SZEMPONT
A Rovatból

„Ki tudja, mennyi időt tölthetnek még együtt… Ezt hogy a büdös francba mondjuk el nekik?”

2018 óta létezik az AKUT Szakasz Pro blog. Ebben a posztban egy Covid-osztály éjszakai műszakját ismerhetjük meg a maga megdöbbentő valóságában.
Forrás: AKUT Szakasz, fotó: illusztráció - MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. március 21.



Akár egy csatamezőn, ahol napokon át folyamatos lövöldözés van, majd jön a pár órás síri csend fegyverropogás nélkül, amely nem megnyugtat, hanem inkább megrémít, majd ismét eldördülnek a fegyverek és az éjszaka leple alatt csak a felvillanó fények sokaságát és a lövések durrogását lehet hallani.

18:30

Az öltözőben ülök a ruháim felett. Válogatom a felsőket és a nadrágokat, keresem a legideálisabb viseletet. Nem baj, ha nem szép, nem kell, hogy szép legyen. Kényelmes, gyorsan ledobható és cserélhető ruhára van szükségem. Leadtam az igényeket. A hajamra szavak nincsenek, hetek óta nem pocsékolok időt a flancos kiszárításra. A szépre manikűrözött kezeim kiszáradtak a fertőtlenítőtől, az ujjaim itt-ott berepedeztek, a bőröm száraz, a tenyerem érdes, pedig rendszeresen kenem bőrvédő krémmel. Ez az egyetlen “kozmetikum”, amelyet elviselek. A telefonom megállás nélkül villog: új üzenet, új levél, új hívás, nincs megállás. Idegenek keresnek meg, mert segítségre van szükségük. “Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok neked, de a nagymamám, anyukám, testvérem… nálatok fekszik a COVID részlegen…” Dehogy haragszom, segítek, mert valószínű, én is ezt tenném a helyükben, kétségbe esve keresném a kontaktot, a lehetőséget.

Az öltözőben elfojtott sírásokat hallok. Néma csöndben járja át a teret a fájdalom, amelyet cipelünk, ki tudja meddig. Lassú léptekkel elindulok az ajtó felé vezető hosszú folyosón és nem nézek jobbra, ahol a szekrénysorok csapásvonalai húzódnak. Csendben köszönök egy hellót és elhagyom a siratórium homályát.

19:00 – Kis Lombardia

A sürgősségi megint olyan, mint egy hadszíntér. A mentők sorra hozzák a betegeket, kivétel nélkül mindegyiket hordágyon fektetve, oxigénnel, infúzióval és monitorral felszerelve. Őskáosznak tűnik első pillanatra, mégis szervezetten folyik a munka. Körülöttem kék színű védőruhában, teljes arcot takaró maszkban és arcvédő plexi mögé rejtőző kollégáim, barátaim, bajtársaim szaladgálnak, akár az űzött vadak. A vörös irodába lépve látom, hogy az egyikük kifulladva támaszkodik a falnak. Összetörve néz rám a fiatal rezidens és csak ennyit mond: “de jó, hogy végre itt vagytok, végre este van”.

Az osztályátadás végtelenül hosszúra nyúlik. A funkciókat szétkapta a vezetés, hogy tehermentesítsenek minket. Egy gyerekkori barátnőm, - akár a nővérem lehetne - a mai műszakvezető, én meg a kijelölt triage. Anno együtt kajakoztunk, régről ismerjük egymást. Én a kicsik közt lapátoltam, Adri a nagyok között az elit alakulatban, de mégis egyforma lila mezben, egy csapatban. Eltelt 30 év és egymás mellett állunk egy soha véget nem érő táblánál, egyforma mezben, egy csapatban egy világjárvány kellős közepén és műszakot veszünk át. Ha valaki ezt 30 éve előre megjósolja nekünk…

Egy gyors kávé fér csak bele, amely úgy csúszik, olyan indulattal, akár régen a forintos konyak. A bögrék hangosan csattannak az asztalon, majd az irodát magunk mögött hagyva berontunk a zsilipbe és fél napra ismét elveszünk az arctalanságban.

A mentők megállás nélkül hozzák a betegeket. Folyamatosan mozgatjuk a vizsgálókat, kérjük a különböző vizsgálatokat és szabadítjuk fel az ágyakat. Valahányszor azt gondolnám, hogy most értünk a maximumra, felharsan egy hang: “feladtam 4 beteget, van szabad hely!”

Óriási, akkor megyünk tovább, adjunk fel gyorsan még pár beteget, kell a hely! – Nyugi, veszik őket folyamatosan, már készítjük a következő 5 beteget, akik máris mehetnek osztályra!

Egy sokadik mentő áll előttem, egy nyúlánk srác karikás szemekkel, száraz szavakkal, fejtetőig beöltözve.

– Egy házaspárt hoztunk, a néni rosszabbul van, a bácsi tartja magát, de ő is nagyon fullad.

– Az egyesbe hozzátok Őket, ki tudja, mennyi időt tölthetnek még együtt…

– Mikor ittál utoljára? – Kérdeztem a srácot.

– Órákkal ezelőtt, már vattaszáraz a szám.

– Igyál!

- Nem lehet! Mennem kell tovább!

– Ne hülyéskedj, rosszul leszel, igyál! Hallod, öreg, igyál!

– Nem lehet, még két beteget biztos hozunk, mennem kell…

21 óra

15 vizsgálatra váró beteg van és legalább 20 folyamatban. Leszólok a műszaki ügyeletre, hogy ismét oxigénre van szükségünk, kérünk új palackokat, hogy a várakozó betegek és a transzport biztonságban legyen. Mindenhol folyamatosan vizsgálunk, már nem is számoljuk a feladatokat.

Az egyes vizsgálóban várakozó házaspár látványa összetöri a szívünket. A néni anyukámmal egyidős, a bácsi apukámmal egykorú. Rövid vizsgálat után kiderül, hogy a bácsi rosszabb állapotban van, csak tartotta magát. Fegyelmezetten válaszol minden kérdésre a néni helyett is, hogy kímélje őt. Az első leletek után a rezidens megáll mellettem. A bácsit NIV-ezni kell (olyan gépi lélegeztetés, amely egy zárt maszkon keresztül juttatja az oxigént a beteg tüdejébe), borzalmas vérgáz lelete lett! Körlevegőn, oxigén nélkül a bácsi szaturációja 63%, a nénié 74%. Most maszkon vannak, kettős oxigenizációval, így a bácsi eléri a 81%-ot, a néni a 91%-ot. A néni kicsit jobban van, de ő is harmatgyenge. Miután megvizsgáltuk az idős házaspárt, értesítettem a betegszállítót, hogy vigye el őket röntgenbe. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy hatalmas tüdőgyulladásuk van.

A szomszéd vizsgálóban Adriék egy 30-as éveiben járó srácot NIV-eztek, viszont hátul, “Bergamóban” felszabadult megint 2 hely. Az intenzív felvett két beteget. A következő két leggyengébb beteget bevittük a felszabadult helyekre, és elkezdtük a vizsgálatokat. Próbáltunk számolni, mert volt még két rossz állapotú beteg a váróban, akiket előre kellett venni. Miközben matekoltunk és variáltunk, az egyik rezidens rekedt hangon jelezte, hogy megint el tudott két beteget helyezni, mindjárt lesz megint két szabad hely, ahol tudunk vizsgálni.

00:00 óra – éjfél

Változatlanul zsúfolt az osztály, egyre több mentő érkezik. A fiatal srácot elvitték az intenzívre és gépre tették, a helyén már másik beteget vizsgálnak. Lehet, ő is gépközelben van. Az egyesből a házaspárt hátravittük a fektetőbe, ahol egymás mellett tudtuk őket fektetni.

Nem kellett kérnem, hogy így legyen, sajnos már teljesen természetes a helyzet, a házaspárokat egymás mellett fektetjük, hogy tudjanak érintkezni, beszélgetni, látni egymást. A bácsi egyre gyengébb, de még tartja magát. A gép folyamatosan nyomja az oxigént, így a szaturációja ha gyengén is, de súrolja a 90%-ot. A rezidens elkap a folyosón és félrehúz.

– A nénit fel tudják most azonnal venni, de a bácsinak még maradni kell, mert most alakítják az új férfi kórtermet.

– Elszakítják őket egymástól? Nem lehet megoldani, hogy…?

– Ancsa, nem lehet, hidd el, megtennék, de nem lehet!

– A büdös rohadt életbe! – szakadt ki belőlem a feszültség. Lehet, hogy soha többé nem találkozhatnak egymással! Ezt hogy a büdös francba mondjuk el nekik? A szentségit ennek a szemét vírusnak!

Minden napra jut hasonló tragédia, amit kezelnünk kell, van, hogy nem is egy, hanem egymás után egyre több és több. Nem tudjuk jól kezelni, feldolgozni meg talán sosem leszünk képesek. A nénit mielőtt elvitték osztályra, próbáltuk vigasztalni. A telefonját is megkerestük, hogy tudjon a gyerekekkel beszélni.

– Engem most visznek fel osztályra, oxigént kapok és gyógyszereket. Papa nincs jól, neki most csinálják a helyet.

A bácsiról levettük pár percre a maszkot, hogy tudjon a feleségével beszélni. Talán már vagy 50 éve ismerheti a nőt, akit egykoron feleségül vett, hogy családot alapítsanak és gyermeket neveljenek. Pár percre egyedül hagytuk őket a függönnyel leválasztott kiállásban és a megfigyelő helyiség távolabbi zugába húzódtunk a rezidenssel.

Szótlanul álltunk egymás mellett a falnak támaszkodva és a földet bámultuk. Nem tudom felidézni, hogy mire gondoltam, csak azt, hogy belül pokoli erős fájdalmat és szomorúságot éreztem. A rezidens srác egyetlen percre nem hagyott ott, nem hagyott egyedül ezzel a fájdalmas helyzettel. Fiatal kora ellenére rendkívül éretten kezelte a helyzetet.

Egy éve még egyetemista volt és egy szép jövő reményében kezdte meg a karrierépítést, amely mára köddé vált és teljesen új értelmet nyert. Borzasztó erősnek, szilárd támaszomnak próbálta magát mutatni, de volt egy pont, ahol nála is eltört a tojáshéj vastagságú mécses. A néni elköszönt a férjétől és elvitték osztályra. A bácsira visszaadtuk a maszkot és ágyának két oldalán állva fogtuk a kezét. Forró volt a bőre, magasra szökhetett a láza. Kapott ismét infúziót és lázcsillapítót, hogy legalább a testhőmérséklet drasztikus emelkedése ne kínozza. Álltunk az ágy két oldalán, a rezidens és én. Fogtuk a beteg kezét, aki fejét a párnára fektetve küzdött a levegőért egy gép segítségével. A maszk két oldalán könnycseppek gördültek le. Kezeinket egyre erősebben szorítva sírt szegény. Egy lopott pillanatra egymásra néztünk a rezidenssel. Mindkettőnk szeme könnyes volt, jelen voltunk ebben a tébolyító jelenben.

4:00

Nem csökken a nyomás, folyamatosan jönnek a mentők és hozzák a betegeket. Némi folyadékfelvétel után mindenki pörög tovább. A betegeket vizsgáljuk, a betegszállítók megállás nélkül hozzák viszik a betegeket, a labor és a radiológia percnyi pihenőidőkkel készíti a leleteket, az adminisztrátor fel sem áll a gép mellöl, állítja össze a dokumentációkat, az osztályok pedig folyamatosan veszik fel a kórházi ellátást igénylő betegeket. Azok, akik jobban vannak és hazamehetnek, félve kérdezik, hogy mit tegyenek. Mindegyikkel megígértetjük, hogy baj esetén azonnal visszajönnek. Sok ilyen visszatérőnk van, sajnos túl sok, bár kevesebb lenne. Ismét egy házaspárt hoznak, egy fiatal párt, akik betegek lettek. A nő jobban van, de a férfi nagyon gyenge. Őket is közös helyiségbe toljuk, hogy legalább addig együtt lehessenek, ameddig csak lehet. A nő kétségbeesetten zokog, hogy haza kell mennie, mert a gyerekekkel szeretne lenni.

Megnyugtatjuk, hogy állapotából adódóan hazamehet, de a párját bent kell tartanunk pár napra, mert túl nagy a tüdőgyulladása, otthon nem tudja kiheverni. A fiatal pár összetörve sír, vigasztaljuk őket. Próbáljuk elmondani, hogy bár a férj állapota nem túl jó, de meg fog gyógyulni, de a környezetükben zajló drámai pillanatok a sürgősségin nem ezt sugallják.

Az osztály még most is olyan, mint a csatatér. Mindenhol ülnek és fekszenek betegek. Egy végtelen műszak, egy végtelen történet, amely mély nyomokat hagyva a lelkünkön lassan elhagy minket. Minden beteget, aki kórházi kezelésre szorul, felhelyeztünk. Elkezdjük felkészíteni az osztályt a “holnapra”. Feltöltjük az elhasznált eszközöket, takarítót hívunk és rendezzük a pultokat, viziteljük a megmaradt betegeket.

7:30

Az öltözőben ülök teljesen összetörve. Csendben sírok, és próbálom kiengedni a felgyülemlett fájdalmat és feszültséget. Soha nem voltam sírós, de mostanában naponta többször is elsírom magam. Szégyellem, de nem tudom visszatartani. A terem csendjében több helyről hallom ezt a kínzó hangot, amely örökre velünk marad, ahogy a rettegő betegek arca is, amelyet lehet, soha nem fogunk tudni elfelejteni, pont annyira nem, mint a visszafojtott sírás hangját az üres öltözőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Megjelentek a Nemzeti Gárda katonái Washington utcáin - Trump döntését autoriter lépésnek nevezte a polgármester
A Nemzeti Gárda katonái és páncélozott járművei jelentek meg a Washington-emlékműnél, miután a bűnözésre hivatkozva Donald Trump úgy döntött, beveti őket, átveszi a rendőrség irányítását és több száz szövetségi ügynököt küld az amerikai fővárosba.


Szokatlan látvány az amerikai fővárosban: körülbelül egy tucatnyi nemzeti gárdista jelent meg öt páncélozott Humveevel a Washington-emlékművel szemben - számolt be róla a New York Times. Nem voltak hajlandók válaszolni a kérdésekre a küldetésükkel vagy az itt-tartózkodásuk időtartamával kapcsolatban. Egyikük csak annyit mondott a lapnak, hogy megtiltották neki, hogy bármit is mondjon

A hadsereg kedden este azt közölte, hogy 800 katonát vezényeltek Washingtonba, akik nem vesznek részt a bűnüldözésben, hanem támogató szerepet töltenek be. Állításuk szerint egyszerre 100-150 katona lesz kint az utcákon. A Nemzeti Gárda tagjait először a nemzeti emlékművek közelébe, valamint a délkelet-washingtoni Anacostia városrészben található amerikai parkőrség bázisához küldték. A hadsereg szerint a katonák továbbra is folyamatosan érkeznek a fővárosba, hogy felkészüljenek a bevetésre, amit Trump rendelt el.

A végrehajtási utasítás alapján a 800 nemzeti gárdista mellett félezer szövetségi ügynök is Washingtonba érkezik. Emellett Trump 30 napra átveszi az irányítást a városi rendőrség felett, amit ezalatt Terry Cole, a DEA igazgatója felügyel majd.

Az amerikai elnök arra hivatkozott, hogy a városban ugrásszerűen megnőtt a bűnözés. Azt állította, hogy Washington kevésbé biztonságos, mint sok harmadik világbeli főváros. Azt állította, az a célja, hogy megmentse a várost „a bűnözéstől, a vérontástól, a káosztól, a mocsoktól, és még rosszabbaktól.”

Az amerikai sajtó szerint azonban Trump eltorzította, illetve félreértelmezte az adatokat. Ezek ugyanis épp azt mutatják, hogy az elmúlt két évben a városban csökkent a bűnözés.

Trump a hétvégén arról is posztolt, hogy „a hajléktalanoknak AZONNAL ki kell költözniük.” Azt nem közölte, hogy hová kellene menniük. A Fehér Ház megerősítette, hogy az akció keretében felszámolják a hajléktalantáborokat.

Washington demokrata polgármestere, Muriel Bowser kezdetben békülékeny hangot ütött meg, de kedd este már élesen bírálta az elnök döntését, amit „autoriter” lépésnek nevezett, ami szerinte megsérti a „a város autonómiáját”. A polgármester felszólította a lakókat, hogy lépjenek fel a történtek ellen.

„Védjük meg a városunkat, védjük meg az önállóságunkat, védjük meg a helyi önkormányzati jogainkat, és jussunk túl ezen a fickón! Biztosítsuk, hogy demokrata többségű képviselőházat válasszunk, ami gátat szabhat ezeknek az auturiter törekvéseknek” - fogalmazott.

Bowser visszautasította Trump fővárosról tett állításait, mondván, hogy amikor az elnök hajléktalantáborokat lát, „valami bekapcsol benne, ami miatt elhiszi, hogy a mi gyönyörű városunk koszos, pedig nem az”.

„Nem vagyunk hétszázezer szemétláda és csirkefogó” – mondta a polgármester. Ezzel a washingtoni szövetségi ügyész és korábbi Fox News műsorvezető, Jeanine Pirro kijelentésére reagált, aki megígérte, hogy lecsapnak a „fiatal csirkefogókra” és más bűnözőkre Washingtonban. Az ügyész bírálta a helyi törvényeket, amik szerint akadályozzák, hogy keményebbek lépjenek fel az erőszakos bűncselekményeket elköbető tinédzserekkel szemben.

Bowser arra kérte a szülőket, hogy figyeljenek rá, gyermekeik ne gyűljenek össze nagy csoportokban az utcán. „Ez az a fajta dolog, ami jól mutatna a tévében” – mondta a polgármester. „Őszintén szólva szerintem ez is a cél: hogy hatásos felvételek szülessenek és letartóztatások kezdődjenek Washingtonban.”

A Fehér Ház szerint hétfő éjjel 23 embert már le is tartóztattak a városban. Az akciókban az FBI is részt vett. A BBC szerint a letartóztatások indoka között volt gyilkosság, fegyveres bűncselekmény, kábítószer-kereskedelem, obszcén cselekmény, zaklatás, felelőtlen vezetés és más bűncselekmény is.

„Ez csak a kezdet” – jelentette ki a Fehér Ház szóvivője.

Karoline Leavitt szerint „a következő hónapban a Trump-adminisztráció könyörtelenül üldöz és letartóztat minden erőszakos bűnözőt a városban, aki megszegi a törvényt, aláássa a közbiztonságot és veszélyezteti a törvénytisztelő amerikaiakat.”

A Washington Post ugyanakkor arról ír, a washingtoni rendőrségen belül nagy a bizonytalanság, mi jön most. Még abban sincs egyetértés, ki irányít valójában. A Fehér Ház szerint a parancsnoki lánc egyértelmű, és annak az élén maga az elnök áll. A polgármester azonban azt mondta, az igazságügyi miniszter csak rajta keresztül kérhet különböző dolgokat a rendőrségtől.

A rendőrszakszervezet hétfőn kiadott közleményében mindenesetre kiállt Trump lépése mellett, mondván, hogy „a bűnözés kicsúszik az irányítás alól”, aminek az oka szerintük a „krónikusan rossz vezetés”, a „radikális politikák” és „személyzeti hiány”.

A demokraták szerint Trump Washington megszállásával próbálja elterelni a figyelmet az Epstein-botrányról, amiben a saját tábora is megosztottá vált.

Ugyanis közülük is sokan követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a szexkereskedelem miatt elítélt és később öngyilkosságot elkövető milliárdos ügyének eddig „eltitkolt” aktáit, amelyekben az elnök neve is több helyen feltűnik.

A Nemzeti Gárda és a szövetségi ügynökök utcákra vezénylését a demokraták közül sokan egyszerre tartják színjátéknak, és veszélyes, autokrácia irányába tett lépésnek, ami könnyen puskaporos hordóvá válhat. 2020-ban, amikor Trump a faji megmozdulásokra válaszul legutóbb rendfenntartókat vezényelt a városba, erőszakos összecsapások alakultak ki a tüntetők és a szövetségi ügymökök között. Akkor katonai helikoptereket is kiküldtek, hogy alacsony magassában végrehajtott manőverekkel ijesszék el a demonstrálókat, akik kirakatokat törtek be és több ingatlant is megrongáltak.

A MAGA jobboldali mozgalom több szószólója, mint például Charlie Kirk közben már más amerikai nagyvárosok „teljes katonai megszállását” is követelik.

Ezek kivétel nélkül olyan települések, amiket demokraták irányítanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: