Gálvölgyi János: Ha már kiálltam a sarokra, akkor vállalnom kell az örömlány szerepét
Interjút adott a Blikknek Gálvölgyi János. A népszerű színész hétfőn tölti be 77. születésnapját, és többek között arról is beszélt, hogy miért nem látható ma már a televízióban. „Ma meg nem mondom, hány csatorna közül válogathatnak a nézők. Megváltoztak a műsorok, az igényszint, s azt gondolom, nekem ebben már nincs és nem is lehet helyem. Arról nem is beszélve, hogy már nem is hívnak” – mondta el a színművész. Külön kérdésre megemlítette a köztévét és annak Kunigunda útjai épületét:
De azt is hozzátette, hogy ez már sehogy nem érinti.
Szóba került a filmezés is. Szinte hihetetlen, de a 80-as, 90-es és 2000-es években folyamatosan a képernyőn lévő Gálvölgyi mindössze nyolc nagyjátékfilmben szerepelt – igaz, ezek között ott volt a legendás Csinibaba is. A színész elmondta, hogy ezekért kárpótolta a tévé, de egy nagy, megvalósulatlan álmáról azért beszélt. „Egyébként annak idején volt egy álmom, vagy inkább szerepálmom. Szerettem volna egy olaszos, könnyed, szórakoztató filmsorozat főszereplője lenni. Többször is találkoztam egy dramaturggal, akivel egyeztettünk. Aztán újra egyeztettünk, majd három hónap után kénytelen voltam elfelejteni az egészet, mert a kolléga eltűnt” – mesélte.
Gálvölgyi arról is beszélt, hogy milyen a viszonya Majkával, miután elszavalta a rapper elképesztő népszerű, Csurran, cseppen című számát. „Ismerjük egymást a Heti Hetesből, de talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem járunk össze. Egyébként nem köszönte meg, de nem is vártam ezt. Korábban Kis Grófo egy számát is elszavaltam, csakúgy, mint az 1968-as Ki mit tud?-beli szereplésem után a korszak slágereit” – mesélte el ezzel kapcsolatban.
A turbulens magyar közélet kapcsán azt is elárulta, szerinte megtörténhet-e, hogy a mai Magyarországon jelenlegi társulatának vezetője, Pintér Béla egy darabját betiltják.
– felelte erre nem túl optimistán a színművész.
Ugyanakkor ő maga nem tervezi, hogy a jövőben bármilyen okból ne mondja el a véleményét. Mint mondja a kritikusai „[... ]az internet világában már jóval bátrabbak. Én meg úgy vagyok vele: ha már kiálltam a sarokra, akkor vállalnom kell az örömlány szerepét.”
