AIDS: évi 37 ezer halott a másfélmillió fertőzött országában – tarol a betegség az őskonzervatív Oroszországban
Az 1980-as évek közepén a világ az AIDS-tól való rettegésben élt. Már áldozatul estek az első hírességek: a német avantgárd kontratenor Klaus Nomi, a francia filozófus Michel Foucault, vagy az amerikai filmsztár Rock Hudson. 1986-ban – Csernobil évében! – egy évvel azelőtt, hogy az első HIV-fertőzöttet regisztrálták a Szovjetunióban, egy Vlagyimir Trofimov nevű egészségügyi illetékes az állami tv-ben kijelentette, hogy „az AIDS a Nyugat betegsége, és nincs is alapja annak, hogy a Szovjetunióban elterjedjen, mivel nálunk nincsen sem drogfüggőség, sem pedig prostitúció”. E két utóbbi társadalmi probléma létezéséről legfeljebb a rezsim által „ellenségesnek” minősített forrásokból értesülhetett a külvilág.
Napjainkban azonban aligha lehetne letagadni, hogy az AIDS Oroszországot is elérte. Több mint 340 ezren estek áldozatául az elmúlt évtizedben, és számuk minden évben ijesztően növekedett. Az eddigi legfrissebb adat szerint 2018-ban 37 ezren haltak meg, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az új fertőzések növekedési rátáját 10-15% közé teszi – írja a Politico.
Bár korábban a kábítószeresek közös tűhasználata volt a betegség gyors terjedésének egyik fő oka, az orosz szövetségi AIDS-kutatási és megelőzési központ adatai szerint a HIV-vírust 57%-ban heteroszexuális nemi kapcsolatok útján adják tovább, a drog 40%, míg a homoszexuális érintkezések csupán 3%-ban felelősek.
Ennek ellenére Oroszország nem hajlandó bevezetni a szexuális nevelést az iskolákban, sőt, a hatóságok igyekeznek ellehetetleníteni azokat a civil szervezeteket, amelyek a maguk módján próbálják megfékezni a további fertőzések áradatát.
Ezek egyike a szentpétervári EVA, amely elsősorban HIV-pozitív nőket támogat. Koordinátoruknak, Marija Godlevszkajának, aki maga is 20 éve él ezzel a fertőzéssel, meggyőződése, hogy a betegség azért terjedt el ilyen mértékben az országban, mert nagyon kevés embert teszteltek. Ezért sokan úgy fertőztek meg másokat, hogy nem is tudták magukról, hogy HIV-pozitívak. Sok nőről például csak a terhességi vizsgálatok során derült ki.
Ugyancsak a támadások középpontjában áll az alig 25 tagú Andrej Rilkov alapítvány, amelynek tagjai tiszta tűkkel és óvszerekkel látják el a moszkvai drogfüggőket. Az orosz kormány 2016-ban a „külföldi ügynökök” listájára helyezte az alapítványt, amely amerikai pénzügyi támogatást kap. Az idén áprilisban arra kényszerítették őket, hogy korlátozzák a web-oldalukhoz való hozzáférést, miután Vaszilij Piszkarjov, az orosz parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke azzal vádolta a szervezetet, hogy a kábítószerélvezetet hirdeti. Holott csupán arról volt szó, hogy egy ellenzéki portálon beszámoltak a drogfüggőknek nyújtott tevékenységükről a moszkvai koronavírus-zárlat idején.
Ma egész Oroszországban a hivatalos statisztikák egymillióra teszik a HIV-fertőzöttek számát, a szakértők szerint a valós adat 1,5 millió lehet. Öt szibériai és Ural-menti városban, Cseljabiszkban, Irkutszkban, Szamarában, Togliattiban és Jekatyerinburgban megállapították, hogy a lakosságnak több mint 1,5 %-a HIV-fertőzött.
Bár Vlagyimir Putyin elnök nem nevezte az AIDS-et „a Nyugat betegségének”, soha nem mutatott túl nagy hajlandóságot arra, hogy mélyrehatóbban foglalkozzon a kérdéssel. Utolsó komoly megszólalása HIV-ügyben 2006-ra nyúlik vissza, amikor sürgős akcióra szólított fel a vírus megfékezésére.
A rendszer kritikusai szerint a betegség terjedése elleni határozott fellépéstől való vonakodás egyenes következménye annak az ultrakonzervatív politikának, amelyet a nagy befolyással rendelkező orosz pravoszláv egyház támogat Putyin 2012-ben kezdődött harmadik elnöki ciklusa óta. Jellemző, hogy 2013-ban Pavel Asztakov, aki akkor a gyermeki jogok bizottságának elnöke volt, kijelentette, hogy az olyan klasszikus orosz írók, mint például Lev Tolsztoj, mindent megírtak regényeikben, amit egy gyermeknek tudnia kell a szerelemről és a szexről. Őt ugyan három évvel később menesztették, de a helyzet ezután sem javult. 2017-ben az oktatási minisztérium elutasította azt a tervet, hogy online előadásokat tartsanak diákoknak a HIV/AIDS témakörben, mert kerülni kell „a kényes témákat”, vagy az olyan kifejezéseket, mint az „óvszer”. Ehelyett a kormány jelszót ad ki a fiataloknak: „A HIV elleni legjobb fegyver a szerelem és a hűség”.
„Putyin hallgatásával és tradicionalizmusával nagy mértékben felelős az oroszországi HIV-járványért” – írta Iszkander Jaszavejev szentpétervári szociológus a Novaja Gazeta című ellenzéki lapban.
A HIV-aktivisták szerint az orosz drogpolitika is bűnös. Betiltották ugyanis a metadont, amely a nemzetközi kutatások szerint csökkenti a vírusátadást azáltal, hogy helyettesíti az intravénás droghasználatot, és terjesztését 20 évi börtönnel büntetik. Ez különösen azután vált feltűnővé, hogy Oroszország 2014-ben elragadta a Krim-félszigetet Ukrajnától. Az egykori szovjet köztársaságban ugyanis a metadont receptre írták fel a heroin-függőknek.
Egy ENSZ-jelentés szerint mintegy 800 korábbi heroinistának szakadt meg így a helyettesítő terápiája. Közülük 100-an egy éven belül öngyilkosok lettek, túladagolták magukat, vagy pedig a HIV-vel és a tüdőbajjal kapcsolatos komplikációba haltak bele. Moszkva tagadta, hogy ezek a halálesetek összefüggnének a metadon-tilalommal.
