SZEMPONT
A Rovatból

Az önkényuralom maga készíti elő összeomlását – Vlagyimir Putyin és rendszere a történész szemével

Stephen Kotkin szerint Oroszország nagyhatalmi ambíciói mindig is meghaladták valóságos erejét.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2022. március 18.



Oroszország évszázadok óta a Nyugat elérésére, túlszárnyalására törekszik, miközben ma is ugyanabban az egyszemélyi hatalmi struktúrában él, mint a cárok idejében – vélekedik Stephen Kotkin, az orosz-szovjet történelem egyik legelismertebb amerikai kutatója. A princetoni egyetem professzorával a New Yorker készített interjút az orosz-ukrán háború kapcsán a putyini diktatúráról, az orosz hatalmi struktúráról és ennek várható következményeiről.

Kotkinnak a legnagyobb elismerést Sztálin-életrajza hozta meg, amelyből eddig két kötet jelent meg, és előkészületben van harmadik, amely a II. világháborútól Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig és a totalitárius örökségig tárgyalja az eseményeket. Az életrajz és más irányú kutatásai megerősítik azt a nézetet, mely szerint Vlagyimir Putyin rendszere mélyen gyökerezik az orosz történelemben.

Mindjárt a beszélgetés elején Kotkin elutasítja azt a felfogást, hogy a NATO kelet felé való terjeszkedése indította el a háborút. Úgy véli, hogy ez a NATO-terjeszkedés nélkül is bekövetkezett volna, mert ez következik az oroszok történelmi hagyományaiból.

Oroszország már a 19.században is autokrata, elnyomó, militarista állam volt, amely gyanakodva tekintett az idegenekre és a Nyugatra. Egyben hangsúlyozza, hogy a NATO keleti bővítésével a Nyugat jobb helyzetben van jelenleg, mint anélkül lenne, különben Lengyelországgal vagy a balti államokkal ugyanaz történne, mint Ukrajnával. Így viszont Lengyelország, amellyel szemben Oroszország már többször kudarcot vallott a 19.századtól egészen a Szolidaritásig, megerősítette a NATO gerincét a térségben.

A történész hat évvel ezelőtt írt egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy az orosz külpolitikát 500 éven keresztül, kezdve Rettegett Iván cár hatalmas területszerzéseivel, mindig olyan ambíciók jellemezték, amelyek meghaladták a képességeit. És hiába voltak nagy pillanataik Nagy Péter uralma idején, Napóleon, majd Hitler legyőzésével, Oroszország mindig is „gyenge nagyhatalom” maradt. Kotkin elismeri az orosz civilizáció nagyságát, de felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországban ma is él a világgal szembeni küldetéstudat, amely a keleti ortodoxiából ered. Ezzel magyarázhatók a nagyhatalmi törekvések, a Nyugat legyőzésének vagy legalább utolérésének igénye gazdasági és katonai téren. Ehhez egy erősen központosított államrendre van szükség, egy darabig látszólag sikerül is, de aztán falakba ütköznek, és jön a hosszú stagnálás, és újra nő a Nyugattól való távolság. Az orosz történelem e dinamikájának legrosszabb része, hogy az erős állam létrehozása helyett személyi diktatúrát építenek ki, amely általában despotizmusba torkollik, ahogyan ezt a hasonló modellt követő Iránban és Kínában is látjuk.

A putyinizmus nem azonos a sztálinizmussal, vagy a cárizmussal – hangsúlyozza a professzor. Az ország, a külvilág óriásit változott, éppen ezért döbbenetes, hogy mégsem képesek szabadulni ettől a modelltől.

„Egy autokrata, vagy ma már inkább despota van hatalmon, aki teljesen egyedül hoz döntéseket. Hatnak-e rá mások? Talán. Nem tudjuk, mi történik legbelül. Kap-e olyan információkat, amiket nem akar meghallani? Aligha. Azt hiszi, mindenkinél jobban tud mindent? Ez nagyon valószínűnek tűnik. Elhiszi-e saját propagandáját és a világgal kapcsolatos összeesküvés-elméletét? Ez is valószínű.

Mindezek csak feltételezések, mert nagyon kevés ember beszél Putyinnal. Mindenesetre magát felsőbbrendűnek tekinti. Ez a despotizmus problémája: egyszerre hatalmas és törékeny” – hívja fel a figyelmet Kotkin, aki szerint a despotizmus saját maga teremti meg összeomlásának körülményeit: egyre kevesebb az információ, növekszik a hízelgők száma, elapadnak az ellenőrző mechanizmusok, és mindezekből egyre több hiba következik.

A történész emlékeztet arra, hogy Putyin azt hitte, Ukrajna nem valóságos ország, népe pedig egy az orosszal. Nem vette komolyan az ukrán kormányt, azt hitte, hogy hadserege olyan szinten modernizált, hogy villámgyorsan elfoglalja Kijevet, és vagy bábkormányt állít fel, vagy pedig rákényszeríti a jelenlegit egy szerződés aláírására. Felidézi, hogy 1968-ban milyen nevetséges helyzet volt, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába az „emberarcú szocializmus” megállítására. Alexander Dubceket először letartóztatták, Moszkvába vitték, majd visszaküldték, és 1969 tavaszáig még hatalmon maradt.

A másik ballépés Afganisztán volt 1979-ben, amikor a szovjet különleges egységek legyilkolták a kabuli vezetést, és bábjuk, az addig csehszlovákiai száműzetésben élő Babrak Karmal alakított kormányt. Csakhogy az új rezsimet meg kellett erősíteni, egyre több katona érkezett, amely ellen az afgánok fellázadtak, és a tíz évig tartó háborút a szovjetek elvesztették. Feltételezhető, hogy Ukrajnában az afganisztáni forgatókönyv sikeres változatában bíztak, csak nem számoltak az ukránok hősiességével és ellenállásával és nem jött be Volodimir Zelenszkij elnök lejáratásának kísérlete sem.

De Putyin számára a legnagyobb meglepetés az volt, ahogyan Ukrajna felizzította a Nyugatot, amelyet ő hanyatlónak, dekadensnek tekintett.

A riporter Putyin és az oligarchák viszonyára is rákérdezett, felidézve, hogy az elnök figyelmeztette az orosz hipergazdagokat: megtarthatjátok vagyonotokat, de tartsátok magatokat távol a politikától. Aki nem így tett, az börtönbe került, mint Mihail Hodorkovszkij, elkobozták a vagyonát vagy külföldre menekült. Milyen ma az orosz rendszer és milyenek, akik lojálisak hozzá?

Kotkin szerint a katonai-rendőri diktatúra mellett van egy klikk, amely a legprofibb módon irányítja az ország makrogazdaságát. Jelentős külföldi valutatartalékkal rendelkeznek, kiegyensúlyozott a költségvetés, igen alacsony az államadósság, a GDP alig 20%-a. Csakhogy a makrogazdasági stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez normális nyugati kapcsolatok kellenek, a rezsim domináns, katonai-biztonsági része viszont ellenségnek tekinti a Nyugatot. E két érdekcsoport közti egyensúly most éppen az utóbbi javára dőlt meg, ahonnan maga Putyin is jött. Csak azok az oligarchák jártak jól, akik Putyinnak dolgoznak, köztük azok, akikkel még annak idején együtt szolgált a KGB-ben, Leningrádban.

Putyin újra egy olyan rendszert épített ki, amelyben a magántulajdon az uralkodótól függ. Így aztán mások tulajdonának, vállalkozásának kisajátítása országos jelenség lett Putyin hívei részéről. A rezsim egyre korruptabb, egyre megbízhatatlanabb és egyre népszerűtlenebb lett – ez a diktatúrák sajátja. Mint ahogyan az is, hogy a túlélésre játszanak, de ezt csak úgy érhetik el, hogy elvetnek minden politikai alternatívát, és minden ellenzéket börtönbe zárnak vagy száműzetésbe kényszerítenek.

„Ebben a rendszerben azonban csak egy elit prosperálhat, és nem a gazdasági növekedésből, hanem a lopásból. Ha megfizetik a lojális elitet, különösen a biztonsági szolgálatokat és a felső tiszti kart, ha hozzájuk áramlik minden pénz az orosz természeti kincsekből, mondhatják, hogy nincs szükségük a népre, mert nulla növekedéssel is jól élnek” – mondja a történész.

Számít-e vajon a népszerűség ilyen rezsimben? Kotkin szerint a titkosrendőrség, a háborúellenes tüntetések elfojtása mellett szüksége van a rendszernek az orosz nagyságról, az orosz nagyság feltámadásáról és küldetéséről, a belső és külső ellenségekről szóló történetekre, amelyeket bármikor előhúzhatnak. És ezek, ha nem is mindenkinél, de működnek, és a rendszer minden alkalmat megragad, hogy hirdesse őket.

Ami a gazdasági szankciókat illeti, Kotkin jogosnak tartja, hogy ezt a fegyvert használja a Nyugat, mert nem akar háborúba keveredni egy nukleáris hatalommal. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy milyen hatásuk lesz. Be lehet ugyan fagyasztani vagy akár elkobozni nyugati bankokban lévő orosz vagyonokat. Csakhogy Putyin kezében ott az egész orosz gazdaság, és ezt nem vehetik el tőle. A legsúlyosabb szankciók a professzor szerint azok, amelyek a csúcstechnológia átadását tiltják. Az amerikai gyártmányú szoftverek és más termékek a világ összes fontos technológiáját érintik, és ha ezekhez nem jutnak hozzá, teljesen lemaradhatnak a fejlődésben.

A háború kimenetelét illetően Kotkin úgy vélekedett, hogy ha Kijev ellenáll addig, amig a támadók az utánpótlások miatt némi szünetre kényszerülnek, vélhetően hosszabb ideig kitart majd. Emellett meggyőződése, hogy Oroszország nem képes sikeresen megszállni Ukrajnát, nincs meg hozzá sem a katonai, sem a közigazgatási ereje, sem pedig a nép támogatása, ráadásul olyan sincs, akik a bábkormányzást vállalná. És akkor még nem számoltak az ukránok fegyveres ellenállásával. Ismét egy történelmi példát említ: amikor 1940-ben a nácik megszállták Kijevet, elfoglalták az összes luxusszállodát. Néhány nappal később azonban egymás után robbantották fel mindegyiket.

Lehetséges-e egy palotaforradalom Putyin ellen? – kérdezte az újságíró, hiszen erre is volt már példa az orosz-szovjet történelemben: I. Pál cár gyilkosa saját környezetéből való volt, Hruscsovot pedig akkor buktatta meg Brezsnyev, amikor a főtitkár nyaralását töltötte. Kotkin nem zárta ki ennek lehetőségét. A Nyugat nem titkoltan dolgozik azon, hogy szökésre vegyen rá egy magas rangú titkos szolgálati vagy katonatisztet, aki kiáll a nyilvánosság elé. Történt már ilyen is: 1938-ban Genrih Ljuskov, a titkosrendőrség tábornoka Japánba menekült Sztálin katonai és biztonsági terveivel, és egy tokiói sajtókonferencián ítélte őt el.

Természetesen Putyin igyekszik minden erejével megakadályozni egy ilyen szökést. És számolni kell a rezsim „negatív szelekciójával" is. Olyan embereket választanak ki a fontos pozíciókra, akik nem annyira okosak, hogy puccsot eszeljenek ki. Putyin éppen ilyenekkel veszi körül magát paranoiája miatt. Ugyanakkor ez gyöngíti az orosz állam erejét is. Például olyan védelmi miniszterük van Szregej Sojgu személyében, aki táplálta Putyin Ukrajnával kapcsolatos lázálmait.

Ezzel együtt nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik a belsőbb moszkvai berkekben. Ez a helyzet Putyin állítólagos őrültségével is, hiszen elhíresztelésének célja lehet az is, hogy minél nagyobb félelmet keltsenek. Például a nukleáris fenyegetéssel. A probléma az, hogy ezt nem lehet csupán blöffnek tekinteni, mivel Putyinnak valóban megvan a lehetősége arra, hogy megnyomja a gombot.

Segíthet-e az Egyesült Államok és a NATO Oroszországnak abban, hogy véget vessen az inváziónak, mielőtt a dolgok még rosszabbra fordulnak? Kotkin szerint szükséges lenne rávenni Putyint olyan tárgyalásokra, amelyben lemondana maximalista követeléseiről. Ebben fontos szerep juthatna Szauli Niinistöö finn elnöknek, akit Putyin jól ismer és tisztel, vagy Naftáli Benet izraeli kormányfőnek, akivel már kapcsolatba is lépett. De szóba jöhet Hszi Csin-ping kínai elnök is, akinek sok mindenben hasonló a helyzete Putyinéhoz, de nem hagyhatja figyelmen kívül Európát, Kína legnagyobb kereskedelmi partnerét sem. Ezzel időt lehetne nyerni, közben az események, nem utolsósorban az ukrán ellenállás ereje, alakíthatják a helyzetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: