Intézetből intézetbe küldi a kormány az állami gondozottakat
Közel hatmilliárd forint európai uniós forrást költ a kormány a nagy gyermekotthonok bezárására, aminek csak örülni lehet. Ha viszont közelebbről megnézzük, kiderül, hogy valójában nagyobb intézetből kisebbe küldik a gyerekeket, ami a szakértők szerint nem oldja meg a problémát. Ráadásul az épületek egy részét inkább korszerűsítik, nem beszélve az újak építéséről. A megoldás valószínűleg az lenne, ha kevesebb gyereket vennének el a szüleitől, ehhez viszont büntetés helyett segítség, sok jó szakember és pénz kellene.
"- Mondd meg nekem, fóti Gyermekváros, mi vagy te tulajdonképpen?
- Láthatod, város vagyok egy faluban. Lakóim gyermekek, kilencszázhuszan, kétszáz nevelővel. Kanyargós útjaim vannak, 65 holdas parkom – még tó is van benne – iskolák, mozi, van egy kastélyom is.
- Ne ezt mondd, Gyermekváros, mindezt tudom. Tizenötmillió forintot kapsz tőlünk évente. Mit adsz érte lakóidnak?
Adok nekik meleg otthont, ruhát, ennivalót, gyógyítom sérült testüket, lelküket. Kapnak játékot, jó szakmát tanulnak iskoláimban. (…)"
1970-ben ezzel a kicsit propagandaszagú, kitalált párbeszéddel foglalták össze a Délmagyarország olvasóinak, mire jó a fóti kastélyparkban tizenhárom évvel korábban létrehozott gyermekváros. Akkoriban mindenki egyértelműnek gondolta, hogy a családjukból kiemelt gyerekeket nagy intézményekben érdemes elhelyezni, ahol szüleik helyett hozzáértő felnőttek készíthetik fel őket az életre.
A gyermekvárosok tényleg városok voltak a városban: a fóti kastélyparkban élő gyerekek saját mosodát, szabadtéri színpadot és közértet használtak, amelyek részben a rendszerváltás után is megmaradtak. Hasonló intézményeket hoztak létre Egerben, Komáromban, Mátészalkán, Miskolcon, Soponyán, Szolnokon, Tiszadobon és Veresegyházon is. Az állami gondozott gyerekek jó része persze nem ilyen óriáskomplexumokba, hanem hagyományos nevelőotthonokba került, ahol nem volt se bolt, se posta, viszont ugyanúgy tized-, századmagukkal éltek együtt, sokágyas szobákban aludtak és a menzán ebédeltek.
Magyarországon a rendszerváltás után elterjedtek a kisebb, legfeljebb 12 főt befogadó lakásotthonok. Itt a gyerekeket három-négyágyas szobákban helyezik el, nagyobb a személyes terük, viszont ugyanúgy egymást váltó gyerekfelügyelőkre és nevelőkre vannak bízva, amit csak jóindulattal lehet családszerű közegnek nevezni.
“A lakásotthonok többsége félreeső területeken helyezkedik el, ahol nincs megfelelő közlekedési lehetőség, a gyerekek pedig nem férnek hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, a hagyományos oktatáshoz vagy a szakképzéshez”
– írja egy nemzetközi, gyermekvédelemmel foglalkozó civil szervezetek által kiadott 2018-as jelentés. Ráadásul az itt dolgozók sokszor alulképzettek, gyakran olyanok foglalkoznak problémás kamaszokkal, akik korábban kisgyermekgondozói OKJ-t végeztek, miközben maga a képzés is súlyos problémákkal küzd.
Sokat elmond a kisebb-nagyobb intézményekben uralkodó körülményekről, hogy az alapvető jogok biztosa az utóbbi években
- szociális munkások helyett vagyonőröket talált a fóti speciális otthonban,
- prostitúció és kábítószerhasználat jeleire bukkant a kaposvári és a debreceni gyermekotthonban,
- megállapította, hogy Zalaegerszegen cigivel próbálják fegyelmezni az állami gondozottakat, másfél hónapig nem engedték ki az egyik lakót, többen bántalmazásról is beszámoltak, és
- hasonló körülményeket talált Kalocsán is, ahol kulcscsomóval verték a speciális szükségletű gyerekeket.
Ezen kívül mi is sokmilliós sikkasztásra bukkantunk egy lakásotthonban, de bemutattunk egy fiút is, akit büntetésből akartak speciális otthonba dugni, majd évekig kellett pereskednie. Mégis valószínűleg a bicskei gyermekotthoné a legszélsőségesebb példa, amelynek volt igazgatóját nemrég nyolc évre ítélték szexuális bántalmazás miatt.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy minden intézményben csakis rosszindulatú emberek dolgoznának. A szakmai konszenzus szerint inkább a struktúrával van a baj, intézeti körülmények közt egyszerűen sokkal nehezebb sikeres és boldog felnőttet faragni egy gyerekből, mintha családban nőne fel. Egy román kutatócsoport tagjai 2000-től kezdve éveken át követték intézetben, illetve nevelőszülőknél élő gyerekek fejlődését, és egészen konkrét biológiai különbségeket találtak.
Kiderült, hogy akik családias körülmények közt nőttek fel, magasabb intelligenciával bírnak, jobbak a nyelvi készségeik, kevesebb érzelmi problémával küzdenek, míg az intézeti gyerekeket ért stressz látható agyi elváltozásokat is okoz.
Éppen ezért jó hír, hogy a családból kiemeltek többsége, csaknem 15 ezer gyerek ma már nevelőszülőknél él, de még mindig majdnem nyolcezren vannak intézetben. Közülük több mint ötezren 48 fős általános gyermekotthonban vagy 12 fős lakásotthonban élnek, közel fele-fele arányban. Ezen kívül vannak intézmények, ahol különleges szükségletű gyerekeket, esetleg fiatal felnőtteket fogadnak, hasonló létszámokkal. (A nagykorú útógondozottaknak szánt, 140 gyereket befogadó külső férőhelyeket itt nem ábrázoltuk).
Infogram
Az európai kormányok évtizedek óta azon dolgoznak kisebb-nagyobb sikerrel, hogy minél kevesebben éljenek intézetekben, és Magyarország is tett lépéseket ebbe az irányba.