SPORT
A Rovatból

„Késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj” – Suhajda Szilárd gondolatai az utolsó napok nehézségeiről

A hegymászó folyamatosan beszámolt arról, hogy mit élt át, mit tapasztalt, mit gondolt az előtte álló hatalmas kihívásról.


Suhajda Szilárd utolsó napjai is kemény küzdelemmel teltek. Az időjárás, a terepviszonyok, a fáradtság is nehezítette a hegymászó felkészülését, ugyanakkor felemelő élményekben is része lehetett. Minderről a bejegyzései, beszélgetései árulkodnak, melyeket a Bizalmi Kör blogja osztott meg.

A hegymászó május 22-án éjszaka 7200 méteren, a hármas táborban volt, innen várta, hogy másnap útnak indulhasson a négyes táborba. A terv az volt, hogy a csúcsra május 24-én ér majd fel, nepáli idő szerint 12 és 16 óra között. Ekkor azt nyilatkozta:

„Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek. Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!”

A csúcsmászás előtt, május 10-én kelt át a rettegett Khumbu-jégesésen. A 2-es tábor felé hatalmas szélvihar volt, ami letartolta a WC-sátrakat és több másik sátrat széttépett. Szilárd óriási küzdelemmel tudta felállítani a sátrát.

„Ez volt kora reggel. Délután kettőkor még mindig ugyanúgy ülök a laktér közepén, kézzel-lábbal támasztva a könnyű kis szerkezetet! Néha fejjel is. Iszonyatos erővel tépi a szél, tényleg nem merem elengedni! Már rég olvasztanom, innom, ennem kellett volna! Pihenni, minél többet! Ehelyett egy folyamatos, ádáz küzdelem az egész nap. Álmos vagyok, hiszen az esti indulást megelőzően 1-2 órát aludhattam talán" - vallott a helyzetről.

Mikor a helyzet nem javult, úgy döntött, hogy lebontja a sátrat és lejjebb megy az 1-es táborba. De útközben egészségügyi gondjai lettek, az evés-ivás nélkül eltöltött idő, a közdelem megviselték.

„Csak rezignált ábrázattal bámulok előre, közben megmarkolom legérzékenyebb testrészem, mert érzem, hogy csipős szél vág alám: a (le)fagyás lehetősége valós veszélyt jelent! Rutinosan, szó nélkül tűröm a kiszolgáltatottságot. Na, ez az, ami igazán nehéz tud lenni az expedíciózásban: a kényelmetlenség!

A kényelmetlenség, ami esetenként olyan fokú, hogy azt hiszem, kevesen viselnék el: viszont nem menekülhetsz! Ha már ezt választottad, ha már itt vagy benne, akkor tűrnöd kell rezzenéstelen arccal!”

Majd némi pihenés után útban újra felfelé azt írta:

„Azt mondják, az expedíciós hegymászás javarészt a szenvedésről szól. […] És lehet, hogy mégis igaz: késznek kell lenni szenvedni is, ha épp úgy hozza a helyzet! Ez egy ilyen műfaj.”

Május 12-én napsütésben ment tovább, de ekkor a melegedés miatt pattogva lehulló kövek jelentették a veszélyt.

„Ilyenkor, amikor közeledő veszélyt vélünk látni, már idejekorán mindenki torkaszakadtából üvölt: „Rock! Roooock!!!” – vagy a serpák sokszor csak fütyülnek, vijjognak! Folyamatosan felfelé figyelek. Nem merem levenni a szemem a fényesen csillogó lejtőről.”

Következő hajnalban a 4-es tábor felé haladva azt írta.

„Elér a felkelő Nap fénye. Időnként letöröm a jégcsapokat maszkom pereméről. Valamennyit segít az arcomat fedő csoda, de még mindig szokatlan: folyamatosan ki kell fújni a párát/nyálat belőle, de még mindig jobb, mint amikor a nedves, nyálas kendő az arcomra van tapadva! Egy picit valóban melegebb levegőt lélegzek így be – végsősoron ez a „munkavédelmi maszk” célja.”

8000 méternél pedig megrendítő élményről számolt be:

"És hirtelen teljes pompájában meglátom a Mount Everest csúcstömbjét! Micsoda élmény!

Utoljára hat éve jártam itt: úgy érzem, akkor tér és távolság egész mást jelentett! Az akkori nagy küzdelmekhez képest most „programozottabban”, kiszámíthatóbban, merném mondani: készségszinten mozgok a hegyen! […] Egy sporttárssal lefotózzuk egymást: lelkesen guggolok a kép kedvéért, mögöttem az Everest-tel! […] elégedett vagyok! Izgatottan gondolok arra, hogy Timi „élőben” látja haladásomat, mint ahogy látja azt is, ebben a pillanatban, hogy itt vagyok, nagyjából 7900 méteren! Biztosan örül! És már csippan is a Garmin: „Nagyon büszkék vagyunk Rád, Soma is itt ujjong és sikongat!”.

Itt vagyok a világ egyik legélhetetlenebb pontján, mégis szívmelengető a pillanat: mert gondolnak rám! Szeretnek. Ez ad erőt minden további lépéshez!„

Innen újra visszatért az alaptáborba, hogy a megfelelő időablakban indulhasson újra neki.

„Az Everest csúcsa még időben és térben is nagyon messze van, hiába állok itt a „kapujában”!” - jegyezte meg.

A táborban megint egészségügyi problémák gyötörték, köhögött, fájt a torka, keveset aludt. Sokat segített neki az otthoniakkal való kapcsolattartás és az online közösség támogatása. Legutóbbi naplóit így zárta Szilárd:

„Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.”

Suhajda Szilárd a csúcsmászás közben életét vesztette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
„Miután kiderült, hogy daganatos betegséggel küzd, teljesen elengedte magát" – Ma lenne 75 éves Csapó Gábor, a pólókirály
A legendás sportember Zalatnay Cinivel titokban szökött meg az edzőtáborból, Charlie-val pedig minden szombaton megváltotta a világot.
F. O. - szmo.hu
2025. szeptember 20.



Csapó Gábor, akit mindenki csak Dudiként ismert, 2022. november 27-én hunyt el 72 évesen. Ha ma is köztünk lenne, szeptember 20-án ünnepelné 75. születésnapját.

Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó sokkal több volt kivételes sportolónál. Színes, eseménydús életet élt, számos területen kipróbálta magát, és rengeteg emberre volt hatással, írta visszaemlékezésében a Blikk.

Barátai és közeli ismerősei a mai napig megemlékeznek róla.

Charlie, az ország egyik legismertebb énekese szombatonként egy budai presszóban találkozott vele és egy baráti társasággal.

Ezek az összejövetelek fontos részévé váltak az életének. „Olyankor nagyokat beszélgettünk, megváltottuk a világot, és Dudi az egyik legjobb barátommá vált” – emlékezett vissza. Utoljára halála előtt két héttel jelent meg a találkozón. Bár látszott rajta, hogy nincs jó állapotban, nem panaszkodott.

Faragó Tamás, a Vasas és a vízilabdázás élő legendája is közeli kapcsolatban állt vele. Azt mondta, hogy

Dudi betegségéről csak kevesen tudtak. Nem vállalta a műtétet, és miután kiderült, hogy daganatos betegséggel küzd, teljesen elengedte magát.

„Ma is úgy vagyok vele, hogy amikor megjelenek valamelyik uszodában, keresem őt, és nézem, hol van.” Hozzátette: nem készült boncolási jegyzőkönyv, így hivatalosan nem lehet tudni, mi okozta a halálát.

Zalatnay Sarolta hat évig volt Csapó párja, és kapcsolatuk után is megmaradt a szeretet köztük.

„Hat év tömény boldogság. Ez jut eszembe Dudiról, akit imádtam, és ez az érzés a különválásunk után sem változott.” Sok szép emléket őriz. Azt mondta, Csapó megtanította teniszezni és síelni, és mindig biztatta, ha jól teljesített. Együtt járták az éjszakát, sok helyen szívesen fogadták őket.

Miatta vált a vízilabda rajongójává. „Amikor Dudi még játszott, ott kiabáltam a lelátón.” Előfordult, hogy Csapó kiszökött az edzőtáborból, hogy Faragó Tonóval és Gerendás Gyurival a Balatonhoz menjenek, ahol Cini fellépett.

„Imádta, szinte falta a csokoládét, és emlékszem, Ausztriában marokszám ette a Mozart golyót”

– mesélte. Amikor beteg lett, nem engedte be Zalatnayt a kórházba, mert nem akarta, hogy így lássa.

Csapó 1977-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett, de sosem használta a doktori címet, mert nem illett hozzá ez a formális szerep.

Pályafutása során minden fontos címet elnyert, amit vízilabdázóként el lehetett. Emellett szerepelt filmekben, műsorokban, például a Heti Hetesben is.

Faragó Tamás egy különleges emléket is megosztott. Egy alkalommal Csapó megkérdezte tőle: „Tonó, mi egyáltalán értünk valamihez?” Faragó azt válaszolta, hogy nem. Mire Dudi nevetve mondta: „Akkor ugye a lakáskiadás a legjobb, abból tudunk majd megélni?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SPORT
A Rovatból
Szoboszlai Dominikot ünneplik, jó eséllyel életet menthetett a Liverpool bajnoki meccsén
A magyar válogatott csapatkapitánya azonnal jelezte a játékvezetőnek, amikor észrevette, hogy rosszul lett egy szurkoló a lelátón. A mérkőzés hét percig állt az eset miatt.


Bár a Liverpool 2-1-re kikapott a Crystal Palace otthonában, Szoboszlai Dominik teljesítményét így is elismerően említette az angol sajtó.

A magyar válogatott csapatkapitánya végigjátszotta a találkozót, és a mérkőzés során egy néző életének megmentésében is szerepet vállalt.

A Premier League-találkozó 14. percében Szoboszlai szabadrúgásra készült, amikor észrevette, hogy egy szurkoló rosszul lett a lelátón. A Crystal Palace védőjével, Daniel Munozzal együtt azonnal jelezték a játékvezetőnek, Chris Kavanaghnak, aki megállította a mérkőzést. A mentőszolgálat gyorsan a helyszínre érkezett, és

a két csapat orvosi személyzetének közreműködésével sikerült időben ellátni a rosszul lett szurkolót.

A játék hét percig szünetelt, a stadion közönsége tapssal reagált a játékosok figyelmességére.

A meccset a Crystal Palace nyerte meg, miután a hosszabbítás 97. percében szerzett találattal beállították a 2-1-es végeredményt.

Ez volt a Liverpool első veresége a bajnokság 2024/25-ös idényében.

Arne Slot, a Liverpool holland vezetőedzője a mérkőzést követően így nyilatkozott:

„Mindig fájó a ráadásban gólt kapni, de a cserék miatt indokolt volt ennyi pluszjátékperc. Két ellentétes félidőt láttunk, mert az első után örülhettünk, hogy csak egy gól a hátrányunk, de a fordulást követően mi uraltuk a meccset.”

A Crystal Palace a találkozó során folyamatos nyomást gyakorolt a Liverpool kapujára. A vendégek kapusa, Alisson több bravúros védést is bemutatott, teljesítményét Szoboszlaiéval együtt a csapat legjobbjai között említette a brit sajtó. A 37. percben egy másik néző is rosszul lett, de akkor a játékvezető már nem szakította meg a játékot.

A hazai csapat ezzel a győzelemmel továbbra is veretlen maradt a Premier League-ben. Oliver Glasner vezetésével immár 18 mérkőzés óta nem találtak legyőzőre – ez a leghosszabb aktív veretlenségi sorozat jelenleg Európában.

A másik magyar játékos, Kerkez Milos teljesítményét közepesre értékelték. Kiemelték, hogy a második félidőben jobban játszott, mint az elsőben.

A Liverpool következő mérkőzését a Bajnokok Ligájában játssza, ahol kedden a Galatasaray ellen lép pályára Isztambulban.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Újra egy magyar nő nyerte a legendás Spartathlont - 246 kilométert futott Athénból Spártába
Mórocza Andrea lett az első női befutó, a nők között korábban összesen hétszer győztek magyar versenyzők a görög ultrafutó-versenyen. A magyar induló az abszolút versenyben is befért a legjobb tíz közé.


Mórocza Andrea nyerte meg a nők versenyét az idei Spartathlonon, a legendás görögországi ultrafutóviadalon. A 246 kilométeres távot – amely Athénból Spártába vezet – 25 óra 9 perc és 6 másodperc alatt teljesítette.

Az abszolút sorrendben a hetedik helyen végzett, nála csak hat férfi futó ért hamarabb célba.

A Spartathlon története az ókorig nyúlik vissza. A legenda szerint időszámításunk előtt 490-ben Pheidippidész, egy athéni futár másfél nap alatt tette meg a két város közötti távolságot, hogy segítséget kérjen a spártaiaktól a perzsák elleni harcban. A táv teljesíthetőségét John Foden, a brit légierő tisztje igazolta saját kísérletével 1982-ben. Egy évvel később már hivatalosan is megrendezték az első versenyt, amely azóta is amatőr alapokon zajlik. Az idei volt a 42. kiírás.

A nők között korábban összesen hétszer győztek magyar versenyzők a Spartathlonon.

Lubics Szilvia háromszor, Nagy Katalin kétszer – amerikai színekben –, Maráz Zsuzsanna

pedig szintén kétszer diadalmaskodott.

Mórocza Andrea 2018 óta fut ultratávokat – derül ki az ultramaratoni statisztikákkal foglalkozó Deutsch Ultramarathon Vereinung oldalról.

2023-ban megnyerte a száz mérföldes Korinthosz160-at, előtte pedig a négyszakaszos Balaton Szupermaratonon is elsőként végzett.

Idén az Ultrabalatonon is győzni tudott, ahol pályacsúcsot futott, és az abszolút mezőnyben is ő lett az első.

A sportolónő korábban azt mondta, ez lesz az első és egyben az utolsó Spartathlonja, és szeretne magához képest a lehető legjobban teljesíteni. Sikerült. A sportolónő amióta ultra távokat teljesít, az anyukája és a férje kíséri, frissíti. Befutója könnyfakasztó volt: zuhogó esőben, barátságtalan időben, magyar lobogóval a kezében ért Leonidasz szobra elé. Andi 34 éves, pénzügyi, számviteli és kontrolling területen dolgozik civilben. Szabadidejében fut, azon kívül már nem sok mindenre jut ideje, írta róla a Ne pánikolj, sportolj Facebook-oldal.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Sorokat hagynak üresen a lelátón – tiltakozó akcióval készülnek a fociszurkolók a válogatott meccsére
A magyar válogatott szurkolói csoportja a Magyar Labdarúgó-szövetség nyáron bevezetett „zéró tolerancia” szabályozása ellen lép fel az Örményország elleni vb-selejtezőn.


Látványos módon tiltakoznak a magyar labdarúgó-válogatott szurkolói szombaton a magyar-örmény vb-selejtezőn. Erről a szurkolókat csoportosító Carpathian Brigade '09 Facebook-oldalán számoltak be:

„A mérkőzés első 5 percében a csoport helyéül szolgáló középső szektor első 10 sorát üresen hagyjuk. A teltház ellenére megköszönjük, ha minél többen csatlakoztok ehhez a figyelemfelkeltő kezdeményezéshez a kapu mögötti szektorokban.”

A drukkerek a „zéró toleranciaö szabályozás ellen akarnak fellépni, amelyet idén nyáron vezetett be a Magyar Labdarúgó-szövetség. A Carpathian Brigade '09 Facebook-oldalán olvasható nyílt levélben azt írják: ez olyan hatásokat eredményezhet, amelyek gátolhatják a nézőszámok további növekedését.

„Életszerűtlennek és fenntarthatatlannak tartjuk azt jelenlegi formájában, ugyanis ez a rendelkezés az esetek jelentős többségében nem támogatja azt a közös célt, hogy a stadionok megteljenek. Sőt, ennek ellenkezőjét érheti el.

Az elmúlt hónapokban tapasztalt eltúlzott bírságolási gyakorlat folytatásával hamarosan megtörténhet, hogy csak zártkapus mérkőzések vagy az érdektelenségtől üresen kongó stadionok lesznek”.

A szurkolói csoport ennek elkerülése érdekében együttműködésre kérte a szövetséget, javaslatokat is tennének a szabályozás módosítására. Abban egyetértenek, hogy nem cél az, hogy egy mérkőzés teljes ideje alatt szidalmazzák egymást a szurkolótáborok, de szerintük a hangulat egyik meghatározó eleme a rivalizálás, amelynek része az ellenfél ugratása is. Mint írják: „nem véletlen, hogy egy Ferencváros–Újpest mérkőzés több nézőt vonz, mint például egy Kazincbarcika–Kisvárda összecsapás, hisz ezen rangadók történelmi múlttal bírnak”.

Úgy érzik, a változtatás túl hirtelen és nagymértékű, hiszen évtizedek óta élő rigmusok és szurkolói hagyományok kerülnek szankcionálás alá, korábban nem tapasztalt szigorral.

Hozzáteszik, hogy ez a bérletes szurkolók számára pénzügyi hátrányt is jelenthet, hiszen egy előre megvásárolt szolgáltatást nem tudnak teljes egészében igénybe venni. Azt is megemlítik, hogy a szurkolók által használt pirotechnikai látványok is ugyanúgy a lelátói élet részét képezik.

„Javaslatunk, hogy a szabályozás szigorú betartása és annak beláthatatlan következményei előtt a drukkerek bevonásával, transzparens módon, és a lelátói kultúránk tiszteletben tartásával vizsgálják felül az újonnan meghozott szigorú intézkedéseket és szankciókat, valamint a jelenleg kialakuló gyakorlatokat a szurkolók érdekeinek szem előtt tartásával módosítsák.

Ne szankcionálják irreális mértékben a rigmusainkat és ne kriminalizálják a pirotechnikai elemek használatát, folytassanak nyílt és tiszta kommunikációt minden téren.

Fontosnak tartjuk, hogy minden érintett számára egyértelműek legyenek a közös egyetértéssel megalkotott szabályok, mert csak egységesen, egyetértésben, tehát csakis együtt tehetünk a magyar futballért” – olvasható a posztjukban.


Link másolása
KÖVESS MINKET: