Visszatért Kevin Bacon a pokolból, és démonokat irt egy tűrhető horror-vígjátékban – Az óvadékügynök kritika
Ez Grainger David alkotó/író első sorozata és pár rövidfilmen kívül az első igazi nagyobb projektje. Ebből kiindulva egyáltalán nem számítottam arra, hogy az amúgy elég semmitmondó című Az óvadékügynök jó lesz. A dél-kaliforniai filmes összerakott egy jó kis véres „horror-vígjáték” sorozatot nekünk.
Úgy kell elképzelni, mint egy korai Sam Raimi-művet, a Gonosz halottat használták kiindulópontnak. Elég rosszindulatú és brutális, ám a kegyetlenséget helyzetkomikummal próbálja ellensúlyozni. Amikor azt mondom véres, brutális és rosszindulatú, akkor azt tényleg komolyan gondolom. Ez egy 18+-os sorozat, még egy gyermeket sem kímél a démon, megszállja, hogy aztán felrobbantsa őt egy rituális áldozat keretében.
Miért jó Az óvadékügynök? Könnyed és szórakoztató a komoly téma ellenére. Még a meglepően rajzfilmes brutalitás mellett is élvezetes tud maradni. Olyan, mint egy extrém véres Odaát, vagy egy véresen komolyan vett Reaper – Démonirtók. A kezdés nagyon hangulatos, ügyes a felvezetés, bár van vele problémám – erről majd később. Főszereplőnk Hub (Kevin Bacon) egy óvadékügynök, aki szinte fejvadászként keresi azokat a bűnözőket/gyanúsítottakat, akik az óvadékfizetés után leléptek a tárgyalás előtt.
Itt egy jó példa a humorra, az elégé brutálisan ábrázolt és mutatott torokelvágás után főszereplőnk rágyújt egy cigire és nem érti, miért nem érzi a füstöt… áll ott csodálkozva, miközben füstölög a nyitott seb torkán… – aki nem szereti az ilyen típusú humort, ne is próbálkozzon a sorozattal. És ez még csak a kezdet.
Hub megtudja, hogy nem véletlenül éledt fel. A sátán kiválasztotta őt egy feladatra. Sok démon szökik meg a pokolból, és valamire készülnek. Ezért szüksége van valakire, aki levadássza és megöli ezeket a kegyetlen szörnyeket. A választása pedig Hubra esik.
Itt van az első problémám a sorozattal. A démonok kinézete nagyon egysíkú és unalmas. Semmi különleges nincs bennük, füst szerű, áttetsző, szinte láthatatlan szarvas lények. Majd megölnek valakit, és megszállják a holttestét. Innen jön a panaszcunamim… A filmes démoni megszállásban mindig az a legnehezebb feladat, hogy megmentsék a megszállt ember lelkét anélkül, hogy meghalna az illető. Nos, itt ezzel nem is foglalkoznak, mivel a démonok rögtön megölik az áldozatokat, ezzel egy nagy adag feszültséget kivesznek az egész megszállás kérdéskörből. A megszállottakat pedig Hubnak csak le kell gyilkolnia, és kész.
Értem, hogy rá nem hatnak a túlvilági erők, mert járt a pokolban, de egy több tonnás épületet rá tudott volna lökni a szörny. A nagy vadászat pedig mindig egy fejlövéssel ér véget – erősen unalmas megoldás. Valamiért a démonok allergiásak a lőszerre.
A másik zavaró dolog számomra, hogy én nagyon szeretem Kevin Bacont, de szinte a semmiből dolgozik. A mogorva, szűkszavú déli csávó szerepével egyszerűen nem tudunk együttérezni. Főleg, miután megtudjuk, miért került a pokolba, tényleg nem lehet neki drukkolni. Ez pedig egyértelműen az alkotó sara.
Ash (Bruce Campbell) anno a Gonosz halott sorozatban mérföldekkel szerethetőbb volt. Ettől függetlenül a színészek ügyesek, mindent kihoznak ebből a nem túl erős alapanyagból. Bacon mellett főleg sorozatszínészek játszanak, akik korrekt munkát végeznek. Talán Hub anyukáját lehet még kiemelni, az örök mellékszereplő Beth Grantet. Ő kapta a legtöbb képernyőidőt a démonvadász fia mellett.
Technikailag jó a sorozat, a látványvilág kicsit „vizuáliseffekt-nehéz” – sokszor leesik a képernyőről a mosottas CGI tűz-és véreffekt. Az erőszak szinte rajzfilmes, olyan, mint egy Tom és Jerry rész, csak több liter vérrel és belsőséggel van fűszerezve. Az emberi testek tekeregnek, törnek, szakadnak, ahogy kell egy horrorban. A déli hangulat kellemesen átjárja a filmet, amin segít az eredeti hangok vaskos akcentusa is.
Viszont a kivitelezés kicsit összecsapottnak hat. Sokat csapong a történet, és a végére kissé lapossá is válik a sorozat, ami nyolc rész esetében nem dicsérendő. A forgatókönyvnek sok volt ez a játékidő. Ám a lezárás kellően változtat az alapfelálláson, és a csavar újra felfrissíti a történetet. Ha sikeres lesz és kap folytatást, én nézni fogom.
