Egész városok süllyedhetnek el a felmelegedés és a túlzott vízhasználat miatt
A klímaváltozás a lakott területeken is mind erősebben érezteti hatását. Ez elől immár egyetlen égöv, egyetlen kontinens sem menekülhet. A Wired újabb riasztó képet fest arról, hogy milyen pusztítást végez az ember környezetében.
Az állandó jégtakaró olvadására évek óta figyelmeztetnek kutatók és környezetvédők egyaránt, nem újdonság az sem, hogy az Északi-sarkkör vidékén négyszer olyan gyors a felmelegedés, mint bolygónk más vidékein.
Mindez hatalmas károkat okoz a permafroszt-övezetekben: a szibériai városokban a házak úgy omlanak össze, mint a kártyavárak, Alaszkában minden évben dollármilliókat költenek arra, hogy helyrehozzák a lesüllyedt és összetöredezett utakat. Kanadában az őslakos inuitok földjén lévő Iqaluit város repülőterének kifutópályáját sem bírja már a talaj megtartani.
A felmelegedéssel azonban minden, ami a felszínén van, legyen az ház, út, vasút, villany- vagy gázvezeték, kezd lassan alámerülni.
Dmitry Streletskiy, a George Washington egyetem klimatológusa a Nature Reviews Earth and Environmentben megjelent tanulmányában emlékeztetett arra, hogy permafroszt-övezetek már régen nem nagy pusztaságok, ahol legfeljebb jegesmedvék élnek, hanem nagyon is aktív gazdasági élet folyik bennük, számos ipari létesítménnyel, fejlett infrastruktúrával. A jégtakaró olvadásának jelenlegi ütemével azonban több száz Északi-sarkköri település kerülhet veszélybe, az évszázad közepére az infrastruktúra 70% mehet teljesen tönkre.
Ha ez mindenütt egyformán történne, nem lenne nagy probléma, mert akkor az infrastruktúra is egységesen süllyedne. Csakhogy a természet nem így működik, és ha például a talaj megolvad egy ház egyik oldalán, de a másikon nem, egy idő után megdől, és ez kikezdi az alapokat. Ez különösen súlyos gond a szovjet korszakban épült nagyvárosokban, ahol hatalmas lakóházak nagy súllyal nehezednek a permafrosztra.
A 150 km-re a sarkkörön túl épült, hajdan gulagjáról hírhedtté vált Vorkuta városában már 2012-ben tapasztalható volt az épületek 40%-ánál deformálódás, az őslakos komik településein pedig ez a jelenség szinte általánossá vált.
Az utak és a vasutak még sebezhetőbbek, mivel ahogy átvezetnek különböző tájakon, nagy az esély arra, hogy különböző arányban süllyednek meg. Ráadásul az utak alatt még a nap is melegítheti a jégtakarót. És ha a permafroszt nem is olvad meg teljesen, a felmelegedés felboríthatja strukturális egységét. Streletskiy egy fagyasztóból kivett pizzát hozott példának, hogy az sem olvad fel egyszerre minden részében, de állaga egyre puhább lesz.
Amint beindul az olvadás, a benne lévő mikrobák rágni kezdik a szerves anyagot, amelynek révén üvegházhatású gázok szabadulnak fel, és még tovább melegíti Földünket. Az Északi-sarkkör vidékén a permafroszt olyan gyorsan olvad, hogy krátereket váj ki a földbe, ahonnan az állóvíz különösen erősen szennyező hatású metánt bocsájt ki.
Bár Indonézia nem a permafroszt területén fekszik, az emberi tevékenység következtében szintén fenyegeti a talajsüllyedés. Ahogyan a főváros, Jakarta egyre nagyobb lett, lakói túlságosan sokat vizet szívtak ki az alatta lévő víztározókból. Ezek kiürülése oda vezetett, hogy a város egyes részei évente 30 cm-t süllyednek.
Manoochehr Shirzaei, az arizonai egyetem geofizikusa szerint ha most abbahagynák víz kiszivattyúzását, a süllyedési folyamatot akkor is csak évtizedek múlva tudnák megállítani.
Akárcsak a permafroszt-övezetekben, Jakartában és Mexikóvárosban is fennáll a veszély, hogy a föld különböző mértékben süllyed. Jakartát még a tengerszint emelkedése is fenyegeti, éppen ezért az indonéz kormány már azt fontolgatja, hogy máshová helyezik át a fővárost.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
