SPORT
A Rovatból

„6 autó a rajtrácson, 14 a boxban!“ – 20 éve zajlott a Forma-1 történetének legbotrányosabb futama

A Michelin gumiszállító csapatai bojkottálták a 2005-ös USA Nagydíjat, aminek hosszútávú következményei is lettek. A képeket és videókat visszanézve csak Palik Lászlót tudjuk idézni: „hát, elég buta cucc!”


A 2004-es Forma-1-es USA Nagydíj a magyar autósport-rajongók számára örökké emlékezetes marad: ezen a futamon szerezte meg nyolcadik helyével Baumgartner Zsolt Magyarország első, és mindmáig egyetlen pontját a technikai sportok legfelső kategóriájában. Ki gondolta volna, hogy az egy évvel később megrendezett, következő indianapolisi nagydíj nem kevésbé lesz érdekes – ámde ezúttal nemcsak a magyaroknak, hanem az egész világnak, és nem egy örömteli, hanem sokkal inkább egy botrányos esemény miatt.

A két verseny közös főszereplője Ralf Schumacher. A német pilóta 2004-ben a versenyen a pálya utolsó, döntött kanyarjában súlyos balesetet szenvedett, ami miatt abban az évben később több futamot is ki kellett hagynia. Egy évvel később (immár a feljövőben lévő Toyota pilótájaként) az egyik pénteki szabadedzésen ugyanabban a kanyarban ismét elszállt az autója, és megint óriásit esett.

Fotó: Vladimir Rys/Bongarts/Getty Images

Ezúttal azonban teljesen egyértelmű volt az ok: a kocsira feltett Michelin abroncsok nem bírták a legendás Indianapolis Motor Speedway ováljából lekanyarintott pálya kihívásait, és egyszerűen megadták magukat. Ráadásul nem ez volt az első panasz rájuk: az edzéseken többször felmerült, hogy a világhírű gumimárka termékei egyszerűen nem elegek a több mint 9 fokban megdöntött utolsó kanyar jelentette megpróbáltatásokhoz. Ez teljes mértékben bebizonyosodott, amikor a Ralf Schumachert elővigyázatosságból helyettesítő brazil Ricardo Zonta szintén defektet kapott.

Ekkoriban két gumiszállító biztosította az abroncsokat a Forma-1-ben: a fent említett Michelin hét, míg a japán Bridgestone három istállót látott el gumikkal. Sztorink szempontjából ez azért érdekes, mert a 2005-ös konstrukciók egyértelműen jobban kedveztek a francia cég partnercsapatainak, így például erre az évre lépéshátrányba került az akkor már öt éve egyeduralkodó Schumacher-Ferrari páros. Szintén nem elhanyagolható információ, hogy – épp a Ferrari dominanciája miatt – ettől az évtől betiltották a verseny közbeni kerékcserét (kivéve az esős versenyeket), ami szintén menthetett volna a Michelin-csapatok helyzetén.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy a Michelin miért számolta el magát a gumival, és miért nem jelentett gondot a pálya állapota a Bridgestone-nak. A két fő ok versenykör nem sokkal korábbi újraaszfaltozása, és főképp az, hogy a japán gumimárka az amerikai sorozatokban történő folyamatos jelenléte miatt sokkal több tapasztalattal rendelkezett Indianapolisról.

Több, utólag egyértelműen vicces és bizarr megoldás is felmerült a probléma kiküszöbölésére. A csapatok például szerettek volna egy gumikból felállított új lassítót a pályára, erről azonban a Forma-1 akkori ura, Bernie Ecclestone hallani sem akart. Véleménye szerint ez egyrészt sportszerűtlen lett volna a tökéletesen működő Bridgestone gumikkal felszerelt csapatokkal (köztük a Ferrarival) szemben, másrészt belátható, hogy a szigorú biztonsági szabályok mellett működő F1-ben nehezen lett volna megoldható egy ad hoc módon felállított, mégis biztonságos lassító. A maga szokásosan keresetlen módján meg is jegyezte:

a Michelin miért nem hozott normális gumikat?

Egy másik javaslat az volt, hogy a versenyt bonyolítsák le a felállított lassítókkal, de az ne számítson bele a világbajnoki pontversenybe. Érdekes módon ez a javaslat nem talált teljesen süket fülekre, a Michelin csapatainak azonban többfrontos harcot kellett vívniuk. Viszonylag könnyen boldogultak a két kisebb Bridgestone-gárda, a Jordan és a Minardi esetében, akik hajlandóak lettek volna kompromisszumokra. A Ferrari azonban addig győzelem nélkül állt a szezonban a hetedik verseny után, és érthetően nem szívesen mondtak volna le az egyértelműnek tűnő első győzelem lehetőségéről. Az istállóknak ezen kívül meg kellett (volna) győzniük a Nemzetközi Autómobil-szövetséget (FIA) is. Egy biztos:

szombaton és vasárnap délelőtt mindenki abban volt érdekelt, hogy megoldást találjanak, és a futam korrektül elrajtolhasson.

Az időmérő edzés komolyabb problémák nélkül lezajlott. Ott az első rajtkockát (a Toyota csapat történetében először) az olasz Jarno Trulli szerezte meg – nem elhanyagolható információ, hogy Michelin-es autóval. A legjobb Bridgestone-osok (Michael Schumacher és Rubens Barrichello Ferrarijai) az 5. és 7. helyről indultak.

Az már a rajt előtt érezhető volt, hogy a feszültség tapintható – főleg, mivel az utolsó információk szerint nem tudott létrejönni megállapodás a csapatok és az FIA között, ennek ellenére a kocsik mégis felálltak a rajtrácsra.

Ami azonban ezután következett, történelmi botránynak számított a sportágban:

a bemelegítő/felvezető kör végén 14 autó a boxba hajtott, és mindössze a 6 Bridgestone-csapat állt fel a rajtrácsra.

Mindez így nézett ki (ahogy Palik László a közvetítésben fogalmazott, „elég buta cucc”):

Fotó: Christopher Lee/Getty Images

Ahogy maga a verseny is az volt. Miután a Ferrarin kívül csak a sereghajtó Jordan és Minardi csapat autóin voltak a japán márka abroncsai, nem volt kérdés a vörösök első (és egyébként szezonbeli egyetlen) győzelme. Az viszont elképesztő látvány volt, ahogy a szerencsétlen hat autó szánalmasan körözgetett a világ egyik leghíresebb pályáján, a legendás Indy 500-as futamoknak (részben) otthont adó Indianapolis Motor Speedwayen.

Talán nem meglepő, hogy a kamera viszonylag gyakran mutatta a középső és lefelé mutató hüvelykujjukkal üzenő nézőket, akik a verseny egy pontján annyira bedühödtek, hogy poharakkal és más hulladékkal dobálták a pályát. Szerencsére baleset ebből nem történt.

Fotó: Mark Thompson/Getty Images

Ahogy másból sem, sőt technikai probléma sem tizedelte (helyesebben: hatodolta) a mezőnyt, így mondhatni papírforma született. Michael Schumacher megszerezte az év egyetlen ferraris győzelmét, csapattársa, Barrichello második lett, míg tőlük jócskán (konkrétan egy kör hátránnyal) lemaradva 3. helyen végzett a jordanes Tiago Monteiro. Ezt a nevet jobban ismerhetik azok, akik követik a túraautózás világát: a portugál pilóta később a többszörös bajnok Michelisz Norbert csapattársa is volt. Nem csoda, hogy – csonka futam ide vagy oda – a hétvége kevés nyerteseinek egyikeként Monteiro vígan locsolta a pezsgőt a dobogón.

Fotó: Vladimir Rys/Bongarts/Getty Images

Egy ilyen versenynél természetesen nem elhanyagolható az utózönge sem. Mivel a csapatok szabályt szegtek azzal, hogy nem vettek részt a futamon, komoly esélye volt annak, hogy valamilyen büntetésben részesülnek, ami akár a világbajnokság állását is befolyásolhatja. Bár először bűnösnek találták őket, végül júliusban felmentő ítélet született, így a bajnokság nagyobb gondok nélkül folytatódhatott. Év végén azonban eltörölték az amúgy is sokat kritizált kerékcseretiltást, 2006 végén pedig a Michelin is távozott a Forma-1-ből. (Azóta minden évben csak egy gumiszállító adja a csapatok abroncsait: 2010-ig a Bridgestone, míg 2011 óta a Pirelli.)

A nézők végül kártérítést kaptak az FIA-tól, sőt a szervezet felajánlott 20 ezer jegyet a következő évi futamra azoknak, akik hoppon maradtak a 2005-ös versenyen. Ennek ellenére talán kevésbé meglepő, hogy két további indianapolisi látogatás után végül a Forma-1 egy időre elfordult az USA-tól (vagy az USA az F1-től, nézőpont kérdése). A mezőny legközelebb 2012-ben tért vissza az Egyesült Államokba, de akkor már az újonnan épített austini versenypályára, Texasba. És ha úgy tetszik, a sportág és Amerika kapcsolata is happy enddel zárult: 2017-ben a tengerentúli Liberty Media vette meg a Formula One Groupot, és mára már három amerikai versenyt is rendeznek az országban.

Végezetül álljon itt a botrány magyar közvetítése Palik Lászlóval és Czollner Gyulával, benne olyan klasszikus mondatokkal, mint „ahogy Karthikeyan ütni fogja Alberst, ezen fogunk őrjöngeni Gyulával!” vagy „akkor az időjárásról fogunk beszélni – hosszan”:

(Akinek végtelen mennyiségű ideje van ilyenre, a teljes futamot ITT nézheti meg.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
27 évesen meghalt Soltész Gréta, magyar válogatott atléta
Az első egyetemi éve alatt diagnosztizálták Soltész Grétát, aki hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A kezelések alatt szerezte meg jeles diplomáját és dékáni dicséretét, folyamatosan dolgozott.


Huszonhét éves korában elhunyt Soltész Gréta korábbi korosztályos válogatott atléta. A gyászhírt a Magyar Atlétikai Szövetség közölte csütörtökön, volt edzője, Spák József pedig személyes hangú írásban búcsúzott tőle.

„Bocsássatok meg nekem, hogy most egy szokatlanul személyes hangvételű írással állok elő. Megvan rá az okom. De kezdjük az elején…” – írta az edző, aki 2007 környékén egy iskolaudvaron figyelt fel a rendkívül ügyes és bátor kislányra. Másnap már edzésen volt, és hamar kiderült, hogy a távolugrás és a gátfutás lesz a két fő versenyszáma.

Mindössze 12 évesen szerezte meg első országos bajnoki címét távolugrásban, és 60 méteren is dobogóra állhatott.

Abban az évben 5,53 métert ugrott, 8.08 másodpercet futott 60 méteren, és a kötelező mezei futóversenyt is megnyerte. Tehetségét a szakma is elismerte, az edző visszaemlékezése szerint a néhai Ecsedi László egy alkalommal példaként mutatta a fiatal Gréta technikáját. „Gyere kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!” – mondta akkor.

Az 1998-ban született sportoló a következő években sorra nyerte a bajnoki címeket, korosztályos válogatott lett, és eljutott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. Felnőttként azonban már a tanulásra helyezte a hangsúlyt.

Első egyetemi éve alatt derült ki a betegsége. Hat és fél éven át küzdött, ezalatt körülbelül 120 kemoterápiás kezelést kapott, és több műtéten is átesett.

A betegsége alatt szerezte meg jeles minősítésű diplomáját dékáni dicsérettel, letett két nyelvvizsgát, és elvégzett egy kulturális rendezvényszervezői, egy szépírás-, valamint egy műszempilla-építő tanfolyamot is.

Már súlyos beteg volt, amikor részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal Sportszervezők Programjában, mindeközben pedig folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként.

Spák József felidézte tanítványa egyik utolsó, édesanyjának egy közös utazásukon mondott mondatát is:

„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”

Az edző szerint Gréta maximalizmusát és életszeretetét mutatja az a kérdés is, amelyet szerinte most odafentről tenne fel: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Cristiano Ronaldo bepöccent Szaúd-Arábiában, meglepő helyen köthet ki a 72 milliárdot kereső világsztár
A portugál klasszis nehezményezi, hogy a rivális Al-Hilal sokkal több pénzt költhetett igazolásokra. A konfliktus miatt újra felerősödtek a pletykák a 2027-ig szóló szerződésének felbontásáról.


Nem sérülés, hanem tudatos döntés állt Cristiano Ronaldo hétfői hiányzása mögött, amikor klubja, az Al-Nassr 1–0-ra legyőzte az Al-Riyadh csapatát. A portugál A Bola című lap írta meg elsőként, hogy az ötszörös aranylabdás nem volt hajlandó pályára lépni, mert elégedetlen azzal, ahogyan a szaúdi liga legfőbb finanszírozója, a Szaúd-arábiai Közberuházási Alap kezeli a klubját a riválisokhoz képest. A helyzetet kiélezi, hogy az alapot a trónörökös, Mohammed bin Szalmán vezeti.

A feszültség a téli átigazolási időszakban vált nyilvánvalóvá. Míg az Al-Nassr mindössze egy 21 éves középpályást szerződtetett, addig a nagy rivális Al-Hilal többek között leigazolta az Arsenal korábbi védőjét, Pablo Marít és a Milan egykori játékosát, Kader Meïtét is. A portugál klasszis nehezményezi, hogy a négy nagy klubot 75%-ban birtokló állami alap aránytalanul támogatja a versenytársakat. Fabrizio Romano átigazolási szakértő is megerősítette a tiltakozás tényét: „Hiánya nem függ össze semmiféle fizikai problémával, terhelésmenedzsmenttel vagy fittségmegőrzéssel.”

Danny Murphy, korábbi angol válogatott labdarúgó élesen bírálta a portugált. „Lehet, hogy Ronaldo adhatna egy kicsit a keresetéből a klubnak, hogy több játékost igazoljanak. Életemben nem hallottam ekkora ostobaságot – öncélú, önkielégítő nonszensz” – mondta a talkSPORT-nak. Ezzel szemben a szaúdi legenda, Számi Al-Dzsáber a külföldi játékosok túlzott befolyására hívta fel a figyelmet. „Néhány világhírű külföldi játékos nemcsak a rivaldafényt vette át, hanem már a klubok döntéseit is irányítani akarja” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Ronaldo becsült éves fizetése 200 millió dollár, ami átszámítva körülbelül 72 milliárd forintot jelent, szerződése pedig 2027-ig köti a klubhoz. A brit sajtóban felmerült egy 43 millió fontos (közel 19,8 milliárd forintos) kivásárlási záradék híre is, ami utat nyithatna a nyári távozásához. A portugál a sajtóhírek szerint annál a Manchester Unitednél is kiköthet, ahonnan hatalmas balhé után távozott 2022-ben. A játékos nemrég maga is utalt a visszatérés lehetőségére:

„Nem számít, hol játszom, a Közel-Keleten vagy Európában.”

Egyelőre sem a klub, sem Ronaldo képviselete nem kommentálta hivatalosan az eseményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Egy válogatott meccs is elég az évi 1,2 millió forintos nyugdíj-kiegészítéshez
Olyan nyugdíj-kiegészítést fizet egykori focistáknak a Magyar Labdarúgó-szövetség, amely egy átlagnyugdíjjal számolva szinte egy 18. havi juttatásnak felel meg.


A HVG értesülései szerint az MLSZ az elmúlt években több százmillió forintot fordított erre a célra. Az évi 1,2 millió forintos plusz pénz ugyanis egy 250 ezer forintos átlagnyugdíj mellett olyan, mintha a volt labdarúgók a mindenkinek járó 13. és részleges 14. havi nyugdíj mellé további 4,8 havi juttatást kapnának.

A volt labdarúgóknak életük végéig járhat az extra pénz, ha az úgynevezett szövetségi járadékot igénylik, és megfelelnek a feltételeknek. A juttatásról ugyanis határozatlan idejű szerződést kötnek, a támogatást viszont kérelmezni kell, az nem jár automatikusan, és visszamenőleg sem ítélhető meg.

A szövetségi járadéknak nevezett támogatásra két úton lehet jogosultságot szerezni.

Mérlegelés nélkül, alanyi jogon jár azoknak, akik játékosként legalább egyszer pályára léptek a felnőtt férfi vagy női válogatottban egy hivatalos tétmérkőzésen, vagy szövetségi kapitányként irányították a nemzeti csapatot. Nekik legalább havi 100 ezer forintot utalnak, feltéve, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt vagy már nyugellátásban részesülnek.

A másik csoportba azok az 1961 előtt született egykori játékosok tartoznak, akik rászorultsági alapon kaphatják meg a kiegészítést. Ennek feltétele, hogy a férfiak legalább 175 NB I-es meccsen vagy egy olimpiai válogatott mérkőzésen játszottak, a nők pedig legalább 75 élvonalbeli találkozón szerepeltek. Esetükben a járadékot akkor ítélik meg, ha a saját nyugdíjuk nem éri el a nettó minimálbért, ami idén januártól 214 ezer forint. Az MLSZ ilyenkor akkora összeggel egészíti ki a nyugdíjukat, hogy az elérje ezt a szintet.

A szövetség közérdekű adatigénylésre kiadott szerződéslistája szerint 2022 óta több mint 250 ilyen szerződést kötöttek, az MLSZ pénzügyi dokumentumai alapján pedig a 2023 és 2025 közötti időszakra több mint 520 millió forintot terveztek be életjáradék és szövetségi járadék céljára.

A támogatási rendszer hátterében az 1980-as és 1990-es évek rendezetlen viszonyai állnak, amikor a labdarúgók a mostani fizetésekhez képest nagyságrendekkel rosszabbul kerestek. „A labdarúgók ugyan a 80-as, 90-es években is az átlagbér felett kerestek, de a fizetésük nem volt annyira kiemelkedő, mint a mostani első osztályban” – mondta Szabados Gábor sportközgazdász.

A rendszerváltás után a klubok finanszírozása bizonytalanná vált, gyakoriak voltak a kettős szerződések és a zsebbe fizetett, adózatlan juttatások, amelyek rontották a későbbi nyugdíjalapot. „A focisták papíron a 90-es években is az átlag felett kerestek, de az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi pénzt kaptak meg” – tette hozzá.

„Szerintem akkoriban nem volt olyan NB I.-es focista, aki mindig minden neki járó pénzt megkapott volna” – fogalmazott a sportközgazdász. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabályzat szerint vannak olyan egykori élvonalbeli játékosok, akiknek a nyugdíja ma sem éri el a nettó minimálbért. Szabados Gábor arra is kitért, hogy akkoriban egy súlyosabb sérülés a karrier végét jelenthette, és a táplálkozástudomány sem volt a mai szinten.

A mai játékosoknak – amennyiben nem herdálják el a vagyonukat – már nem lesz szükségük ilyen kiegészítésre. Az első osztályban a becsült átlagfizetés havi 5 millió forint körül mozog, de a jellemzőbb inkább a 2-3 milliós bér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
„Felháborító és botrányos” – Szijjártó Péter fogadta a magyar teniszezőt, akivel nem akart kezet fogni az ukrán ellenfele
Bondár Anna a háború kitörése után elutazott Oroszországba egy versenyre, ezért nem volt hajlandó kezet fogni vele Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tornán. A külügyminiszter szerint a magyar sportoló lejáratására tett kísérlet és „a náci párhuzamok” emlegetése az ukrán teniszezőt minősíti.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta Bondár Anna teniszeszőt, miután ukrán ellenfele megtagadta vele a kézfogást – írta a Nemzeti Sport.

A magyar teniszező február 3-án, a kolozsvári WTA-torna második fordulójában kapott ki Olekszandra Olijnikovától, aki a találkozó előtti fotózást és az azt követő kézfogást is megtagadta. Az ukrán sportoló ezt azzal indokolta, hogy Bondár még 2022-ben – már az orosz–ukrán háború kirobbanása után – részt vett egy szentpétervári tornán.

Szijjártó Péter felháborítónak és botrányosnak nevezte, ahogyan Olijnikova bánt Bondár Annával. „Ha a sportot rosszindulatú emberek összekeverik a geopolitikával, abból mindig baj lesz és méltatlan helyzetek állnak elő. Egyetlen normális ember sem hiheti a világon, hogy a sportolók felelősek lennének a politikusok döntéseiért.

A Bondár Anna lejáratására tett kísérlet és náci párhuzamok emlegetése leginkább az ukrán »sportolót« minősíti”

– fogalmazott Facebook-bejegyzésében a külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, reméli, hogy Bondár a következő időszakban kiváló eredményekkel szerez majd örömet a magyaroknak, köztük új egyesülete, a Honvéd szurkolóinak is.

Olijnikova a tettét azzal indokolta, hogy Bondár oroszországi részvétele a Gazprom által szponzorált tornán „morálisan ugyanaz”, mintha „1941-ben a náci Németországban játszana és az auschwitzi és treblinkai haláltáborok áldozataitól elrabolt ékszerekkel fizetséget kapna”.

Az ukrán játékos szerint csak akkor lenne hajlandó kezet fogni a jövőben, ha Bondár nyilvánosan bocsánatot kérne az ukrán néptől és egyértelműen elítélné Oroszország agresszióját.

Bondár Anna higgadtan kezelte a helyzetet.

„Készültem rá, hogy ez lesz… ez az ő döntése, amit el kell fogadjak”

– nyilatkozta a magyar játékos.

A nemzetközi sajtó is felkapta az esetet, kiemelve, hogy az ukrán sportolók eddig jellemzően csak orosz és fehérorosz ellenfeleikkel szemben tagadták meg a sportszerű gesztusokat. Több magyar sportoló is kiállt Bondár mellett, a fair play szellemiségét hangsúlyozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk