SZEMPONT
A Rovatból

„És most már biztos maradok, mert tudom, hogy menni kell"

„Na most, menjek, vagy maradjak?" A kérdés, amivel sokan fekszenek és kelnek a választások óta. Vélemény.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. április 14.


Link másolása

Persze, hogy nem tett boldoggá a választás végeredménye. Az azóta eltelt időben leginkább azon ámuldoztam, hogy mindenki mindent előre tudott. És persze igaza lett. Csak akkor nem értem, miért nem szóltak időben nekünk.

Emellett azon is elcsodálkoztam, hogy a demokrácia helyreállításáért menetelők pillanatok alatt elfelejtették, mire szólt a mandátumuk - siker oda, kudarc ide. Az előválasztáson kialakult erőviszonyok mentén képviselni az ellenzéki érzelmű szavazókat. És akik oly szívesen hivatkoznak arra például, hogy be kell ülniük a parlamentbe, hiszen ezzel bízták meg őket a választóik, nem hagyhatják cserben őket, simán cserben hagyják a választókat, amikor a felhatalmazás világosan az egységes cselekvésre szólt. De nem erről akarok írni.

Hanem arról a kérdésről, hogy menni, vagy maradni. Amit biztosan többen hangoztatnak, és többen szellőztetnek, mint ahányan valóban meglépik. Miközben egyetlen szétszakadó család, egyetlen, hazájában mélységesen csalódott kivándorló is sok.

Amikor 2004 május elsején beléptünk az Európai Unióba, a szélesre táruló közös haza víziója is vonzó volt. Az a határtalan szabadság, hogy mostantól ott élhetünk, ahol kedvünk és munkánk van, vagy ahova a szerelmünk visz. Minden különös és végleges elkötelezettség nélkül. Idegenben, de egy kicsit otthon mégiscsak. Az Atlanti-óceántól egészen Skandináviáig, Ciprus szigetétől Skóciáig. (Az utóbbi, ma már nem opció.)

Mai tudással naivitásnak tűnik, amit akkor sokan gondoltunk, mert a tér csakugyan megnyílt, de a lehetőségek azok nem jöttek. Akkor főleg a munkavállalás, a megélhetés motiválta azokat, akik kimentek, igaz nem tervezték, hogy örökre ott maradnak.

De, ahogy lenni szokott, a beilleszkedés, főleg a gyermekek ottani beiskolázása mindig erős vízválasztó. Aztán jöttek a rútabb idők. Már az első Orbán-kormány elindította a politikai motiváltságú kivándorlást, a klasszikus emigrációt.

Azok indultak el, akiknek szűkös lett a tér. Akik nem akarták, hogy a gyermeküknek a kivéreztetett és sekélyesedő közoktatás jusson osztályrészül. Akik nem akarták, hogy munkahelyükön világnézeti kérdés legyen, ki léphet előre. Vagy akiknek simán nem volt komfortos végignézni azt, hogy a hazája parlamentje kiüresedő törvénygyárrá válik és a kilencvenes években még olykor élvezetes, érvelő viták helyét átvette a kocsmai szintű ledorongolás.

Amikor Faludy György a második emigrációt választotta, ötvenhat után, azt mondta, még egy Recsket már nem bírna ki. Feláldozta a közegét, a magyar nyelv otthonosságát, évtizedekre elment, hogy az általa a „világ legunalmasabb országának” nevezett Kanadában telepedjen le. Akkorra itthon már csak a fiókjának tudott verseket írni, ott meg jószerivel senkinek. Haza is jött, amint tudott, és hiába radírozták ki az irodalmi kánonból, mára már elfelejtett kezek, hazatérésével mintha a szabadság tért volna haza Magyarországra.

Akik elindultak a tízes években, és nem csak a megélhetés, a lakástalanság, a kizsigereltség vezette őket, hanem a durvuló és egyre erőszakosabbá váló közélet, hasonlót érezhettek, mint Faludy.

Persze a fegyveres elnyomás helyett a posztmodern diktatúrának elég csak visszaélni a parlamenti kétharmadával, hogy a törvénykezés az önkény eszközévé váljék.

De ugyanilyen fojtogató egy gondolkodó ember számára, amikor látja, hogy a korrupció polipja halálos sebet ejtve a felzárkózási reményeinken, megfojtja ‘89 szellemét. Előbb egyetemi szakokat tiltanak be olyan természetességgel, mint Rákosi emberei tették, majd egy egész egyetemet üldöznek el. Az egyik legkiválóbbat a hazaiak közül, hogy az, mint intézmény kényszerüljön bécsi emigrációba. Ahonnan már nem jön haza, soha többé. Végignézni, ahogy előbb a hazai kultúra és szabadság egyik fellegvárát, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fojtják meg, majd az egyetemeink többségébe ejtőernyőztetik be a pártembereket, ugyanúgy, mint szintén Rákosi alatt.

Amikor mindezt a tombolást olyan nyugatellenes retorika kíséri, amit én, aki 1966-ban születtem, soha nem olvastam, hallottam Kádár Magyarországán. És amikor az egyre szalonképtelenebb Oroszországnak a hetvenes évek óta nem tapasztalt gesztusokat tesz a kormányzat, élén a miniszterelnökkel, amelyek mellett a háborús agresszió ellenére is kitart, a gondolkodó emberekben felrémlik a félsz:

meddig lehet egyáltalán elmenni ebből a tébolyból?

Akik eddig maradtak, vártak, valamire. Arra, hogy talán sikerül megállítani a szélsőjobboldali rezsimet, ahogy Meciart le tudták váltani a szlovákok. De hát Meciar nem volt olyan ördögien okos, hogy rendszerszinten betonozza be a hatalmát.

A választás biztosan sokaknál azt a küszöböt jelentette, amit már nem akarnak átlépni, és úgy érzik, itt a vége. És ebben az elhatározásukban csak megerősíti őket az örökös miniszterelnök önhitt öblögetése arról, hogy a lehető legjobb világot készülnek elhagyni. Ez maga az igazolás arra, hogy menni kell. Akik emigrálni készülnek, sok esetben szolid, biztos egzisztenciát hagynak hátra, adott esetben inkább vállalva a takarítást, mosogatást, csak ne kelljen tovább itt lenni, ne érezzék tovább az elviselhetetlenül fojtogató légkört.

Egy szó, mint száz, megértem azokat, akik most elindulnak, és vissza sem néznek. Jó száztíz évvel ezelőtt egy tehetséges fiatalember már mindent megírt erről a borzongató érzésről, és azokról a szégyenteljes állapotokról, melyek már az akkori Magyarországot fojtogatták. Ady Endre korabeli írásai mintha ma íródtak volna.

És én mégis, azt érzem, nem megyek sehova. Nekem egy másik író, egy legalább akkora óriás szavai járnak a fejemben, amikor megkérdezték, hogy sosem gondol arra, hogy elhagyja az országot? Esterházy Péter, mert róla van szó, így válaszolt:

„Nem, inkább azt mondanám, a kormány hagyjon el engem, és ne én az országot. Én voltam itt előbb”.

Igen, én is így érzem. Felháborít az, hogy ismeretlenek, érdemtelenek akarjanak kitúrni az otthonomból, hogy azok, akik élete nettó károkozás, amit hátralévő értékteremtő munkával sem tudnak már jóvátenni, olyanoknak akarjanak diktálni, akik értéket teremtettek ennek a közösségnek, amit hazának is nevezhetünk.

Nem fogadom el, hogy az ő pöffeszkedésük miatt itthagyjam mindazt, amit családom előző nemzedékei alkottak. Nem hagyom itt a barátaimat, nem hagyom itt az emlékeimet. Nem hagyom itt a kultúrámat, nem hagyom itt Karinthy humorát (akinek özvegyét Auschwitzba deportálták a magyar hatóságok), Bartók zenéjét (akinek menekülnie kellett a fasizálódó rendszerből).

Elvették a reményt is, amiben hittem a kilencvenes években, hogy itt Magyarországon is szabad levegő lesz mindenkinek - de az otthonomat nem adom.

Szabad emberként élek, amíg lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: