Az örök ifjúság kútja – Az öregedés élettanának titkai címmel tartott előadást dr. Farkas Eszter, egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetének kutatója a MEMO Science & Innovation sorozatának legutóbbi előadásában.

A cím a 16. század német festő, Lucas Cranach művét idézte, amelyet a mester 74 éves korában alkotott. A képen fiatalodni vágyók mártóznak meg az örök ifjúság vizében, majd ifjú hajadonokként lépnek ki a medencéből. Nyilván Cranach-ot magát is foglalkoztatta az elmúlás (még további 7 évet élt), de a képen, ahogy arra az előadó is felhívta a figyelmet, kizárólag nők szerepelnek. És milyen érdekes az élet, minden idők bizonyítottan legtovább élt embere is nő volt, a francia Jeanne Calment, aki 1875-ben született és 1997-ben halt meg, 122 éves és 164 napos korában. Calment asszony egy 119 éves korában adott intejújában azt mesélte, 14 évesen még találkozott családja arles-i festékboltjában Vincent Van Gogh-gal is.

E két képzőművészeti vonatkozás foglalta keretbe az előadást, amelynek során számot vethettünk azzal, hogy nekünk mit jelent az öregedés: betegséget, lelassulást, halálfélelmet, vagy méltóságot, bölcsességet, a nagyszülővé válás örömét?

Mozgó színskála juttatta eszünkbe, hogy míg 1960-ban még a tizen-, huszonévesek alkották az emberiség többségét, ma, főleg a fejlett világban az 50 felettiek, és az átlagéletkor is egyre jobban kitolódik. (Nálunk jelenleg 75-80 év).

Ami az öregedés jeleit illeti, ezeket az arcvonásokból, a testtartásból rögtön észrevesszük másokon. Magunkon azonban nem biztos, legfeljebb belénk hasít, ha kortársunkról van szó, hogy „úristen, én is ilyen lehetek?” A fizikai vagy szellemi erőnlétünk romlását viszont már nehéz letagadni magunk előtt.

Kiderült, vannak az öregedésnek objektív, mérhető jellemzői is.

Például a metabolizmus, ha az embernek a csípő vagy derékkörfogata változik, emelkedik a vércukorszintje, koleszterinje, vérnyomása, csökken a tüdőkapacitása. Vizsgálható a szervek működése, a fehérvérsejtek számából pedig következtethetünk az immunrendszer állapotára. Fontos még a teloméra hossza: minden kromoszóma karjainak a végén van egy kis sapka, ez a teloméra. Ez a sapka minden sejtosztódáskor rövidül, ami azzal jár, hogy sérülékenyebbé válik a kromoszóma.

Az öregedésnek ezekből a mérhető jellemzőiből ausztrál kutatók egy öregedést jellemző rátát számoltak ki. Ez egy objektív szám, amivel meg tudjuk mondani, valaki hol tart az öregedés folyamatában.

Arra is rájöttek, hogy van a sok mérésnél egyszerűbb módszer is. 45 éves önkénteseket kértek, hogy sétáljanak. Kiderült, az, hogy milyen tempóban sétáltak, összefüggésben van a rájuk jellemző öregedési rátával. Minél gyorsabban, tempósabban sétáltak, annál alacsonyabb volt az öregedési rátájuk.

A járás tempója az agy térfogatáról is árulkodik. Minél gyorsabban jár valaki, annál nagyobb agytérfogatot találtak a kutatók. Ez nem meglepő, mivel az öregedés és az agytérfogat is összefügg.

40 éves kor felett 10 évenként 5%-kal csökken agyunk tömege.

Az agy mérete és a szellemi képességeink azonban nem feltétlenül függenek össze egymással - hívta fel rá a figyelmet a kutató. Einstein agya például nem volt nagyobb, mint az átlagemberé.

Farkas Eszter azt is megmutatta, hogy az agy idegsejtjein apró kitüremkedések, nyúlványok vannak, ezek a dendrit-tüskék. Ezek alkotják az idegsejtek közti kapcsolatokat, a szinapszisokat. Egy fiatal agyban sok a kitüremkedés, egy ilyen idegsejt sűrű kapcsolathálózatot képes létesíteni más idegsejtekkel.

Idős korban a dendrit-tüskék megritkulnak, ami azt jelzi, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok száma csökken.

Majmoknál végzett memóriavizsgálatok során azt tapasztalták, minél kevesebb egy állat agyában a dendrit-tüske, annál több hibát vét a memóriatesztben. Ugyanez igaz az emberekre is. Ha a születéskor meglévő dendrit-tüske mennyiséget és hálózat-sűrűséget 100%-nak vesszük, akkor 40%-nál kezdetét veszi a demencia.

130 éves korára a dendrit tüskék szinte mindenkinél elérnék a 40%-os szintet, vagyis akkorára mindenki demenciában szenvedne. Tehát mostani tudásunk szerint ezt tekinthetjük az emberi élet végső határának, hiszen ki akarna teljesen elborult elmével élni?

De tudjuk-e késleltetni ezt a folyamatot? A válasz igen.