KULT
A Rovatból

A Fishing on Orfű hőskorát hozta vissza a Happy Fisherman Camp

Olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben 15 évet: ennyire családias hangulat utoljára ekkor, a legelső Fishing idején lehetett a fesztiválnak otthont adó kempingben.


Az idei volt zsinórban a harmadik év, hogy a Fishing on Orfű csapata egy kisebb fesztivált is szervezett az általuk nemrég megvásárolt Panoráma Campingbe. Először 2021-ben hirdették meg a Minifishinget, miután kiderült, hogy a járványügyi korlátozások enyhítésének köszönhetően már júniusban is lehet rendezvényeket tartani (a nagy Fishing ekkor augusztus végén volt). Tavaly pedig a Kispál és a Borz visszatérésére húztak fel egy kétnapos rendezvényt Kispál on Orfű néven.

Az utóbbin abszolút teltház volt – annyi embert engedtek be, ahányan elférnek a Nagyszínpad előtti domboldalon –, és emlékeim szerint az előbbin is sikerült nagyjából hozni azt a létszámot, amiben limitálták a befogadóképességet. Nem csoda, hiszen az volt az első nagyobb fesztivál a karantént követően, szóval mindenki ki volt éhezve a bulizásra. A Kispál pedig önmagában is akkora húzónév, hogy valószínűleg jóval több jegy is elment volna rájuk.

Valószínűleg a fenti pozitív példák miatt döntött úgy a stáb, hogy idén sem szakítják meg a hagyományt. Ezúttal Happy Fisherman Camp néven hirdettek háromnapos nyárzáró bulit az augusztus 20-i hétvégére, de az egyértelműsítés jegyében később a Minifishinget is hozzácsapták az elnevezéshez. Én egy napot voltam ott a háromból, ez alapján írom le most a benyomásaimat.

A létszámkorlátot 3000 főben szabták meg, azonban nemhogy a teltház táblát nem kellett kirakni, érzésre még félház se volt: ilyen kevés embert és sátrat még soha nem láttam a kempingben, pedig 2010 óta járok ide.

Értelmezhető méretű tőmeg a Nagyszínpad előtt is csak az esti fő fellépőkre (pénteken az Esti Kornélra és az Elefántra) gyűlt össze, előtte még a fél 7-es sávban is csak szellősen álldogáltak az emberek. És ez nem is a szokásos fő nagyszínpad helyén volt, hanem az eleve kisebb nézőterrel rendelkező második számúén.

A megszokottnál csekélyebb érdeklődés egyik oka az lehetett, hogy relatíve kevés volt a húzónév: kimondottan a tehetségmutatásra és a feltörekvő előadókra helyezték a hangsúlyt, ami alapvetően tök jó cél, de ha mellette nincsenek ott a megszokott sztárok is a programban, a jelek szerint nem bír elegendő vonzóerővel. Külön furcsa, hogy Lovasi András a Fishing történetében először nem lépett fel sem a Kiscsillaggal, sem más formációval, valamint kimaradt a másik pécsi húzónév, a 30Y is.

Közrejátszhatott emellett az is, hogy nyár végére már mindenki kifesztiválozta magát és elköltötte az erre szánt pénzét máshol (vagy június végén ugyanitt). Az ugyanezen a hétvégén zajló Alterába és Fekete Zaj pedig szintén szívhatott el potenciális résztvevőket.

Adódott egy előre nem látott fejlemény is: kapunyitás előtt néhány nappal jelentették be, hogy halaszthatatlan felújítási munkák miatt le kellett zárniuk a kemping felső részét, ahol az eredetileg tervezett négy helyszínből kettő (Borfalu, A tűzhöz közel) lett volna. Senkinek nem mondták le a koncertjét, de újra kellett tervezni a kezdési időpontokat és azt is, ki hol lép fel.

Kényszermegoldásként a Borfalu előadóinak egy részét a Nagyszínpad délutáni sávjaiba tették át, így fordulhatott elő, hogy olyan zenekarok (például a Grabovski, a Sorbonne Sexual, a Felső Tízezer és a Csicskakoporsó) is a fő helyszínen játszottak, akik eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak kivételes esetben kaptak ilyen lehetőséget akár itt, akár máshol. A 15:40-kor és 17 órakor kezdődő sávban viszont még tényleg csak néhány ember lézengett a nézőtéren, valószínűleg a tűző nap is sokakat távoltartott.

A Nagyszínpad mellett csak két másik helyszín volt, a már jól ismert Amondó, valamint egy Panoráma színpadnak keresztelt zsebkendőnyi pódium az ételutca túlsó végén (ide kerültek A tűzhöz közel fellépői). A névválasztásnak vicces kontextust adott, hogy míg a Művészetek Völgyében a legnagyobb színpadot hívják így, itt a legkisebb viselte ezt a nevet.

Off programokat ezúttal egyáltalán nem hirdettek meg (szemben az első Minifishinggel, amikor sör- és fröccstúrákat is tartottak), a napközbeni legmelegebb órákat így valószínűleg mindenki a tóparton, vagy a kemping valamelyik árnyékos részén hűsölve töltötte.

Az árak viszont a jelenleg megszokott átlagos fesztiválszinthez (különösen a pár nappal korábban zárult Szigethez) képest egészen normálisak voltak: korsó sör 1000, borok decije 500 forint, a fröccshöz a szódát ráadásul ezúttal is ingyen adták. A mini borutca egyik standjánál pedig mindössze 2500 forintért egy üveg rozét és egy liter szódát is lehetett kapni, ami ár/érték arányban messze a legjobbnak bizonyult. Hot dogot 1000 forintért, sajtos-tejfölös lángost 1500-ért kínáltak, ennél már a balatoni büfék is drágábbak.

Én végül nem jutottam el rá, de kifejezetten izgalmas kezdeményezésnek tűnt az Orfű összehoz, aminek keretében minden nap 2-2, előzetes közönségszavazással összepárosított zenész adott közönség koncertet – olyanok, akik korábban soha nem játszottak még együtt. Csorba Lóci Kamával, Kiss Flóra Egyedi Péterrel, Lee Olivér pedig Jónás Verával került össze, mindenképp érdemes lesz megnézni a felvételeket, ha majd közzéteszik őket. A koncepcióban pedig bőven van még potenciál, remélhetőleg a jövő évi nagy Fishing programjába is átmentik.

A Happy Fisherman Camp felért egy időutazással: bár abban az évben még nem voltam, nagyjából ilyen léptékűnek képzelem a 2008-as első fesztivált. Nekem kifejezetten jól esett, hogy 2-3 koncertet leszámítva bármikor különösebb erőfeszítés nélkül előre tudtam menni akár a legelső sorokig is, és a pultnál se kellett fél órákat várnom a kiszolgálásra.

Nem mernék nagyobb tétben fogadni rá, hogy jövőre is megrendezik, de ha kiegyensúlyozottabbá tennék az elsővonalas és a feltörekvő előadók arányát (ami most erősen az utóbbiak felé lejtett), simán nőhet az érdeklődés, és akár 2500-3000 embernek is lehet ez az ideális nyárzárása. A helyszíntől a feelingig minden más adott hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET: