JÖVŐ
A Rovatból

A hazai havazások száma az utóbbi 10 évben kezdett igazán csökkenni

Országos átlagban utoljára 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. A legnagyobb csökkenés az összes havas napok számában épp az eddigi leghavasabb országrészben, Északkelet-Magyarországon történt.

Link másolása

Az elmúlt 40 év alatt 15 napról 11 napra csökkent a havas napok (amikor legalább 1 cm hó hullott) éves száma, azonban a csökkenés pont az elmúlt 10 évben lett látványosabb. Országos átlagban utoljára 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. A legnagyobb csökkenés az összes havas napok számában épp az eddigi leghavasabb országrészben, Északkelet-Magyarországon történt. Ha a modellszimulációkba belevesszük az emberi kényszerhatást (üvegházhatású-gázkibocsátásokat), akkor csak 50%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy a csökkenésért az emberi tevékenység a felelős. Ha azonban az eddigi mértékben folytatjuk a légkör üvegházgázokkal való telítését, és a pesszimista forgatókönyv érvényesül, akkor a század végére kétharmaddal csökkenhet, és évi 5 nap alá mehet országos átlagban a havas napok száma. A területi eloszlás változékonysága miatt ez azt is jelentheti, hogy egyes országrészekben akár évekig nem lesz jelentős havazás. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése a Másfélfokon.

Hazánk éghajlatának szerves része a havazás, ami elsősorban a téli hónapokban jelentkezik. Különösen a fehér karácsonyok érdeklik az embereket, mivel sokak számára a kinti havas táj fokozza az ünnepi hangulatot. Az utóbbi időben, főként a hónélküli teleken gyakran felmerül, hogy régen többször esett a hó, és a nagyobb havazások sem voltak ritkák. Ezeket a szubjektív megállapításokat vajon alátámasztják-e a számok? Ha igen, akkor netalán a globális felmelegedés felelős a változásokért? Mire számíthatunk a jövőben egy fokozódó, vagy egy mérsékeltebb éghajlatváltozás esetében?

Jelen elemzésünkben a havazásokra fókuszálunk, és az összes havazásos nap mellett a jelentősebbeket (amikor 10 mm a hóként hulló csapadék, azaz ~10 cm hó hullik egy nap alatt) külön is vizsgáljuk hazánkra. Megjegyezzük, hogy a hó a hőmérsékletnél nagyobb térbeli és időbeli változékonyságú, s ezért jóval nagyobb bizonytalanságot tartalmazó változó. A feldolgozás során a múltra és a jövőre vonatkozó, legújabb éghajlati modellszimulációkat, valamint megfigyeléseken alapuló adatsorokat használtunk.

Látványos csökkenés az elmúlt 10 évben

Tekintsük először az elmúlt 40 év változásait. A havazások a 2011-2020 évtizedet megelőzően országos éves átlagban, közel változatlanul, 14-15 nap körül voltak, azonban ez napjainkra 11 napra csökkent. A legtöbb havas napunk általában észak-északkeleten fordul elő, ugyanakkor itt történt a legnagyobb mértékű változás is az elmúlt 40 év alatt (1.a ábra): az ország északi-északkeleti részén jelentősen, a harmadával csökkent a havas napok száma, azonban a nagy évek közötti változékonyság miatt csak kis területre korlátozódik a statisztikai értelemben is igazolható szignifikáns változás. Ezzel szemben délen alig történt változás.

A jelentős havazásokból országos átlagban jóval kevesebb van, néhány évben egyáltalán nem fordult elő az országot érintő nagy havazás. Ilyen nagy havazás nélküli év legutóbb 2011-ben volt.

Ezért ebben az esetben nem éves átlagokról érdemes beszélni, hanem többéves összegekről – az idősorok ábráját kivéve ilyeneket mutatunk be a jelen tanulmányban is. 1981-től nézve az adatokat, a legtöbb nagy havazás 1999-ben fordult elő: országos átlagban több mint 3 nap. Ami a területi eloszlást illeti, a 10 centimétert meghaladó havazások leginkább az ország délnyugati-nyugati részén fordultak elő, ugyanakkor az ország északnyugati-nyugati részén találjuk a szignifikánsan, az utóbbi két évtizedre a felére csökkenő értékeket is (1.b ábra). Ezzel szemben az ország legkeletibb részén még nagyon gyenge növekedést is találunk.

1. ábra: A havas napok átlagos évi számának trendje (a) és a jelentős havazások számának változása (b) a megfigyelések szerint az 1981-2020 időszakban. Szürke pöttyözés jelöli a statisztikailag szignifikánsan változó területeket. A szerzők ábrája.

Ha kicsit korábbra is visszatekintünk, és 1960-tól indulva korrigált modellszimulációk eredményeit vizsgáljuk, az összes havas nap esetében a megfigyeléseken alapuló eredményeknél kissé gyengébb trendet kapunk, mely országos átlagban szintén nem szignifikáns (2. ábra szürke sáv). A jelentős havazásoknál hasonló következtetésre jutunk (3. ábra szürke sáv), azaz

az elmúlt 60 évben legfeljebb csak az utóbbi 10 évben támasztják alá a számok azt a szubjektív észlelést, miszerint kevesebbszer fordul elő havazás, illetve nagy havazás is.

Az emberi tevékenység miatt csökken a havas napok száma?

Ennek megválaszolásához összehasonlítottuk az elmúlt évtizedekre vonatkozóan azokat az éghajlati szimulációkat, melyek csak természetes kényszereket vesznek figyelembe, és azokat, melyek a “valóságot”, azaz az emberi tevékenység hatására növekvő üvegházgáz-koncentrációt is tartalmazzák. A megfigyelésekhez hasonló gyengén negatív trendet az emberi tevékenységgel meghajtott szimulációk viszonylag jól visszaadják az összes havazás és a jelentősebb havazások számában egyaránt, viszont a természetes kényszereket tekintő szimulációktól statisztikailag eltérő trendet csupán a rendelkezésre álló modellszimulációk fele eredményez.

Tehát 50%-os valószínűséget rendelhetünk ahhoz az állításhoz, hogy a havazások megfigyelt csökkenéséért az emberi tevékenység a felelős - ami lényegében azt jelenti, hogy az eddigi változásokért még nem az emberiség okolható.

Ez azonban a jövőben változni fog, ha így folytatjuk

A havazások alakulását alapvetően két tényező befolyásolja: az egyik az azok számát csökkentő téli felmelegedés, míg a másik a téli csapadék várható növekedése. A havazások e két ellenkező hatás eredőjeként fognak változni, és úgy tűnik, hogy

a melegedés erőteljesebben fog hatni, ugyanakkor a téli nagyobb csapadékösszegek miatt egy-egy jelentősebb havazásra továbbra is számítanunk kell.

A klímamodellek optimista jövőképe szerint (vagyis amennyiben jelentősen csökkentjük a kibocsátásainkat) a század végéig még így is mérsékelt csökkenésre számíthatunk a havazások számában (2. ábra). A pesszimista, ún. RCP8.5 forgatókönyv szerint (vagyis ha a jelenlegi ütemben folytatjuk a kibocsátásokat) a változás jóval nagyobb lesz, és

5 nap alatti országos éves átlagok lehetnek majd a század vége felé, mely az összes havazásos napban kétharmaddal való csökkenést jelent a 21. század elejéhez képest.

Az ország egyes területein a század végén akár évekig sem lesz hó

A jelentős havazásokból országos átlagban jelenleg is kevés van évente, azonban úgy tűnik, hogy az optimista forgatókönyvet követve nagy változékonyság mellett előfordulnak majd nagy kiterjedésű és nagy mennyiségű havazást hozó évek (3. ábra), hiszen a növekvő téli csapadék egy mérsékeltebb melegedéssel társul. A pesszimista jövőkép szerint a jelentősebb felmelegedést már nem tudja kompenzálni a növekvő csapadék, és statisztikailag is szignifikánsan csökken a jelentős havazások országos száma a század végére,

ami azt jelenti, hogy az ország egyes területein akár évekre nélkülözhetjük majd a jelentős havazásokat.

2. ábra: A havas napok gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. A szürke és kék vonal trendje nem szignifikáns, míg a narancs és a piros vonal teljes időszakon vett szignifikáns trendje rendre -8,2 nap, illetve -11,4 nap. A szerzők ábrája.

3. ábra: A jelentős havazások gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. Egyedül a piros vonal trendje szignifikáns. A szerzők ábrája.

A területi kitettséget illetően azt állapíthatjuk meg, hogy a következő 20 évben az országban sehol sem fog a jelenlegihez, a 2001-2020-ban átlagos 13 naphoz képest változni a havazások száma, és 2040-től is inkább csak a pesszimista forgatókönyv szerint, északkeleten várható 5 nap feletti csökkenés az átlagos éves gyakoriságban (4. ábra).

Az emberi tevékenység hatása ezután jelentkezik erőteljesebben. A különbség a század végére növekszik igazán a két jövőkép között.

Olyannyira, hogy ami a század közepére várható a pesszimista forgatókönyv szerint, azt inkább csak a század végére jelzik a modellszimulációk az optimistább jövőképet követve. A pesszimista forgatókönyv szerint 2081-2100-ra az Északi-középhegységben és a Bakonyban – ahol egyébként is a legtöbbször fordult elő havazás – évente átlagosan 10-15 nappal kevesebb havazásra számíthatunk.

4. ábra: A havas napok átlagos évi számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt a megfigyelések országos évi átlaga: 13 nap. A szerzők ábrája.

A jelentős havazásokra vonatkozó eredményeket a kis esetszám miatt továbbra sem éves átlagban, hanem a teljes időszakra összegezve közöljük. Itt a klímamodellek azt jelzik, hogy a következő 40 évben a délnyugati és az északkeleti határvidéken a nagy havazások számában csökkenésre számíthatunk, viszont az ország nagy részén nem várható változás, sőt, a Dunántúl északi részén és a Bükkben még kisebb növekedésre is számíthatunk (5. ábra).

Várhatóan azért, mert a domborzat miatt itt alacsonyabb hőmérsékletekkel társul majd a téli növekvő csapadékhajlam. Hasonló területi eloszlásra számíthatunk a század második felében: az ország középső részén nem várható a jelentős havazások gyakoriságában jelentős változás, azonban mind a délnyugati, mind az északkeleti határvidéken a csökkenés kissé tovább erősödik. Az emberi tevékenység hatása igazán csak a század végére jelentkezik: ekkor a pesszimista forgatókönyv szerint vett szimulációkban a délnyugati területeken (ahol egyébként a legtöbb nagy havazás fordult elő 2001-2020-ban) 10-15 nappal – azaz kb. 60%-kal – is csökkenhet a 20 év alatt előforduló nagy havazások száma. A legtöbb jelentős havazás végül így a Bakonyban várható.

Az optimista jövőképet követve egyáltalán nem várható ilyen drasztikus csökkenés délnyugaton, és délkeleten továbbra is csak néhány napon fordulhat elő jelentősebb havazás.

5. ábra: A jelentős havazások összes számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt összesítve a megfigyelések országos átlagos száma: 12 nap. A szerzők ábrája.

A cikkünk elején megfogalmazott kérdéseket tekintve ugyan a múltra vonatkozóan nem jelenthetjük ki, hogy az emberi tevékenység okozta akár az összes, akár a jelentősebb havazási napok országos csökkenését, ugyanakkor elsősorban a legutóbbi évtizedben, egyes területeken már jelentkezett szignifikáns csökkenés, tehát ott helyes lehet a szubjektív megítélésünk.

Amennyiben az előttünk álló évtizedekben a kibocsátásokkal tovább fokozzuk a globális felmelegedést, akkor a havazások előfordulási gyakoriságában további erőteljesebb csökkenésre kell számítanunk az évszázad végéig. Egyes térségekben akár évekre elbúcsúzhatunk a havazástól.

Ha viszont gyorsan megkezdjük az antropogén kibocsátás mérséklését, a zöldítést, ezzel pedig elérjük a koncentráció-változás lassulását (2100-ra akár a megállítását is), akkor a havazások esetén a várható csökkenés csak kisebb mértékű lehet. Az eddigi trendek visszafordulása csak abban az esetben lehetséges, ha az emberi kényszerhatást minél hamarabb és minél gyorsabban visszafogjuk, így unokáink is élvezhetik majd a havas táj szépségét.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Itt a világvége? – Egyre gyorsuló antarktiszi szuperörvény okozhatja majd
A Földön egyedülálló cirkumpoláris áramlat miatt rengeteg tengeri jég olvadhat fel a jövőben. Emiatt jócskán megemelkedhet a tengerek vízszintje.

Link másolása

Rekordsebességgel olvaszthat fel több ezer kilométernyi tengeri jeget az antarktiszi szuperörvény, írja a Daily Star. A cirkumpoláris áramlat a Földön egyedülállónak számít, mivel mind a 360 hosszúsági körön áthalad az Antarktisz körül. Ezért a tudósok „a bolygó legnagyobb és leggyorsabb áramlatának” is nevezik.

Az örvény most minden eddiginél nagyobb sebességgel halad, és úgy tűnik, hogy több tengeri jeget pusztít el, mint 14 millió éves történelme során bármikor. Egy negyven fős tudóscsoport arra jutott, hogy ez rossz hír az emberiség számára, mert az olvadó jég miatt jelentősen megemelkedhet a tengerek szintje, és a Holnapután című filmben látottakhoz hasonlóan jeges víz áraszthatja el a szárazföld egy részét.

A szuperörvényről néhány hete még azt mondta a lapnak egy időjárási szakértő, hogy februárban egy hirtelen sztratoszférikus felmelegedés blokkolhatta az áramlatot, ami így gyakorlatilag leállhatott.

A mostani tanulmány vezető szerzője szerint azonban ez nem így történt. Dr. Frank Lamy a lapnak elmondta, hogy a jelentős mennyiségű tengeri jég elvesztése a dél felé irányuló fokozott hőszállításnak tulajdonítható. Ennek köszönhetően több meleg víz éri el az Antarktisz jégtakarójának peremét, ami gyorsítja az olvadást.

Az áramlat működését ebben az angol nyelvű videóban magyarázzák el részletesen:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Egy mesterséges intelligenciával létrehozott műsorvezető, Bíró Ada vezette a Deltát a köztévén
Fejős Ádám műsorvezető bemutatta új kollégáját, a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott Bíró Adát. A következő adástól kezdve híreket fog majd felolvasni.
Fotó: M1/YouTube - szmo.hu
2024. április 16.


Link másolása

A Delta vasárnapi adásában egy bizarr történésnek lehettek szemtanúi a nézők: Fejős Ádám műsorvezető bemutatta új kollégáját, a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott Bíró Adát, aki a következő adástól kezdve a műsor híreit fogja majd felolvasni.

A Telex számolt be róla, hogy Ada egy „egy MI segítségével életre hívott nyelvi és videós modell”, de hogy pontosan milyen modellről van szó, az nem derült ki.

Ada azt is elárulta magáról, hogy az elkészítésében a legmodernebb nyelvi modellt használták, hogy szépen beszéljen magyarul.

Ada mondanivalóját „teljes egészében a Delta szerkesztői határozzák meg”, a Delta következő adásától lehet majd nézni, ahogy híreket olvas fel.

Itt lehet visszanézni Ada bemutatkozását.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Megjelent az első humanoid robot a kecskeméti Mercedes-gyárban, ha beválik, embereket válthat ki
Ezt a példányt még csak tesztelik, de hamarosan mindennapos lesz a gyárakban, emberek mellett dolgozó, betegeket ápoló vagy háztartásvezető humanoid robotok látványa.

Link másolása

Egy-két generációval ezelőtt távoli jövőben játszódó tudományos-fantasztikus filmek csodájának számítottak, de a humanoid robotok az utóbbi évtizedben olyan tempóban fejlődtek, hogy kézzelfogható közelségbe került az üzleti mellett az otthoni alkalmazásuk is. Az utóbbi idők legnagyobb robotikai sikerei: Digit, GR-1, Figure 01, Atlas, NEO és például Apollo. Ezek az önálló cselekvésre képes eszközök lökdösnek közelebb bennünket a Jetson család valóságához.

Apollo

A látványos, összetett humanoid a legfrissebb világszenzáció: március közepén jelentették be, hogy a kecskeméti Mercedes-Benz gyárban zajlik a próbaüzeme – írja a The Robot Report. Apollót egyelőre csak tesztelik: arra keresnek választ, hogy mennyire tud hatékony lenni a rá osztott szerepben, ami pillanatnyilag alkatrészek ellenőrzése és üzemen belüli kiszállítása a gyártósorra.

Az autóipari vállalat kíváncsian figyeli, mennyire képes helytállni az emberre tervezett és méretezett létesítményben.

A robotot gyártó amerikai Apptronik közölte: a cél az, hogy a humanoid meglévő üzemekben is bevethető legyen, magyarán ne igényelje az infrastruktúra drága átalakítását, mégis rá lehessen bízni fizikailag megterhelő, ismétlődő és unalmas feladatok automatizálását. A magassága 173 centiméter, a tömege 73, a teherbíró képessége pedig 25 kilogramm és kifejezetten arra készült, hogy ipari terekben működjön az emberek mellett.

Digit

A puritán megjelenésű humanoid az Agility Robotics terméke, ami annyiban előrébb jár a fentebb írt Apollónál, hogy idén várhatóan tömeggyártásba kerül, és az első példányait 2025-ben kézbesítik is. A gyártó elsősorban arra tervezte, hogy emberek asszisztense legyen, például raktárakban és elosztóközpontokban történő anyagmozgatás során.

Komoly fenyegetést jelent a logisztikai ágazat fizikai munkásai számára, hiszen bár túl nehezet nem emelhet (max. 16 kilogrammot bír el), 16-24 órán keresztül folyamatosan robotol, cigi-, kávé- és ebédszünet nélkül.

A 175 centiméter magas, 65 kilogrammos humanoid stabilan mozog gyepen, kavicson, járdaszegélyek között és lépcsősorokon is, miközben, ha a helyzet úgy kívánja, előre-hátra sétál, oldalaz, helyben megfordul vagy guggolva halad. A raktári kétkezi munka hóhérából már az első gyártási évben tízezret terveznek összeszerelni, az oregoni Salemben található üzemben.

GR-1

A marcona nevű humanoid kevésbé a kommunikációra, sokkal inkább kooperatív és támogató feladatokra készül. A kínai Fourier Intelligence munkája, ami azért érdekes, mert ez a vállalat eddig főleg rehabilitációs robotikai eszközökről, például mozgáskorlátozottak és szociális gondozásban résztvevő időseket támogató exoszkeletonokról volt ismert.

A sanghaji Mesterséges Intelligencia Világkonferencián tavaly bejelentett robotot a „megtestesült AI” jelzővel mutatta be a gyártó, amelynek oldala szerint a GR-1 már tömeggyártásba is került. A bionikus torzó emberszerű, 54 szabadságfokkal rendelkező mozgást tesz lehetővé – ezt nemrég precíziós mozgást igénylő tevékenységgel: dobolással demonstrálta a cég.

Így dobol a kínai humanoid

A GR-1 ember-gép interakcióját mesterséges intelligencia támogatja, és komolyan aggódhat miatta a konkurencia, mert 5 kilométer/órás sebességgel képes járni és ha kell, akár 50 kilogramm terhet is megemel, majd cipel, ami a humanoidok között tulajdonképpen unikum.

NEO

A norvég 1X Technologies terméke a GR-1 európai kihívója lehet. NEO-t a piacon elérhető EVE nevű, kerekeken guruló eszközből fejlesztettek tovább. Az előd kiskereskedelmi és logisztikai felhasználásra termett, míg

NEO már kevésbé ipari, sokkal inkább háztartási vagy gondozási célú humanoid lesz.

A fejlesztésére nemrég 100 millió dollárt sikerült összekalapolni a befektetőktől, ami szinte biztosan elég lesz a sorozatgyártás beindítására. Ami azt illeti, a képességei már most zavarba ejtőek: normál emberi tempóban sétál (4 km/h) és fut (12 km/h), egy feltöltéssel akár 2-4 órás üzemidőt produkálva. A magassága 165 centiméter, a tömege pedig azzal együtt is csupán 30 kilogramm, hogy akár 20 kilogrammot emel és hordoz.

Atlas

Nem hagyhatjuk ki a sorból a világ egyik legismertebb robotikai gyártóját, az amerikai Boston Dynamics vállalatot. A ma már a Hyundai csoport tulajdonában lévő cég a sokoldalú Spot nevű robotkutyával vált világhírűvé, és éppen emiatt lett érdekes az őt felvásárló anyaszervezetnek, ami autóipari lehetőséget (sétáló kocsi - komolyan!) látott meg benne. A Dynamics legutóbbi remekműve az Atlas humanoid, aminek a fejlesztése régóta zajlik, többnyire teljes titoktartás mellett, de nemrég végre munkavégzés közben is bemutatták.

Önállóan dolgozik a gyárban

A videón jól látható, hogy Atlas a szenzorai segítségével tapogatja le a rábízott autóalkatrészeket, amelyeket teljesen automatikusan megfog, leemel és a célállomásra visz, majd tárolókba helyez. Az automatizálásnak olyan fokát sikerült elérni vele, ami bár kevésbé látványos, mint a korábban megosztott dinamikus parkour videók, ám

azokkal a mutatványokkal ellentétben már nem előre programozott, automatikus mozdulatsorokról, hanem önálló cselekvésről van szó, ami óriási különbség.

Atlas egyébként 150 centiméter magas, 89 kilogramm és 9 km/h-s sebességgel szedi a lábait. Elsősorban ipari felhasználásra szánják.

Figure 01

Ez, az Atlas vetélytársaként is értelmezhető humanoid a jelenlegi legnagyobb ígéret, amit az is bizonyít, hogy a csupán 2021-ben, Google mérnökök által alapított gyártója olyan befektetőket győzött meg a benne rejlő lehetőségekről, mint a Samsung, a Microsoft, az Nvidia, az Amazon és az OpenAI.

A Figure AI kifejezetten veszélyes, monoton vagy az ember számára túlságosan összetett feladatok ellátására tervez robotokat,

így rögtön az első termék, a Figure 01 is a bányászat, az építőipar vagy a katasztrófaelhárítás területére készül. Az általános célú robot fejlett látási, mozgási, manipulációs és kommunikációs képességekkel fog rendelkezni, miközben képes lesz tanulni a környezetéből vagy interakcióba lépni az emberekkel.

A San Franciscó-i startup már 2024-ben piacra dobná az első Figure 01-eket, ami felé januárban öles lépést tettek: a BMW egyik üzeme elkezdte tesztelni az egyik prototípust. A Figure 01 magassága 170 centiméter, a tömege 60 kilogramm. A jelenlegi sebessége 4,3 km/h, a hasznos teherbírása 20 kilogramm, az üzemideje pedig öt óra.

Izgalmas évtized elé nézünk

Borítékolható, hogy a humanoidok a 2020-as évek végére annyira megszokott jelenséggé válnak a fejlett technológiai, logisztikai és autóipari vállalatok üzemeiben, mint a mai targoncák vagy robotkarok. A kétlábú robotkollégák fejlesztése egyre több befektetést vonz: a piackutatások alapján 2020-ban 7,4 milliárd, 2021-ben 8,5 milliárd, 2022-ben pedig már 10,3 milliárd dollár ment el erre a célra.

A technológia piaca ennél is nagyobb növekedés előtt áll: a Markets and Markets szerint a 2023-as 1,8 milliárdról 2028-ra már 13,8 milliárd dollárra fog nőni a globális forgalmuk, ami évi több mint 50 százalékos növekedést jelent. Mivel a humanoidfejlesztésre szánt összeg és a szegmens értéke is nagy tempóban nő, a tömegtermelés idővel elég olcsóvá tesz bizonyos általános célú robotokat ahhoz, hogy ne csak ipari környezetben, hanem háztartásokban, szociális gondozásban, katasztrófaelhárításban is megjelenjenek, feltehetőleg a 2030-as évek elejétől.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Fokozódik a drónháború: szaporodnak az automatizált fegyverek az orosz-ukrán fronton és a világon
Az AI-vezérelt katonai drónoknak már semmi szükségük távirányításra vagy külső, például műholdas kommunikációra ahhoz, hogy elérjenek és megtámadjanak egy célpontot. Beköszöntött a teljesen automatikus fegyverek kora, amitől a szakértők rettegtek.

Link másolása

Az ukrán katonai hírszerzés és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) közös hadművelete volt az az oroszországi Nyizsnyekamszkban, a Taneco olajfinomítója ellen április első napjaiban végrehajtott dróntámadás, ami a frontvonaltól 1300 kilométerre történt.

Igen, a katonai drónok mára ilyen elképesztő távolságokat tudnak megtenni, hogy aztán tűpontos támadást hajtsanak végre. A szolgálatok igazolták, hogy kiemelt fontosságú olajfeldolgozó egységet sikerült eltalálni, aminek nyomán tűz ütött ki az épületben és megsérült 12 ember. A Taneco kapacitása egyébként nyolcmillió tonna és a létesítmény napi 155 ezer hordó kőolaj feldolgozására képes, szóval tényleg jelentős célpont - mutat rá a Reuters.

Ez a támadás csak egy az utóbbi egy hónapban végrehajtott kilencből, és az ukránok a háború kezdete óta ugyanilyen módszerekkel bénították meg Oroszország olajfinomító kapacitásának mintegy 14 százalékát.

A drónok már az orosz-ukrán háború elején megjelentek

A szomszédos országban kialakult hadszíntéren a kezdetek kezdete óta alkalmaznak drónokat, ami az ukrán hadseregnek lett különösen fontos eszköze, először csak az alacsony ár és a jó hozzáférhetőség miatt. Ismert tény, hogy a hazájuk védelmében résztvevő civilek kereskedelmi forgalomban kapható drónokkal támogatják a harcokat: mérnökök, tanárok, bankárok dolgoznak eredetileg hobbicélú eszközök átalakításán, hogy akár több tíz kilométeres távolságba is el tudjanak juttatni öt kilogramm robbanóanyagot - derült ki a félkatonai csoportról készült riportban, amit a VICE World News amerikai hírcsatorna mutatott be.

Így harcolnak a drónpartizánok

Az ukrán drónhadviselés úttörője egy kormányzattól független, civilekből verbuválódott hadosztály. Az Aerorozvidka egytől egyig olyan, katonai múlttal nem rendelkező emberekből állt össze, akiket mindössze a hobbijuk, a drónreptetés kötött össze – egészen addig, amíg le nem rohanta az országukat egy ellenséges hadsereg. A honvédő alakulatokkal egyeztetve kezdtek közös műhelymunkába, majd küldetéssorozatba, amiben

orosz katonák kisebb csoportjait, raktárait és járműveit semmisítették meg: az átalakított drónokkal az éj leple alatt föléjük repültek, majd a megfelelő pillanatban kioldották a robbanóanyagot.

„Észrevettük, hogy az egyik csapat egy farmra menekíti a felszereléseit. Megfigyeltük őket, adtunk nekik egy hetet, hogy még több felszerelést hordjanak össze, aztán drónokkal lebombáztuk őket” - mondja az Aerorozvidka parancsnoka.

Yaroslav Honchar elárulta: a háború elején zajlott le a legismertebb akciójuk, amikor a közreműködésükkel sikerült teljesen szétzilálni egy 40 kilométer hosszú orosz katonai konvojt, Makariv mellett.

Ma már a legmodernebb dróntechnológiák is ott vannak a hadszíntéren

A harcokban a kezdetektől résztvevő civil drónhadosztály minden bizonnyal a mai napig működik, de biztosat nem tudni róluk, hiszen a tevékenységük teljes titokban folyik; csak a VICE-riport erejéig álltak a nyilvánosság elé, és abban is kizárólag Honchar vállalata a nevét, illetve arcát.

A hadsereg azóta sokkal modernebb eszközökhöz jutott hozzá.

A CNN arról számolt be, hogy Ukrajna napjainkban már mesterséges intelligencia alapú drónokkal is harcol, hogy minél nagyobb károkat okozzon az Oroszország számára létfontosságú olajipari létesítményekben.

A stratégiát azzal indokolják, hogy szeretnék az ellenséges államot minél jobban megkárosítani, hátha egyre kevesebb forrása marad a háború finanszírozására. Az ukrán sereg fejlett navigációs képességekkel rendelkező, nagy hatótávolságú drónokkal hajtja végre a támadásokat - ahogy azt a néhány nappal ezelőtti, fent írt tatárföldi akció is remekül szemlélteti.

Az AI-képes vezérléssel rendelkező drónok legnagyobb előnye, hogy ellenállnak az oroszok által előszeretettel használt jelzavarásnak.

„Minden drón rendelkezik egy terminálszámítógéppel, ami saját műholdas és terepadatokkal bír. A szövetségeseink segítségével előre meghatározzuk a repüléseket, majd a gépek lekövetik a repülési tervet, és méteres pontossággal képesek csapást mérni a célpontokra” - árulta el a CNN-nek egy neve elhallgatását kérő ukrán forrás, aki szerint a hihetetlen pontosság a fejlett szenzorcsomagnak, valamint a gépi látásnak köszönhető.

Utóbbi lehetővé teszi az immáron önállóan repülő, automata fegyvereknek, hogy bárhol is járnak, jelzavarástól függetlenül „azonosítsák a földrajzi helyzetüket, majd onnan elnavigáljanak a célpont közelébe” - magyarázta a szakértőként megszólaltatott Noah Sylvia.

A Royal United Services Institute brit agytröszt elemzője kifejtette: amikor egy chipre szerelt AI-modellel irányított drón bevetésre kerül, minden további külső segítség nélkül tudja, hogy hol van és merre kell mennie, majd mit kell végrehajtania. „Nincs szüksége semmilyen kommunikációra, például műholdakkal, mert teljesen autonóm.”

De felzárkóztak az oroszok is. Egy Euronews által készített hadszíntéri beszámoló szerint a drónok által okozott repeszsebek a leggyakoribb sérülések a fronton. „A drónok átalakítják a csatateret, és az oroszok aktívak az egész fronton. A lövedékeink hiánya miatt agresszívebben működnek, mert tudják, hogy nem lesznek tüzérségi megtorló csapások” - mondta egy ukrán katona.

A katonai drónok mellett olcsó megoldásokat is bevetnek

A The Telegraph nemrég arról számolt be, hogy az ukrán sereg a drága katonai drónok és rakéták mellett folytatja az átalakított, olcsóbb légi járművek bevetését. Ehhez az utóbbi időben egy hazai gyártmányú, eredetileg hobbi célú repülőgép, az Aeroprakt A-22 modelljeit is bevetik. A közzétett videók tanúsága szerint vagy önvezető, vagy távirányítású megoldással juttattak célba robbanóanyagot a repülőgéppel, az Alabuga gazdasági zónában, ami az ukrán határtól 966, Moszkvától 885 kilométerre fekszik. Az orosz létesítmény területén néhány napja egy ipari kampusz épületébe irányították az A-22-est, ami óriási robbanást idézett elő.

Hobbirepülőből lett bombaszállító drón

A célpontválasztás nem véletlen: az oroszok ebben a központban szerelik össze a brit kutatások felhasználásával, Iránban tervezett és gyártott Shahed 136 autonóm repülőgépeket, amelyekkel az oroszok aktívan támadnak ukrán területeket. Miután kiderült, hogy Teherán katonai célra gyártja és tovább is értékesíti az eredetileg békés felhasználásra szánt eszközt, a fejlesztésében korábban résztvevő angol tudósok – érthető okokból – tiltakozásba kezdtek.

A Reuters tavaly a Fehér Házra hivatkozva megírta, hogy

az Iszlám Forradalmi Gárda százszámra ad el Shahed 136-osokat Oroszországnak,

és ezzel súlyosan sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015-ös határozatát az iráni atomalkuról. Bár az Egyesült Királyság az ügy kipattanására reagálva azonnal megtiltotta a katonai és „kettős felhasználású” technológia Iránba történő exportját, a szellem kiszabadult a palackból és mára ott tartunk, hogy az iráni seregnek nem kell egyben szállítani (egyébként Kaszpi-tengeri útvonalon) az „öngyilkos drónokat”, hiszen az oroszok alkatrészekből szépen összeszerelik maguknak – olyan létesítményekben, mint a fentebb írt kampusz, amit drónnal támadtak az ukránok.

Az Aeroprakt A-22-esek egyébként minden bizonnyal hadrendben maradnak az ukrán honvédelemnél, hiszen a jelek szerint jól átalakítható, az orosz területekre mélyen behatolni képes repülőgépekről van szó, amelyek ráadásul sokkal hamarabb pótolhatók és jóval olcsóbbak is, mint a katonai technológia.

A mindössze 152 alkatrészből, 500 munkaóra alatt összeállítható A-22-esek kereskedelmi ára 80-90 ezer dollár (29-33 millió forint), miközben a szintén hazai gyártmányú Neptune cirkálórakéták darabja 500 ezer dollárba (180 millió forintba), a britek Storm Shadow rakétája pedig már hárommillió dollárba (több mint egymilliárd forintba) kerül. Az olcsó, átalakított repülőgépek bevetése mellett szól az is, hogy a cirkálórakéták 322 kilométeres hatótávjával ellentétben az A-22-es egy teli tankkal majdnem ezer kilométert képes megtenni – igaz, sokkal lassabban, ami kiszolgáltatottabb célponttá teszi az orosz légvédelem számára.

Halálos drónfejlesztések

A legfrissebb példák csak a jéghegy csúcsát képviselik a drónok háborús felhasználásában, ráadásul a felsorolás nélkülözi a méregdrága, titkosított gyártási folyamatokkal készülő, eredetileg is fegyvernek készülő autonóm járműveket. Ilyen például az utóbbi néhány évből (és messze a teljesség igénye nélkül) az orosz-ukrán konfliktusban orosz oldalon használt, török Bayraktar TB2, a felderítésre és csapásmérésre egyaránt alkalmas, amerikai MQ-9 Reaper és Predator C Avenger (lenti kép), a rakétákkal is felszerelhető, kínai Wing Loong II vagy a közepes hatótávolságú felderítő- és csapásmérő, olasz SIAI-Marchetti A2000.

Fotó: General Atomics Aeronautical Systems

A világ nemzetei teljesen nyilvánvalónak érzik, hogy a hadseregeiket önvezető fegyverekkel vagy azokat elhárító eszközökkel szereljék fel, ami lassan, de biztosan új utat nyitott a jövő háborúja felé, amit már nem emberek, hanem gépek fognak megvívni.

A Defense One nevű katonai szakportál például arról ír, hogy

az amerikai haditengerészet több százezer drónból álló drónsereget helyezne el a Csendes-óceánon, hogy elriassza Kínát, és megvédje Tajvant.

Ez sajnos nem jelent egyet azzal, hogy a fegyveres ütközetek nem járnak emberi áldozatokkal: az Airwars összegzése szerint a legsúlyosabb helyzet a folyamatosan forrongó Szíriában és Irakban állt elő: a két közel-keleti országban legalább 21 ezer ártatlan civil halt meg dróntámadások következtében, csak 2014 és 2022 között.

A statisztikáit folyamatosan frissítő oldal úgy tudja, hogy az orosz-ukrán háborúban ugyanilyen okból legalább 340-en vesztették életüket Ukrajna területén.

Link másolása
KÖVESS MINKET: