszországtól, ahogy Európa többi országa is tette.” Közben a Mol azt közölte, a Barátság vezetéken újraindult a szállítás. Van-e okunk attól tartani, hogy ha folytatódnak a támadások, nem lesz benzin? Miért ragaszkodik ennyire Magyarország az orosz olajhoz, és képesek lennénk-e más forrásból is fedezni az igényeinket? Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

– Kell-e attól tartani, hogy nem lesz benzin?

– A válasz: nem. Magyarországon stratégiai készleteket tartanak fenn. Először, ha jól emlékszem, 30 napnyi készletet írtak elő, később 60 napot, most pedig már több mint 90 napot. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség nyilvántartása alapján jelenleg 96 napra elegendő nyers kőolaj és feldolgozott üzemanyag áll stratégiai tartalékként rendelkezésre. Vagyis nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben hirtelen bármilyen okból üzemanyaghiány alakulna ki.

– De mi történik akkor, ha sikerül teljesen megsemmisíteni az unecsai elosztóállomást? Előfordulhat, hogy teljesen kiesik a Barátság kőolajvezeték, amelyen jelenleg Magyarországra kőolaj érkezik?

– Szerencsére nem ez az egyetlen útvonal. Ott van az Adria vezeték is. Unecsa nemcsak a Barátság vezeték fontos csomópontja, azaz nem kizárólag Magyarország és Szlovákia ellátása miatt jelentős,

sokkal inkább a Balti-tenger felé irányuló „árnyékflotta” ellátása szempontjából fontos, hiszen Szentpétervár mellett, a leningrádi kikötőből innen tankolják fel ezeket a hajókat, és ugyaninnen szolgálják ki a belorusz finomítókat is.

Ez azért fontos, mert az utóbbi időben megszaporodtak az ukrán támadások az orosz finomítók ellen, nagyjából a kapacitásuk 30 százalékát már megsemmisítették. Emiatt Oroszországban, főleg a távol-keleti régiókban üzemanyaghiány alakult ki, kilométeres sorokban várnak az emberek, és alig tudják ellátni őket. Ezért Oroszország most Belorussziából próbál üzemanyagot beszerezni, így vált különösen fontossá az említett elosztóállomás. Tehát a támadás elsődleges célja ez volt, a magyar és szlovák ellátás érintettsége inkább csak járulékos következmény. Az ukránok részéről ugyanakkor politikai üzenet is: régóta mondják, hogy Magyarországnak és Szlovákiának is le kellene válnia az orosz olajról. Az orosz olaj viszont annyival olcsóbb, hogy a MOL és a magyar állam, haszonélvezőként nem akar lemondani a többletbevételről.

– Ez a támadás megdrágíthatja-e annyira az orosz kőolajat, hogy már ne érje meg megvásárolni?

– Nem, mert az orosz kőolaj önköltsége elég alacsony, majdnem olyan, mint az araboknál. Jó hatékonysággal, nagy mennyiséget tudnak kitermelni és értékesíteni. Az oroszoknak érdekük fenntartani az eladásokat, amíg csak lehet, hiszen kemény valutát kapnak érte, amit a háborúra fordítanak.

– Így tulajdonképpen részben a magyar állam finanszírozza az orosz háborút.

– Így van, a magyar és a szlovák állam is.

– Gyakran hallani azt az érvet, hogy azért nem tudunk az orosz olajról könnyedén leválni, mert a finomítók kifejezetten az orosz, uráli típusú olajra vannak állítva.

– Ezt szeretném pontosítani. A sajtóban gyakran kész tényként kezelik, hogy ezek a finomítók át vannak állítva az uráli olajra, de ez nem igaz. Nem átállítva, hanem optimalizálva vannak rá. A kettő nem ugyanaz. Minden finomító képes különböző típusú olaj feldolgozására, csak más-más a kihozatal. A szocialista időszakból örökölt ellátási lánc miatt került többségében uráli olaj Magyarországra és Szlovákiába, ezért optimalizálták erre a kihozatalt. De ez nem jelenti azt, hogy más típusú olajat ne tudnának feldolgozni.

A MOL multinacionális cégként nem engedheti meg magának, hogy csak egyetlen forrásra támaszkodjon. Már régóta készülnek arra, hogy más típusú olajat is feldolgozzanak, csak ezt nem hangoztatják.

Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani.

– És most úgy tűnik, az ukránok most már tényleg elszánták magukat...

– Nyilvánvaló, hogy ehhez a mostani akcióhoz megkapták a nyugatiak, köztük az amerikaiak jóváhagyását. A helyzet az, hogy elegük lett abból, hogy egyes európai országok, főleg Magyarország, továbbra is finanszírozzák az oroszokat. Bár más európai országok is vesznek orosz olajat feketén vagy LNG-t, de ezek volumene meg sem közelíti a magyar és szlovák vásárlásokat. Magyarország ebben élen jár. Az orosz nyersolaj exportja jelenleg főleg Kínába és Indiába irányul, de a háború előtti uniós mennyiséget meg sem közelíti. Részben mert nincs ekkora igény, részben mert csak tengeri úton tudják szállítani, ami drágább. Így az orosz fosszilis export mennyisége 20–25 százalékkal csökkent, a bevétel pedig közel 50 százalékkal esett vissza. India és Kína tehát erősen kihasználja az oroszok helyzetét, és jóval olcsóbban vásárolja meg az olajat és az LNG-t.

– Mik a magyar perspektívák?

– Nem olyan bonyolult. Az Adria vezeték azonnal bevethető. Ha a MOL ragaszkodik az uráli olajhoz, akkor beszerezhető akár hasonló típusú, vagy akár ki is keverhető. Maga az uráli olaj sem homogén, hanem egy keverék. Ki lehetne keverni akár Százhalombattán, de az omisalji tartályparkban is. Valójában nem technikai, hanem üzleti érdekek miatt ragaszkodnak hozzá. Az ár mindig a brenti jegyzéshez igazodik, tehát a fogyasztói ár nem lenne magasabb. A horvát tranzitdíj magasnak tűnik, de ha nagyobb mennyiséget szállítanának, egy tonnára vetítve olcsóbb lenne.

2023-ban a Janaf és a MOL közösen tesztelte a vezetéket, havi 1,2 millió tonna kapacitást mértek, ami évente 14,4 millió tonna. A két finomító, Százhalombatta és Pozsony együtt sem használ ennyit,

legfeljebb 11–12 millió tonnát. Tehát ellátási gond nem lenne.

– – Mik ezek az üzleti érdekek? A MOL már nem állami cég, jól tudom?

– A magyar államnak már nincs benne közvetlen részesedése. Korábban volt, közel 25 százalék, de ezt kiszervezték alapítványokba. A MOL alapszabálya szerint egyetlen tulajdonos szavazati joga sem lehet 10 százaléknál több, így hiába volt az államnak 25 százalék körüli részesedése, csak 10 százalékos szavazati joggal élhetett. Amióta viszont három alapítványba szervezték ki, az MCC-be, az Új Európa Alapítványba és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványba, a 25 százaléknyi részvény ismét 25 százaléknyi szavazati erőt képvisel. Ezzel a menedzsment lényegében leválthatatlanná vált.

– Kik húzzák a nagy hasznot?

– Egyrészt a magyar állam adó formájában. Van egy rendelet, amely szerint az uráli és brenti olaj közötti árkülönbségből származó extraprofit 98 százalékát adóként be kell fizetni. Másrészt a MOL osztalékot is fizet,

idén például 200 milliárd forintot, amiből 50 milliárd jutott az említett alapítványokhoz.

Arról nem is beszélve, hogy azt mindenki tudja, talán az Átlátszó írt róla hosszabban, hogy micsoda összefonódások vannak mind a gáz, mind az olaj oldalon, hány közvetítő cég van még az eladó orosz vállalat és a MOL között. Azaz egy csomóan elteszik a maguk kis hasznát, egy-két cent, tíz cent, húsz cent ide-oda tonnánként, és már mindjárt összejön egy jó néhány milliárd forint.

– Mennyi adóbevétel esne ki, ha szakítana Magyaorszg az orosz olajjal?

– Pontosan nehéz megmondani, de körülbelül 400–500 milliárd forintnyi adóbevételről van szó, amit a különbözet alapján szed be az állam. Ezért védi a kormány tűzzel-vassal az extraprofitadót.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy teljesen leáll a Barátság vezeték?

– Igen, elképzelhető. A MOL már utalt rá, hogy lehetőség van a Barátság ukrajnai ágát használni, akár kazah vagy azeri olaj szállítására is. Ezért bombázták az oroszok az odesszai kikötőt, mert tartanak attól, hogy a közép-ázsiai országok be akarnak törni erre a piacra.

– De egy teljes leállás idejére a 90 napos tartalék elegendő lenne.

– Egy műszaki helyreállítást, egy kerülő vezetékszakasz építését 90 nap alatt meg lehet oldani. Ez mindig csak akarat kérdése. Amíg a MOL hatalmas nyereséget tud realizálni, addig nem változtat az üzletpolitikáján. Csak akkor lesz valódi akarat, ha ez a nyereség elolvad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos: Orbán Győző azért szólalt meg Hatvanpusztáról, mert bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt
A miniszterelnök apja gyakorlatilag mindent beismert - mondja a független képviselő, aki szerint elsősorban a nála lévő tervrajzok és a most nyilvánosságra hozott, bent készült videó miatt dönthettek úgy, hogy Orbán Győzőnek valamit mondania kell.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. augusztus 27.



"Mérhetetlen luxus viszont dögivel" - így jellemzi Hadházy Ákos legfrissebb posztjában azt, amit az Orbán-család hatvanpusztai birtokán látott, amikor besétált a kapun. Azt írja, néhány ablakon bepillantva meggyőződhettet arról, hogy az általa megszerzett tervrajzok a valóságot tükrözik: valóban létezik például a 193 négyzetméteres étkező, és a hozzá kapcsolódó 143 négyzetméteres társalgó, és megnézte a két medencét is. Az egyik egy mélyebb a felnőtteknek, masszírozó sugárral, a másik sekélyebb a gyerekeknek. Látott három kertészt is, akik épp a levendula ültetvényen és a hatalmas rózsakertben dolgoztak.

A most közzétett videó elkészítése után vette üldözőbe a képviselő autóját az egyik őr, aki nekik is ment, majd felborult az kocsijával. Hadházy Ákossal beszélgettünk a legfrissebb fejleményekről.

– A videó, ahol egy biztonsági őr veszi üldözőbe az Orbán-család hatnavpusztai birtokának közelében, majd felborul az autójával, olyan, mint egy kémfilm egyik jelenete. Mit érzett akkor, amikor ez történt?

– Visszanézni rosszabb volt, mert olyankor már van idő gondolkodni. Belülről nem volt annyira ijesztő, inkább az a bizarr érzés volt, hogy sejtettem, nekem fog jönni. Ezt mondtam is, igaz, akkor már egyszer belém jött. Belülről az események jóval lassabbnak és nyugodtabbnak tűntek, mint amilyennek kívülről látszottak.

– Mit gondol, az üldözés egy túlbuzgó őr egyéni ötlete, vagy eltervezett akció volt?

– Több helyen elmondtam, hogy mindkettő lehet. Lehet önbíráskodás vagy túlbuzgóság, de az is, hogy utasításra csinálta: mondták neki, hogy mindenképpen állítson meg, és nem baj, ha közben valami történik. Mindkettő rossz, mert ha azt gondolják, hogy ez belefér, az is baj, de az is, ha a propagandának a hecckampánya annyira sikeres, hogy a fogékony honfitársainkat agresszióra tudják hergelni. A hibrid rezsimekben a hatalom, ameddig lehet, kiszervezi az erőszakot: nem a saját embereikkel csináltatják, hanem felheccelt emberekkel. Ez egyik esetben sem jó dolog. Sajnos valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Ha utasították, akkor sem fogja elmondani.

Majd egy prémiumot, egy vállon veregetést, és megígérik neki, hogy nem kell börtönbe mennie.

Pedig egy normális országban ezért börtön járna, hiszen szándékosan veszélyeztette a testi épségünket. Ezt nem lehet szépíteni.

– Ha már itt tartunk, elindult a rendőrségi eljárás közúti veszélyeztetés gyanúja miatt. Mire számít?

– A rendőri eljárás korrektnek tűnt. A videó alapján egyértelmű, mi történt. Érdekes, hogy propagandisták és egyes ellenzéki politikusok olyat pedzegettek, hogy én mentem neki a másik autónak. Ez nonszensz.

– Nem fél?

– Nem, és másnak sem javaslom, hogy féljen. A lényeg, hogy nem egyedül kell csinálni

.

Egyedül én sem fogok visszamenni, nincs is miért.

Sok emberrel azonban vissza fogunk menni. Rövidesen közzéteszem, mikorra szervezünk utat, és biztosan többször is megyünk. Ezt látni kell saját szemmel, ott lehet megérteni a rendszer abszurditását.

– A most megjelent videó azzal kezdődik, hogy ön bemegy Hatvanpuszta nyitott kapuján, majd öt perc múlva ki is jön. Ezalatt az öt perc alatt mit látott?

– Erről tettem közzé a reggeli videót. Összefoglalva: újabb bizonyítékot, hogy ez nem egy mezőgazdasági üzem, hanem egy luxuskastély, amit a miniszterelnöki család építtetett magának.

– Elolvastam a Borsban az Orbán Győzővel készült interjút. Abban pálinkafőzőről, aszalóról, diákszállásról beszél. Ön említette, hogy eljutottak önhöz a komplexum tervei. Abban mi van?

– Vannak ilyen helyiségek is, a kérdés, használják-e majd őket. A pálinkafőzést nyilván igen. De nem ez a probléma, hanem minden más. Orbán Győző zavarában olyat is mondott, amit nem láttam a tervekben: például diákszállást nem láttam. A könyvtár mellett van még két lakás, gondolom, erre gondolhatott. Ezeket a terveket részletesen be fogom mutatni.

Amit Orbán Győző mondott, az beismerése volt a dolgoknak.

Ahogy keretezte, inkább hasonlított egy humorista magyarázatára: nagy a család, ezért kell ekkora ingatlan.

– A családi könyvtár is szóba került. Láttunk róla fényképeket: meglehetősen impozáns. Mi férhet oda?

– Itt viszonylag őszintén kellett válaszolnia, mert tudja, hogy már ismerjük a könyvtárat. Nem meglepő, a HVG már bemutatta. Egészen lenyűgöző, kazettás mennyezettel. A meglepetés inkább az, hogy ugyanabban az épületben még két lakás és egy diákszállásnak nevezett lakás is van. Hogy mire használják majd, azt egyszer megtudjuk. Minél hamarabb lesz rendszerváltás, annál hamarabb.

– Unokáknak és dédunokáknak épült úszómedencéről is szó volt. Látta? Azt hogy képzeljük el?

– Elegáns. Sejthető, hogy vízforgatásos, látszik is rajta. Fűtött medence, belső információk szerint ezek mind fűtöttek.

– Mit gondol, mi vitte rá Orbán Győzőt, hogy megszólaljon, amikor korábban elhajtotta az újságírókat?

– Az, hogy bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt. Elmondtam, hogy nálam vannak a tervek. Ezt úgy hívják, elővágás: amit már nem lehet letagadni, inkább elébemegy a történéseknek. A miniszterelnök eddig azt mondta, hogy ez mezőgazdasági üzem. Az én bizonyítékaim alapján Hatvanpuszta létét már nem lehet tagadni. Ilyenkor elő kell állni egy másik narratívával. Orbán Győző gyakorlatilag mindent beismert, mindezt olyan hangnemben, mintha humorista magyarázta volna el nekünk.

– Attók nem tart, hogy az ön által megszerzett dokumentumok „eltűnnek”?

– Nem nagyon tudnak, mert több helyen vannak. Nem a fiókban tartom.

– Friss hír az is, hogy Gyürk András eddigi kampányfőnök átadja a helyét Orbán Balázsnak, „újrabrandingelik” a kormányfőt. Ehhez képest Orbán Viktor az Ungár család magángépén utazott az Adriára nyaralni, ahol jachtot bérelt. Hogy lehet így újrabrandingelni a miniszterelnököt a „nép egyszerű gyermekeként”?

– Az ő felfogásuk szerint ez nem is luxus, mert azt mondják, propelleres, egymotoros gép. Csakhogy az összes egymotoros közül ez a legdrágább és leginkább luxusgép. A hajót is ki lehet bérelni heti néhány millióért, de az ő színvonalukhoz képest persze ez nem luxus. Nem gondolták át, hogyan néz ez ki kívülről.

Egy demokráciában le kellene mondania a miniszterelnöknek, nem a hajó vagy a repülő miatt, hanem azért, mert az Ungár család gépével utazott,

különösen annak fényében, hogy tavaly is náluk vendégeskedett Abbáziában. Németországban mondott le politikus pusztán azért, mert elfogadott egy nyaralást egy hajón. Egy valódi demokráciában ilyet nem lehetne megtenni. Orbán azért meri, mert bízik a propagandagépezetben. Joggal, mert amit ő mond, több emberhez jut el, mint az igazság. Bár gondot jelenthet majd nekik, hogy a Facebookon és a YouTube-on nem hirdethetnek ősztől.

– Gulyás Gergely szerint mindenki kifizette az útiköltségét. Fejenként mennyibe kerülhetett a repülőzés és a hajózás?

– A repülőgépet 1,5–2 millió forintért lehet bérelni egy útra, oda-vissza 3 millió. Ez személyenként 5–600 ezer forint. A hajó bérlése néhány millió forint.

– Akkor ha fejenként kb. félmillió a repülés, ez az ő jövedelmi szintjükön még meg is fizethető.

– Akár ki is fizethették. A probléma az, hogy ez a Schmidt Mária gépe. Tavaly is nála nyaralt a miniszterelnök. Amikor egy nagyvállalkozó, aki az állammal üzletel, kedveskedik a miniszterelnöknek, az probléma.

– Maradjunk a luxusgépeknél. Az ön tegnapi posztjában nyilvánosságra hozott egy fotót, amit a külügyminiszter fia posztolt saját luxusrepülőzésről.

– A fiatalember posztját nagyon gyorsan levették, nyilván rászóltak. Pár éve meg lehetett volna csinálni, most már nem. Remélem, a magyar társadalom nem fogja bevenni ezt az „újrabrandingelést”.

Attól, hogy kétszer fapadossal utazott a kormányfő, nem fogják elhinni, hogy ő a nép egyszerű fia.

És látszik is, hogy nem is tudnak erre jó szívvel rászokni. A propagandagépezet, amely folyamatosan méri a közvéleményt, érzi, hogy egyre jobban zavarja az embereket ez a történet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk