„Teljesen indokolatlan a sikere, de brutál jó élmény!” – focihimnusz-interjú Náksi Attilával
Legközelebb október 8-án csendülhet majd fel a sláger, aznap ugyanis Bulgáriával csap össze a magyar csapat. Ennek kapcsán beszélgettünk egy-egy üveg egyedi, szurkolói címkés Coca-Cola mellett egy kávézó teraszán Náksi Attilával, az Éjjel soha nem érhet véget című szám szerzőjével a Soho Party több mint 20 éves slágeréről, annak váratlan életútjáról, fociról, szurkolásról és meccsnézési tervekről.
Hogyan vált az MLSZ által is elfogadott, hivatalos focihimnusszá ez a dal?
A focihimnusszá válás 2016-ban kezdődött, amikor a csapat hivatalos dalának a kiválasztása felmerült. Igazából nem nagyon hagytak más opciót a rajongók: konkrétan tízezer ember énekelte egyként a dalt, és így rögtön el is dőlt, hogy akkor ez lesz az. Majd a második lépést a csodálatos Eb-szereplés adta.
Szerinted miért választották ki maguknak pont ezt a slágert a rajongók?
Ha azt nézzük, hogy a legnépszerűbb sportág a foci, - és akár még nemzeti összetartozás sportágként is tekinthetjük -, máris jobban érthető a hozzá fűződő dal sikere is. Hiszen, ha esetleg kevésbé megy jól az aktuális meccsen a magyarok szereplése, azért, ha pedig éppen topon vannak és remekelnek, akkor azért kovácsolja össze az embereket a foci. Ahogy a kivetítőkön nézik az emberek, együtt iszogatnak, drukkolnak, örülnek vagy épp búslakodnak...
Olyan összetartó boldogságérzetet ad, ami a válogatottnak szurkolók eszébe juttatja a 2016 nyarán átélt felemelő pillanatokat… És csak külön erénye, hogy nem az emberekre erőltetve vált ez a hivatalos dallá, hanem alulról jött kezdeményezésként, közösségi motiváció által.
A focirajongókon régen túlnőtt már a dal, ugye?
Ahogy hetente játszom bulikban és mindenféle eseményeken, azt tapasztalom, hogy teljesen mindegy, hol vagyok, és milyen a hangulat, ha ezt a dalt elindítom, egyszerűen mindenki azonnal rácsatlakozik és énekelni kezd. Sőt! Ha valamiért, például egy áramszünet miatt megakad a technika, rögtön ezt a számot kezdik el énekelni az emberek.
Van konkrét, kedvenc élményed az Éjjel soha nem érhet véget lejátszása kapcsán?
Egészen szürreális élmény is… Például a VOLT fesztiválon, konkrétan az Iron Maiden koncertje után is ez volt az első, amit a fesztiválnép énekelni kezdett… Talán az egyik legemlékezetesebb pillanat még a Puskás stadion nyitóján, 67 000 ember előtt eljátszani a dalt! De az is nagyon megható, ha esküvőn, a pár életének Nagy Napján ezt a dalt kérik. Emellett egy másik, számomra nagyon meglepő tapasztalás volt, hogy amikor kikaptunk a kimondottan kijózanító mérkőzés során Andorra ellen, én azt hittem, a dalt sem akarják annyira hallani már az emberek. De tévedtem, ugyanúgy énekelték tovább!
A legbüszkébb azért az EB-szereplés körüli pillanatokra vagyok, egészen megindító volt az a momentum, amikor Marseilles-ben megszólalt a dal, és 20 000 magyar szurkoló vonult végig és énekelte közösen. És ez csak folytatódott, amikor a csapat hazajött a mérkőzést követően, és már itthon, a Hősök terén várta őket több mint 10 000 ember… nem mással, mint ezzel a dallal!
És az is jelzi, hogy a dal mennyire szorosan beépült a köztudatba, hogy a Coca-Cola is itthon ennek a refrénjét tette a vendéglátóhelyeken kapható, limitált kiadású colás üvegeire a mostani pótselejtezőig.
Számítottál ekkora sikerre a dal megszületésekor?
Á! Én még mindig úgy érzem, hogy teljesen indokolatlan a sikere (nevet), de brutál jó élmény, és az is, hogy nem is csak focis, de bármilyen sporteseményen, és privát eseményen is ugyanúgy hasít.
Már a sláger előtt is kedvelted a focit?
Mindig is érdekelt a foci, gyerekkoromban szorgosan jártam is ki meccsekre. Kissrác voltam, amikor utoljára ment ki Magyarország a VB-re, Mexikóba, és aztán jól ki is kapott az oroszoktól. Az akkora törést adott, hogy el is vesztettem a hitem a fociban, és onnantól csak közömbösen követtem az ezzel kapcsolatos dolgokat. Elég éles is volt a váltás, amikor hirtelen a dal miatt bekerültem a labdarúgás fősodrába – de azzal a lendülettel, a dalnak köszönhetően, a sportág iránti szenvedélyem is újra fellángolt.
Október 8-ára hogy készülsz?
Úgy, hogy most minden más lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetünk ott a lelátón az új szabályozások miatt. A jegyünk is rég megvolt rá. Azért már megbeszéltük a válogatott szurkolói csoportjával, hogy kiülünk a törzshelyünkre a kivetítő elé, együtt nézzük, iszogatunk közben – az erre az alkalomra készült speciális címkés Coca-Colát. Szoktam azon gondolkozni, hogy most én is becsatlakozzak az éneklők közé? És vajon nem ciki, hogy én is nekiállok dalolászni? Elég furcsa ez a dilemma, de aztán végül mindig eldől! (nevet) A lendület engem is magával visz, hiszen az az éjjel éppen tényleg soha nem érhet véget!
