ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A Szegedi Tudományegyetem diákjai 2020-tól egyszerre öt egyetemen is tanulhatnak

Az EUGLOH projektnek köszönhetően Párizsban, Lundban, Portóban és Münchenben is tanulhatnak. A projektről és a lehetőségekről az egyetem nemzetközi és közkapcsolati igazgatójával, a stratégiai rektorhelyettesével és az egyik Erasmusos diákjával beszélgettünk.


Mindig is arról álmodoztál, hogy egyetemistaként külföldön is tanulj? Most az SZTE-n ez az álmod jó eséllyel teljesülhet. Az egyetem ugyanis társalapítója az European University Alliance for Global Health – röviden EUGLOH – elnevezésű, öt egyetemből álló európai egyetemi szövetségnek. Ennek köszönhetően az egyetem hallgatói választhatnak, hogy melyik külföldi partneregyetemben szeretnének külföldi ösztöndíjjal tanulni, de kutatási projekthez is csatlakozhatnak.

Így tanulhatsz a Paris-Saclay Egyetemen Franciaországban, a svéd Lundi Egyetemen, Portugáliában a Portói Egyetemen vagy éppen a müncheni Ludwig Maximillian Egyetemen Németországban.

Hogy miről is szól az EUGLOH projekt és mire számíthatnak 2020-tól a diákok, Széll Mártát az egyetem stratégiai rektorhelyettesét kérdeztük:

- A projekt alapötlete 2017-re datálható, mikor az Európai Bizottság egy olyan határozatot hozott, amelyben kijelentették, hogy Európa jövőbeli erősségét a felsőoktatási intézmények fogják nagymértékben elősegíteni. Emmanuel Macron elnöknek volt ezzel kapcsolatban egy nagyhatású beszéde, és ezután egy év alatt dolgoztak ki egy olyan program tervezetet, amely megalapozhatja a közös európai felsőoktatási tér létrehozásának lehetőségét.

A Szegedi Tudományegyetemet 2018 nyarán érte a megkeresés, a müncheni egyetemen keresztül, hogy csatlakozzunk egy európai egyetemeket tömörítő konzorciumhoz. Ebben a szövetségben rajtunk kívül még, Svédországban a lundi egyetem, Portugáliából a portói egyetem, Németországból a müncheni Ludwig Maximilian egyetem, és Franciaországból a párizsi Párizs-Saclay Egyetem tartozik.

A projekten belül kiírásra kerülnek pályázatok, amelyre európai egyetemeknek a konzorciumai pályázhatnak, és 3 éves futamidővel megvalósított közös projektekben kerül tesztelésre, hogy hogyan működnek ezek a szövetségek. Az első ilyen pályázati kiírás 2018 októberében jelent meg. Február végén volt lehetőség leadni az egyetemeknek a pályázatokat és mi a fentebb felsorolt egyetemekkel pályáztunk, amit végül el is fogadtak. - mesélte el nekünk.

 

Közösen szervezett konferenciák, oktatásfejlesztési programok várhatóak a négy partneregyetemmel

Széll Márta továbbá elmondta nekünk milyen projektekbe csatlakozhatsz az egyetem tanulójaként és min dolgoznak jelenleg is a projekt munkatársai:

- Az egész program kiemelt célja, hogy mind az egyetemek hallgatói és oktatói, az úgynevezett szakmobilitást elsősorban egymás között hajtsa végre.

Tehát, hogyha egy tanuló az SZTE hallgatója lesz, akkor ezen keresztül egy 220 ezres egyetemi európai közösségnek lesz a tagja. Innentől kezdve a másik 4 partneregyetem közül bármelyik oktatási programjába be tud csatlakozni.

Ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy egyfajta tematikát kellett adni ennek a projektnek. Ez pedig a globális egészség tematikája, amely abba az értelemben is globális, hogy nem csak az európai egészségügyi térben gondolkodik a projekt, hanem globális vonatkozásban.

Nem csak szorosan az orvos és egészségügyi ellátás területén próbáljuk összehangolni a oktatási, kutatási tevékenységeinket, hanem az egészség értékláncnak a számos tagját és a legdiverzebb tagjait is belevonva. Kezdve az egészséges talajjal, az egészséges étkezéssel, az egészség megőrzésének a témájával, az orvos egészségtudományokkal, rehabilitációval, az egészségügyi ellátás a jogi és gazdasági aspektusaival. Lesznek közösen szervezett konferenciák, oktatásfejlesztési programok, amelyhez az oktatóknak illetve a hallgatók minél szélesebb körének csatlakozását várjuk.

Jelenleg azon is dolgozunk, hogy egymás között megemeljük az Erasmus csere kapcsolataink keretszámait, és kidolgozzunk olyan virtuális és blended képzési programokat is, amelyeken keresztül a hallgatóknak fizikai mobilitást nem is kell végrehajtani, hanem online tudnak csatlakozni. 

Tervezzük továbbá, hogy legyenek olyan kurzusaink, ahova mind a négy partneregyetem hallgatója tud majd csatlakozni és azon is dolgozunk, hogy olyan témában kerüljenek meghirdetésre, amelyhez minél több hallgató tud egyszerre csatlakozni.

Az SZTE-n kívül a Pécsi Tudományegyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Central European University nyertek még ilyen európai egyetem projektlehetőséget.

A végkimenetele ennek a projektnek majd az lesz, hogy megteremtsük az alapjait ez európai közös diplomának, de ehhez még sok előkészítő munkára van szükség. Tulajdonképpen ez a projektindítás ennek a célját is szolgálja többek között.

Tehát elkezdtünk dolgozni azoknak a programoknak a kidolgozásán, amelyeket beemelünk ebbe a közös munkába és nagyon szorosan riportáljuk az Európai Unió felé, hogy hogy történik ezeknek a megvalósítása.- avatott be minket Széll Márta a projekt részleteibe.

 

Az Erasmus nem csak a hallgatók, de az oktatók körében is népszerű

A Szegedi Tudományegyetem Erasmus kapcsolatairól Bene Tamást, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati igazgatóját kérdeztük. Az egyetem jelenleg 31 országban 540 intézménnyel áll kapcsolatban 1035 bilaterális szerződés keretében (ezek listáját itt találod), így kiváncsiak voltunk arra, hogy az SZTE diákjai és oktatói körében, mennyire népszerű az Erasmus és vajon melyik ország a legnépszerűbb a hallgatók körében.

- Egy évben átlagosan hány hallgató pályázik az Erasmus ösztöndíjra és hány hallgató nyer felvételt? 

- Az elmúlt évek adatai alapján éves szinten kb. 250-300 hallgató utazik külföldre az ösztöndíjjal.

- Melyik országból érkeznek legtöbben a külföldi hallgatók?

-A TOP 3 ország Törökország, Olaszország, Spanyolország. További országokat ezen a linken találtok!

- Az SZTE-s hallgatók melyik országokat választják legszívesebben?

-A TOP 3 ország Németország, Olaszország, Franciaország. További országokat ezen a linken találjátok!

Az Erasmus nem csak a hallgatók, de az oktatók körében is népszerű. 2019-ben európai szinten is első helyen végzett a Szegedi Tudományegyetem a kiküldött oktatói mobilitási adatok alapján. A közel 370 kiutazással az európai mobilitási projektek több mint egy százalékát az SZTE valósította meg. A kiutazó hallgatói mobilitás alapján a szegedi egyetem a legaktívabb vidéki felsőoktatási intézmény.

Bene Tamástól megtudtuk azt is, hogy az SZTE-n Erasmus ösztöndíjat az 1998/1999. tanév óta 5264 kiutazó hallgató,  3275 Szegedre érkező hallgató, 3231 kiutazó és 1627 Szegedre jövő oktató vette igénybe.

Közéjük tartozik az egyetem egyik joghallgatója Klucsai Nóra is, aki Belgiumban töltött, több mint 4 hónapot. Őt Erasmusos élményeiről kérdeztük:

- Miért jelentkeztél Erasmusra?

- Már középiskolás koromban is tudtam, hogyha egyetemista leszek, akkor szeretnék Erasmusra menni. Szerettem nyelveket tanulni, szerettem mindig utazni, meg külföldre menni. Emiatt ezt egy nagyon jó lehetőségnem tartottam. Mindenképpen francia nyelvterületre szerettem volna menni, mert középiskolában már tanultam franciául viszont az egyetemi évek alatt, eléggé elhanyagoltam és úgy gondoltam, így tudnám frissíteni és a szakmai nyelvet is meg tudnám tanulni.

- Melyik országban voltál és melyik egyetemet választottad?

- Belgiumban voltam, az Université catholique de Louvain-en. Belgium egy nagyon szimpatikus ország volt és még soha nem voltam ott, de nagyon szerettem volna megnézni, meg kiváncsi voltam, hogy milyen kint élni.

Az egyetemről nagyon jókat olvastam. Én jogot tanulok, azon belül is üzleti jogot és abból a szempontból is egy jó nevű egyetemnek számít.

Ez egy egyetemi város, tele van fiatalokkal, kicsit hasonló is mint Szeged. Nem akartam semmiképpen sem egy nagyvárosba menni, pl. Párizsba, ahol elveszik egy kicsit az ember. Egy jó kis egyetemi közösségbe szerettem volna menni, és végül ki is derült, hogy jól választottam.

A kinti óráimat itthon is el tudtam fogadtatni. Volt egy kötelező tantárgyam is, a versenyjog, amit el tudtam fogadtatni, illetve tanultam még fogyasztóvédelmet is, ami nagyon jó volt, mert abból írom most a szakdolgozatomat. A versenyjogot pl. angolul tanultam, a fogyasztóvédelmet pedig franciául, ami azért is volt jó, mert mind a két nyelvet gyakorolhattam és megismertem egy kicsit a szakmai nyelvet is.

- Mennyi időt töltöttél kint és mik voltak a tapasztalataid az iskoláról, a hallgatókról, az oktatásról?

- 4 és fél hónapot voltam kint összesen. A belga diákoknál azt vettem észre, hogy ők annyira nem nyitottak a külföldiek felé, ők viszonylag zárkózottabbak voltak. Viszont nagyon sok Erasmusos hallgató volt kint, csak a jogi karon 60-70 Erasmusos diák volt és ebből egy jó kis közösség alakult ki.

Maga az oktatás nagyon színvonalas volt, sokszor hallottam, hogyha valaki Erasmusosként külföldre megy, elnézőbbek a tanárok. Hát itt nem voltak. Magasak voltak a követelmények. A tanárok is neves tanárok voltak. Az iskola Belgiumban van, ott az Európai Uniónak elég sok intézménye van, és a versenyjog és a fogyasztóvédelem is mind Európai Uniós területek, emiatt a tanáraink is szakértők voltak, akik napi szinten is részt vesznek jogalkotási folyamatokban. Nagyon jó dolgokat tanulhattunk tőlük és nagyon nyitottak és segítőkészek voltak.

- Mit adott neked az Erasmus?

- Sok élményt.

Már maga az, hogy fiatalon majdnem egy félévet kint töltöttem egy teljesen idegen környezetben, ez azért sokszor talpraesettségre meg önállóságra neveli az embert. Nagyon sokat fejlődött a francia és az angol tudásom, beleértve a szakmai nyelvet is, ami nagyon minimális volt előtte.

Ennek köszönhetően el tudtam indulni egy nemzetközi párbeszéd versenyen, ami nagy dolognak számít és nagyon sokat hozzáadott, hogy kint voltam. Emellett nagyon sokat utaztunk kint, egész Belgiumot bejártuk, nagyon szép helyeken voltunk és néhány új baráttal is gazdagabb lettem.

- Mi volt a legemlékezetesebb élményed?

- Talán az volt, amikor elmentünk Brugge-be kirándulni, ami egy igazi kis mesebeli város és pont úgy tudtunk elmenni, hogy a karácsonyi vásár már megkezdődött, ami miatt még inkább varázslatos volt. Ráadásul akkor jött ki a családom is meglátogatni.

- Mit mondanál azoknak a hallgatóknak, akik még nem jelentkeztek Erasmusra vagy hezitálnak?

- Mindenképpen jelentkezzenek! Én is hezitáltam, attól függetlenül, hogy évek óta szerettem volna kimenni, azért elgondolkodtam, biztos szeretnék-e menni.

Én azt javaslom mindenképpen menjenek ki, mert ezzel csak nyerni lehet. Külföldön lehetsz, világot láthatsz, tanulhatsz, fejlődhetsz minden szempontból, új dolgokat, embereket és kultúrákat ismerhetsz meg.

Akinek felmerült a gondolat, hogy szeretne menni, ne hagyja ki!

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával jelent meg. Pályázati azonosító: EFOP-3.4.4-16-2017-00015 A pályázat címe: A Szegedi Tudományegyetem készségfejlesztő és kommunikációs programjainak megvalósítása a felsőoktatásba való bekerülés előmozdítására és az MTMI szakok népszerűsítésére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: