Kovászos nápolyi, vadkovászos szelet, canotto „csónakpizza”, elegáns olasz klasszikusok és egy igazi budapesti újhullámos darab – hat hely, ahol minden falat mögött tudatos döntés és tudás áll.
Van az a pillanat, amikor semmi más nem számít, csak egy frissen sült pizza, amelynek illata már az asztalhoz érkezés előtt levesz a lábadról. A fővárosban szerencsére egyre több helyen veszik komolyan ezt az egyszerűnek tűnő, mégis ezerarcú műfajt: a tészta érlelésétől kezdve az olasz kistermelőktől beszerzett alapanyagokon át a kemence hőfokáig minden részlet számít.
Olyan pizzázókat válogattunk össze, ahol nem futószalagon készülnek a korongok, hanem karakterrel, szakmai alázattal és egyéni kézjeggyel.
A Neverlandben a kovászos nápolyi pizza egy egész estét lezáró élmény része lehet, a Pizza Fetta a vadkovászos, szeletben is működő irányt képviseli a Ráday utcában. Budafokon a Hétköznapok. a canotto műfajjal, vastag, csónakszerű peremmel dolgozik, míg az Akadémia Itália a Bazilika mellett egy komplex olasz gasztrotér részeként kínál klasszikus pizzákat. A Trattoria Pomo D’Oro a fatüzelésű kemencében sült, tradicionális vékony tésztás változatot viszi magas szinten, a Bartók Béla úti Pizza Művek pedig megmutatja, milyen az, amikor Budapest saját pizzát alkot magának.
Ha végigolvasod a cikket, nem egyetlen „legjobbat” találsz – hanem hat külön világot, amelyek mind más okból szerethetők.
Neverland
A Neverland sokak számára már eddig is Budapest egyik legkülönlegesebb élményhelyszíne volt, ahol a gasztronómia és a szórakoztatás igazi kalanddá áll össze. A két éve megnyitott pizzéria azonban új dimenziót adott ennek az élménynek: a világ legjobb kovászos nápolyi pizzájának ígérete egy olyan szenvedélyből és szakmai precizitásból született, amely ritkaságnak számít nemcsak itthon, de nemzetközi szinten is.
A Neverland csapata nem csupán pizzát készít, hanem egy egész filozófiát épít a kovász, a hagyomány és a minőség köré.
Ez a szemlélet már a tésztánál tetten érhető. Az alap 100% nápolyi durum lisztből, altamurai vadkovász hozzáadásával készül, amelyet kovászmester gondoz, így a pizza nemcsak technológiailag pontos, hanem karakteres is. A kemencében sült nápolyi tészta szépen felhólyagosodó peremet kap, belül levegős és könnyed marad, nem nehéz, nem tömör, hanem jól eső, akár egy hosszabb este végén is. Az alapanyagokat személyesen válogatják olasz kistermelőktől, mert hisznek abban, hogy minden az alapoknál kezdődik. A paradicsom telt és friss, a sajt krémesen olvad, az arányok pedig tudatosan kiegyensúlyozottak.
Minden pizza kovászos tésztával készül, de kérhető duplakovászos változatban is, ami még könnyedebb szerkezetet ad, és azok számára is ideális, akik érzékenyebbek a hagyományos tésztákra. Emellett laktózmentes és gluténmentes opció is elérhető, így a társaság minden tagja találhat magának megfelelő változatot. A pizzák mellé minőségi, kézműves koktélokat és gondosan válogatott borokat kínálnak, amelyek természetes módon egészítik ki az ízeket.
Egy szabadulószobás kaland után - hiszen itt szabadulószoba és bár is működik egy térben -, legyen szó A Nagy Pénzrablásról vagy a Csernobil világáról, jó érzés leülni a dzsungeles hangulatú bárban, rendelni egy italt, és egy igazán jól elkészített nápolyi pizza mellett felidézni a legjobb pillanatokat.
Pizza Fetta
A Ráday utca elején működő Pizza Fetta tudatosan nem ült fel a nápolyi pizzalázra. Miközben a város tele van hólyagos peremű, leheletvékony tésztájú korongokkal, itt a kovász és a pizza szelet lett a főszereplő.
A „fetta” olaszul szeletet jelent és bár egész pizzát is kérhetünk náluk, a hely karakterét a pultból választott, frissen sütött szeletek adják.
A tészta kizárólag vadkovásszal készül, teljesen élesztőmentesen, ami Budapesten még mindig ritkaságnak számít. Olasz Caputo lisztből dolgoznak, a pizzák 380 fokon, 3-4 perc alatt sülnek készre. Az alap roppanósabb, mint a nápolyi változatoknál megszokott, de a külső stabil réteg alatt levegős, szellős belső bújik meg. A szelet nem folyik szét a kezünkben, mégis könnyed marad, nem az a fajta, ami után azonnal nehéznek érezzük magunkat. A kovásznak éppen ez az egyik nagy előnye: a tésztában már lezajlanak bizonyos lebontó folyamatok, így emészthetőbb és kiegyensúlyozottabb lesz az összhatás.
A Pizza Fetta egyik nagy erőssége, hogy mindezt kifejezetten kedvező áron adja – akár szeletet, akár egész pizzát választunk, az ár-érték arány végig korrekt marad. Az alacsonyabb árkategória ellenére prémium olasz feltétekkel dolgoznak: nápolyi vagy spianata csípős szalámi, csípős ’nduja, szarvasgombakrém kerülhet a tésztára, de az extrák sora is hosszú, még ananászt is kérhetünk, ha épp úgy tartja kedvünk. A liszt, a paradicsom és a feltétek is olasz forrásból érkeznek, a minőség itt alapvetés. Jó hír, hogy vegán sajt is elérhető náluk! A pizzák mellé olasz italok közül is válogathatunk: Fonti Di Crodo szénsavas üdítők, Birra Moretti és Peroni sörök, valamint Manetti kávé teszik teljessé az élményt.
Március 1-jétől ráadásul újra nyílik a teraszuk, ami különösen jól áll a helynek: egy szelet pizza a kézben, mellé bármelyik náluk kapható olasz ital, és már meg is van az a laza, olaszos városi hangulat, amiért az ember szívesen visszajár.
Hétköznapok.
Nem minden nápolyi pizza lapos és leheletvékony. Budafokon van egy hely, ahol a perem vastag, a feltét bőséges, és a szelet inkább emlékeztet egy komoly szendvicsre, mint egy gyors falatra.
A
Hétköznapok. a nápolyi pizza egyik különleges műfaját, a canottót tette a zászlajára – némi magyaros lendülettel.
A „canotto” olaszul csónakot jelent, ami pontosan leírja, amit a tányéron látunk: a magas, puha perem szinte körbeöleli a közepét és a feltéteket. A tésztát két napig érlelik, nápolyi kemencében sütik, és tönkéből, valamint tönkölyből kevert hibrid lisztből készítik. Ez a kombináció krémesebb, mélyebb ízt ad a tésztának, a magas hidratáltság pedig gondoskodik arról, hogy a belseje kifejezetten puha és légies maradjon.
A klasszikus vonalat erősíti például a Margherita fior di lattéval és bazsalikompestóval, de az étlapon ott van a Cotto pisztácia is paradicsompestóval, sonkával és rukkolával, illetve a Csabai kolbász-paraj, amely saját készítésű békéscsabai kolbásszal ad határozott, magyaros karaktert a nápolyi alapnak. Nemcsak a feltétek bőségesek, hanem maga a pizzabuci is nagyobb az átlagnál, így a végeredmény egy alaposan megpakolt, mégis könnyen emészthető darab. A kínálatban ráadásul izgalmas párosítások is felbukkannak, így van miért visszatérni és új kombinációkat kipróbálni.
Az idei évtől kezdve hétfőtől szombatig tartanak nyitva, és ez idő alatt a pizzák mellett hetente változó ajánlatokkal is készülnek: levesek, előételek és desszertek egészítik ki az étlapot, így egy komplett, többfogásos ebéd vagy vacsora is könnyedén összeállítható.
A Hétköznapok. így valóban azt adja, amit ígér: egy őszinte, karakteres helyet, ahol a pizza jól átgondolt, tartalmas fogás és ahol mindig van valami plusz, amiért érdemes visszatérni. Budafokon, a megszokott útvonalaktól kicsit távolabb, de annál emlékezetesebben.
Akadémia Itália
Az Akadémia Itália nem egyszerűen egy olasz étterem a Bazilika mellett, hanem egy valódi, többfunkciós gasztronómiai tér. Egy hely, ahol az olasz konyha nemcsak az étlapon jelenik meg, hanem szemléletként is.
Étterem, delikátesz, főzőiskola, nyelviskola és rendezvényhelyszín működik itt egymás mellett, mégis egységes egészet alkotva.
A filozófiájuk a minőségre, a gondosságra és a vendégszeretetre épül. Az alapanyagok közvetlenül Olaszországból érkeznek, jellemzően hagyományőrző, családi beszállítóktól, akik generációk óta ugyanazzal a figyelemmel készítik termékeiket. Az étlapon így nem újragondolt, hanem klasszikus, eredeti receptekre épülő fogások szerepelnek. A pizzák, a friss tészták és a péksütemények mögött komoly alapanyag-tisztelet áll, a kenyér és a tészta házon belül készül.
A pizzakínálat jól mutatja ezt a hozzáállást. A Pizza Akademia burratával és pármai sonkával gazdag, mégis harmonikus összeállítás, a Pizza Bologna mortadellával és pisztáciás pestóval karakteresebb irányt képvisel, míg a Pizza San Daniele háromféle sajttal és sonkával az észak-olasz hagyományokat idézi. A Tonno e Cipolla a klasszikus vonalat erősíti, a Pizza Budapest pedig egy játékosabb, magyar ihletésű változat. A ropogós, rozmaringos panpizza pedig az egyszerűség szépségét hozza.
Az étterem alatt működő delikáteszben közel 200 féle minőségi olasz termék közül lehet válogatni: tészták, olívaolajok, balzsamecetek, édességek, kávék és borok sorakoznak a polcokon. Így azok is megtalálják itt a számításukat, akik egy többfogásos családi vacsorához keresnek autentikus hozzávalókat.
A célközönség épp olyan sokszínű, mint maga a hely. Jöhet az, aki egy eredetvédett alapanyagokból készült vacsorára vágyik, az is, aki csak beugrana egy focacciára vagy egy tökéletes olasz espressóra munka előtt. És persze az is, aki szeretne mélyebben elmerülni az olasz konyhában – például egy tortelloni-készítő főzőkurzuson.
Az Akadémia Itália így nem csupán étterem, hanem találkozási pont. Egy darab Olaszország a város közepén, ahol az ízek, a hagyomány és a közösségi élmény természetesen kapcsolódik össze.
Trattoria Pomo D’Oro
A Szabadság tér közelében működő Trattoria Pomo D’Oro, azok közé a helyek közé tartozik, amelyekről a legtöbb budapesti gasztrorajongó már biztosan hallott. Megálmodója a vérbeli olasz Gianni Annoni, aki 2002-ben azzal a céllal nyitotta meg az éttermet, hogy valóban tradicionális olasz konyhát hozzon a belvárosba. A név sem véletlen: a „pomo d’oro” aranyalmát, vagyis paradicsomot jelent, azt az alapanyagot, amely nélkül az olasz konyha elképzelhetetlen.
A konyhát Rosario séf vezeti, aki a klasszikus olasz receptek mellett saját gyűjteményéből is dolgozik, a pizzákért pedig Tommaso felel, aki vékony tésztájú pizzáit fatüzelésű kemencében süti. Az eredmény az a fajta roppanós alap, amely pont ott és úgy törik, ahol kell. A pizzák teljes kiőrlésű, úgynevezett integrale liszttel is kérhetők, ami plusz réteget ad az íznek.
A kínálat széles, a klasszikusoktól a karakteresebb összeállításokig.
A Margherita és a Pizza Caprese a letisztult alapvonalat képviseli, a DOP bivalymozzarellával már gazdagabb élményt ad. A Salame Piccante és az Abruzzese a csípősebb irányt erősíti, míg a Quattro Formaggi a sajtkedvelők biztos választása. A Pizza Emiliana pármai sonkával és parmezánnal elegáns, a Calabrese D.O.P. n’dujával és pecorinóval kifejezetten markáns. A tengeri ízek rajongóinak ott az Aurora Cozze e Gamberetti garnélával és kagylóval, a calzone-változatok pedig azoknak szólnak, akik zárt, töltött formában szeretik a pizzát.
A Pomo D’Oro azonban nem csak a pizzáról szól. A tészták, rizottók, tengeri fogások és akár egy komoly steak is megtalálható az étlapon, a vendégtérben készülő fogások pedig látványban és ízben is emlékezetesek. A borlap külön fejezet: közel 150 féle olasz és ugyanennyi magyar bor közül válogathatunk, amelyek közül harmincat nyitva is tartanak, így akár többfélét is megkóstolhatunk egy este alatt.
Az étterem rangját jelzi, hogy Magyarországon elsőként kapta meg az Olasz Szakács Szövetség védnöki tábláját, majd az Olasz Konyhaművészeti Akadémia ajánlását is. És ha a végén még marad hely desszertre, az utcában található Gelateria Pomo D'Oro kézműves fagyija méltó lezárása lehet az olasz vacsorának.
A Trattoria Pomo D’Oro stabil pont a budapesti gasztrotérképen: tradicionális, következetes és magabiztos. Olyan hely, ahová nem csak egyszer megy vissza az ember.
Pizza Művek
Mi történik, ha valaki Olaszország és az USA után úgy dönt, Magyarországnak is jár egy saját pizza? A válasz a Bartók Béla úton született meg egy éve, és a Pizza Művek nevet kapta. Tagscherer Márton nem ismeretlen a pizzarajongók előtt: cateringmárkájával, a Drip.pizzával évek óta viszi eseményekre, esküvőkre és fesztiválokra a nápolyi pizzát. A fix hely azonban nem egy klasszikus nápolyis egység lett, hanem egy saját műfaj, saját pizzával.
A Pizza Művek egyszerre tiszteleg a budapesti melóskultúra előtt és nosztalgiázik finoman a Kádár-korszak vizuális világa iránt. A Csepel Művek, a gyárépületek hangulata, az indusztriális formák mind visszaköszönnek az enteriőrben: a falakon, a bútorokon, a részletekben.
A pizza maga első ránézésre a detroiti stílust idézi: szögletes, vastagabb tésztájú darab, de a hasonlóság itt nagyjából véget is ér. Ez a verzió könnyű, puha, mégis roppanós szélű, nem úszik paradicsomszószban, és a feltétezése tudatosan a magyar gyomornak kedvez. A tészta élesztős, 24 órán át kelesztett: az alja ropogós, a belseje buborékos és légies.
Az egyik legizgalmasabb újítás, hogy a szósz nem a pizzán érkezik, hanem mártogatósként kapjuk – kétféle változatban: paradicsomos-oregánós és fokhagymás-tejfölös verzióban.
Ez játékossá teszi az evést, és teljesen más élményt ad, mint a klasszikus, előre szószozott változat.
A kínálat tudatosan nem túlgondolt: az alap sajtos mellett sonkás, sima és csípős szalámis, valamint kolbászos verziók szerepelnek az étlapon, extraként pedig kérhetünk rá kukoricát, lila hagymát, olajbogyót vagy gombát. Egyszerű, ismerős ízek, jól összerakva.
Lehet valaki megingathatatlan nápolyi-pizza-hívő, a Pizza Művek mégis bizonyítja, hogy Budapestnek igenis lehet saját, karakteres pizzája.
Hat különböző szemlélet, hat eltérő tészta, hat karakteres történet – és mindegyik mögött ott a tudatosság. Legyen szó kovászról, fatüzelésű kemencéről vagy egy budapesti újragondolásról, ezek a helyek azt bizonyítják: a pizza Budapesten ma már nem csak gyors megoldás, hanem komolyan vett műfaj.
Neked csak annyi a dolgod, hogy kiválaszd, melyik világgal kezdesz!
