KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hülyéskedős énekórával indítják be a gyerekeket

Itt nem csak az történik, hogy ülnek bent az órán, hanem aktív résztvevői is a foglalkozásnak, alkotnak valamit a gyerekek.


Hetente előkerültek az ütőhangszerek és a basszusgitár a Sásdi Általános Iskolában, ahol uniós pénzből tartottak énekórát a helyi gyerekeknek. Martina örült, hogy már nem csak otthon tud Katy Perryt énekelni, Patrícia izgult, nehogy elvétse a tánclépést, Levente jólesően hülyéskedett, az énektanárnő pedig reméli, hogy ezután az iskolai órán is lelkesebbek lesznek az amúgy alvós gyerekek.

Egy-két-há! Hangosnak kell lennie, hogy megadja az ütemet” – mondta a zenetanár, mielőtt a ötödikes és hatodikos gyerekekből álló csoport rázendített volna:

“Esik eső fúj a szél, szakadhat a hó, Sásdon járok suliba, mert ide járni jó!”

Van, aki kottából olvassa a szöveget, másnak fejből is megy. Egy fiú trombitál, többen dobolnak, vagy éppen egy csörgőt ráznak. “Nem jó, a Kevin nagyon hangos” – panaszkodik egy lány a refrén után. “Sokkal jobban figyelsz rá, hogy hangos legyél, mint hogy jó helyre üss” – magyarázza a tanár, majd a többiekhez fordul: “ez az iskola indulója, ezt tolni kell, zsigerből”.

A Sásdi Általános Iskolában egy hónapig tartottak zenés foglalkozásokat az Új Nemzedék program keretében. A cél az volt, hogy az ének-zene órát vegyítsék a tehetséggondozással. “Itt nem csak az történik, hogy ülnek bent az órán, hanem aktív résztvevői is a foglalkozásnak, alkotnak valamit” – magyarázza Stemler Miklós, a program szakmai kidolgozásáért és megvalósításáért felelős szervezet, a Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme kommunikációs vezetője.

abcug2

Az órákat hátrányos helyzetű települések iskoláiban tartották, ott, ahol a diákok számára nem olyan egyszerű hozzáférni a kultúrához, mint például a nagyvárosokban. A Sásdin kívül volt óra Pécs egyik szegényebb városrészében, vagy például Tamásiban is, összesen 9 településen. A tanulók között sok a hátrányos helyzetű vagy magatartászavaros gyerek is. “Itt saját magukat tudják megvalósítani, ami sikerélményeket ad nekik” – mondja Stemler.

“A zenéhez abszolút alap szinten értenek, a Bártfa utcai iskolában például egy zenészem sincsen” – mondja Baksa Péter zenetanár. Ő Sásd mellett a pécsi csoportot is tanítja. Sásdon az a cél, hogy a gyerekekkel összeállítsa az iskola indulóját. Azt, hogy miről szóljon, és milyen dallamok legyenek benne, a gyerekek döntötték el, és Baksa szerint nagyon rányomta a végeredményre a bélyegét a zenei ízlésük.

abcug3

Baksa Péter

“Nekik olyan a zene, amit a rádióban hallanak. A Bártfa utcában popzene fogyasztók, itt Sásdon szélesebb látókörűek” – mondta Baksa. Emiatt ott egy hip-hop számot raktak össze csak a ritmusra, hangszerek nélkül, a sásdi csapatban viszont vannak ütőhangszerek, sőt, még egy trombitás is, de ő már régebb óta játszik. “Egy hangszer megszólaltatása nehezükre esne. Én az alapvető képességekből indultam ki”- magyarázza a zeneszerző-zenész, miért ütőhangszereken játszanak a gyerekek. A kezdőknek ez a legkönnyebb, a ritmust ugyanis gyorsan megtanulják.

abcug4

A keddi délután az utolsó alkalom, amikor Baksa gyakorol velük, az óra után kiállnak majd az aulába, és előadják az indulót. “Jó lesz, mert sokat próbáltunk” – jósolja Martina, akinek ez lesz az első fellépése. Egy csörgőn játszik.

abcug5

– Nehéz ezen játszani?

– Dehogyis, csak rázni kell!

Martina otthon is szokott énekelni, főleg Katy Perryt. A foglalkozásra azért szeret járni, mert ott nem csak egyedül énekel. “A csapatmunka jobb, nekem otthon nincs testvérem” – mondta.

“Szerintem jó, amit csinálunk, lehet benne dobolni” – lelkesedik Levente. Ő sokkal jobban élvezi a foglalkozást, mint az ének órát, ahol szerinte csak csendben ülnek. “Itt lehet hülyéskedni is” – teszi hozzá. “Életemben először adok koncertet, úgyhogy izgulok” – mondja Patrícia. Ő táncoslány lesz a produkcióban. A többiek pedig láthatólag azért izgulnak, hogy ne vétse el a lépést, erre több fiú is megjegyzést tesz.

abcug6

Az előadás végül kis késéssel lezajlik. A közönség: néhány tanuló és az iskola tanárai. Utóbbiak közül valaki a taps után megjegyezi, hogy a dobok miatt alig lehetett hallani az éneket, így a gyerekek rögtön adnak egy ráadás-koncertet is, dobok nélkül. Patrícia pedig egyszer sem rontja el a tánclépést.

abcug8

Az előadás után kiáll az iskolaigazgató, és megígéri, hogy ezentúl minden ünnepélyen használni fogják az új indulót.

abcug9

“Nagyon örülünk, hiszen ez az övék, ők csinálták, a magukénak érezhetik” – mondja egy szülő az előadás után, hazafelé menet a gyerekével. A diákok hamar feloszlanak, tíz perccel a vége után már szinte senki sincs a teremben. “Azok a gyerekek, akik egy hagyományos énekórán nem mertek megnyilvánulni, azok minden gátlásukat levetkőzve tudtak alkotni” – magyarázza Lakatos Judit énektanár, miért is volt hasznos a foglalkozás. Hozzáteszi, hogy ezek a gyerekek az énekórán inkább aludni szoktak, de arra számít, hogy mostantól sokkal aktívabbak lesznek. “A gyerekek erre vevők” – összegezte, hogy miért tartotta hasznosnak a rendhagyó énekórákat.

Ha tetszett az írás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: