„Dermesztő az egész” – Karácsony a kormány rendeletéről, amely szerint nem perelhető „a Fővárosi Önkormányzat kirablása”

Melléthei-Barna Márton arról ír a Facebookon, hogy mégsem vállalja az igazságügyi miniszteri pozíciót a leendő Tisza-kormányban.

„Bejelentés - lemondok a miniszteri jelöltségről

Soha nem látott társadalmi konszenzus áll a jogállam visszaállítása és az igazságtétel mellett. A választáson példátlan tömeg, 3,3 millió ember döntött a változás mellé. Azóta is százezrek álltak a rendszerváltás oldalára: a TISZA 70 százalékon áll a közvéleménykutatásokban. Ilyenre az újkori magyar demokrácia történetében nem volt még példa.

Büszke vagyok arra, hogy én is hozzájárultam ehhez a sikerhez. 2024 februárjában a Partizán-interjút követően azonnal felajánlottam segítségemet, elsők között csatlakoztam Magyar Péterhez, nem kis kockázatot vállalva. Részt vettem az első rendezvények lebonyolításában, ügyvédként és aktivistaként is, ekkor még csak maroknyian voltunk. Ezután a jogi munka került előtérbe: a párt átvételének jogi megszervezése, az európai parlamenti és az önkormányzati választáson való sikeres részvétel jogi lebonyolítása egyaránt rám hárult.

Az Európai Parlamenti választások után sem állt meg a munka, továbbra is elláttam a TISZA és a Tiszához kapcsolódó személyek jogi ügyeit, tanácsadástól a szerződésíráson át a peres képviseletig. Nem mindennapi helyzetekben is helyt kellett állni, amelyek részben már ismertek a szélesebb közvélemény előtt: volt adatlopás, titkosszolgálati megfigyelés, belső vizsgálat...

Az ilyen és ehhez hasonló ügyek intézése mellett megszerveztem a párt jogi csapatát. Irányításom alatt más munkacsoportokhoz hasonlóan hatalmas munkát végeztünk azért, hogy felkészüljünk a kormányzásra, írtunk programot, előkészítettünk jogszabálytervezeteket. Büszke vagyok arra, hogy ezt a csapatot vezethettem, ahogy arra is, hogy a kollégák közül többen parlamenti képviselők lettek.

Az sem titok, hogy az uniós pénzek hazahozatalához szükséges előkészítő munka is hatalmas igénybevételt jelentett, ahogy az igazságügyi területen a kormányzásra való felkészülés is. Arról talán beszélnem sem kell, hogy a kampány és a választás lebonyolítása, a törvényesség biztosítása milyen terhelést és felelősséget jelentett a jogi csapat számára.

Az egész párt, és ezen belül a jogi csapat kiváló munkát végzett, ezzel is hozzájárultunk a TISZA történelmi sikeréhez.

Időközben, 2024. augusztusában, 25 év után találkoztam újra Magyar Péter húgával. A találkozásból őszre kapcsolat, majd egy évvel később házasság lett. Azóta született egy közös gyermekünk is.

Az igazságügyi miniszteri pozícióra való jelölésem hatalmas megtiszteltetés volt és egyáltalán nem a fél éve fennálló rokoni, vagy az évtizedek óta fennálló baráti kapcsolatnak szólt. Természetesen hosszan gondolkoztunk azon, hogy elfogadjam-e a felkérést, és arra jutottunk, hogy alkalmas vagyok, készen állok a feladatara.

De éppen a hatalmas felhatalmazásból következik az is, hogy a társadalmi konszenzust növelni, nem pedig csökkenteni kell a jogállam és az igazságtétel mögött. Ezt pedig a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolat most nem segíti. Hiszek abban, hogy mind jogi, politikai, erkölcsi és emberi szempontból kikezdhetetlen lett volna a kormánytagságom, de most úgy tudom segíteni ezt a nemzeti egységet, ha hátrébb lépek. Én a rendszerváltásra tettem fel az életemet az utóbbi két évben, engem nem személyes célok vezéreltek, pláne nem pozíciót kerestem.

Ezért annak érdekében, hogy a legkisebb árnyék se vetüljön a rendszerváltásra, egyeztettem Magyar Péterrel, és abban maradtunk, hogy az ország és a TISZA-kormány érdekét az szolgálja legjobban, ha a miniszterelnök egy olyan alkalmas és elkötelezett szakembert kér fel az igazságügyi miniszteri pozícióra, akit kizárólag tevékenysége alapján ítél meg a nyilvánosság.

A leendő miniszterelnökkel sok évtizedes barátság, szakmai és értékközösség köt össze: a jogállam, a demokratikus berendezkedés melletti elkötelezettség, egy szabad, működő és emberséges Magyarország mellett. Büszke vagyok arra a közös munkára, aminek eredményeképpen ez ma már nem csak remény, hanem olyan jövő, amit együtt valósíthatunk meg valamennyi magyar emberrel és a TISZA megalakuló kormányával, és országgyűlési frakciójával. Büszke vagyok, hogy országgyűlési képviselőként e frakció tagja lehetek, köszönöm a választók bizalmát. Mindenkinek hálás vagyok, aki hitt bennem a látszat ellenére is, és biztatott, vagy kiállt mellettem. Külön köszönöm a jogászok közösségének támogatását!”

Ahogy arról korábban beszámoltunk, visszaadta miniszteri jelölését Magyar Péter sógora. Döntését egy hosszas közleményben indokolta, melynek lényege az, nem szeretné, hogy bármilyen árnyék vetüljön a rendszerváltásra, akár azáltal, hogy rokoni-baráti szálak fűzik a leendő miniszterelnökhöz. A döntésre már a Magyar Péter is reagált, a Facebookon azt írja:

A Tisza Párt elnöke hozzátette: „A munkájára és a hazaszeretetére továbbra is számítunk országgyűlési képviselőként.

Holnap bejelentem az új jelöltemet az igazságügyi miniszteri pozícióra.”

Új szakaszba lépett a Magyar Nemzeti Bank körüli botrány: ügyészségi nyomozók tartottak kutatást és foglaltak le iratokat csütörtökön az Állami Számvevőszék épületében. A különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával több mint egy éve zajló eljárásnak továbbra sincs gyanúsítottja.

A Központi Nyomozó Főügyészség a 24.hu-nak megerősítette a hírt. Közleményük szerint az Állami Számvevőszéknél azért volt szükség a nyomozati cselekményre, hogy az ügyben értékelendő iratokat biztosítsák.

Kiemelték, nem merült fel, hogy a dokumentumokat bárki el akarta volna rejteni vagy megsemmisíteni, és az sem, hogy az ÁSZ-nál bárki érintett lenne az ügyben. A házkutatásra azért volt szükség, mert a büntetőeljárási törvény az iratok hivatalos személy jelenlétében történő átadására kizárólag ezt a jogintézményt ismeri.

Az eljárás nemrég került a rendőrségtől az ügyészséghez, miután a Legfőbb Ügyészség saját hatáskörébe vonta a nyomozást. A Központi Nyomozó Főügyészség pedig külön nyomozócsoportot állított fel az MNB-s vagyon felderítésére és visszaszerzésére.

A botrány középpontjában a jegybank Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványa köré szerveződött hálózat áll, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos nagyságrendű, közpénzeket érintő vagyonvesztés történhetett Matolcsy György jegybankelnöksége idején.

A vádakra reagálva Matolcsy György volt jegybankelnök közleményben azt írta, az alapítványi vagyon nem tűnt el, csak jelenleg kevesebbre árazza a tőzsde az értékét.

A botrányt tovább szította, amikor a 444 arról írt, hogy a Matolcsy család konténerekben szállíttatja vagyontárgyait, köztük sportautókat Dubajba. Fia, Matolcsy Ádám ezt többször is tagadta, legutóbb a Financial Timesnak úgy nyilatkozott, az állítás „egyszerűen nem igaz.”

Matolcsy Ádám a vádakra reagálva kijelentette:

Azt is elmondta, évek óta rendelkezik tartózkodási engedéllyel az Egyesült Arab Emírségekben, ahol bútoripari vállalkozást üzemeltet. Hozzátette, teljes mértékben együttműködik a hatóságokkal, amennyiben kiadatását kérnék. Ezt megnehezítheti, hogy a két ország között nincs kiadatási egyezmény.

A jegybank körül nem csak alapítványi vagyon az egyetlen visszás ügy. Ott van még költségesen felújított MNB-székház is. A sajtóban Matolcsy Ádám barátjához kötött kivitelező cég munkája után több mint négyezer hibát találtak.

A kommentelők többsége sajnálja, hogy így alakult, de megérti a döntést. Egyesek azt is kiemelik, hogy rokoni kapcsolat ide, vagy oda, Melléthei-Barnából jó igazságügyi miniszter lett volna.

„»A nagyság ára a felelősség« - Winston Churchill”

„Eleinte kicsit aggasztónak tűnt a kinevezés, de minél több nyilatkozatot láttam, minél több cikket olvastam egyre inkább azt éreztem, hogy a rokoni kapcsolat ellenére történt meg a kinevezés, annak minden nyilvánvaló hátrányával, nem pedig a rokoni kapcsolat miatt. Sajnálom, mert nagyon szimpatikus szakember, de ugyanakkor nagyon tetszik a gyors, és részletes reagálás a helyzetre, illetve az, hogy vannak következmények. Jó az irány!”

„Respekt! Minden elismerésem! Ilyen amikor tényleg az ország érdeke a fontos a politikusoknak!”

„Ez a döntés az igazi hazafiság! Rengeteg alku és politikai csata vár az új kormányra itthon és az EU-ban egyaránt. Túl könnyű adu lett volna a családi kapcsolat puszta ténye mindazoknak, akik ilyen-olyan okból ódzkodnak bizalmat adni az új magyar kormánynak! Bravó tisztelt ügyvéd Kartársam!”

„Ez nem az azért lett, hanem azért nem lett. Én ezt nagyon sajnálom, fantasztikus miniszter lett volna. Szerintem ebbe bele kellett volna állni.”

„Sajnálom! Kívánom, hogy találd meg a helyed! Engem egy pillanatig nem zavart a családi kapcsolódás, de hihetetlen alázat, tisztelet egy barátért, egy országért ilyet tenni.”

„Ennek a gerincnek egy centije lett volna a fideszben eddig, nem itt tartanánk! Emelem kalapom. Köszönöm!”

Persze a Tiszás visszhangkamrából kilépve voltak azért negatív vélemények is:

„Lesz még ilyen! Érzik a nyomást. Nem lesz elég csak bulikázni, hétfőtől meló van.”

„Sógora is lemondhatna”

„Na, az igen. Sógi eddig bírta. Még be sem lett iktatva.”

„Rájött, hogy dilettáns?”