KULT
A Rovatból

Barokk pompa, kocsmazaj és koponyák - megnéztük a Szépművészeti Múzeum új állandó kiállítását

Nézd meg velünk Rubens, Van Dyck, Murillo és a barokk művészek gyönyörű remekműveit!
Orosz Emese - szmo.hu
2022. január 13.



Végre ismét állandó kiállításon láthatjuk Rubens, Van Dyck, Murillo és a barokk művészek gyönyörű remekműveit a Szépművészti Múzeumban. Nézd meg velünk az Európai művészet 1600-1700 című tárlatot. Mutatjuk a legszebb festményeket, amiket élőben is látnod kell!

A Szépmű új állandó kiállítását megújult terekben újrarendezve nyitották meg a Régi Képtár frissen felújított Városligeti-szárnyában. Számos alkotást restauráltak, de új szerzeményekkel és eddig raktárban tárolt műremekekkel is találkozhattunk.

A kiállítás tizenegy termét és tizenhat kabinetét több mint háromszáz festménnyel töltötték meg. A különböző szekciókban a 17. század szinte minden műfaja, iskolája és stílusirányzata képviselteti magát. Így az itáliai, spanyol, németalföldi és a brit barokk irányzatokról is átfogó képet kaphattunk.

A kiállítótérbe lépve kicsit el is vesztünk, mert a legtöbb teremből kétfelé is tovább lehet menni. Igazából nem annyira fontos a sorrend, de ha időrendben akarsz haladni, akkor érdemes kérni az információs pultnál kiegészítő térképet. A kirakott múzeumi térképek ugyanis még nem tartalmazzák a szárny új kiállítását.

Barokk stílus

A barokk stílus elnevezésének eredete máig vitatott: a barocco kifejezés talán abból a portugál szóból ered, amely szabálytalan alakú gyöngyszemet jelent. Eleinte kifejezetten rosszalló értelemben használták mindarra, ami a klasszicista formarend felől nézve szabálytalannak, bizarrnak vagy mértéktelennek tűnt. Csak a 19. század végén vált általánossá a barokk művészet a reneszánsztól és a klasszicizmustól lényegileg eltérő, önálló stílusként való elismerése.

A 17. század elején Európa minden sarkából Rómába sereglettek a művészek. Mindenki látni akarta az antik szobrászok mesterműveit, illetve Raffaello és Michelangelo alkotásait. Jónéhány növendéket azonban elcsábított a klasszikusoktól Caravaggio radikális és provokatív művészete.

Az alábbi képen látható Kártyázók tulajdonképpen csúcspontja és összegzése annak, amivé a fiatal északi művészek átformálták a caravaggiói örökséget. A festmény egy dekadens világot mutat meg, ahol az antik márványfaragványok kocsmapulttá züllöttek. Itt nincsenek pozitív erkölcsös hősök, csak furfangos csalók, hamiskártyások, jósok, tolvajok, kurtizánok és ostoba balekok.

Az új barokk kiállításon kapott állandó helyet Van Dyck nagy méretű festménye, Stuart Mária Henrietta esküvői portréja is. A rendkívül nagy értékű és jelentősségű festmény tavaly került a Szépmű birtokába. A kép érdekessége, hogy Van Dyck felnőtt kezeket rajzolt az akkor még csak 9 éves kislánynak, ezzel akarta idősebbnek láttatni a hercegnőt.

Van Dyck Házaspár portréján szintén a kezek az érdekesek: a festményen a jobb kezek úgy simulnak össze, hogy kiemelje az asszony értékes gyémánt jegygyűrűjét. Büszkeség, gyengédség, bizalom és gondoskodás sűrűsödik ebben az egyetlen gesztusban. Sőt az sem kizárt, hogy a pár idős kora ellenére a kép egy frissen kötött házasságnak állít emléket.

A következő termekben a flamand festészet aranykorára és a holland arany évszázad művészetére is láthattunk gyönyörű példákat. Illetve az olasz, francia és német területek érett barokk festészetének sokszínűségét is megcsodálhattuk.

A teremsor központi, legnagyobb kiállítóterében kapott helyet a világhírű spanyol gyűjtemény. Murillo hatalmas oltárképei mellett, itt végre szemtől szembe állhattunk az udvari portréfestészet kedves fő művével, Margarita Teresa infánsnő portréjával is.

IV. Fülöp spanyol király lányát a barokk udvari festő, Velázquez számtalanszor megfestette, de a király még több képet szeretett volna róla – különböző színű ruhákban. A zöld ruhás verziót Velázquez halála után leghűbb tanítványa és egyben veje készítette.

Engem személy szerint leginkább a németalföldi tájképek szekciója nyűgözött le. A függetlenségét kivívó fiatal köztársaság művészei törekedtek a hazai táj és légköri viszonyok pontos visszaadására. Tájképeik között találtunk homokdűnéket és befagyott kanálisokat is.

Ebben a teremben láthattam viszont az egyik kedvenc havas festményemet, Hendrick Avercamptól a Téli táj korcsolyázókkal-t. Ez a festmény nem csak kör alakja miatt különleges. Döntő pillanat volt az európai festészet történetében, amikor a 16. század során a művészek először mertek olyan képeket festeni, amiken nem voltak sem szentek, sem görög istenek. Avercamp volt az első holland mester, aki kizárólag téli tájakat festett, sok-sok apró figurával benépesítve. Minél tovább nézem e festményét is, annál több aranyos epizódot találok: egy paraszt fakutyán tolja feleségét és gyermekét, vagy az ügyetlen úr, akinek esés közben még a kalapja is lerepült.

További termekben megnézhettük a zsáner-, a csendélet- és a tájképfestészet remekműveit. E műfajok ugyanis a 17. századra önállóvá váltak. A kabinettermekben láttunk élő és élettelen állatok, virágok és félig pucolt citromok alatt roskadozó asztalokat, dohányfüstöt, kocsmazajt, templombelsőket, de emberi koponyákat is.

Gottfried Libalt gúlába rendezett koponyái meglehetősen szélsőséges példája a vanitas-csendéleteknek. A harminc éves háború elképesztő pusztítást végzett Németországban. Libalt festménye a sötét történelmi háttér előtt inkább tűnik reális emlékműnek, mint az emberi élet múlandóságáról szóló szokásos moralizálásnak.

A trompe-l’oeil, azaz a tárgyakat megtévesztő élethűséggel bemutató, emberi szemet becsapását célzó festmények az 1670-es években jelentek meg Itáliában. Erre az egyik legkülönlegesebb példa a kiállításon Carlo Leopoldo Sferini “műteremfalat” ábrázoló festménye, amin még a gyalult fenyődeszka erezetét és a tárgyak árnyékait is bámulatos valósághűséggel festette meg.

Nagyon tetszett, hogy néhány festmény mellé témában azonos szobrot, illetve iparművészeti tárgyat is kiállítottak, amivel tulajdonképpen műalkotás párokat hoztak létre.

Az új barokk állandó kiállítást azért is ajánlom, mert szerves folytatása az Európai művészet 1250-1600 című tárlatnak, így mostmár öt évszázad európai művészetéről kaphatunk átfogó képet a Szépműben a korai gótikától a barokk művészetig. (A felújítás utolsó lépéseként idén márciusban nyílik majd meg a 18. századi európai művészetet bemutató állandó kiállítás és az impozáns Barokk Csarnok.)

A tárlatot ajánlom akkor is, ha egyszerűen csak gyönyörű festményeket akarsz látni Rubenstől, Van Dycktól, Murillotól és a többi barokk művésztől. Ne felejts el maszkot vinni! Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Biztonsági okok miatt Budapesten forgatják a Fauda következő évadát
Az ötödik évad eredetileg Marseille-ben készült volna, de a készítők túl kockázatosnak ítélték a helyszínt. Az új részekben a Hamász támadásai és a háború eseményei is helyet kapnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 05.



A Fauda ötödik évadát eredetileg Marseille-ben forgatták volna, de a készítők végül biztonsági okok miatt Budapestre hozták a produkciót – írja a Jerusalem Post az N12 izraeli csatorna alapján.

A világszerte ismert sorozat főszereplője Lior Raz, aki Avi Issacharoffal közösen alkotta meg a történetet. A legújabb évadban a Tarantino-féle Becstelen brigantykban feltűnt Mélanie Laurent is fontos szerepet kapott volna, ezért is terveztek sok jelenetet Franciaországban.

A 2023. október 7-i események után azonban Raz és Issacharoff átírták a forgatókönyvet, hogy a Hamász támadása és a háború is megjelenjen az új részekben.

A sorozat egyik sztárja, Idan Amedi, aki énekesként is ismert, a harcok kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe. Néhány hónappal később, 2024 elején súlyos sérülésekkel került kórházba.

A Fauda új évada 2026-ban debütál az izraeli Yes csatornán, ezt követően pedig a Netflixen is látható lesz világszerte.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Valkusz Milán: Ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza
Az X-Faktor sajtóvetítésén azt is megtudtuk, mit gondol Verebély Marcell kreatív producer a Majka körüli politikai felhajtásról, és hogy miért ekkora troll Miller Dávid.


Az RTL városligeti irodaházában, azon belül is a Barátok közt teremben nézhették meg a sajtó képviselői az idei X-Faktor első adását. Magáról az adásról egyelőre nem írhattunk, de megragadtam az alkalmat, hogy a látottakról kérdezzem az alkotókat, szereplőket.

Kirtikával majd a tévéadás után jelentkezem, de annyit talán addig is elárulhatok, hogy talán még nem láttam ennyire erős első adást. Jóval több volt az ígértes jelentkező és sokkal kevesebb a szekunder szégyent kiváltó produkció, mint korábban. Verebély Marcell kreatív producert elsőként arról faggattam, ez szerencse kérdése, vagy tudatosan törekednek a minőség javítására.

"Nem mondanám szerencsének. Az persze nagy szerencse, ha valaki besétál az utcáról és tehetséges, de a műsort komoly casting előzi meg. Remek csapat jött össze, mindenki nagyon jól végezte a dolgát és valóban sok jó előadó, énekes és rapper van az idei évadban. Ezért tehettük meg, hogy már az első adásba is többet raktunk, mint általában.

Az ízlés kérdése, hogy kinek mi a kínos, hol a határ. Vannak produkciók, amik nem úgy sikerülnek, ahogy az előadó elképzelte. De az X-Faktor mindig erről szólt:

mi nem a legjobb énekest keressük, nem a legjobb hangot, hanem a legjobb színpadi előadót, és abba nagyon sok minden belefér."

Természetesen szóba került Majka is, aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Afelől érdeklődtem, okozott-e fejtörést a csatornának, hogy a mentor az elmúlt fél évben a politika célkeresztjébe került, és meg tudja-e védeni magát a csatorna a rendszer esetleges bosszújától.

"Az X-Faktor egy szórakoztató tévéműsor. Természetesen figyelemmel követjük, miként alakul Majka zenei előadói pályája, de az ebből fakadó események függetlenek az itteni munkájától. Örülünk, hogy együtt dolgozhatunk vele.

Az RTL-nek nem kell megvédenie magát, mert nem tett semmi olyat, amiért ez szükséges lenne.

Minden csoda három napig tart, Majka pedig teszi a dolgát."

Nem hagyhattam szó nélkül, hogy idén a konkurens tévécsatorna tehetségkutatójának egyik zsűritagja az a Herceg Erika lesz, aki néhány éve éppen az X-Faktor mentoraként vált országosan ismertté hazánkban.

"Örültem, amikor lehetőségünk volt Erikával együtt dolgozni – felelte Verebély. – Aztán ki is maradt egy évad az X-Faktorból, de azért még dolgoztunk együtt vele, hiszen feltűnt az Árulókban, az Álarcos énekesben, a Sztárboxban pedig extra produkcióként lépett fel. Most ott kapott lehetőséget, és azt választotta, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy akár ő, akár mások, akik most a konkurenciánál vannak képernyőn, a jövőben ismét nálunk tűnjenek fel."

Arról is érdeklődtem, számíthatunk-e szabálymódosításokra, mint a korábbi években.

"Konkrét szabálymódosítás nincs, de a műsort a mentorokkal közösen alakítjuk, és lesz olyan izgalmas esemény, ami még nem fordult elő a hazai X-Faktor történetében. De ezt nem szeretnem előre lelőni."

Végezetül azt kérdeztem meg a kreatív producertől, hogy mit gondol, hány szezon lehet ebben a mentorcsapatban:

"Ez egy nehéz kérdés, mert jelen pillanatban még csak a forgatások vannak mögöttünk. Az élő szakasz, ami a legkonkrétabb mentori munka, az most kezdődik.

Ezért rajtuk is múlik, hogy mennyire találják meg újra és újra ebben a mentori pozícióban a kihívást, a hozzáadott értéket.

Majka már nagyon sokat zsűrizett különböző műsorokban, Gáspár Laci nyolcadszor ül az X-Faktor mentori pultjában, mégis mindig képesek megújulni. Még akár nagyon sok év is lehet ebben a négyesben, de természetesen az évad végén kell a tanulságokat levonni, és közösen megbeszélni, hogyan megyünk tovább. Idén sem a csatorna, sem a mentorok részéről nem volt kérdés, hogy velük megyünk tovább."

A tavalyi évad győztes mentorának, Valkusz Milánnak az első adásban annyira megtetszett az egyik versenyző produkciója, hogy felajánlotta, akkor is segít neki producerként, ha nem az ő csapatába kerül. Először is arra kértem Milánt, tisztázzuk, mit jelent a zenében a producer fogalma.

"Alapvetően a producer mint fogalom pénzügyi befektetőt jelent. De a zenei világban a producer a "music producer" kifejezésből jön, vagyis a stúdióban dalszerzőként, vagy akár hangmérnökként segítenék. Akkor is, ha a vetélytársam versenyzője lesz.

Szeretek önzetlenül segíteni, erről szól a világ, nem szabad azon kattogni, hogy ha a másik mentor versenyzőjét segítem, az rossz lesz az én csapatomnak.

Elkapott valami isteni sugallat, mert olyan gyönyörűen énekelt a kedves hölgy."

Miután az első adásban is láthattunk rá példát, hogy valaki rázendített egy Valmar dalra, és Gáspár Laci sláger is felcsendült, megkérdeztem, mennyire képes egy mentor objektív maradni, ha a saját dalát hallja a versenyzőtől.

"Mindig nehéz, ha valaki a saját dalát hallja, mert nagyon berögzült a fülben, agyban úgy, ahogy az ember megírta. Nem is emlékszem olyanra az eddigi adásokból, hogy valaki igazán jól énekelte a dalaimat. Nem tudom, ez minek köszönhető. A saját dalaimnál például a rapet nem nagyon tudják lehozni. Ilyenkor derül ki, hogy minden látszat ellenére még sem olyan könnyű az, amit Marics Petivel csinálunk.

Mindenesetre, ha valaki egyéniség akar lenni, akkor ne egy mentor dalát hozza. Inkább valami külföldi előadót, nagyobb "wow faktort" próbáljon mutatni."

Ha valaki egy Bon Jovit vagy más világsztárt énekel el úgy, ahogy kell, az teljesen más, mint mondjuk egy Valmar dal.

Végezetül az X-Faktor egyik műsorvezetőjét, Miller Dávidot szólítottam meg, aki minden eddiginél nagyobb trollként hergelte a versenyzőket a zsűri ellen.

"Amikor ott van nálam a versenyző, akkor én a versenyzővel vagyok – magyarázta Miller. – Mindent próbálok az ő szemszögéből nézni. Olyankor a mentorcsapat egy külső tényező. Ha ő dühös a mentorokra, akkor nyilván én is dühöt érzek a mentorokra. Ha jól sikerül neki és örül, akkor együtt örülök vele. Mindig a versenyző érzelmeit próbálom egy kicsit felerősíteni."

Mesélt arról is, milyen a közös munka műsorvezető társával, Pápai Jocival.

"Szerencsére egyikünknek sem kell a szomszédba menni a humorért. Nagyon jó közönség a Józsi.

Bármit csinálok, ő szakad a röhögéstől, ami nekem csak olaj a tűzre és akkor még többet hülyéskedek.

Egy ilyen műsorvezetői párosnál nagyon fontos, hogy kedveljük egymást a kamerán kívül, mert akkor sokkal könnyebb a kamera előtt is együtt dolgozni.

Semmi sincs előre megírva. Bemegyünk reggel 8.30-ra a székházba, 9.30-ra elkészülünk, 10-kor elkezdjük a forgatást, beállítanak minket a helyünkre. Előtte nem találkozom a versenyzővel, nem tudom, mit fog csinálni. Nem is lenne jó tudni, mert sokkal teátrálisabb lenne. Miért kérdezzem meg, hogy mit énekel, ha már tudom? Itt nem színész vagyok, hanem műsorvezető.

Amikor nem dolgoztam a tévében, én is azt hittem, hogy minden előre meg van írva, de most már látom, hogy ezeknek a civil szereplőknek a torkán nem lehet lenyomni előre kitalált dolgokat.

Annyi könnyebbség azért van, hogy ez felvétel. Az élő adás nyilván teljesen más. Ha ott kimondtál valamit, akkor ki kell keveredned belőle. Az meg azért izgalmas."

Az első adás szeptember 6-án látható az RTL-en, a róla írt kritikánk pedig vasárnap olvasható a Szeretlek Magyarországon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk