KULT
A Rovatból

Gyilkolás, darabolás, erőszak volt a hobbijuk – a legnagyobb gonoszok a dokumentumfilmekből

Mi a közös Michael Jacksonban, Epsteinben, Robert Durstben és Ted Bundyban? Hát ez.


Az utóbbi években divat lett, hogy a dokumentumfilmek olyan ügyek nyomába erednek, melyekben az ügy végkimenetelét is befolyásolni tudják - akár az ügyre irányított reflektorfénnyel, vagy akár az igazsághoz való közelebb jutással. Hiszen egy-egy eljárás gyakran elakadhat valahol, és az erőforráshiány miatt egyszerűen elsikkad -

csakhogy egy komolyabb, nagyszabású dokumentumfilm képes hozni a további kutatásba belerakott munkaerőt és forrást. Nem beszélve arról, hogy a társadalom figyelmét is képes ráirányítani egy elhalt ügyre.

Ezek mögött az ügyek mögött legtöbbször egy olyan bűnöző áll, akinek a személyében egy igazi szörnyet vélünk felfedezni, és ezek a filmek nagyon pontosan elénk tárják ezeket az eltorzult személyiségeket, akiktől, valljuk be, az embernek a gyomra is felfordul. Ugyanakkor pszichológiai - és nem mellesleg: titkolt voyouisztikus - érdeklődésünk, igazságérzetünk sokszor nem hagy nyugodni nézőként, és úgy érezzük, nekünk is a nyomába kell erednünk ezeknek az elvetemült gazembereknek.

8. Kóla, Puska, sültkrumpli

Michael Moore Oscar-díjas dokumentumfilmjének alapját az 1999-es columbine-i középiskolai tömegmészárlás képezi - ugyanakkor a kérdésfeltevés és önmagában a cím (eredetileg: Bowling for Columbine, a két lövöldöző fiatal ugyanis bowlingozni ment a gyilkosság napjának reggelén) is túlmutat azon a két gyereken, akik puskát vettek a kezükbe. Moore-t az érdekli, hogyan került a kezükbe puska, s az Egyesült Államok máig húzódó fegyvertartási kérdésével foglalkozik arcpirítóan szemtelen, csak rá jellemző módon. Ki itt a féreg? A két tini, akiket bullyingoltak az iskolában és - természetesen nem jogos - bosszút álltak a megaláztatásaikért, vagy W. Bush, aki Moore szerint sok csúnya dolgot tett, s nem feltétlenül a saját országa érdekében? Mindenképp elgondolkodtató, bár sokszor hatásvadász doksi.

7. Madeleine Mccann eltűnése

Ebben az alkotásban sajnos nem ismerjük meg a tettes személyét, de ahogy a sorozat bemutatja a kislány eltűnésének történetét, egyre nagyobb undort érzünk egy olyan ember vagy szervezet iránt, aki képes egy ilyen kisgyermeket a szüleitől elrabolni. Gyakorlatilag a képzeletünkre van bízva a film végén a tettes kiléte - és a képzelet maga a legijesztőbb dolog, ahogy ezt rengeteg horrorfilm remekül ki is használja. A dokumentumfilm sejteti lehetséges pedofil-hálózatok létezését, és hasonló indíttatású bűntevőkre fókuszál, amivel az ember a sok részes sorozat végignézésével teljesen kiábrándul a világból, hogy olyan emberek egyáltalán élnek közöttünk, akik képesek gyermekeket bántalmazni és kihasználni. Sok ilyen film van, de ez egy kivételes igényességgel elkészített mű.

6. The Jeffrey Dahmer Files (2012)

Jeffrey Dahmer Amerika történelmének legbrutálisabb sorozatgyilkosa. 1994-ben hunyt el - egy börtöntársa agyonverte egy vasrúddal. Börtönbe kerülése előtt borzalmas dolgokat vitt véghez: nemi erőszak, kínzás, gyilkosság, feldarabolás, nekrofília és kannibalizmus szerepel a bűnlajstromán. Fiatal fiúkra hajtott, 17 áldozata volt. Történetének leghátborzongatóbb része, hogy áldozatai testrészeit otthon tárolta, majd a leleplezése után alig lehetett összerakni, mi kihez tartozik... Készült vele egy híres interjú is, melyben megpróbálta emberi arcát mutatni. Nagyjátékfilm is készült fiatalkoráról, ami szintén tanulságos: hol van az a pont, ahol még el lehet csípni - ha lehet - egy gyilkos hajlamú, mentálisan beteg személyt. Tinikorában talán már késő volt? - teszi fel a kérdést a nagyjátékfilm.

5. The Keepers

Az elképesztően izgalmas dokumentumfilm-sorozattal kapcsolatban nem áruljuk el, ki a vérgenyó, mert akkor elspoilereznénk a sztorit, de a lényeg, hogy a Making a Murderer és az Amanda Knox című remek dokumentumfilmek (az első sorozat) készítői állnak mögötte, ami már eleve feltételezi a színvonalat. Nem is csalódtunk:  The Keepers egy 50 évvel ezelőtt eltemetett, majd a jelenben felszínre kerülő történetet mesél el egy eltűnt apácáról, akinek feltételezett gyilkosságát többen a helyi egyházi főalakokkal hozzák összefüggésbe. Abúzus, titkok, összeesküvés-elméletek és bátor tanúk - a The Keepers okosan adagolja a feszültséget és az információt, szinte nagyjátékfilmes suspense-szel.

4. Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A Ted Bundy-szalagok

Aki egy kicsit is otthon van sorozatgyilkos-témában, az nem létezik, hogy még nem hallotta Ted Bundy nevét. A Netflix  sorozata szokatlan szemszögből közelíti meg minden idők egyik legtöbb áldozatot szedő sorozatgyilkosának portréját: a híres Ted Bundy-tapest, azaz a Ted Bundy-szalagokat és készítésük körülményeit veszi alapul, ugyanakkor elmeséli a gyilkos objektíve elmondható sztoriját is. A férfi figurája azért hátborzongató, mert a média és az érte "rajongó" fiatal hölgyek még szexualizálták is a kíméletlen mészárost, aki ugyan jóképűnek jóképű volt, de sokkal több pozitívum az intelligenciáján kívül nem mondható el róla. Maximum az ügyessége: képes volt megszökni elfogása után a börtönből, és annyi fiatal lányt gyilkolt meg "pályafutása" során, amennyi fizikailag és időkerete szempontjából csak lehetséges volt.

3. Az elátkozott: Robert Durst halálos élete

A főszereplő egy nagyon gazdag családba született milliárdos, egy ingatlanmágnás gyermeke. Robert Durst rengeteg bűntettet úszott úgy meg - többek között gyilkosságokat, amiben még a felesége eltűnése is benne van - hogy évtizedekig egyetlen börtönben töltött nap nélkül szabadon járt-kelt a világban. Sosem volt ellene megfelelő bizonyíték, amivel ki lehetett volna iktatni. Mindez akkora magabiztosságot adott főszereplőnknek, hogy még abba is belement, hogy forgassanak vele dokumentumfilmet, ennyire nem félt a lebukástól. És amitől ez a történet az egyik legerősebben sikerült nyomozós dokumentumfilm lett: maguk a filmesek buktatták le egy fatális véletlen által a bűnözőt, aki enélkül a film nélkül talán még mindig szabadon gyilkolászna. A film erőssége, hogy olyan fordulatos thrillerként működik, melyek csak a legnagyobb írók tollából kerülnek vászonra sok millió dollárból leforgatva - itt pedig valódi megtörtént események adnak olyan fordulatokat, mintha csak kitalálva lennének. Hitetlenkedve ülünk a képernyő előtt, hogy a gonoszság és a magas intelligencia párosulásával milyen gaztetteket lehet hosszú éveken át titokban tartani a bűnüldöző szervek előtt.

2. Neverland elhagyása

Ez volt az a dokumentumfilm két éve, amely képes volt arra, hogy megváltoztassa egy híres, sokak által rajongott énekesről kialakult képet. Ezáltal azt is elérte, hogy a világsajtó hosszú heteken át főoldalon foglalkozott a kérdéssel. Nem mást állít a film, minthogy Michel Jackson egy pedofil szörnyeteg volt, aki sokak életét tette tönkre még gyerekkorában úgy, hogy az illetőnek fogalma sem volt arról, hogy valami rossz dolog történik vele - mégis, az áldozatok életét és lelkét szépen lassan belülről rohasztva, a trauma lassú munkálódásával megtörte. A film azzal ütött, hogy két ilyen áldozat, felvállalva a nyilvánosságot őszintén és alaposan beszámol a Jacksonnal közös történetükről, amit a néző elborzadva és kétkedve néz. A hosszú és igényes doksit nem lehet leállítani, ha az ember nekiveselkedik megnézni. A két áldozat, mára felnőtt férfi rezignált hangon mesél olyan részleteket magukról, melyeket egy kamera jelenlétében senki sem mond el szívesen magáról az egész világ előtt. A filmben pedig szép lassan kirajzolódik előttünk egy igazi szörnyeteg képe. A néző döbbenettel figyeli, hogy ezt hogy lehetett így megúszni évtizedeken át - és hogyan lehetett a nyilvánossággal az ellenkezőjét elhitetni, miszerint Jackson csak "nagyon szereti" a gyerekeket, hiszen egy gyermeklelkű művész. Mindenki döntse el maga, hogy mi lehet az igazság.

1. Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori

Míg Michael Jackson esetében sajnáljuk is egyben magát a főszereplő személyt, ez Epstein esetében már nem így van. A felvételek egyértelműen egy visszataszító, pszichopata személyt mutatnak be, akitől pont akkor fordul fel az ember gyomra a legjobban, amikor gátlástalanul, cinikus félmosollyal belehazudik a kamerába, ezen keresztül pedig az arcunkba, miután a saját szemünkkel látjuk, hogy bizonyíthatóan egy pedofil hálózatot működtetett és kiskorúakat kényszerített szexuális együttlétekre és prostitúcióra. Ahogy ez Michael Jackson esetében is, itt is a pénz és a magas körökben fenntartott kapcsolatok, tehát a hatalom az az eszköz, amivel a valódi felelősségre vonást hosszú évtizedeken át el tudja kerülni a bűnös. Ahogy haladnak előre a részek, egyre jobban a mélyére látunk a hidegfejű milliárdos tettei mások életére gyakorolt következményeinek, annak, hogy hány lánynak siklott félre az élete attól, hogy egy tudatos gonosztevő szexrabszolgát csinált belőlük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk