650-nél is több oldalt törölt a Facebook, mert iráni és orosz propagandát toltak

Egy nő holttestét találták meg kedden, az esti órákban a tatai Öreg-tó náddal borított partszakaszán.

A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság közlése szerint a haláleset körülményeit közigazgatási eljárás keretében vizsgálják.

Az MTI úgy tudja, az elhunytat a Tatai Rendőrkapitányság vasárnap óta eltűntként kereste.

Munkahelyi öltözőszekrényben rejtegetett emberi csontok, a Farkasréti temetőből kiásott maradványok, és egy kézzel aláírt dokumentum, amelyben saját testét is felajánlja a tudománynak: a budapesti kannibál ügyében szerdán új, megdöbbentő részletek derültek ki.

A 30 éves férfi a kihallgatásán arról beszélt, hogy a fővárosi Farkasréti temetőből is szerzett emberi maradványokat – írta a Blikk. A kórházi beteghordozó nemcsak a lakásán tartotta a testrészeket, a lap szerint a munkahelyi öltözőszekrényében és az édesanyja településén is rejtegetett bizonyos darabokat.

Zsolt vonzódása az anatómiához és a patológiához abban is megnyilvánult, hogy évekkel ezelőtt saját testéről is rendelkezett halála esetére.

A dokumentumban elfogadta, hogy testét az intézetek akár 2-3 évnél hosszabb ideig is megtarthatják, és külön kitért arra, hogy a hamvasztás utáni szórásról nem kell értesíteni a hozzátartozóit. „Nem tartok igényt arra, hogy az Intézetek a hamvasztás utáni szórás helyéről és időpontjáról hozzátartozóimat értesítsék” – közölte.

AHogy arról korábban beszámoltunk, a beteghordozót múlt szerdán fogták el a rendőrök. A férfi lakásán tartott házkutatás során preparált emberi arcot, bőröndben tárolt csontokat, egy komplett alsó lábszárat, agyat, koponyákat és egy befőttesüvegben tárolt szív is előkerült. A férfi kihallgatásán elismerte, hogy különösen vonzódik az emberi maradványokhoz, és azokból különböző módokon ételt is készített magának, a szívből például nyersen is evett.

Jelenleg bűnügyi felügyelet alatt áll egy borsodi faluban, az édesanyja ingatlanát nem hagyhatja el. Az eset brutalitása miatt a világsajtót is körbejárta a budapesti férfi története, aki a gyanú szerint részben a munkahelyén, egy kórházban juthatott hozzá a testrészekhez. Korábban már indult ellene eljárás garázdaság, rongálás és lopás miatt is.

„Az evés által azt akartam, hogy ez az ember a részemmé váljon” – hangzott el Armin Meiwes, a hírhedt „rotenburgi kannibál” tárgyalásán. A kijelentés jéghideg őszintesége feltárja, miért is olyan nehéz megérteni, mi késztet valakit a végső társadalmi tabu átlépésére. A közelmúlt hazai és nemzetközi ügyei rávilágítanak: a modernkori kannibalizmus nem egyetlen kategória, hanem ritka, ám egymástól gyökeresen eltérő motivációk szélsőséges végpontja. A hangzatos címlapok mögött pontos fogalmakra és tiszta kategóriákra van szükség, különben menthetetlenül összemosódik a túlélés kényszere, a pszichózis sötét logikája, a szexuális fantázia és a brutális kényszerítés.

A leggyakrabban félreértett motiváció a birtoklásvágy, ami egyfajta torz intimitásban ölt testet. A már említett német ügyben az elkövető nem szimplán megölni, hanem végérvényesen magáévá tenni akarta áldozatát. A kriminálpszichológia ezt a mély elhagyatottságtól való félelem és a kóros kötődési mintázatok extrém megnyilvánulásaként értelmezi, ahol a másik ember elfogyasztásának fantáziája a teljes kontroll és a feloldódás illúzióját adja – írta a The Independent.

A birtoklási vágy mellett jelenik meg a tisztán szexuális motiváció. A „vorarephilia” egy ritka szexuális érdeklődés, amelyben az erotikus fókusz a másik személy elfogyasztásának fantáziája. Az internet korában ezek a fantáziák többnyire a virtuális térben, fórumokon és szubkultúrákban maradnak.

Vannak azonban esetek, amikor nem egy torz fantázia, hanem a valóságérzékelés teljes összeomlása áll a háttérben. A kannibalizmus ritkán, de előfordulhat súlyos, kezeletlen pszichotikus állapotokban, például parancsoló hallucinációk vagy téveszmék hatására. Ilyenkor a cselekmény gyakran kaotikus, és az elkövető számára egyfajta torz „önvédelmi” reakció lehet.

A bűnügyi kategóriáktól teljesen elkülönül az az eset, amikor a kannibalizmus nem választás, hanem a túlélés egyetlen eszköze. Az 1972-es andoki repülőgép-szerencsétlenség túlélői hetekig tartó éhezés után hozták meg a döntést, hogy elhunyt társaik testéből egyenek.

Az ilyen esetekben a morális gyötrelem, a közösségi megegyezés és a trauma feldolgozása áll a középpontban, nem pedig a bűnözői szándék. A jogrendszer számára éppen e motivációk megkülönböztetése jelenti a legnagyobb kihívást.

A pszichózis és a gyilkosság összefonódására példa az az oklahomai férfi, aki megölte a szomszédját, kivágott szívét megfőzte, majd megetette a családjával, mielőtt velük is végzett. Az elkövetők tetteinek árnyéka a családtagokra is rávetül, ahogy azt a svéd „skarai kannibál” lányának története mutatja, aki a történtek után súlyos drogfüggőségbe menekült.

Megállapítható tehát, a kannibalizmus szó mögött külön világok húzódnak: intimitásfantázia, paraphilia, pszichózis, kényszer és túlélés. A tiszta kategorizálás segít abban, hogy a jog, az orvostudomány és a média ne beszéljenek el egymás mellett. A ritkaság nem magyarázat, a borzalom nem diagnózis – csak a pontos megértés hoz valódi válaszokat.

Egy végzetes próbaindítás miatt emelt vádat a Kazincbarcikai Járási Ügyészség egy ügyvezető ellen, aki a vád szerint javítás közben szabálytalanul indította újra a betonkeverőt, ezzel villanyszerelő alkalmazottja halálát okozva – közölte szerdán a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség.

A vádirat szerint a javítást szakszerűtlenül végezték, az ügyvezető pedig úgy indította be a gépet, hogy a vezérlőegységből egyáltalán nem látott rá a munkaterületre.

Az ügyészség a büntetlen előéletű férfival szemben felfüggesztett fogházbüntetést indítványozott, valamint azt, hogy tiltsák el minden olyan ügyvezetői munkától, ami építőipari tevékenységhez vagy nehézgépek kezeléséhez kötődik.

A tragédia 2024 októberének végén történt egy borsodi telephelyen. A vádlott és a sértett egy meghibásodott betonkeverőt javítottak, és miután egy vezetéket újrakötöttek, a gép újra indíthatóvá vált.

Az ügyvezető a vezérlőegységbe ment, a villanyszerelő pedig – a főnöke tudta nélkül – bemászott a gép alá.

A szerelőnek esélye sem volt kitérni, beszorult a sóderszállító csille és a gép tartószerkezete közé, és a helyszínen életét vesztette.