KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hátrányos helyzetű iskolákat segít a Digitális ugródeszka program

A rendhagyó kezdeményezésről és együttműködésről, valamint az eddigi tapasztalatokról Lutár Balázst, a Magyar Református Szeretetszolgálat igazgatóhelyettesét és Mészáros Attilát, a Telenor vállalati kommunikációs igazgatóját kérdeztük.


Digitális ugródeszka néven írt ki pályázatot a Telenor és a Magyar Református Szeretetszolgálat. Akár 2 millió forint értékű, a digitális oktatást segítő tablet-, valamint notebook csomaghoz juthatnak hátrányos helyzetű települések felső tagozattal rendelkező alapfokú oktatási intézményei.

Az összesen 10 millió forintos keretből elnyerhető technikai eszközök mellett a nyertes intézmények ingyenes, 30 órás akkreditált HiperSuli Digitális Módszertani Képzést is kapnak.
A részletes pályázatkiírás ide kattintva érhető el.

– Hogy kerültek kapcsolatba a Telenorral?

Lutár Balázs: – A Magyar Református Szeretetszolgálat 2018-ban indította el a Válaszút elnevezésű digitális fejlesztési programját Ózdon annak érdekében, hogy valahogy felvegyük a harcot az iskolai lemorzsolódással szemben. Ebben találtunk együttműködő partnerre a Telenorban.

Mi tableteket adtunk a hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban élő fiataloknak, a Telenor pedig mobilinternetet biztosított, hogy a mentorok és a mentorált diákok kapcsolatban lehessenek. Kezdetben 60, a tanév eleje óta pedig már 120 gyereknek segítünk így együtt, valamint a vállalat tudatosnet oktatással a nyári táborainkba is bekapcsolódik.

Ez volt az együttműködésünk alapja, most pedig, 2021-ben el tudtuk indítani a Digitális ugródeszka programot.

– Felmerülhet az olvasókban a kérdés, hogy a pályázat a református fenntartású iskolákra vonatkozik, vagy bármilyen intézmény pályázhat?

– Bármely, a pályázat kiírásnak megfelelő, Magyarországon működő iskola tud pályázni. Ez egy szakmai együttműködés, amelyben a Szeretetszolgálat tudása, az iskolákkal való együttműködése, illetve a Válaszút program tapasztalatai alapján segítjük a pályázat menedzsmenti feladatok ellátását, illetve a beérkező jelentkezések elbírálását.

Hangsúlyozom, ugyanolyan eséllyel pályázik minden iskola, fenntartótól függetlenül.

– Számomra van valami szimbolikus, már-már költői ebben az akcióban. Egy régi, archaikus szervezet – egy történelmi egyház – és a modern technika, a haladás találkozása. Az egyházak is kénytelenek voltak nyitni a digitális technika felé, hiszen például sok esetben csak így tudják elérni a híveket a lezárások miatt. Mennyire volt zökkenőmentes ez az átállás?

– Már korábban megjelent az igény, hogy szükség van online kapcsolódási pontok kialakítására akár az egyházon belül, akár az oktatásban, a koronavírus helyzet viszont felgyorsította ezeket a folyamatokat.

Ez a felgyorsult változás kihívás elé állított szinte mindenkit. Ugyanis sem az oktatásban, sem más területeken nem egyértelmű, hogy a tárgyi eszközök és az infrastruktúra feltétlenül megfelel az adott célcsoportnak.

Ez most a nagy kihívás: ha már így alakult az élet, hogy ebben az amúgy is felgyorsult világban még inkább digitális pályára kell állnunk,

fontos arra figyelni, hogy megmaradjon az emberközpontúság, ami azért az online térben könnyen el tud veszni.

Azt gondolom, fontos szerepe van az egyháznak és a Református Szeretetszolgálatnak abban, hogy felhívja erre a figyelmet és példát mutasson.

Fontos odafigyelnünk a környezetünkre, mert lehet, hogy valakinek segítség kell abban, hogy hol, miként tud csatlakozni ezekhez a digitális szolgáltatásokhoz.

– Mi a Telenor tapasztalata, a Covid második hulláma felkészültebben érte a magyar oktatást?– kérdeztük immár Mészáros Attilát.

Mészáros Attila: – Nagymértékben változott a helyzet. Tavasszal mindenkit sokként ért, hogy szinte szó szerint egyik napról a másikra kellett átállni digitális oktatásra.

De amint azt a HiperSuli programban tapasztaltuk az elmúlt években,

csak úgy lehet jó digitális oktatást felépíteni, hogyha az alapoktól kezdjük.

Digitális oktatásra akkor van lehetőség, ha van megfelelő hardver ellátottság és megfelelő internet elérés. A HiperSuli esetében általában mobilnettel segítjük az iskolákat. Ha ezek a feltételek adottak, a következő kérdés, hogy milyen a tanárok képzettsége.

Erről szól a HiperSuli is, hogy milyen módszertani keretek vannak a tanárok birtokában, hogyan lehet modern digitális eszközökkel megfelelő módon, a gyerekek számára érdekfeszítően tanítani, úgy, hogy az megfeleljen a kor követelményeinek.

Alulról kell építkezni, ez a vírushelyzet legfontosabb tapasztalata.

 

 

– Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy iskolának, hogy indulhasson a pályázaton?

– Ezt a pályázatot felső tagozattal rendelkező általános iskolák számára írtuk ki. Úgy gondoljuk, most ott van a legnagyobb értéke ennek a segítségnek. Ott a gyerekek már ismerik annyira ezeket az eszközöket és platformokat, hogy hatékonyan tudják tanulásra használni.

Azt kérjük minden pályázótól, hogy ha tőlünk kap eszközt, akkor legyen olyan tanár, aki elvégzi az ingyenes, 30 órás akkreditált képzésünket. Ez egy tanárok által nagyon kedvelt tanagyag és éppen arról szól, hogy azokat az eszközöket, amiket a Szeretetszolgálaton keresztül az iskoláknak adományozunk, hatékonyan tudják használni.

A harmadik, amit említenék, hogy kifejezetten hátrányos helyzetű térségekből várjuk a pályázókat. Erre vonatkozóan is kérünk információkat. A pályázatokat független zsűri fogja elbírálni, hogy valóban oda kerüljenek az eszközök, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Még valamit említenék: azt gondoljuk, akkor lehet hatást elérni, ha nem aprózzuk el az erőforrásokat.

Ezért nem nagyon sok iskolának adunk 1-1 tabletet, hanem megszabtunk minimum eszközszámot.

Azt gondoljuk, ha egy osztályba bekerül 4-5 számítógép vagy 6-8 tablet, akkor azzal egy osztályon belül már korrekt tanítást lehet végezni.

– A tavalyi évben többször volt alkalmam beszélni Koren Balázzsal, a HiperSuli program szakmai vezetőjével. Ő mindig hangsúlyozta, hogy bizonyos rászorult gyerekeknek hiába ad az ember digitális eszközöket, hisz sok esetben nincs internet hozzáférésük, sőt, sokszor még áram sincs. Vannak törekvések az ilyen jellegű problémák orvoslására?

– A különböző társadalmi felelősségvállalási projektekben mindig az a jó megközelítés, hogyha az adott szervezet, aki segíteni próbál, azt a területet karolja fel, amin működik.

Mobilszolgáltatóként értelemszerűen a mobil internet és az ehhez kapcsolódó eszközök állnak közel hozzánk. Ezért mi nem szoktunk szappant vagy mosószert adományozni, hiszen azt gondoljuk, van olyan cég, szervezet az országban, amely sokkal hatékonyabban meg tudja ezt tenni.

Magyarországon több olyan program is van, amely épp azokat a problémákat igyekszik orvosolni, amiket a kérdésben ön is említ. Évek óta támogatjuk az E-tanodát, ami kifejezetten az iskolán kívüli tanítást és a tanulók felzárkóztatását tűzte ki célul, valamint a korábban már említett, Ózdon működő Válaszút programot.

– Miben látja a 2021-es év legnagyobb kihívását, legfontosabb feladatait a digitális oktatásban?

– Látszik, hogy a vírushelyzetnek még nincs vége. Azok a problémák, amelyek az elmúlt év tavaszán hirtelen az oktatás nyakába szakadtak, fennállnak, annak ellenére, hogy sok helyen láttunk nagy előrelépéseket.

Továbbra is fontos, hogy a hardver hiányt, az internet hiányt pótoljuk. Ami még fontos, hogy

a tanárok digitális oktatási képzését minél hamarabb napirendre kell venni, hiszen ezekre járványtól függetlenül is szükség lesz.

A járvány kényszerűségből ráterelte a tanárokat egy olyan útra, amin előbb-utóbb amúgy is el kellett volna indulniuk.

Bízom benne, hogy ebből a mostani helyzetből nagyon sok tapasztalatot nyerünk és nagyon sokan profitálni fognak belőle a jövő oktatását illetően.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk