A 42 éves nagymama hordta ki méhnyakrákkal küzdő lánya ikreit
Michealát 23 évesen diagnosztizálták méhnyakrákkal. A nő ekkor már szült egy kisfiút, de a második gyerek nem akart összejönni, a beültetések sem voltak sikeresek. Ezután tűnt fel az orvosnak, hogy van valami furcsa a méhnyakán. Biopsziát készítettek, ami kimutatta a rákot.
Közeli kapcsolatuk ellenére sem tudta, hogy mondhatná el az anyukájának, aki 16 évesen esett vele teherbe. Sheila azonban nagyon támogatóan állt a kérdéshez, és a lánya következő vizsgálatára is elment. Az orvos kemoterápiát, sugárkezelést javasolt, azonban ettől Micheala megrémült. Nemcsak a betegség érzése keltett benne pánikot, hanem az is, hogy nem lehet még egy gyermeke.
Az egyetlen lehetősége az volt, hogy a petesejtjeit még épp formájukban hibernáltatja. Viszont a gondolat, hogy egy idegen hordja ki a gyerekét, rossz érzéseket keltett benne. Egy erről folytatott beszélgetés során viszont az édesanyja felajánlotta, hogy ő majd kihordja a gyereket.
A kemoterápia megkezdése előtt tehát elment termékenységi kezelésre, amiből 19 használható embriót hoztak létre. Ezt követte a kemoterápia, a szokásos hajhullás, és folytonos félelem. Azonban Micheala nagyon szerencsés volt, és három hónappal később az intenzív kezeléseknek köszönhetően megszűnt a rák.
Egy hónappal később az orvosok engedélyével beültették az embriókat a 42 éves Sheilába, és anya-lánya együtt izgultak az eljárás eredményességéért. 10 nappal később egy pozitív teszt bizonyította a sikert.
„Itt vannak” – mondta az orvos. „Mindkettő.”
Michaela két kis pontot látott, két apró szívverést hallott. Az első ultrahang minden várakozását felülmúlta, értelmet nyertek a műtétek és a hormonterápiák.
„Gyerekeim lettek, de nem voltam terhes. A doktor asztalának rossz oldalán voltam”
– mesélte Micheala a The Sunnak.
Sokáig nem beszéltek az embereknek róla, hogy milyen családi projektbe kezdtek. Négy hónappal a megtermékenyítés után jelentették be először, mikor kiderült, hogy egy fiú és egy kislány növekszik Shelia pocakjában. Az emberek reakciója egészen különböző volt. Sok barátjuk örült a hírnek, azonban mások elég furcsának találták a szituációt, hogy a nagymama hordja ki az unokáit.
A szülés egy héttel korábban indult meg, mint a programozott császár időpontja lett volna. A kórházba csak Sheila és Micheala mentek be, ugyanis a gyermkekek apukája még oda sem ért. Ketten voltak a műtőben, ahol megszületett Logan 2268 grammal és McKinley 1860 grammal.
Mikor Micheala a kezébe vette az ikreket, elmondása szerint, megszűnt minden kötődési félelme. Azonnal sajátjainak érezte a gyerekeket.
„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz. Az agyam tudta, hogy nem az én gyerekeim, de a testem nem”
– mesélte Sheila, akinek két gyereke van Michealán kívül.
Mikor a csecsemők sírtak este, automatikusan kelt volna fel hozzájuk, mert az ösztönei azt súgták, de közben tudta, hogy a lánya, az anyukájuk ott van nekik. Mostanra megszűnt ez az érzés, és Sheila is örül neki, hogy nagymamaként tud rájuk nézni.
