Tényleg egészségesebb őseink étrendje? Összecsapnak az érvek és az ellenérvek
Az egyre népszerűbb paleolit étrend hívei azt mondják, a civilizációs betegségek megelőzhetőek azzal, ha mellőzzük a modern ételeket, és azt fogyasztjuk, amit vélhetően az ősemberek is fogyasztottak.
Szerintük ugyanis számos civilizációs betegség oka az, hogy a mezőgazdaság fejlődésével túl gyorsan változott meg az étrendünk, és nem volt idő arra, hogy ehhez szervezetünk genetikailag alkalmazkodjon.
A paleolit étrend jelentős részben hús-alapú, mert a paleolit korszakban őseink elsősorban állati eredetű ételekkel táplálkoztak. A nem keményítő alapú magvak, zöldségek, gyümölcsök beleférnek, de semmiképp sem tanácsolják az "újkeletű" finomított liszt, só, cukor, búza, kukorica, burgonya fogyasztását. Többek közt a kenyérfogyasztást sem.
Mások az úgynevezett Schnitzer-étrendben hisznek, amit Johann Georg Schnitzer német fogorvos dolgozott ki még az 50-es években. Ő is azt hirdette, hogy vissza kell térni az ősi táplálkozási formákhoz, csak épp szerinte ez szemben a paleolit étrenddel, főként növények fogyasztását jelenti. Az ember ugyanis a fogazata alapján szerinte inkább terményevő, elsősorban magvakkal, gumókkal, levélhajtásokkal táplálkozhatott.
Stephen Le professzor egy néhány éve megjelent sikerkönyv szerzője azonban azt állítja, mindkét irányzat téved,
egyáltalán nem kell évezredeket visszamenni az időben ahhoz, hogy olyan ételeket együnk, amelyekhez szervezetünk jól alkalmazkodott. Szerinte ehhez elég 500 évet visszautazni az időben.
A kanadai születésű biológus azután kezdett érdeklődni a téma iránt, miután édesanyja elhunyt mellrákban. A családja Vietnámból vándorolt ki Kanadába, és tudta, hogy az ázsiai bevándorlóknál a rák fokozott kockázatot jelent. "Meg akartam érteni, mi az, amin változtathatnék azért, hogy ezt a kockázatot ne adjam tovább a gyerekeimnek" - mondta a National Geographic-nak.
Tanulmányutat tett Kínában, Kenyában, Ausztráliában, Indiában, Észak-Amerikában és nem utolsósorban Vietnamban, hogy megfigyelje: az egyes helyi, hagyományos étrendek hogyan hatnak az egészségre. Ezt követően előállt saját elméletével: szerinte az ételeinknek összhangban kell lenniük azzal, amit néhány száz évvel ezelőtt az őseink ettek.
Stephen Le azt állítja paleo éterend jó felé tapogatózik, de csak nagyon felületes megoldást kínál.
Az őseink ugyanis nem ugyanazt ették mindenhol. Minden attól függ, hol éltek.
Európában például a legutóbbi időkig ritkaságszámba ment a vörös hús, míg az ázsiaiaknál a rizs és a zöldség volt túlsúlyban, és protein ritkán került a tányérra. A professzor szerint tejtermékeket nagyon kevés tradícionális konyhában fogyasztottak, és sokak szervezete a mai napig nem adaptálódott hozzájuk.
Le azt mondja, Vietnámban, a saját ősei nem ettek gabonaféléket reggelire, és csak nagyon ritkán ettek húst ebédre és vacsorára. A fejlődő országokban azonban az egyre jobban élő lakosságnál általában meredeken megemelkedik a hús-, a tejfogyasztás. Ez számos problémához vezet. Más nemzeteknél, akik korábban inkább húst fogyasztottak, a gabonafélék okozhatnak gondot, mert nincsenek meg bennük a keményítőt és a cukrot lebontó bélenzimek.
Stephen Le szerint az egészséges élet titka, hogy elővegyük a történelmi szakácskönyveket, és mindenhol visszatérjünk az 500 évvel ezelőtti, "ősi" étrendre.
Nem mindenki ért azonban egyet vele. James Wong etnobotanikus a New Scientistben a saját példájával illusztrálja Le elképzelésének buktatóit.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
